A gyomnövényzet tömegviszonyai gyomfésűvel kezelt és gyomirtásban nem részesült facéliavetésekben

Egyes gyomirtó szer hatóanyagok forgalomból történő kivonása nagy kihívás elé állította a facéliavetőmag-termesztőket az elmúlt években. A konvencionális gazdálkodók körében jobbára kedvezőtlen visszhangot kiváltó ilyen jellegű rendeletek pozitív hozadéka, hogy még őket is a környezetbarát gyomszabályozási technológiák kipróbálására ösztönözheti. Így került sor a gyomfésű tesztelésére a Mosoni-síkságon, a hazai mézontófű­termesztés bölcsőjében. Cikkünkben bemutatjuk az eljárás gyomokat gyérítő hatékonyságát, abban bízva, hogy a gyomfésű egyre több facéliatermesztő eszköztárába is bekerül.

Anyag és módszer

Mosonmagyaróvár, Mosonudvar és Mosonszolnok térségében 2020 és 2021 júniusában 11 gyomfésűvel kezelt és 9 gyomirtásban nem részesült facéliavetés gyomnövényzetét felvételeztük. Minden vetésben egy db 200 m2-es nagy-kvadrátban megbecsültük a gyomfajok borítását (1. fotó), majd vetésenként 6 db 0,25 m2-es (50 × 50 cm-es) mikro-kvadrátban levágtuk a gyomnövényeket, fajok szerint megszámoltuk az egyedszámukat (2-4. fotók), majd laboratóriumban megmértük az összesített szárazanyagtömegüket (5. fotó).

Eredmények

A borításbecslés során 49, míg az egyedszámolások alkalmával összesen 30 gyomfajt regisztráltunk. Ezek közül a legfontosabb 10-10 gyomnövényt az 1. és a 2. táblázat tartalmazza.

A legnagyobb térfoglalású gyomok sorrendben a fehér libatop, a tarlóvirág, az ugari szulákkeserűfű, a madárkeserűfű, a zöldmuhar, a pokolvar-libatop, az apró szulák, az egynyári szélfű, a kakaslábfű és a mezei tikszem voltak (1. táblázat).

A tíz legjelentősebb egyedszámmal bíró faj rangsorrendje az alábbiak szerint alakult: fehér libatop, zöld muhar, egynyári szélfű, kakaslábfű, ugari szulákkeserűfű, tarlóvirág, pokolvar-libatop, apró szulák, csattanó maszlag és madárkeserűfű (2. táblázat).

Az adatokból az is kitűnik, hogy a legmeghatározóbb gyomnövénynek, a fehér libatopnak a borítása hozzávetőlegesen háromszorosára, míg az egyedszáma hatszorosára csökkent a gyomfésűvel kezelt területeken. A fajok többségénél szintén kimutatható az átlagborítások és az egyedszámok csökkenése a gyomfésűzött mintatereken, de akadtak érdekes kivételek is. Például a zöld muhar és a kakaslábfű abundancia értékei nagyobbak voltak a gyomfésűvel kezelt vetésekben a gyomirtásban nem részesült területekhez viszonyítva.

A 1. és 2. ábrákon látható, hogy mind a nagy-kvadrátokban a borítás szerint, mind pedig a mikro-kvadrátokban az egyedszámok alapján a nyári egyévesek (T3 & T4) részesedése volt messze a legmeghatározóbb. Az életformák részesedésének tekintetében nem volt lényeges különbség a gyomfésűvel kezelt és a gyomirtásban nem részesült területek között. Ugyanakkor, az adatok azt sugallják, hogy a gyomfésűzött vetésekben némileg lecsökkent az évelők (G1 & G3) és a téli egyévesek (T1 & T2) részesedése, míg a nyári egyéveseké csekély mértékben emelkedett.

Az összesített tömegességi mutatók kezelések közötti összehasonlításának eredményeit a 3. ábra szemlélteti. Látható, hogy a gyomnövények borítása, egyedszáma és szárazanyagtömege egyaránt hozzávetőlegesen a felére csökkent a gyomfésűvel kezelt facéliavetésekben a gyomirtásban nem részesült területekhez viszonyítva.

Borítás = az összes gyom borításának mintaterületenkénti átlaga a nagy-kvadrátokban (%/200 m²)
Egyedszám = az összes gyom egyedszámának mintaterületenkénti átlaga a mikro-kvadrátokban (db/0,25 m²)
Szárazanyagtömeg = az összes gyom szárazanyagtömegének mintaterületenkénti átlaga a mikro-kvadrátokban (g/0,25 m²)

Következtetések

Az életforma-típusok részesedésének vizsgálata a nyári egyévesek messzemenő dominanciáját tükrözi. Más szerzők is hangsúlyozták, hogy a facéliavetésekben a gyomszabályozást leginkább ezekre a fajokra kell fókuszálni. Annak oka, miszerint a gyomfésűzés hatására némileg emelkedett ezen fajok viszonylagos részesedése az évelők és a téli egyévesek rovására, valószínűleg részben abban keresendő, hogy a tavasszal csírázó gyomok a mechanikai beavatkozás után a másik két csoporttal ellentétben nagyobb eséllyel csíráztak ki újra. Ennek ékes példája, miképpen a zöld muhar és a kakaslábfű abundancia értékei növekedtek a gyomfésűzés hatására. Ugyanis a gyomirtó hatáson túlmenően, itt is érvényesülhetett a mechanikai talajbolygatás stimuláló hatása a gyomok csírázására. Hasonló jelenséget már az olajtökvetések tanulmányozása során is tapasztaltunk.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fentebb tárgyalt kismértékű eltolódás az életformaspektrumokban csupán a kezeléseken belüli arányokra értendő, és csak egy érdekes jelenség, aminek fontossága eltörpül a tanulmányunk legfigyelemreméltóbb hozadékával. Amikor ugyanis a két kezelési mód eredményét hasonlítjuk össze egymással, egyértelműen kitűnik, hogy a gyomfésű alkalmazása jelentősen gyérítette a gyomok összesített abundanciáját mind a borítások, mind az egyedszámok és a szárazanyagtömegek vonatkozásában. Ez a megállapítás különösen felértékelődhet, ha szemügyre vesszük a fehér libatop esetét, ahol a borítás közel harmadára, míg az egyedszám hatod részére zsugorodott. A linuron gyomirtó szer hatóanyag kivonását leginkább ellenzők ugyanis leggyakrabban éppen azzal érvelnek, hogy így elveszítik a facéliavetésekben legtöbb gondot okozó ezen gyomnövény ellen bevethető leghatékonyabb fegyverüket. Kutatásunk rávilágít, hogy a gyomfésű megfelelő szakértelemmel alternatív és környezetkímélő megoldás lehet a facéliakultúra gyomszabályozásában. Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy a kutatásunkat vályogtalajokon folytattuk, ahol köztudottan sokkal jobb a gyomfésű hatékonysága a kötött agyagtalajokhoz viszonyítva.

Pinke Gyula, Dunai Éva, Majdán Tünde,
Papp Veronika, Vasas Dávid,
Giczi Zsolt, Varga Zoltán
SZE-MÉK, Mosonmagyaróvár
(Biokultúra 2022/2-3)

Köszönetnyilvánítás: készült a „Facélia gyomirtószer-mentes termesztéstechnológiájának kidolgozása Kisalföld termőtájon” című VP3-16.1.1-4.1.5-4.2.1-4.2.2-8.1.1-8.2.1-8.3.1-8.5.1-8.5.2-8.6.1-17 pályázat támogatásával.