A biogazdálkodás környezeti előnyei
Az EU-ban kötelezően alkalmazandó jogszabályok (a Tanács 834/2007/EK és a Bizottság 889/2008/EK rendeletei) írják elő, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet a termék „bio” jelölésű. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők között kizárt a félreértés, és azt is, hogy jogszabálysértést követnek el mindazok, akik a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és ellenőrzési rendszerben előállított termékekre alkalmazzák.
A „bio” („biológiai”) megjelölés a legismertebb Magyarországon, bár a hazai jogszabályok az „ökológiai” jelző kötelező használatát írják elő. Az EU országai saját nyelvükön jellemzően ugyancsak ezeket a kifejezéseket és rövidítéseiket (öko, bio, eko stb.) alkalmazzák, az „organic” („organikus”) mellett. A biodinamikus termék (legismertebb a Demeter) megfelel a bio előírásoknak, azzal a többlettel, hogy ún. biodinamikus preparátumokat is használnak, és lehetőség szerint a munkák ütemezése során segítségül hívják a kozmikus hatásokat is.
A jogszabályi háttér alapján élesen elkülönül a bio ennivaló az egyéb divatos, de pontosan nem körülírt olyan termékektől, mint amilyenek az alternatív, reform, integrált, natúr, vegyszermentes stb. megjelölésű élelmiszerek.
Biotermékek
A biotermék fogyasztása erőteljesen növekszik szerte a fejlett világban, 2007 és 2008 az európai „biorobbanás” évei voltak, hiszen nem egy EU tagországban az egy év alatti fogyasztásnövekedés a biotermékekből 10-30% között volt. Számos közvélemény kutatás, felmérés vizsgálja a vásárlók választásának okát, és a kérdésekre a bio élelmiszerekről rendre a következő válaszok születnek, nem feltétlenül ebben a sorrendben:
- „egészséges”, ebbe beleértik az értékes alkotókban való gazdagságot, de azt is, hogy növényvédő szer-, gyógyszer maradékokat, adalékanyagokat nem tartalmaznak;
- „természet- és környezetbarát”;
- „GMO mentes”, amely azt jelenti, hogy sem genetikailag módosított mikrobákat, növényeket, állatokat, sem ilyenek által termelt anyagokat nem tartalmaznak;
- „az állatokat jól tartják”, azaz nem ketrecben, nem kötötten, hanem legelőn, faji igényeiknek megfelelően;
- „ízletes”;
- „hatásuk kedvező a társadalomra” nem okoz társadalmi szinten máshol elszámolt kiadásokat, munkát ad a vidéknek stb.;
- „fenntartható”, amely az előzők teljes ötvözete.
A hivatkozott EU bio rendeletek váltották fel 2009. január 1-től az addig 18 éven át hatályban álló korábbi „bio rendeletet”, a Tanács 2092/91/EGK rendeletét. A jogszabály-váltás nem túl jól sikerült, az új rendeletek bonyolultak, nehezen érthetők, azonban az ökológiai gazdálkodás előnyeit az új rendeletek jobban részletezik (letölthetők mindig naprakész állapotban a www.biokontroll.hu Jogszabályok menüből) és ajánlhatók a közérthető megfogalmazásokat tartalmazó, az EU hivatalos honlapján megtalálható: „Ökológiai gazdálkodás. A természetért és Önért” honlap szakcikkei is (http://ec.europa.eu/agriculture/organic/home_hu).
Az ökológiai gazdálkodásban minden mindennel összefügg. Kizárólag a rendszerszerű, holisztikus megközelítéssel érthetők meg előnyei, vagyis általában egy környezeti előny, egyúttal a másikat (táplálkozási, társadalmi stb.) is hozza magával és fordítva is.
A biogazdálkodás közvetlen környezeti előnyei a következő területeken számottevők.
A talaj védelme, amely a következő gyakorlatra épül:
- vetésváltás, vetésforgó a szántó művelési ágban;
- istállótrágyázás, komposztált szervesanyag alkalmazása;
- a N műtrágyák alkalmazásának tiltása, a többi felhasználásának korlátozása;
- mikrobiális trágyák és növények alkalmazása a szükséges tápanyag ellátás biztosításában;
- zöldtrágyázás (1. kép);
- a talajok szél- és víz általi károsodásának kiküszöbölése;
- a talajélet védelme szervesanyag-gazdálkodással, vegyszerek elhagyásával;
- mechanikai gyomirtás a vegyszerek helyett (2. kép);
- a legelőhasználat olyan szervezése, amely megakadályozza a túllegeltetést.
1. kép. Facélia, borsó zöldtrágya-keverék
2. kép. Kitérő tárcsa szőlőben
A felszíni és felszín alatti vizek védelme, amely a következő alapelveken nyugszik:
- a trágyázószerek a talaj tápanyag-szolgáltató rendszerén keresztül hatnak, vagyis nem közvetlenül a növények által felvehetővé tett (vízben könnyen oldódó) formába kerülnek kijuttatásra; ez az eljárás nagymértékben megakadályozza a kimosódást és az elfolyást;
- nem alkalmazhatók a vizeket szennyező egyéb kémiai anyagok sem (gyomirtók, gomba- és rovarölő szerek stb.)
- takarékosan kell használni a vízkészleteket;
- az állatsűrűség szabályozott, amellyel megakadályozható a nagy állatsűrűségből, a trágyából származó vízszennyezés;
- az állatok kezelésére használt antibiotikumok és más gyógyszerek alkalmazása erősen korlátozott, így az ebből származó szennyezés minimális.
A biogazdálkodás alkalmazásával növekszik a biodiverzitás, másként az adott élettársulásban a fajgazdagság, azért, mert:
- a talajban élő szervezetekre nem, vagy kevésbé kártékony anyagokat, eljárásokat alkalmaznak;
- vetésforgókat alkalmaznak, és sokféle növényt termesztenek egymás után;
- lehetőség szerint társítják az egymást segítő növényeket (egy időben együtt termesztenek különböző fajokat – 3. kép);
- a növényvédelemben a baj megelőzésére helyezik a hangsúlyt, és szerhasználatban kerülik a széles hatáspektrumú, tartós hatású szerek alkalmazását;
- előszeretettel alkalmazzák a növénytermesztésben a tájfajtákat, állattenyésztésben az ősi- vagy régtől honos állatokat;
- építenek a honos hasznos szervezetek segítségére, esetenként őket és nem honos fajokat felszaporítva alkalmaznak biológiai védekezésre különböző károsítókkal szemben.
A tájvédelmi előnyök is számottevők, hiszen a biogazdálkodás szemléletéhez a természetes határokkal elválasztott, az élő szervezetek élőhelyéül szolgáló erdősávok, fasorok, csenderesek, a termesztés élőhelyeit a természetes társulásokkal összekötő ökológiai folyosók, ökológiai kiegészítő területek is hozzátartoznak. Egyes európai biogazdálkodási rendszerekben és a most folyó hazai támogatási programban ezekre kötelező előírások is vonatkoznak.
A biogazdálkodás törekszik arra, hogy a természetes rendszerek sajátosságai szerint, de legalább annak mintájára épüljön fel. Ennek részeként a helyi forrásokat használja fel, törekszik arra, hogy a növénytermesztési, állattenyésztési (benne az élelmiszeripari) melléktermékek visszaforgatásával bezárják az anyag- és energiaáramlási kört; ez egyúttal csökkenti a környezetet terhelő hulladékok mennyiségét is. Számos szakcikk igazolja, hogy a biogazdálkodás a szervesanyag-gazdálkodásán keresztül szenet köt meg, amellyel mérsékli a globális felmelegedést is.
Dr. Roszík Péter
c. egyetemi docens,
ügyvezető, Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.
