A klímaváltozás hatása a növényegészségügyi kockázatokra
Hertelendy Péter Zoltán növényvédelmi szakmérnök, a Her-Ba Szolgáltató és Tanácsadó Kft résztulajdonosa és vezetője a fenti címmel és az alábbi tartalommal tartott érdekes, egyben időszerű előadást az ÖMKI által 2026. február 19-én rendezett Ágazati Szakmai Napon, Mosonmagyaróváron, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karán. Az előadása részleteit fényképeivel tette még érthetőbbé és szemléletesebbé a hallgatóság számára.
A növénytermesztéssel együtt járnak a károsítók, kórokozók, amelyekkel szemben védekezni kell – az ökológiai gazdálkodóknak is. Az utóbbi években azonban a klímaváltozás jelentősen átalakította a növényvédelmi helyzetet. A hőmérséklet szélsőséges ingadozása, a csapadék mennyisége és egyenetlen eloszlása, valamint a gyakoribb hőstressz új problémákkal jelentkezett a mezőgazdaságban.
A klímaváltozás mindenre és mindenkire hat – az emberre, a vizekre, a talajra és a növényekre egyaránt. Változnak az évszakok. Egyre inkább eltűnik a klasszikus tavasz: a tél után rövid átmenettel szinte azonnal nyár következik, miközben a téli fagyok is ritkábbá váltak. Nagyon hirtelen változik a hőmérséklet, illetve olyan anomáliák vannak, amik korábban nem, vagy csak olyan ritkán fordultak elő, hogy azért nem kellett rá felkészülni. A csapadék mennyisége is csökken, az eloszlása sem megfelelő. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy egyben esik le az éves csapadékmennyiség nagy része, amit a talaj nem képes befogadni.
Ezek a változások számos növényvédelmi gondot okoznak. A melegkedvelő kártevők felszaporodnak és a jelentőségük megnő a növényvédelem során. A hőstressz, a csapadékhiány okozta stressz, az erős UV sugárzás legyengíti a növényt, mely állapotban olyan kórokozók támadják meg, mint a gyengültségi paraziták (diszpozíciós paraziták), amelyek egy jó egészségi állapotban levő növényben nem tudnának komoly kárt okozni. Előtérbe kerülnek a nekrotróf kórokozók – szemben a biotróf kórokozókkal. A nekrotróf kórokozók csak az elhalt növényi részeken tudnak szaporodni. A feketerozsda és a gabonarozsda esetében problémát okoz, hogy sokszor nincs árvakelés, nincs meg a zöld futószalag, melynek révén a kórokozó átkerülhetne a nyár után az őszi vetésekre. Emiatt nem valószínű, hogy például a sárgarozsda okozta károkkal idén számolni kell. Tavaly majdnem hőségrekord volt. Az árpa árvakelések még kifejlődtek, de a búza árvakelések eléggé megritkultak. Ha nincs árvakelés, akkor a biotróf kórokozók visszaszorulnak.
A túl magas hőmérséklet és a vízhiány közvetlen hatása miatt a növény egyszerűen sómérgezést kap. Olyan tünetek alakulnak ki, amelyeket könnyű félreismerni, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy miként reagálunk ezekre. Hiába melegszik az idő, nem törvényszerű, hogy minden melegkedvelő kártevő, illetve kórokozó felszaporodik. Például a gabona feketerozsda olyan területeken, ahol eddig rendszeresen előfordult, az utóbbi években nem feltétlen jelentkezett. Ennek az volt az oka, hogy azon a területen, ahonnan a spórák érkeznek, nem voltak meg a kórokozó elterjedéséhez szükséges feltételek. Kórokozó nélkül pedig nálunk sem jelentkezett a fertőzés, hiába volt optimális minden egyéb körülmény.
Egy fertőzés kialakulásához három feltételnek kell teljesülnie: szükséges egy fogékony növény, egy kellően potens kórokozó és olyan körülmények, melyek között a kórokozó képes is fertőzni. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor a fertőzés nagy valószínűséggel elmarad.
Hamuszürke szártőkorhadás – Macrophomina phaseolina
A Macrophomina phaseolina egy nagyon ritka, ivaros alakja az Orbilia obscura. A hazai szántóföldeken a problémát a kórokozónak egy másik alakja, a mikroszkleróciumos, spórákat ugyanakkor nem képező Rhizoctonia bataticola alak okozza. Ez szélsőségesen polifág talajlakó gomba, amely 3-400 tápnövényen ismert, a gabonák kivételével szinte mindent megtámad – az őszibarackot, szőlőt, de még az égert és a fűzfát is. Éppen ezért nehéz agrotechnikailag védekezni ellene, kevés olyan növényt lehet termeszteni, amelyet nem támad meg. Ha viszont monokultúrában gabonákat termesztenénk, akkor a gabonák saját kórokozói szaporodnának el – pl. a torsgomba (szártörő gomba, Cercosporella herpotrichoides). Már korán, tavasszal fertőz. A batátát, amit egy ideje nálunk is termesztenek, már május körül megfertőzi ez a gomba.
A makrofominás fertőzés első tüneteként a napraforgó legyengült.
Később a napraforgótányérok összeszáradtak, holott deszikkálás nem történt.
Mivel a korábban némi hatást mutató fludioxonil hatóanyagot betiltották, mostanra nem maradt engedélyezett kémiai védekezés ellene. Genetikai védelem terén nem állnak rendelkezésre kellően megbízható adatok.
Jelenleg csak biológiai módszerekkel lehet ezt a gombát némileg megfékezni. A tavalyi évben volt egy nagyon jó tapasztalat. Miután 2024-ben egy nagyobb területen a szemes cirkot legyőzte a kórokozó, annak kb. 90-120 hektárján Trichodermás talajkezelést végeztek. Ám a kezelés itt félbemaradt, a terület másik felén már nem végezték el. Amikor a Trichodermás kezelésben részesült és nem részesült területet összehasonlítottuk, azt láttuk, hogy bár a fertőzés gyakorisága közel azonos volt, a mértéke viszont jelentősen alacsonyabb lett a kezelt területrészen, így a termésben is lett különbség. Ennek az volt az oka, hogy ugyan meleg volt abban az évben, de májusban hűvösebb volt az idő és így nem volt megfelelő a körülmény a fertőzéshez a melegigényes kórokozó számára, hanem csak egy hónappal később. A szerencsének is mondható, hogy ezért a Trichoderma gombáknak egy hónappal több idejük volt, hogy felvegyék a versenyt a Macrophomina gombával a talajban.
Általánosságban az mondható el, hogy egy mikrobiológiai kezelés több év alatt hozza meg az eredményt és az nem olyan, mint egy kémiai készítményé. A biológiai kezeléstől idővel egyfajta egyensúlyi állapot alakul ki – mindig lesz valamennyi Macrophomina, csak nem olyan mennyiségben, hogy nagyobb gazdasági kárt okozzon. A Trichodermákból már több fajt is használnak készítményekben.
A kép bal oldalán az egészséges kukorica szártő látható, a jobb oldalán a beteg, melynek a közepéből szinte eltűnt a szövet. A fertőzött állományban, ha hozzáérünk egy ilyen beteg kukorica növényhez, az tőből kidől.
A mikroszkleróciumok akár 15-17 évig is életképesek maradnak a talajban – ellenállnak az aszálynak és a szélsőséges hőmérsékletnek, fertőzésveszélyt jelentve számos növénykultúrára. Összehasonlításul: a fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum) szkleróciumai legfeljebb 7-8 évig életképesek, de általában 4 év után már radikálisan csökken a csírázóképességük.
Szemes cirkot is megtámadja a kórokozó és ha az egész tábla elfekszik, nem lehet megfelelően betakarítani. Továbbá meg is rohad, úgyhogy nem igazán jó takarmánynak.
Sajnos ez a kórokozó egyre jobban terjed, de ellene jelenleg csak biológiai védekezés lehetséges. Az EU a fludioxonil hatóanyagot betiltotta, mint csávázószert, ugyanakkor engedélyezett helyette egy baktériumot. Várhatóan tehát bővülni fog azoknak a biopeszticideknek a köre, amik hasznosak, alkalmasak a kórokozó ellen.
Búza fekete rozsdája (Puccinia graminis f. sp. tritici)
1972-ben volt az utolsó járvány Magyarországon. Szélsőségesen melegkedvelő gomba. A búzát nagyon sokáig, a viaszérés közepéig is képes fertőzni, és átterjedhet más gabonákra is: tönkölyre, tönkére, alakorra, tavaszi árpára.
Nem hazai eredetű a fertőző anyag, hanem délről jön, a déli szelekkel. Amit itthoni gyűjtés után bevizsgáltattunk, javarészt szicíliai rassz volt.
Szerencsésnek mondható, hogy az utóbbi években a búza virágzása idején sodródott be hozzánk, amikor a konvencionális termesztők fuzáriózis ellen védekeztek. A feketerozsda, bár nagyon erőteljes kórokozó, fungicidekkel nagyon jól kontrollálható. Ugyanakkor, ha nem veszi észre időben a gazda és nagyon meleg van, hihetetlen sebességgel terjed. Egy generációs intervallum: 6-7 nap, ami rendkívül rövid.
Ráadásul váltogatja a rasszait, azaz gyakran előfordul, hogy mire a nemesítők kinevelnek egy rezisztens fajtát, addigra sajnos az a rassz, amivel szemben kinemesítették, már eltűnik és jön egy újabb.
Minden zöld növényi részt megfertőz: a pelyvaleveleket, a toklászt. Képes akár a teljes termést megsemmisíteni és ha ennyire melegszik a klíma, sajnos még sokkal kedvezőbbek lesznek a körülmények a kórokozó számára.
Ameddig délről, a Szaharából származó por (ami nem homok, hanem márgapor, aminek a fajsúlya kb. az uredospóráéval egyenlő) elrepül, a levélrozsda és a feketerozsda uredospórája is eljut.
Tönkebúzán látszanak a jellegzetes őzbarna elszíneződések, amelyet nem lehet összekeverni a levélrozsda rókavörös és kerek foltjaival
Árvakelések növénykórtani jelentősége
- Biotróf kórokozók: fővetés – árvakelés – fővetés;
- Nekrotróf kórokozók: elhalt növények – fővetés.
- A nyarakat, a nyári aszályokat a biotróf kórokozók egyre nehezebben élik túl.
Élettani problémák, levélfoltosságok
Több helyen láttunk olyat, hogy a májusi fagytól sárgult a tábla és nem a sárgarozsdától. Ha ilyenkor a gazdálkodó összetéveszti az élettani levélfoltosságot a kórokozók tüneteivel – könnyen össze lehet téveszteni – és növényvédőszert (fungicidet) juttat ki a kezelésére, még inkább terheli, egy további idegen anyaggal kell megbirkózzon az amúgy is stresszben levő növény.
Egyre gyakoribbak az élettani levélfoltosságok, amikről fontos tudni, hogy ha szisztéma van a foltok elhelyezkedésében (pl. először vizenyős foltok, később elhal), az mindig élettani jelenség. Ezzel szemben, ha egy gombaspóra valahol megjelenik és adottak a körülmények, elindítja a fertőzést, de ebben nincs semmilyen rendszer.
Fiatal korban helyes növénytáplálással, lombtrágyázással visszafordítható.
Az előadás végeztével még említésre került a globális felmelegedés néhány pozitív hozadéka, miszerint az elmúlt években a szőlő peronoszpóra egyre kevesebb gondot jelentett, valamint, hogy tavaly a nagy meleg miatt több gazda megspórolhatta a lisztharmat elleni védekezést, mert még a gomba sem érezte jól magát – behorpadtak a lisztharmat konídiumai, hiába termelt szaporítóanyagot, az életképtelen volt.
Forrás: Hertelendy Péter Zoltán: Klímaváltozás hatása a növényegészségügyi kockázatokra (ÖMKI Ágazati Szakmai Nap, ’Egészség’ szekció – Növényegészségügyi kockázatok az ökogazdálkodásban, Mosonmagyaróvár, 2026. február 19.)
(Képanyag és diák: https://biokutatas.hu/hir/omki-agazati-szakmai-nap-2026-beszamolo/)
Vékás Márta
(Biokultúra 2026/2)
