A drónokat légfékkel szerelik, ugye?

Avagy a mezőgazdasági permetező drón jelene és kálváriája

A technológia legalizálását és gyakorlati integrálását évről évre, közel fél évtizede tervezgetik és ígérgetik az unióban, annak ellenére, hogy Ázsiában és a tengerentúlon több százezer drón repül a legkülönbözőbb kultúrák fellett fehérizzásig, mára hozzáértéssel kiválasztott szereket szakszerűen kijuttatva, akár viszontagságos körülményeket leküzdve, kiváló hatásfokot elérve.

A kérdés nem is az, hogy mit miért nem lehet, nem szabad, hanem leginkább az, hogy milyen lehetőségektől, milyen nyereségtől, milyen kizárólag a gyakorlati alkalmazásokból, valós bevetésekből visszanyert tapasztalatok által garantált fejlesztésektől esik el a mezőgazdaság és az iparág hazánkban és a kontinensen évek óta.

Itthoni méretekben és ésszel gondolkodva, a hangsúlyt a monokultúrális gigagazdálkodás helyett a minőségi termelésre, a sokszínűségre és világszínvonalú hungarikumaink megőrzésére, bővítésére helyezve, még nehezebben alátámasztható az a gondolkodásmód, hogy „Ej, ráérünk arra még.”

A kihalófélben lévő légi permetezés feladatát – többször is hívtak hozzá már papot –, annak egyedi adottságait, sokat szidott hátrányai nélkül és az ismert veszélyeit minimálisra csökkentve, milyen technológia lesz képes átvenni napjaink teljességgel kiszámíthatatlan időjárási körülményei között?

A kihívás zökkenőmentes átvállalásához és a feladat elvárhatóan magasabb szintű teljesítéséhez, a mára kiforrott és napról napra, szinte követhetetlen tempóban fejlődő dróntechnológiához talán az engedélyeztetési és a jogi háttér biztosítását is fel kellene, legalább belépő szintre zárkóztatni.

A gyakorlat azonban nem ez. A jogalkotás és számos szervet, hivatalt érintő engedélyeztetés több éves lemaradásban, a józan paraszti észtől elrugaszkodva, egyre messzebb kullog kötelezettségeik mögött. Ez európai szintű, brüsszeli betegség, ami ma csak viszket, az lehet, hogy holnapra begyullad és fájni fog. Egy dologban azonban nem hibás a rendszer: a drónos kijuttatáshoz szükséges engedélyek kérelmének benyújtása a gyártók feladata, mely tény tükrében a késedelem elgondolkodtató.

A drónos kijuttatási technológia koránt sem képes teljesen átvenni, helyettesíteni a hagyományos eszközök szerepét, azonban létjogosultsága, szükségessége tagadhatatlan a modern mezőgazdaságban, számos kizárólagos előnye mellett. A hasznos teher megnövelésével, a fejlett repülésbiztonsági, önvédelmi rendszerekkel ellátott berendezések jelenleg párban, vagy hármasával (USA) és a közeljövőben flottában történő biztonságos vezérlésével, a félautonóm és programozott repüléseket biztosító algoritmusoknak köszönhetően egyre nagyobb területeket képesek időarányosan kezelni.

A hazai gyakorlati alkalmazás megkezdése vitathatatlan mérföldköve lehetne a technológia kultúránkénti továbbfejlesztésének, finomhangolásának, hiszen szinte esetenként eltérő mennyiségek, keverési arányok, konzisztenciák kerülnek (földközeli) légi kijuttatásra a legkülönbözőbb eredményeket megcélozva, újabb és újabb kihívások, környezeti szélsőségek között.

A jól ismert és bevált szórófejek és fúvókák szerepe, a széles körben alkalmazott LV és ULV technológiákhoz fejlesztett hatékony szerek és tápanyagok alkalmazhatósága, a precíziós földi gépek és algoritmusok tévedhetetlensége, mind abba az irányba mutatnak, hogy a permetező drón nem más, mint egy közvetlen a növényzet felett, illetve között repülő csúcstraktor.

Ezért érthetetlen, hogy legalább az ökológiai gazdálkodásban felhasználhatónak ítélt, drónos permetezéssel-szórással kijuttatható készítmények, biológiai növénytápszerek, bizonyítottan nontoxikus növénykondicionáló szerek, levéltrágyák, mikro- és makroelemek, amino- és huminsavak, haszonrovar-lárvák nem estek a mai napig kevésbé szigorú szabályozás alá, nem lettek hosszú évek leforgása alatt lépésről lépésre kiemelve a törvény szigora alól abból a célból, hogy széleskörben, a kísérleti fázist rég maguk mögött hagyva, immáron több éven keresztül éles kijuttatások alanyai lehessenek, ezzel nem csupán maga a technológia, hanem a technológiához illeszkedő input anyagok termékfejlesztését elősegítve.

Svájc elkapkodta a dolgot, 2019 óta legális a tevékenység. Hegyvidéki, teraszos, sziklás, szétszabdalt, meredek szőlőbirtokain – nem csak a fölázott időszakokban – a technológiát két éve „megváltásként” emlegetik. Az éves kijuttatás megfelelően kiválasztott szerek alkalmazásával, szinte teljességgel kihelyezhető drónnal. A biztonsági zónát közben 30 méterről 20 méterre redukálta a hatóság. Az integráció ott elkezdődött.

Renitens drónreptetők közel tíz éve szórhatnak tricho­grammát, példának okáért Németországban és Franciaországban, ahol a termelők nem csekély állami szubvencióban részesülnek a kukoricamoly elleni küzdelemben. Az adekvát riasztó rendszer és a petefürkész kiszórásához kapcsolódó professzionális háttér rég kinőtte magát a gyerekcipőből, sőt váltogatja azt, például amikor éppen kenderre szór haszonrovar fészket.

Kivétel erősíti a tiltást: Spanyolországban, Görögországban rájöttek, hogy a citrom, narancs és olajbogyó ültetvények drónos permetezésénél, bizonyos körülmények függvényében hatásosabb megoldás nincs. Valószínű a hazai diófáinkat évek óta nyomorító fúrólégy elleni védekezésre ez nem vonatkozik.

Komoly ellentmondás az is, hogy miközben az éltető víz minden cseppjéért küzdünk, egyre elkeserítőbb klimatikus változások közepette, még mindig ragaszkodunk a nagy volumenű vízmennyiségekhez a permetlevek kijuttatásánál. Rengeteg kórokozót, ellenséget pont az utóbbi évek monszun jellegű esőzései segítik. Vizet a vízre? Ezen esetekben talán nem észszerűbb a drónnal kijuttatható minimális vizet igénylő LV, ULV technológiák előtérbe helyezése?

A nagy és lomha permetező drónok eszét fürge, ipari kamerákkal ellátott kisöccseik frissítik. Ha kell, konkrétan az adatátvitel sebességével kaphatnak parancsot differenciált kijuttatásra, foltkezelésre, variábilis kijuttatási mennyiségekre.

Az ember azonban még mindig nélkülözhetetlen az algoritmusok által feldolgozott képanyagok végső interpretációjához – mely helyzetben, mely beavatkozás a legmegfelelőbb, legcélravezetőbb. Így technológiáktól függetlenül továbbra is az ember maga a leggyengébb láncszem, mert a hibaesetek közel száz százalékáért ő a felelős.

A permetező drón azonban sok mindent nem tud és nem is fog tudni, messze elmaradva a klasszikus társaitól: többek között taposni, talajt tömöríteni, törni, sárban és belvízben dagonyázni.

A sors iróniája az, hogy a permetező drónokat pont egy világraszóló magyar találmányú fékrendszerrel szerelik az unióban – ez a golyóstollas rendszer.

Kiss Márton
AGRO SMART Hungary Zrt.
(Biokultúra 2021/2-3)