Egyes kutatások szerint a mezőgazdasági gyomirtók idézik elő az antibiotikum-rezisztens baktériumok kialakulását
Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) évente becslések szerint 1,1–1,4 millió halálesetért felelős világszerte. A kutatók most arra találtak bizonyítékot, hogy az AMR terjedését nem mindig az antibiotikumokhoz való bakteriális alkalmazkodás okozza: bizonyos gyomirtók is hasonló hatást válthatnak ki.
„Kimutattuk, hogy a kórházakból származó, több gyógyszerrel szemben rezisztens baktériumok leggyakoribb fajai nemcsak különböző antibiotikumcsoportokkal szemben ellenállók, hanem a gyomirtó glifozát magas koncentrációival szemben is” – mondta Dr. Daniela Centrón, a Buenos Aires-i Orvosi Mikrobiológiai és Parazitológiai Intézet kutatója, a Frontiers in Microbiology folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.
„Eredményeink arra utalnak, hogy a gyomirtók – amelyeket az antibiotikumokkal ellentétben széles körben használnak a mezőgazdaságban – nem várt módon hozzájárulhatnak az AMR kialakulásához a talajban élő baktériumközösségekben.”
(Fotó: Pixabay/CC0 Public Domain)
Kereszt-rezisztencia: antibiotikumok és glifozát között
2018-ban és 2020-ban Centrón és munkatársai 68 baktériumtörzset gyűjtöttek egy természetvédelmi terület üledékeiből a Paraná-deltában, Buenos Airestől északra. A természetvédelmi terület környezetében található mezőgazdasági területeken gyakran használnak glifozátot.
A kutatók mind a 68 baktériumtörzs esetében megvizsgálták, hogy azok mennyire ellenállók a 16 leggyakrabban alkalmazott antibiotikumokkal – többek között ampicillin–szulbaktám kombinációval, meropenemmel, tetraciklinnel és vankomicinnel – szemben. Emellett azt is mérték, hogyan reagálnak a tiszta glifozátra és glifozátalapú gyomirtókra, amelyek a világ leggyakrabban használt gyomirtói közé tartoznak.
Az eredményeket összehasonlították helyi kórházakból származó 19 baktérium törzzsel – köztük több gyógyszerrel szemben rezisztens baktériumokkal –, valamint további 15 törzzsel, amelyeket állattartó telepekről és gyomirtóval érintett mezőgazdasági talajokból izoláltak.
Ahogy várható volt, a kórházi törzsek mindegyike rezisztensnek bizonyult a 16 vizsgált antibiotikum közül legalább egyre, de általában jóval többre, ami megerősíti az AMR széles körű jelenlétét. Aggasztó, hogy 74%-uk rezisztens volt a karbapenemekkel szemben – ezek széles spektrumú antibiotikumok, – amelyeket gyakran utolsó lehetőségként alkalmaznak. Ráadásul minden kórházi törzs magasfokú ellenállást mutatott a glifozáttal és a glifozátalapú gyomirtókkal szemben is.
„Ez azt jelenti, hogy ha ezek a baktériumok kezeletlen kórházi szennyvízzel kikerülnek a környezetbe, képesek lehetnek elszaporodni azokon a mezőgazdasági területeken, ahol glifozátot használnak” – mondta a tanulmány első szerzője, Dr. Camila Knecht.
A Paraná-deltából származó törzsek 15 különböző nemzetséghez tartoztak, köztük az Acinetobacter, a Pseudomonas, az Exiguobacterium és a Chryseobacterium csoportokhoz. Mindegyik legalább részben rezisztens volt a glifozáttal és glifozátalapú gyomirtókkal szemben, annak ellenére, hogy a rezervátumban soha nem használták ezeket.
Az Enterobacter törzsek tolerálták a legmagasabb glifozát-koncentrációkat, akár 80 milligramm/milliliter szintig. Ezzel szemben a talajban gyakran előforduló Bacillus törzsek különösen érzékenyek voltak: növekedésüket már 2,5 milligramm/milliliter koncentráció is gátolta. Magas glifozát-rezisztenciát találtak olyan törzsekben is, amelyeket extrém gyógyszerrezisztenciával járó kórházi fertőzésekből izoláltak.
Minden egy családban
Amikor a kutatók „családfát” készítettek mind a 102 baktériumtörzsről, azt találták, hogy a glifozáttal szemben leginkább rezisztensek általában közeli rokonságban állnak egymással, függetlenül attól, honnan származnak. Ugyanazok a nemzetségek bizonyultak ellenállónak kórházakban, mezőgazdasági területeken és a Paraná-deltában is.
„A környezetben a glifozát használata az érintett talajokban rezisztens baktériumok kialakulását segíti elő, míg az antibiotikumok használata a kórházakban ugyanezt a folyamatot erősíti. Az antibiotikum-rezisztencia géneket hordozó baktériumok a két környezet között oda-vissza terjedhetnek, többféle módon, amely folyamatban a vízkörforgás játszik kulcsszerepet.” – mondta a társszerző, Dr. Jochen A. Müller, a Karlsruhe Institute of Technology kutatócsoport-vezetője.
A glifozát használata régóta vitatott: ismert, hogy károsítja az ízeltlábúakat – különösen a méheket – és a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség valószínű emberi rákkeltőként sorolta be. Emiatt Franciaország, Belgium és Hollandia betiltotta háztartási használatát, Németországban pedig jelenleg közterületeken tilos alkalmazni.
„A növényvédőszerek – és bomlástermékeik – engedélyezésekor elő kellene írni annak vizsgálatát is, hogy hozzájárulnak-e az antibiotikum-rezisztencia kialakulásához. Címkéiken pedig veszélyességi jelölést kellene kötelezővé tenni, amely arra utal, hogy szennyezett talajokból származó kezeletlen vízzel rezisztenciagének juthatnak el a kórházakba” – javasolta Centrón.
Publikáció adatai
A glifozát-rezisztencia, mint a több antibiotikummal szemben rezisztens klinikai törzsek terjedésének lehetséges előidézője, Frontiers in Microbiology (2026). DOI: 10.3389/fmicb.2026.1740431. Folyóirat: Frontiers in Microbiology
Fordította: Megyery Szandra
(Biokultúra 2026/2)
