Almaültetvények reneszánsza Angliában

Az Egyesült Királyság almaborkészítőit elárasztja a sok alma, lévén napjainkban a szigetország gyümölcsösei reneszánszukat élik. Önkéntesek élesztik újjá a gyümölcsfák jelentette örökséget, ezáltal hatalmas mértékben növelve a biológiai sokféleséget és a kapcsolódó italgyártást.

A hagyományos almaültetvények egykor a brit táj szerves részét képezték, állományuk azonban évtizedek óta nagymértékben csökken. Ennek ellensúlyozásaképpen innovatív ötletével az almaborkészítő Hawkes cég (https://wearehawkes.com/) minden ősszel arra kéri a londoniakat, hogy adományozzanak almát a Bermondsey-ben, a Tower Bridge-től délre, a vasúti boltívek alatt található cidériájuk (almaborkészítő üzem) számára. Korábban, amikor a még „normális” időkben azok, akik személyesen leadtak egy láda sárga vagy piros almát, cserébe egy üveg, az előző évi termésből készült almaborral távoztak. Azonban 2020 nem az eddigiekben megszokott év volt. A pandémia idején az említett csere folytatására szolgáló, kipróbálás alatt álló szállítási rendszer révén 12 tonna alma érkezett a Hawkes részére. Elliot Allison, a cég marketing vezetője számolt be részletesen sikerévükről. Több száz doboznyi alma érkezett be adományként, ezen a télen már nemcsak a fővárosból, hanem több más régióból is.

„Az Egyesült Királyságban van olyan, hogy naponta akár két millió almát hagynak elrothadni, ami szinte hihetetlen.

Az almabor ‚matematikáját’ kiszámítva kiderült, hogy másodpercenként körülbelül másfél liter almabor veszik emiatt kárba” – mondja Allison. „Megterveztük az adományozáshoz használható szállító dobozt, amely körülbelül 10 kg alma befogadására képes. Készítettünk egy kis weboldalt, ahol az adományozók be tudják írni a részleteket és elmondhatják, milyen típusú almájuk van, majd küldünk nekik egy dobozt, ők megtöltik a felajánlott gyümölccsel, mi pedig fizetjük a postaköltséget, hogy az adomány visszatérjen hozzánk – tette hozzá.

A Hawkes-ba érkező almák többsége önálló, egyedülálló fákról és kicsi, hagyományos gyümölcsösökből származik, amelyek valamikor az egész ország városi területeire jellemzőek voltak. Ezek a területek a kereskedelmi célú ültetvényekkel ellentétben gyakran adnak otthont öreg fáknak, ahol gombák, kisemlősök és rovarok állománya gyarapodik, mivel nem használnak rovarirtókat, s ezáltal életük háborítatlanul zajlik. Mára az egészen a római időkig visszanyúló brit tájnak jellemzője, hogy ezen élőhelyek száma drámai módon hanyatlásnak indult, 1950 óta a hagyományos gyümölcsösök több mint fele eltűnt Angliában. A kormány adatai szerint a mezőgazdasági gyakorlatok változása és a gazdasági fejlődés, a lakóházak építése okolható ezért. Az Orchard Project (magyarul Gyümölcsös Projekt) elnevezésű kezdeményezés, amelynek anyagi hátterét a Hawkes cég által az almabor adományokból készített italok eladásából származó haszon képezi, megpróbál javítani a városi területek nyomorúságos állapotán.”

A szervezet célja, hogy az Egyesült Királyság minden háztartásától sétatávolságra legyen legalább egy gyümölcsfa.

A szervezet a helyi embereknek az egykori kolostorok kertjeiben, a lakótelepek szélén és az iskolák területén segít helyreállítani és létrehozni hagyományos gyümölcsösöket Birmingham, London, Glasgow, Edinburgh, Leeds és Manchester városaiban. Az Orchard Project eddig több mint 430 ilyen kezdeményezést támogatott. A meggy, szilva, alma és körte változatos fajtái mellett a gránátalma, avokádó, nektarin és sárgabarack is nagy népszerűségnek örvend.

Az Orchard Project-ben résztvevő szervezők segítenek a facsemeték telepítésében, az ágak metszésében és az öntözésben. Az ültetvényeket folyamatosan és aktívan kell gondozni ahhoz, hogy rendszeresen termést hozzanak, ezzel megakadályozzák, hogy a táj lassan visszaforduljon erdőséggé. A frissen préselt almalé, az almabor, a hagyományos gyümölcsösök biodiverzitásra gyakorolt előnyei mindenki számára nyilvánvalóak. Egy a Worcestershire-i hagyományos gyümölcsösökben végzett 2006-os felmérés során 1868 fajt regisztráltak mindössze 5,39 hektáron, köztük ritka mohákat, zuzmókat, gerinceseket és gerincteleneket. A denevérek, a bogarak és a gombák az ódon fák göcsörtös testében szaporodnak.

„A gyümölcsfákra jellemző egyedi tulajdonság az úgynevezett korai öregedés. Ez azt jelenti, hogy mire az almafa 50 éves lesz, már veterán jellegzetességeket mutat, például üregek találhatók rajta és számos álló holtfa is keletkezik. Mindez nagyon fontos a gerinctelenek befogadásához, ami a biodiverzitás körforgását biztosítja” – mondja Ella Hashemi, az Orchard Project műveleti és program vezetője. „A gyümölcsfák ültetésének célja ténylegesen eltérő például egy tölgy telepítéséhez képest, ahol körülbelül 250 évbe telik elérni a fa életének ugyanezen szakaszát. Ha valakinek van egy 50 éves gyümölcsöskertje, akkor ezek a fák már üregekkel rendelkeznek, zengőlégyfélék, ritka gombák és beporzók élnek rajtuk, bennük, vagyis a gyümölcsös élőhelyet teremt más fajok számára is, amelyekre valóban szükség van az ökoszisztéma részeként.”

A hagyományos gyümölcsösöket 2007-ben az Egyesült Királyság biológiai sokféleségre vonatkozó cselekvési terve alapján kiemelt élőhelyként jelölték meg, és azóta Angliában és Walesben már feltérképezték állományukat. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az Angliában található 17 486 hektár hagyományos gyümölcsös csupán mintegy 14%-a van kedvező állapotban, közel felét pedig „kedvezőtlennek” és „hanyatlónak” minősítették. A védett területeken szinte nincs is hagyományos gyümölcsös. A Nemzeti Védnökség (National Trust) további erőforrásokat ígért a hagyományos gyümölcsösök javítására ingatlanjain, a People’s Trust for Endangered Species elnevezésű, a veszélyeztetett fajok megmentéséért küzdő szervezet pedig egy szélesebb körű adatbázist gyűjtött össze, hogy további információkat kínáljon állapotukról. A tradicionális gyümölcsösök sokak szerint Anglia nemzeti történelmének elhanyagolt részének tekinthetők. Jonathan Staples, a londoni Ealing kerületi tanácsának tagja úgy véli, hogy a Covid-19 pandémia utáni időszakban a hagyományos gyümölcsösök reneszánsza valóban megteremthető, mivel az emberek egyre inkább fontolóra veszik az élelmiszer-előállítási módszereket, beleértve akár az említett városi almabor előállítását is. „Ha megnézzük Ealing 1920 előtti térképeit, a gyümölcsösök mindenütt ott voltak. Azóta hatalmas területeket vontak ki különböző okokból, valószínűleg főleg házépítések miatt” – állítja. „Már csak ezért is rendkívül fontos, hogy néhány embert, hacsak kis lépésekben is, de visszavezessünk a régi hagyományokhoz”.

Forrás: www.theguardian.com
(Biokultúra 2021/4)