A jogar nyele: törökmogyoró
A Nemes házaspár érdeklődésére utánanéztem az irodalomban a törökmogyorónak. Ezt a növényt ültette a Kertészeti Kutató Intézet telepén, majd a lakóházánál dr. Csatáry-Szüts Kálmán kollégám. Azóta hatalmas fává nőtt, és javasolni fogom a mostani kutatóknak, hogy egy táblácskával emlékfává avassák a jeles borsó-bab nemesítőnk emlékére.
A mogyoró (Corylus) tizenhárom faja és alfaja közül hazánkban az erdei, közönséges mogyoróbokor őshonos és gyógynövényként is számon tartott. A törökmogyoró (C. colurna) kezdetben karcsú kúpkoronát nevel, idős korára elterebélyesedik. Díszesebb „csipkés-szoknyás” termése apróbb, de fogyasztható belet szolgáltat. Olajtartalma magasabb az erdei mogyorónál. Kis-Ázsiában gyűjtik, „levantai mogyoró” néven forgalmazzák. Fény- és melegigényes faj. Szabadforgalmú fajtaként elsősorban mint magonc alanyt használják. Díszfaként Silvanus néven hibridje kapható a faiskolákban.
A február-márciusban nyíló porzós barkatömeg a tavasz közeledtét jelzi. A nővirágok szórtan állnak, a levélrügytől piros bibéi különítik el. A legkorábbi méhlegelő. A bútorasztalosok kiváló „rózsafáját” a törökmogyoró fája szolgáltatja. A magyar királyi jogar nyele is mogyorófából készült. Amikor még a cserkészbot, mint kötelező felszerelés járt velünk, sátorkarónak, hordágynak, őrségben pedig fegyverül szolgálva is mogyoróvesszőt használtunk. Jártunkban-keltünkben a mogyoróbotra szegeztük fel azokat a fémlapokat, amelyek megőrizték a táj, a helység emlékét. Én még ma is őrzöm a mogyorófából készült botomat.
Elszenesített fája a festők eszközéül szolgál. Valamikor a puskapor gyártásához is a mogyorófa-szenét használták fel. Kérge, levele és virága is gyógyerővel bír. A barkáját légcsőhurutnál használják teaként, a levele sebgyógyításon kívül még hasmenés ellen javasolt.
Dr. Győrffy Sándor Péter