A beporzók pusztulásának gazdasági hátteréről
2009 szeptemberében több mint 3 000 résztvevővel a dél-franciaországi Montpellier városában került megrendezésre az Apimondia elnevezésű méhészkonferencia. A jeles eseményt azonban válsághelyzet árnyékolta be, ugyanis akkoriban a világ minden táján méhkolóniák omlottak össze és több milliárd méh pusztult el.
A történelem folyamán a méhek populációjának visszaesését többször is megfigyelték. Azonban a jelenkori hirtelen, tartós és rendkívül magas éves kaptárveszteségek annyira súlyossá váltak, hogy az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) megbízta a világ két legismertebb entomológusát, Dennis van Engelsdorpozt és Jeffrey Pettist a titokzatos hanyatlás tanulmányozásával. Feltételezésük szerint a méhek immunrendszerét gyengítő tényező állhat a pusztulás hátterében. Az általuk és más tudósok által is elvégzett kísérletek során kimutatták, hogy a növényvédelemben használt neonikotinoidok károsítják a méhek navigálási és táplálkozási képességét, gyengítik a méhcsaládokat, és atkák okozta parazita fertőzésekre is sokkal fogékonyabbá teszik őket.
Ezzel egyidejűleg, a témához kapcsolódóan a The Intercept internetes portál által megszerzett e-mailek és lobby-dokumentációk alapján kirajzolódott egy, a peszticideket előállító ipar által felállított részletes stratégia, mellyel az akadémikusok, méhészek és törvényhozók figyelmét próbálják elvonni a peszticidek által okozott potenciális károkról. Az Egyesült Államokban az ipar nemcsak a kutatások hiteltelenítésére törekedett. Az elmúlt évtized során a Bayer és a Syngenta, a neonikotinoidok legnagyobb gyártói, valamint a Monsanto, a neonikotinoidokkal előkezelt vetőmagok egyik vezető gyártója kifinomult erőfeszítéseket tettek a hatóanyag használatának korlátozására irányuló erőfeszítések akadályozására és a közvélemény formálására. A növényvédő szerekkel foglalkozó cégek koalíciókat alakítottak és készpénzzel alapítványokat támogattak, hogy a beporzók és más rovarok állományainak hanyatlásával kapcsolatban a nem-peszticidekkel kapcsolatos tényezőkre összpontosítsanak.
A Bayert és a Syngentát is magában foglaló CropLife America, a legnagyobb peszticid-előállító vállalatokat tömörítő lobbicsoport egy belső tervet készített arra vonatkozóan, hogy az ipar hogyan válhatna hivatalosan a méhek egészségének legaktívabb védelmezőjévé, s hogyan segíthetné a legjobb gyakorlatokat a méhek biztonságának javítására. A méhek egészségének fontosságát hangoztató projekt végső célja azonban annak a biztosítása volt, hogy a csoporthoz tartozó vállalatok továbbra is a piacra vihessék és ott tarthassák neonikotinoid tartalmú termékeiket és más peszticideket. A nyilvános diskurzusok befolyásolásával arra törekedtek, hogy a beporzók csökkenését rejtélyként ábrázolják, mintha a szakértők nem tudnák miért tűnnek el a méhek és a pillangók. A Bayer különböző rendezvényeken és az Interneten is a méhek védelmezőjeként tüntette fel magát, méhészeket és tanulókat is támogatott.
Időközben a Bayer egy sor olyan online tartalmat is finanszírozott, amelyek egyes személyeket összeesküvés-elméletek rögeszmés megszállottjaiként mutat be, akik attól tartanak, hogy a növényvédő szerek nem csak a célzott rovarokat károsítják.
A további befolyásolási technikák még titkosabbak voltak. Ilyen például a Google-kereső találatainak manipulálása abba az irányba, hogy az kevesebb eredményt hozzon fel a méheknek a neonikotinoidokat tartalmazó peszticidekkel kapcsolatos haláláról. A legnagyobb PR-puccs az volt, amikor a beporzók pusztulása körüli vitát újra fogalmazták úgy, hogy csak a Varroa atkák jelentette fenyegetésre összpontosítottak.
A Varroa atka Ázsiában őshonos parazita, amely az 1980-as években terjedt el az Egyesült Államokban. Az atkáról ismert, hogy gyorsan megfertőzi a méhcsaládot, és számos betegséget hordoz. A CropLife America, a peszticidgyártó társaságok által támogatott egyéb csoportok között, az atka körüli kutatást és érdekképviseletet is finanszírozta – az erre irányuló erőfeszítés célja ez esetben is a növényvédő szerek használatával kapcsolatos kétségekre irányuló figyelem elterelése volt. A Bayer még a Varroa atka makettjét is kiállította az észak-karolinai „Bee Care Center”-ben és a németországi kutatóközpontban is, kiemelve annak szerepét, mint az elsődleges erőt, mely a beporzók csökkenéséért felelőssé tehető. A lenyűgözően sikeres kampánynak köszönhetően világszerte növekedett a neonikotinoidok széles körű felhasználása a kereskedelmi célú gazdaságokban és a családi kertekben is, hatalmas nyereséget generálva a Syngenta, a Bayer, és a Monsanto számára.
Ezzel párhuzamosan a PLOS One folyóiratban közzétett tanulmány megállapította, hogy az amerikai táj az 1990-es évek óta 48-szor mérgezőbbé vált a rovarok számára, s ezt a változást főként a neonikotinoidok növekvő mértékű alkalmazása idézte elő. A méhészek most évente átlagosan kb. 40-50 százalékot veszítenek a kolóniákból, jóval meghaladva a 10%-os történelmi átlagot. Mindeközben a globális neonikotinoid ipar 4,42 milliárd dollár bevételt generált 2018-ban, amely nagyjából duplája az előző évtized számainak – állítja a The Intercept.
Európában dicséretes módon az Európai Unió 2013-ban felszólított a virágos növényeknél leggyakrabban használt neonikotinoid-alapú termékek ideiglenes felfüggesztésére, hivatkozva a méhekre jelentett veszélyre, s az erre irányuló erőfeszítés eredményeként 2018-ban véglegesen betiltotta használatukat.
https://theintercept.com
(Biokultúra 2020/1)