2012 Már 14

A fajgazdag sorköztakaró növényzet szerepe az ökológiai szőlőtermesztésben

Nincs hozzászólás

A sorközök takarása nemcsak az ökológiai, hanem a hagyományos szőlőtermesztésben is alapvető fontosságú lenne. Ennek ellenére hazánkban a szőlőtermesztéssel foglalkozó szakemberek és főként a tudományos kutatók jelentős része elutasítja azt. A hivatkozás mindig a Kárpát-medence rendkívül száraz klímája, mely mellett a takarónövényzet súlyos víz- és tápanyagkonkurenciát jelent a szőlőnek. Holott pl. Burgenland száraz területein is nagyon elterjedt a takarónövényes szőlőtermesztés. A félreértés abból ered, hogy a talajtakarást ellenzők mindig a füvesítésre gondolnak, pedig egészen másról van szó.

Milyen is a megfelelő takarónövényzet?

Magyarországon a talajtakarás legtöbbször a helyben megjelenő gyomflórára, esetleg fűfélék vetésére szorítkozik. Ennek egyetlen funkciója van: az erózióvédelem. Csakhogy a viszonylag szegényes természetes gyomvegetáció többnyire a talajra és a szőlőre hátrányos, vagy közömbös hatású fajokból tevődik össze. A kizárólag fűfélék telepítése pedig valóban veszélyes konkurenciát jelenthet a szőlőnek. Pedig a talajszerkezet javításának és élővé tételének a legjobb módszere a megfelelően összeválogatott takarónövényzet alkalmazása.

Nézzük végig, melyek azok az alapvető kritériumok, amelyeket az optimális takarónövényzettel szemben támasztanunk kell!

✓ Fajgazdagság. A szőlőültetvény monokultúra jellege csak úgy törhető meg, ha a sorközökben minél több növényfaj megtelepedését biztosítjuk. A biodiverzitás fokozásával egy önállóan is életképes stabil ökoszisztéma irányába mozdítjuk a labilis, sérülékeny monokultúrát.

✓ Minimális konkurencia a szőlőnövénnyel. Ezt úgy biztosíthatjuk, hogy a keverékekben csak kevés mélyre lehatoló gyökérzetű és főleg visszafogott növekedési erélyű fajokat alkalmazunk.

✓ Alacsony növekedés. Fontos a fajok kiválasztásánál azt is figyelembe venni, hogy ha a növényzet túl magasra nő a sorközben, de különösen a soraljban, az párás mikroklímát teremt, ami a szőlőbetegségek előfordulását növelheti. Ezt mindenképpen el kell kerülni visszafogott növekedésű fajok kiválasztásával.

✓ Dús gyökérzet különböző talajmélységekben. A takarónövényzet talajszerkezet javító hatását leginkább úgy tudjuk kihasználni, ha különböző mélységben gyökerező fajokat társítunk. Természetesen a szőlővel konkuráló, nagy mélységbe lehatoló fajokat (pl. lucerna) kerülni kell, ettől függetlenül azért szükség van mélyebbre lehatoló gyökerekre is (pl. takarmány baltacím), de az ilyen fajokat csak kisebb arányban tartalmazza a takarónövényzet. Különösen a felső 5-80 cm talajréteg gyökerekkel való átszövése fontos a talajszerkezet javítása és a talajélet aktiválása szempontjából. Erre nagy gyökértömeget létrehozó, de túl mélyre nem hatoló fajok a legalkalmasabbak. Így a fokozott humuszképződés is biztosított.

✓ Pillangós növények jelenléte. A takarónövényzet segítségével a talaj tápanyagtartalmát optimális szintre tudjuk beállítani, ami különösen fontos az ökológiai szőlőtermesztésben. A megfelelő pillangós fajok alkalmazásával jelentős mennyiségű nitrogént tudunk a talajba juttatni a gyökérgümőikben élő szimbionta nitrogén kötő baktériumok (pl. Rhizobium) segítségével (ld. az alábbi képet). Az így megkötött nitrogén éves mennyisége 50-80 kg/ha. Ez a mennyiség megfelelően gazdag és aktív talajélet esetén elegendő a szőlő számára.

Nitrogéngyűjtő gyökérgümők pillangós növény gyökerén

Nitrogéngyűjtő gyökérgümők pillangós növény gyökerén
(dr. Uwe Hofmann felvétele)

✓ Korai gyors növekedésű, jó talajtakaró képességű fajok jelenléte. A fenti kritériumok biztosítása mellett fontos, hogy olyan fajok is legyenek a takarónövényzetben, amelyek már kora tavasszal gyors növekedésnek indulnak és hamar befedik a talajt a víztartalom megtartása és a bejárás biztosítása érdekében. Erre különösen alkalmas a pohánka. Felettébb előnyös a vegetatív módon vízszintesen is terjedni képes fajok jelenléte, mint pl. a komlós lucerna, vagy a fehér here, melyek gyors és összefüggő talajfedést biztosítanak, akár a soraljon is, megakadályozva a nem kívánatos gyomok terjedését.

✓ Virágos növények jelenléte. A szőlőültetvényben mindig előnyös a virágzó növények jelenléte. Ezek pollenje és nektárja számos hasznos élő szervezetet vonz az ültetvénybe és fennmaradásukat is biztosítja. A kártevők visszaszorításában legfontosabb parazitoid fürkészdarazsak számára létfontosságú a virágnektár, a Typhlodromus pyri, illetve más ragadozó atkák fennmaradásához pedig pollenre van szükség. Ezen kívül a virágzó növényzet számos olyan közömbös rovart vonz az ültetvénybe (pl. különböző lepkefajok), amelyek nem okoznak kárt a szőlőben, de gazdaszervezetei a hasznos parazitáknak, így jelenlétük biztosítja ezen hasznos ízeltlábúak fennmaradását és helyben maradását akkor is, amikor nincs kártevő jelen.

Természetes gyomflóra vagy fajgazdag vetőmagkeverék?

Hogy melyek az alapvető különbségek a természetes helyi gyomflóra takarónövényként való meghagyása és az optimalizált vetőmagkeverékek alkalmazása között, arról az alábbi összehasonlító táblázatban találunk információkat.

Tulajdonságok Helyi gyomflóra Optimalizált vetőmagkeverék
Biodiverzitás Kissé növeli Nagymértékben növeli
Talajélet Kissé aktiválja Nagymértékben aktiválja
Talaj vízháztartása Stagnál, vagy romlik Jelentősen javul
Talaj tömörödöttsége Stagnál, vagy alig csökken Jelentősen csökken
Talaj levegőssége Stagnál, vagy alig javul Jelentősen javul
Vízkonkurencia Nagy Nincs, vagy csekély
Nitrogén kötés Nincs, vagy csak csekély Jelentős
Veszélyes gyomok jelenléte Gyakori Ritka, inkább gyomelnyomó hatás van
Erózió, defláció elleni védelem
Terület gépi bejárhatósága Biztosított Biztosított

Látható, hogy a megfelelő takarónövényzet a talaj valamennyi tulajdonságát a szőlő igényeinek megfelelően javítja, változtatja.

Milyen növények alkalmasak sorköz takarásra?

A magyarországi szőlő- és gyümölcsültetvények nagy részében (kivéve homoktalaj) alkalmazhatóak a következő táblázatban felsorolt fajok. A fajok neve és hasznosítási ideje mellett a főbb funkciójukat is feltüntettük.

Faj Hasznosítás ideje Szerepe
Takarmány baltacím évelő Nitrogénkötés, mély talajlazítás, talajélet fokozás, virágzás.
Komlós lucerna évelő Nitrogénkötés, talajlazítás, talajtakarás, talajélet fokozás, gyomelnyomás, virágzás.
Mézontófű egyéves Talajlazítás, kártevő repellens hatás, virágzás.
Fehér mustár egyéves Talajjavító (meliorációs) hatás, zöldtrágya, virágzás.
Fehér here évelő Nitrogénkötés, talajlazítás, talajtakarás, talajélet fokozás, gyomelnyomás, virágzás.
Tarka koronafürt évelő Nitrogénkötés, talajlazítás, talajélet fokozás, virágzás.
Lándzsás útifű évelő Talajtakarás, gyomelnyomás, erózióvédelem, virágzás.
Szarvaskerep évelő Nitrogénkötés, talajlazítás, talajélet fokozás, virágzás.
Murok évelő Talajlazítás, virágzás.
Pohánka egyéves Talajtakarás, gyors csírázás, virágzás.

Ezen felsorolt vetőmagok beszerzése ma már megoldható, de természetesen sok más opció is lehetséges. Akár az ültetvény környezetéből begyűjtött helyi flóra vetőmagja is használható, bár ez inkább csak kisebb ültetvények esetében járható út. Meredek ültetvényekben szükség lehet bizonyos fűfélék alkalmazására is a keverékben. Ekkor a juhcsenkesz és a veres csenkesz jöhet számításba, de csak alacsony százalékban. Homok talajokon ilyen sok fajt tartalmazó takarónövény rendszert nehezebb kialakítani, ott elsősorban a szeradella, a házi len, a takarmánybükköny, a fonák here és a facélia tud megtelepedni. A takarónövény rendszer telepítése előtt mindig alaposan át kell gondolni a terület sajátosságait és mindig a helyi viszonyoknak megfelelő keveréket kell alkalmazni. Itt főleg klimatikus-, csapadék-, talaj- és lejtésviszonyokra kell gondolni. A hazai, gyakori, száraz, nyári időszakok ismeretében inkább a minden második sorba történő takarónövény vetés a javasolt, a vetetlen sorokat pedig mechanikai módon műveljük.

A takarónövényzet vetése és kezelése

A legjobb megoldás ősszel előkészíteni a talajt és kora tavasszal, amint lehetséges (február vége – április közepe) elvetni a keveréket. A másik lehetőség a magágykészítés után, szeptemberben történő vetés. A magágy előkészítés során igyekezzünk minél porhanyósabb és minél gyommentesebb magágyat kialakítani.

Új ültetvénytelepítés előtt is érdemes a takarónövényzetet elvetni. Ezzel a jól fellazított, telepítésre előkészített talajállapotot stabilizálni tudjuk a takarónövényzettel. A telepítés előtti évben érdemes a fajgazdag vetőmagkeveréket elvetni a területre és a következő tavaszig kaszálás nélkül hagyni. Így magot hoz és erős állomány alakul ki, ahol a gyomoknak nincs esélyük felülkerekedni. Következő tavasszal a telepítés egyenesen a már kaszált, vagy hengerezett takarónövényzetbe történhet, esetleg a soraljakat lehet a növényzettől megtisztítani.

A vetéshez apró magvak vetésére alkalmas gép szükséges. Szárazabb területen célszerű csak minden második sorba vetni a keveréket, így a vetőmagszükséglet általában 15-20 kg/ha. A nem vetett sorok mechanikailag művelendők.

A vetés után mindenképpen hagyjuk a növényzetet magot hozni, hogy a telepítés kellően megerősödhessen. A kiválasztott fajok nem nőnek túl magasra, ha azonban egy-két összetevő az esetlegesen csapadékos időjárás hatására túl magasra nőne, azok hengerezéssel a talajra simíthatók. A későbbiekben a kaszálások során vegyük figyelembe az időjárási viszonyokat. Száraz időben ne kaszáljunk, mert ekkor az így újra intenzívebb növekedésre kényszerített növényzet több vizet használ fel a talajból. Ráadásul a rövidre vágott takarónövényzet a talajt is kevéssé védi a párolgástól. Érdekes volt megfigyelni az ECOWIN projekt egyes kísérleti területein a 2011-es, igen száraz évben, hogy a takarónövényzettel fedett talaj 4-5 cm mélyen már nedves volt, míg a nyitott sorokban mélyen száraz volt a talaj.

Az ECOWIN AT-CZ projektben használt aprómag vetőgép

Az ECOWIN AT-CZ projektben használt aprómag vetőgép (dr. Milan Hluchy felvétele)

Kaszáláskor sose vágjuk 10 cm-nél rövidebbre a növényzetet. A túl rövidre kaszálás nyomán ugyanis könnyebben feljönnek a nemkívánatos gyomok. Ha a kaszálás során a talajszintig vágjuk a növényzetet, a parlagfű elterjedését segítjük elő és a növényzet fajösszetételét a gyomosodás irányába mozdítjuk. A minden második sorban fejlődő gazdag vegetációt 2-4 évente váltogassuk a sorokban, így a teljes területen érvényesül a talajjavító hatás. Egyszerű ásóval történő talajmintavétellel évente ellenőrizhető a talajállapot. Ha megfelelő talajszerkezet elérésekor az addig vetetlen sorokban célszerű a fajgazdag növénytakarót kialakítani.

Gyökerekkel átszőtt morzsalékos talaj képe az ásópróbás mintavételkor

Gyökerekkel átszőtt morzsalékos talaj képe az ásópróbás mintavételkor (dr. Uwe Hofmann felvétele)

A fajgazdag takarónövényzet gyakorlati előnyei

A megfelelően megválasztott takarónövény rendszer optimalizálja a talaj minőségét, növeli hasznosítható tápanyagtartalmát, levegősségét, javítja vízmegtartó képességét, hasznos mikro- és makroorganizmus összetételét. A pillangósokban gazdag takarónövény borítás mellett a szőlő tápanyag- és vízfelvétele kiegyensúlyozott, nem függ annyira a csapadékviszonyoktól, mint a fűtakarásos, vagy a takarás nélküli termesztés során. A fajgazdag takarónövényzet erózióvédő hatása ugyanúgy érvényesül, mint a füvesítés esetén, de a hasznos élő szervezetek betelepülésének és felszaporodásának sokkal inkább kedvez. A pillangósok a levegőből megkötött nitrogénnel a szőlőnek éppen megfelelő mértékben gazdagítják a talajt, de még fontosabb a beinduló talajélet következményeként az addig felvehetetlen állapotban lévő tápanyagok mobilizálása. A gazdag mikroorganizmus-élet a kórokozók talajban lévő nyugvó alakjait is nagymértékben csökkenti, hozzájárulva ezzel a könnyebb és hatékonyabb növényvédelemhez.

Általánosságban elmondható, hogy minden hazai szőlőültetvényben megoldható a takarónövény vetés, de általános recept nincs, a helyi viszonyok és a használható növényfajok biológiai tulajdonságainak ismeretében lehet döntést hozni a megfelelő vetőmagkeverékről. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden ültetvényben más keveréket kell használni, de a forgalomban levő 4-5 keverék közül a leginkább optimális kiválasztása alapos átgondolást és esetleg erre specializált szaktanácsadói hátteret igényel, amelyet egyelőre csak a vetőmag keverékek forgalmazói tudnak biztosítani.

Dr. Uwe Hofmann – László Gyula
(Biokultúra 2012/1)

 

[felül]