A génszerkesztett növények támogatásának tudományos kritikája

2018 júliusában az Európai Bíróság úgy döntött, hogy a 2001/18/EK irányelv értelmében az irányított muta­ge­nezis technikájával előállított szervezetek génmódosított szervezeteknek tekintendők. A Bíróság döntésére válaszul a Leopoldina Német Tudományos Akadémia 2019 decemberében nyilvánosságra hozta állásfoglalását, melyben sürgették az európai döntéshozókat, hogy vonják ki a genomszerkesztéssel előállított szervezeteket a génmódosításra vonatkozó jogszabályok hatálya alól, amennyiben idegen genetikai információ beillesztése nem történik, és/vagy ha a genetikai anyag olyan kombinációjáról van szó, amely természetes módon, vagy a hagyományos nemesítési módszerek eredményeként is létrejöhetne. 2020 márciusában az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC, a tagállamok tudományos akadémiáiból álló szervezet) is helyeselte a Leopoldina állásfoglalásának tartalmát és törekvéseit.

A Zöldek/ESS képviselő­csoport (The Greens/EFA – Greens/European Free Alli­ance: Zöldek/Európai Szabad Szövetség, az Európai Parlament egyik képviselőcsoportja) 2021 áprilisában nyilvánosságra hozta a Leopoldina és az EASAC genomszerkesztett növényekkel kapcsolatos nyilatkozatának tudományos kritikáját, melyben cáfolják a Leopoldina állásfoglalásában felsorolt állításokat, kritikai elemzésnek vetik alá mindkét publikáció tudományos alapjait és olyan információkat is közölnek, amelyek az állásfoglalásból kimaradtak, azonban nyilvánosan elérhetőek tudományos bizonyítékként, illetve kutatási eredményként. A nyilatkozatok állításainak értékelése során kiderült, hogy azok megalkotói figyelmen kívül hagytak mintegy 200, a témára vonatkozóan nagy jelentőségű tudományos publikációt.

Az európai tudomány egységes hangja?

Mind a Leopoldina, mind az EASAC nyilatkozatának szerzői azt a látszatot keltik, hogy ők az egységes európai tudományos álláspont képviselői. A nyilatkozatok azonban a témával kapcsolatos publikációknak csak egy szűk körét veszik figyelembe. Figyelmen kívül hagyják a képviselőcsoport kritikájában szereplő több mint 200 tudományos publikáció eredményét, amelyek a témához tartozó gazdag és változatos szakirodalomnak ugyan mindössze egy kis részét képviselik, azonban elengedhetetlenül fontosak a géntechnológiai eljárások lehetőségeivel, kockázataival és korlátaival kapcsolatos tudományos és bizonyítékokon alapuló vitában. Eszerint az EASAC által jóváhagyott Leopoldina nyilatkozat legjobb esetben is csak egy nézetet képvisel a számos tudományos nézet közül, nem tekinthető közös tudományos álláspontnak.

Megalapozatlan állítások a GMO-k biztonságosságáról és hatékonyságáról

A nyilatkozatok azt közvetítik, hogy a precizitás = kontroll = biztonság, de a gyakorlati tapasztalatok alapján a már létező GM szervezetek esetében ez nem állja meg a helyét. A kontroll gyakorlásának előfeltétele az, hogy megfelelő ismeretekkel rendelkezzünk nem csak a módosítandó, vagy áthelyezni kívánt génszakaszról, hanem a beavatkozással kapcsolatos valamennyi összefüggéséről. Mivel nem ismerjük ezeket a komplex összefüggés rendszereket, nem hiteles a precizitásra hivatkozni a biztonság indikátoraként.

Nem bizonyított a GMO-k, a terméshozamok és az éhínség közötti összefüggés

A Leopoldina nyilatkozatban hivatkoznak arra is, hogy az elmúlt évszázadban az éhínség csökkenése a tudományos alapú nemesítésnek köszönhető. De míg a zöld forradalom esetében dokumentálták a hozamok növekedését, a GMO-k megjelenésével kapcsolatban nincsenek ilyen adatok. A szakemberek szerint valószínűbb, hogy az éhínség nem a terméshozamokkal, hanem sokkal inkább társadalmi és gazdasági tényezőkkel (pl. konfliktusokkal, szegénységgel stb.) függ össze.

Kevés a bizonyíték a genomszerkesztéssel előállított növények hatékonyságára

A Leopoldina nyilatkozatban azt állítják, hogy genomszerkesztéssel már számos, a piacon is jelentős növényt hoztak létre. A valóság az, hogy mindössze kettő új generációs GM növény került piacra az Egyesült Államokban, a bőkezű támogatás és az engedékeny szabályozási környezet ellenére. Az egyik egy (újabb) gyomirtó-szer rezisztens növény. Bár a technológia már az 1990-es évektől jelen van, a nyilatkozatban említett, génszerkesztéssel előállított növények többsége még kísérleti szakaszban van, és nem bizonyított a hatékonyságuk.

Helytelen az a feltevés, hogy a génszerkesztés a hagyományos nemesítésre hasonlít

A nyilatkozat szerint a génszerkesztés a hagyományos nemesítési technikákhoz hasonló és ezért biztonságos, de ezt egyre többen cáfolják. A génszerkesztés egyszerre több gén megváltozását is okozhatja, egy gén valamennyi másolatának módosulását eredményezheti, illetve átalakíthat olyan genom régiókat, amelyek eredetileg védettek az új mutációktól. Ráadásul a keletkezett mutációk esetében úgy tűnik, hogy más javító mechanizmusok lépnek fel, mint a természetesen előforduló mutációknál és ezek a genom egyedi változásait eredményezhetik.

A génmódosításban nincs semmi „természetes”. A természetes javító mechanizmusok egy finoman szabályozott rendszerben működnek és a genom egyes szakaszait jobban védik a többinél. Ezzel szemben a génszerkesztés során az eljárás egyformán érintheti a genom bármely részét. Ezeknek a sejtben lezajló folyamatoknak az epigenetikai és genetikai szabályozását, illetve a génszerkesztés következményeit nem ismerjük igazán jól. Emberi és növényi sejtek esetében is feljegyeztek nem kívánt hatásokat.

Idejétmúlt szabályozási modellek támogatása

A nyilatkozatokban javasolt innovatív és tudományos alapú szabályozási modell gyakorlatilag régebbi bármely európai, vagy nemzetközi GMO rendeletnél. Ez a modell az Egyesült Államok több évtizede alkalmazott politikáján alapul, ami egyszerűen meghatározza, hogy mit nem szabályoznak, azaz mint nem értékelnek egyáltalán. Ez a fajta múltat idéző politika lehetővé teszi, hogy a termék kifejlesztői mentesüljenek a felelősség alól, hogy bizonyítsák a termékeik hatékonyságát és biztonságát. Ez semmiképpen nem nevezhető innovatívnak.

Elismert megoldások mellőzése

A nyilatkozatok egy sor olyan, magas színvonalú tudományos jelentést hagynak figyelmen kívül, amelyek az input intenzív ipari mezőgazdaságról az agroökológiai rendszerekre való átállást sürgetik. A szakemberek szerint inkább azokat a megoldásokat kellene támogatni, amelyek az élelmiszerbiztonsággal, a fenntarthatósággal, illetve a gazdálkodók már meglévő ismereteivel és az általuk alkalmazott gyakorlattal kapcsolatosak, és kisebb teret kellene engedni a génmódosításból származó, kétes biztonságú és kérdéses sikerű szabadalmazott eljárásoknak.

Mindezek alapján a jelentés készítői arra a következtetésre jutottak, hogy a nyilatkozatokban szereplő állításokkal szemben a géntechnológia új eszközeire válaszul az EU

GMO rendeleteit meg kell erősíteni.
Fordította: Nagy Judit
Forrás: https://ensser.org
(Biokultúra 2021/2-3)