A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező (POP) növényvédő szerek hazai felhasználása 1950 és 2010 között
The use of plant protection products containing Persistent Organic Pollutants (POPs) between 1950 and 2010 in Hungary
| Összefoglalás
A környezetben tartósan megmaradó (perzisztens) szerves szennyező (POP) anyagok felmérésére és csökkentésére hazánkban az ezredfordulón nemzeti program indult, melynek keretében a POP anyagok forgalmát összesítő adatbázis épül. A begyűjtött adatok alapján ezen áttekintő közlemény átfogó jelentést nyújt a POP-tartalmú növényvédő szerek magyarországi felhasználásáról az elmúlt 60 esztendőre vonatkoztatva. Az 1950 és 2010 évek közötti teljes növényvédőszer-felhasználást összeveti a POP-tartalmú készítmények felhasználásával, és részletes elemzést ad az utóbbiakban jelen levő POP-hatóanyagok felhasználásáról. Az adatok lehetőséget adnak egyfajta mérleg elkészítésére a múlt növényvédelmi irányvonaláról a mai teendők tükrében.
|
Summary
A National Program has been launched for the inventory and reduction of the environmental stocks of Persistent Organic Pollutant (POP) substances long lasting in the environment. A database summarising the distribution of POP substances is being compiled within the program. A comprehensive revision is provided regarding the use of persistent chlorinated hydrocarbon type plant protection products in Hungary in the last 60 years. Total pesticide use is compared with the use of products containing POP substances, and the use of POP substances is analysed in detail. In light of the data, a review is presented on the former plant protection policy in this respect, and proposals are drawn for the future.
|
Bevezetés
A növényvédő szerek felhasználása a világon az utóbbi 50-60 évben jelentős változáson ment keresztül [Darvas 2000, Darvas és Székács 2006]. Az 1920-30-as évek „arzén, higany, réz, kén” korszakát az 1950-1970 közötti években a klórozott szénhidrogének időszaka követte. Ezek (szinte mindegyik rovarölő szer) jelentették akkor a korszerűt, az újat, a termelés biztonságát, amely kétségtelenül látványosan megnövekedett [Erdélyi és Konkoly 1958]. Tapasztalatok hiányában azonban csak nagyon kevesen gondoltak akkor még a lehetséges veszélyekre, az emberi egészséget, a környezetet károsító hatásokra. Talán még azok sem igen, akik ma már olyan jól tudják, hogy mit kellett volna akkor tenni. Sajnos nem rendelkeztünk azokkal a vizsgálati módszerekkel és követelményrendszerrel sem, amelyeket ilyen anyagok felhasználása előtt alkalmazni kellett volna. Kemény lecke volt, de mint számos veszélyes anyagnál, itt is a vizsgálatok folyamatos fejlődése, a megszerzett tapasztalatok hozták a felismerést. Ennek lényege talán abban foglalható össze, hogy a készítmények forgalomba hozatala előtt nem kerülhető meg olyan szűrő rendszer alkalmazása, amely lehetővé teszi, hogy az anyagok felhasználásából eredő esetleges veszélyeket előre behatárolhassuk, illetve hogy az ebből eredő várható kockázatokat a lehető legkisebb mértékre csökkenthessük.
A Stockholmi Egyezmény [United Nations 2001] (továbbiakban: SE) célja a környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyező anyagok (POP) kibocsátásának csökkentése. A SE 5. Konferenciája (COP-5) 2011. április 25. és 29. között került megrendezésre Genfben [United Nations 2011]. A konferencián „POP-listára” került az utolsó bizonyítottan perzisztens Magyarországon is használt növényvédőszer-hatóanyag, az endosulfan is.
A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező (Persistent Organic Pollutant, POP) anyagok felmérésére és csökkentésére az ezredfordulón nemzeti program indult a GEF/UNIDO támogatásával, melybe több tárca is bekapcsolódott [Jagudits és mtsai 2005]. A programot 2000 és 2004 között a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) koordinálta, melyben saját szakterületén részt vett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) is. Az FVM Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálata (továbbiakban NTKSZ) 2004-ben két téma kidolgozására vállalt kötelezettséget: a hazánkban 1950 óta használt POP növényvédő szerek felhasználására vonatkozó archív információk összegyűjtésére és értékelésére, valamint a Talajvédelmi Információs Monitoring (TIM) program POP növényvédő szerekre vonatkozó mérési adatainak összegyűjtésére és átadására. A kutatási jelentések a volt KvVM archívumába kerültek [Marth 2003, Pethő és Ocskó 2003].
Ennek kapcsán jelen összefoglaló tanulmányunkban kívánunk számot adni az elmúlt 60 év perzisztens növényvédő szer felhasználásáról, figyelembe véve az NTKSZ 2004-ben készített szakanyagát is. A felhasznált adatok alapvetően három forrásból származnak. A korábbi évtizedekre vonatkozó (1950-1981) értékesítési adatokat néhai Konkoly István, az Agrotröszt egykori vezérigazgató-helyettese összesítette [Konkoly 1950-1981]. A másik forrás az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet Statisztikai Osztálya (AKII), melynek adatbázisából gyűjtöttük ki 1982 és 2000 közti forgalmazási adatokat [AKI 1982-2000]. A 2000 és 2010 közötti adatok az NTKSZ, majd annak jogutódja, a Mezőgazdasági Szakigazgatósági Hivatal Növény-, Talaj-, és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság (továbbiakban MgSzH-NTAI) éves növényvédőszer-forgalmi adataiból származnak.
Itt kell megjegyeznünk, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatokat némi kritikával kell kezelni. Számszakilag legpontosabbnak az egykori Agrotröszt adatai tekinthetők (1950-1981), pontosan azon időszak, amikor a POP anyagok legnagyobb mennyiségben kerültek felhasználásra. Itt az egycsatornás központi elosztás viszonylag jól kezelhető statisztikát produkált. Ennek megszűnése után az AKII gyűjtötte össze a kereskedők adatszolgáltatása alapján a felhasználás adatait (1982-2000). Az adatforrás teljessége mindig is kérdéses volt, és itt sem került vizsgálatra az adatok megbízhatósága. Az NTKSZ (és jogutódja) a későbbi szabályozás alapján a gyártó/engedélyes adatszolgáltatási kötelezettségére alapozva készít növényvédelmi statisztikát. Néhány év vonatkozásában (például 1999 és 2009 között) párhuzamos adatsorok állnak rendelkezésünkre az AKII és az NTKSZ részéről. A párhuzamos adatsorok összevetése szerint az AKII által felmért növényvédőszer-felhasználás jóval alatta maradt az NTKSZ-ben bejelentett mennyiségeknek. Ezért nincs okunk azt hinni, hogy az adatok túlzóak. Az engedélyezési hatóság (az NTKSZ és jogutódja, az MgSzH–NTAI) nyilvántartása az engedélytulajdonosok adataira támaszkodik. 2001-től az engedélyezési hatóság adatbázisából vettük az adatokat.
A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 117/2009/EU rendelet 67. cikke tartalmazza a gyártók/kereskedők nyilvántartási kötelezettségeit, mely adatokat az engedélyezési hatóság bekérhet. A hatóságnak a növényvédő szerekre vonatkozó statisztikáról szóló 115/2009/EK rendelet alapján éves jelentést kell készíteni a forgalomba hozott és a felhasznált készítmények mennyiségéről. A forgalomba hozatalra vonatkozó referenciaév 2011, míg a felhasználási statisztika elkészítéséhez a tagállamok szabadon választhatják ki a referencia-időszakot az ötéves időszakon belül a vizsgálni kívánt növényekre vonatkozóan. Az első ötéves időszak 2010-ben indult. A növényvédőszer-statisztikai adatok alapvető indikátorai számos biztonsági, kockázatcsökkentő intézkedésnek. Közös érdek, hogy ezek az információk értékelhetőek és megbízhatóak legyenek. Ehhez erre a feladatra felkészült rendszert kell működtetni. Egyértelmű, hogy a növényvédelmi szakmai és a statisztikai intézmények közös, eddigieknél átgondoltabb munkájából lehet csak hiteles adatszolgáltatásra és adatfeldolgozásra számítani. Mindezek alapján úgy értékeljük, hogy az eddigi dokumentumokból nem annyira a pontos számadatokat, mint inkább a felhasználásra vonatkozó tendenciákat érdemes elemezni.
A Stocholmi Egyezmény POP-listája
A 2001-ben létrejött Egyezmény [United Nations, 2001] POP-listájára kezdetben 12 anyag került fel, ebből 9 volt növényvédő szer: aldrin, dieldrin, endrin, heptachlor, chlordane, DDT, mirex, a HCB (hexaklór-benzol) és a toxaphen. Az ipari anyagok és melléktermékek közül a poliklórozott bifenilek (PCB-k), a HCB és a poliklórozott dibenzo-p-dioxinok és poliklórozott dibenzofuránok (PCDD/PCDF) kerültek fel. Az egyezmény ‘A’ mellékletébe tartozó hatóanyagok előállítása tilos és csak kivételes esetben engedélyezett felhasználásuk. A ‘B’ mellékletbe sorolt anyagok felhasználása korlátozottan engedélyezhető, a ‘C’ mellékletbe tartozók nem szándékos emberi tevékenységből eredő POP anyagok, melyek felhasználásának csökkentése, illetve megszüntetése a cél (I. táblázat).
I. táblázat A Stockholmi egyezmény ’A’-’C’ mellékleteibe sorolt anyagok
| Növényvédő szer | Ipari anyag | Gyártási melléktermék |
|
A melléklet (megszüntetés)
|
||
| aldrin | poliklórozott bifenilek (PCB-k) | |
| hexaklór-benzol (HCB) | hexaklór-benzol (HCB) | |
| dieldrin | hexabróm-bifenil (HBB) | |
| endrin | hexa- és heptabróm-difenil-éterek (HBDE) | |
| heptachlor | perfluoroktánszulfonsav és sói, perfluoroktánszulfonil-fluorid | |
| chlordan | tetra- és pentabróm-difenil-éter | |
| α-HCH és β-HCH (α – és β-hexaklór-ciklohexán) |
α-HCH és β-HCH (α – és β-hexaklór-ciklohexán) |
|
| pentaklór-benzol | pentaklór-benzol | |
| endosulfan | rövid szénláncú klórozott paraffinok (SCPP-k) | |
| hexabróm-ciklododekán (HCBD) | ||
| lindane (g-hexaklór-ciklohexán) | ||
| mirex | ||
| toxaphene (camphechlor) | ||
| chlordecone | ||
| B melléklet (korlátozás) | ||
| DDT | perfluoroktánszulfonsav és sói, perfluoroktánszulfonil-fluorid | |
|
C melléklet (nem-szándékos előállítás csökkentése)
|
||
| poliklórozott bifenilek (PCB-k) | ||
| hexaklór-benzol (HCB) | ||
| poliklórozott dibenzo-p-dioxinok (PCDD) | ||
| poliklórozott dibenzofuránok (PCDF) | ||
| pentaklór-benzol | ||
Az Egyezmény 4. találkozóján, 2009-ben a Felek további kilenc hatóanyag listára vételéről döntöttek: A növényvédő szerek közül felkerült a chlordecon, az α- és β-hexaklór-ciklohexán (α-HCH és β-HCH), a lindane és a pentaklór-benzol is. A kémiai anyagok és sora bővült a hexabróm-bifenil (HBB), a hexa- és heptabróm-difeniéter (HBDE), a pentaklór-benzol, a perfluor-oktánszulfonsav és sói, a perfluor-oktánszulfonil-fluorid, a tetra- és pentabróm-difeniléter anyagaival, míg a melléktermékek sora az α- és β-HCH, valamint PCB vegyületekkel.
Az Egyezmény 5. találkozóján, 2011-ben egy növényvédő szer és két új ipari anyag került a listára. Közülük az endosulfan rovarölő szer, míg a rövid szénláncú klórozott paraffinok (SCPP), pontosabban a C10-C13 atomszámú klórozott alkánok és a hexabróm-ciklododekán (HBCD) iparban alkalmazott anyagok.
POP-vegyületeket tartalmazó növényvédő szerek értékesítése
A továbbiakban csak a POP-vegyületeket (ezen belül a klórozott szénhidrogéneket) tartalmazó növényvédő szerek 1950 és 2010 közötti – azaz az intenzív mezőgazdaság idejét is átfogó 60 éves periódusra vonatkozó – értékesítését tekintjük át. Mivel a SE POP-listájára elsőként felkerült 9 növényvédőszer-hatóanyag közül az endrin, mirex és heptachlor felhasználása nem igazolt hazánkban, ezért ezekkel nem foglalkozunk. Az 1. ábra mutatja az 1950 és 2010 közötti évenkénti teljes növényvédőszer-felhasználást és a POP-tartalmú növényvédőszer-felhasználás arányát. Az összesítés szerint az elmúlt 60 év teljes növényvédőszer-felhasználása (PPP, plant protection product) 2 589 015 tonna volt hazánkban, melynek 17,2%-a 444 165 tonna POP hatóanyag-tartalmú növényvédő szer volt. Az adatok szerint a POP-tartalmú szerek felhasználása 1962 és 1972 között mindig meghaladta a 20 000 tonna/év szintet; sőt 1964 és 1967 között, valamint 1969-ben a 30 000 tonnát is. A százalékos értékekből látszik, hogy az 1961 és 1972 közé eső időtartamban (más típusú rovarölő szer nem igen lévén) mindig 30% felett volt, 1969-1970-ben pedig átlag 70%-ra emelkedett a POP-szerek értékesítése. A százalékos megoszlás évtizedenkénti elemzése azt mutatja, hogy már az 1950-es évektől az összes növényvédőszer-felhasználás növekedésével folyamatosan emelkedett a POP-szerek felhasználása, átlag 1950-60 között 25,8%-ot alkalmaztak, a hatvanas években már csaknem felét (46,5%) adják a teljes növényvédőszer-használatnak. Meg kell jegyeznünk, hogy ez az arány nem magyar specialitás: jellemző volt ez valamennyi fejlett „nyugati” országra is. A rovarölő szerek területén ezek a hatóanyagok egyeduralkodók voltak. A POP-anyagok felhasználásának csúcspontja az 1969-70 évekre esik, amikor is a betiltott (1968) DDT és a DDT–lindane-tartalmú kombinált szerek megmaradt készletei a következő években még értékesítésre kerültek. Ezzel egyidőben, a DDT pótlásaként lendül fel a lindane-tartalmú készítmények felhasználása. Az 1968-as visszavonást követően gyakorlatilag csak az endosulfan és kisebb mennyiségben (talajkezelésre) a lindane maradt forgalomban, amelyek perzisztenciája lényegesen alacsonyabb volt a többi POP-hatóanyagénál, illetve élő szervezetben való felhalmozódásuk sem volt kimutatható. Az 1970-1980 évek között átlag már 11,3%-ra csökkent a POP-készítmények felhasználása. Alkalmazásuk igazán csak 1973 után kezdett drasztikusan csökkenni, 1975 után már 5% alá és 1984 után 1% alá csökken, majd 2006-tól (az endosulfan visszavonásával) pedig gyakorlatilag megszűnik a POP-tartalmú készítmények forgalmazása. Az 1980 és 2010 közötti 30 év során a POP-vegyületek már csak 0,6%-át teszik ki a szerkínálatnak, 2007-től kezdve pedig forgalmuk gyakorlatilag nulla. Környezetvédelmi szempontból a „külföldről” (terménnyel, természetes úton) hozzánk érkező szennyezések, illetve az elfekvő POP-raktárkészletek (hulladékok) jelentetnek problémát. Ez utóbbi összegyűjtésére több hatósági akció is megszervezésre került az 1980-as évek elején, valamint 2003 és 2006 között.
1. ábra A teljes növényvédőszer-felhasználás (PPP, felső haranggörbe)
és ezen belül a POP-tartalmú készítmények felhasználásának (alsó haranggörbe) alakulása,
valamint ezek egymáshoz viszonyított alakulása 1950 és 2010 között.
Az ábra jól szemlélteti, hogy a 60 évnyi felhasználás a POP-hatóanyagú szerekre vonatkozóan
normáleloszlást mutat, melynek csúcspontja 1965-1966-ra esik, melyet követően a POP-szerek alkalmazása lecseng.
A 60 évnyi növényvédő szer – és ezen belül a POP-hatóanyagú szerek – mennyiségi felhasználása normáleloszlást mutat, 1965-1966 körüli csúcsponttal (1. ábra). Magyarország nem állt egyedül a POP-tartalmú készítmények ilyen mértékű felhasználásával. A hazai növényvédelem ekkor nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen állt. 1932-ben már megalakult a Magyar Növényvédelmi Szolgálat, és 1949-ben vármegyénként létrehozták a mezőgazdasági igazgatóságokat. A növényvédelemről szóló 1956. évi 9. törvényerejű rendelet megjelenése után 1959-től a VM Növényvédelmi Szolgálata (vezetője: Nagy Bálint) szervezetten irányította a termelő szövetkezetekben zajló növényvédelmi tevékenységet. Munkájuknak köszönhetően kezdődött el a hatvanas évek második felében a klórozottszénhidrogén-mentesítési program [Nagy 1967], melynek keretében döntés született – a világon először – 1968-ban a DDT betiltásáról. Ugyanakkor jó pár évbe belekerült, míg a POP-hatóanyag-tartalmú növényvédő szereket humán- és környezet-egészségügyi veszélyességének felismerése után a mezőgazdaságból sikerült száműzni.
A hazánkban 1950-2010 között használt POP- hatóanyagok veszélyességének áttekintése
Mielőtt részleteznénk a POP-tartalmú szerek és hatóanyagaik mennyiségi felhasználását érdemes egy pillantást vetni az Pesticides Action Network (PAN) aktuális adatbázisa alapján a szóban forgó hatóanyagok megítélésére. A PAN összesítése a világ legjelentősebb adatbázisából állítja össze a növényvédő szerek veszélyességének listáit (II. táblázat).
II. táblázat A hazánkban alkalmazott POP-hatóanyagok veszélyességének áttekintése
| Uniós szinten visszavont hatóanyagok | 91/414/ EGK I. melléklet |
Felhaszn. típusa | Toxicitás besorolás (WHO) | Rák-keltő (EU ) | Rákkeltő (IARC) | Hormon-hatás (EU) | Víz-szennyezés 2000/60/EK |
| aldrin* | betiltott | IN | 3 | 3 | 2 | WP | |
| DDT* | betiltott | IN | II | 3 | 2b | 1 | WP |
| dieldrin* | betiltott | IN | 3 | 3 | 2 | WP | |
| endosulfan+ | elutasított | IN, AC | II | 2 | WP1 | ||
| hexaklór-benzol (HCB)* | betiltott | FG, IN | 2 | 2b | 1 | WP1 | |
| HCH* | betiltott | IN | II | 2b | 1 | WP1 | |
| chlordan* | betiltott | IN | II | 3 | 2b | 1 | WP |
| lindane* (g-HCH) |
elutasított | IN, RO | II | 2b | 1 | WP1 | |
| methoxychlor | elutasított | IN | 3 | 1 | |||
| toxafen* | betiltott | 2b | 1 | WP |
Alkalmazott rövidítések:
DDT = triklór-difenil-triklór-etán (régi, nem IUPAC szerinti elnevezés); HCH = hexaklór-ciklohexán
* PIC-rendelet szerint betiltott POP-hatóanyagok,
IN = rovarölő szer, AC = atkaölő szer, FG = gombaölő szer, RO= rágcsálóirtó szer
WP = vízszennyező, WP1 = a vízre különösen veszélyes anyag
A 10 hatóanyag többségének alkalmazását már az európai uniós növényvédő szerek felülvizsgálata előtt betiltották nálunk és az Európai Unióban is, néhányat (lindán, endosulfan) a hatóanyagok felülvizsgálata során ismét ellenőriztek a 91/414/EGK növényvédelmi direktíva alapján, majd elutasították használatukat. A PIC-rendelet (A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló Európa Parlament és a Tanács 689/2008/EK rendelete) is tiltott felhasználású hatóanyagokként jelöli a *-gal jelölt szerek forgalmazását, melyek kivitelére is csak vészhelyzetben és külön engedéllyel kerülhet sor. Európa területén nincs esélye alkalmazásuknak.
A fenti POP-anyagok egyik legfőbb sajátossága, hogy nehezen bomlanak le a talajban és a vizekben, így felezési idejük hosszú, valamint a különböző közegekben és szervezetekben eltérő. A levegőben napokig, a vízben és a talajban évekig vagy akár évtizedekig is fennmaradnak, s bomlástermékeik (például a DDT esetén) is veszélyesek. Az WHO toxicitási besorolása alapján (akut LD50 patkányon) a mérsékelten veszélyes (II) csoportba sorolható a DDT, a HCH, a chlordan, a lindane és az endosulfan is.
A daganatkeltő (karcinogén) hatás értékelésére a számos nemzetközi lista közül az uniós 67/548/EKG és 2008/58/EK alapján felállított osztályozást választottuk. Eszerint a 10 hatóanyag közül a hexaklór-benzol a 2. kategóriába sorolható, rákot okozhat (R 45 veszélyességi mondat), míg a DDT, az aldrin és a dieldrin a 3. katogóriába sorolható, azaz maradandó egészségkárosodást okozhatnak (R40 veszélyességi mondat). A Nemzetközi Daganatkutatási Hivatal (International Agency for Research on Cancer, IARC) a daganatkeltő vegyületeket négy csoportba sorolja: 1. csoport ismerten karcinogén, 2a csoport feltételezhetően karcinogén, 2b csoport lehetséges karcinogén, 3. csoport karcinogenitása nem meghatározható és 4. csoport valószínűleg nem karcinogén hatású anyagokat sorolja. Ez az osztályozás a DDT, a HCB, a HCH, a lindane, a chlordan és a toxafen hatóanyagokat a lehetséges rákkeltők közé osztályozza.
A hormonháztartást befolyásoló hatás (endokrin zavaró (ED) hatású anyagok) mindegyik POP-hatóanyagnál fennáll, vagyis az emberre, de az élővilág többi tagjaira (például kétéltűekre, hüllőkre) fokozott veszélyt jelentenek. Az 1. kategóriába sorolják azokat az anyagokat, ahol legalább egy vizsgálat egyértelműen jelzi a hormonbefolyásoló hatást. A 2. kategóriába sorolt potenciális ED-anyagok in vitro kísérletben befolyásolónak mutatkoztak, és in vivo megfigyelésekben is vannak hatásukra közvetett bizonyítékok.
A POP-anyagok midegyike vízszennyező (WP). Az európai uniós Vízkeret Irányelv (2000/60/EK) és a 2006/11/EK irányelvek alapján a vizekre különösen veszélyes anyagok WP1, a veszélyes vízszennyező anyagok WP2 jelzést kapnak.
A bevezetőben említett 2004-es KvVM kutatási program keretében készült NTKSZ-jelentés Talajvédelmi Információs Monitoring (TIM) program jelentése tartalmazza a POP növényvédő szerekre vonatkozó mérési adatatokat. A III. táblázat mutatja, hogy bár a klórozott szénhidrogéneket 30 évvel a vizsgálat előtt kivonták a forgalomból, rendkívül kis mennyiségben a talajrétegekben még sokáig megtalálhatók [Marth 2003].
III. táblázat Az 1997. évi vizsgálatok során meghatározott kimutatási határérték feletti
klórozott szénhidrogén-származékok szermaradék-értéke
| Hatóanyag | 1. talajszint | 2. talajszint | 3. talajszint | |||
| db | mg/kg | db | mg/kg | db | mg/kg | |
| a-HCH | 2 | 0,0011-0,2 | 0 | – | 0 | – |
| b-HCH | 1 | 0,0005 | 2 | 0,0009-0,0018 | 1 | 0,013 |
| lindane | 18 | 0,0002-0,0044 | 0 | – | 0 | – |
| aldrin | 5 | 0,0003-0,0024 | 0 | – | 0 | – |
| dieldrin | 2 | 0,002-0,007 | 1 | 0,003 | 1 | 0,004 |
| a-endosulfan | 1 | 0,001 | 0 | – | 0 | – |
| b-endosulfan | 0 | – | 0 | – | 0 | – |
| endosulfan-szulfát | 0 | – | 0 | – | 0 | – |
| endrin | 11 | 0,0011-0,002 | 0 | – | 0 | – |
| o,p-DDE | 6 | 0,001-0,0055 | 0 | – | 0 | – |
| p,p-DDE | 53 | 0,0013-0,168 | 12 | 0,0011-0,0045 | 6 | 0,0015-0,025 |
| o,p-DDD | 27 | 0,001-0,017 | 1 | 0,002 | 1 | 0,0011 |
| p,p-DDD | 19 | 0,0013-0,034 | 2 | 0,007-0,008 | 1 | 0,008 |
| o,p-DDT | 41 | 0,001-0,019 | 5 | 0,0011-0,002 | 2 | 0,001-0,003 |
| p,p-DDT | 40 | 0,001-0,084 | 1 | 0,0045 | 1 | 0,0013 |
| heptachlor | 9 | 0,0002-0,0026 | 0 | – | 0 | – |
| heptachlor-epoxid | 0 | – | 0 | – | 0 | – |
Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) 1960 óta végez DDT-tartalomméréseket emberi zsírszövetekben. Eredményeik azt bizonyítják, hogy a zsíroldható DDT és származékai, illetve egyéb klórozott szénhidrogének a mai napig jelen vannak a hazai lakosság zsírszöveteiben, így az anyatejben is, bár a szintek fokozatosan csökkennek. Így elmondható, hogy az 1950 és 1970 között született generációk a szó szoros értelmében az anyatejjel szívták magukba e perzisztens mérgeket [Sohár és Matyasovszky 2003].
A POP-hatóanyagok hazai kivonása
1939-ben a DDT – kontakt rovarméreg-hatásának felismerésével – új korszakot nyitott a rovarkártevők elleni védekezésben. Lényegében ezzel vette kezdetét a szintetikus vegyi anyagok felhasználása. A kémia csodájának tekintett szer igen jókor jött a kártevők elleni küzdelemben, s mint az első klórozott szénhidrogén, széles körben elterjedt a rovarirtás minden területén. A második világháború után a vegyipar sorra állította elő a legkülönbözőbb klórozott szénhidrogéneket tartalmazó növényvédő szereket (mint a HCH, aldrin, dieldrin stb.) és foszforvegyületeket (sulfotepp, paration-methyl, terbufos stb.), de kiemelkedő hatékonysága miatt a DDT vezető helyzetben maradt. Ennek a folyamatnak részese volt a magyar mezőgazdaság is. Az azonban nem tagadható, hogy a növényvédő szerek alkalmazása itthon mindig is komoly szakmai háttérrel párosult, mely a más irányú felhasználásnak korlátokat szabott.
Mivel az akkori toxikológiai ismeretek alapján a DDT az alkalmazott dózisban a melegvérű szervezetekre nem tűnt toxikusnak, mérgezési veszélyt nem jelentő vegyi anyagnak kiáltották ki. Az élet minden területén nagy tömegben, megfontolás nélkül és elővigyázatlanul használták. A hatvanas évek elején azután nemcsak perzisztenciája, hanem a zsírszövetekben való felhalmozódása is kiderült. A hatvanas évek közepén több hazai kutató mutatta ki blasztomogén és neurológiai hatását [Dési et al 1966, 1968, Tarján and Kemény 1968, Farkas 1968]. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy 1966 őszén – elsődlegesen a fogyasztók védelmében – a MÉM klórozottszénhidrogén-mentesítési programot dolgozott ki [Nechay 1966, Nagy 1967]. Ebben javasolták a DDT-tartalmú készítményeket elsődlegesen szintén klórozott szénhidrogén típusú hatóanyaggal a γ-HCH (lindane) hatóanyaggal felváltani, mely a DDT-nél mérgezőbb hatású, de a szervezetből hamarabb kiürül. Állománykezelésre javasolták még az endosulfan és methoxychlor, illetve metoxi-DDT (ezek szintén klórozott szénhidrogének) anyagokat. A DDT-helyettesítési programmal ekkor kezdődött meg a szerves foszforsav-észterek térhódítása.
A program eredményeként 1968. január 1-jétől a világon elsőként vonták vissza Magyarországon az aldrin, dieldrin, valamint a tiszta HCH és DDT hatóanyagú készítmények felhasználását, gyártását és behozatalát. A meglevő készletek felhasználását DL (DDT–lindane) kombinációk formájában 1970-ig engedélyezték. Tekintettel arra azonban, hogy a kezelt területek több mint 50%-án használták e készítményeket, felezési idejük pedig kiemelkedően hosszú, hatásuk hosszú ideig fennmarad. A IV. táblázat a vizsgált hatóanyagokat tartalmazó készítmények visszavonásának időpontjait mutatja. Terjedelmi korlátok miatt nincsen lehetőség arra, hogy készítményekre és évekre lebontva tegyük közzé a felhasználási adatokat, de mivel joga van minden magyar állampolgárnak megtudni ezeket az információkat, további cikkben tervezzük a készítményekre vonatkozó adatok közlését.
IV. táblázat A hazai POP-tartalmú növényvédő szerek alkalmazása és visszavonása
| Növényvédőszer-hatóanyag | Növényvédő szerek száma |
Alkalmazásuk időtartama | Visszavonás ideje |
| aldrin | 2 | 1959-1967 | 1968 |
| dieldrin | 2 | 1958-1967 | 1968 |
| DDT | 29 | 1950-1974 | 1968 |
| HCH | 9 | 1950-1967 | 1968 |
| HCB | 1 | 1959- 1980 | 1980 |
| lindane | 8 | 1956- 2000 | 2000 |
| DDT–lindane kombinácó | 6 | 1961-1969 | 1970 |
| toxafen (camphechlor) | 7 | 1958- 1989 | 1990 |
| DDT–lindane–metoxychlor-kombináció | 3 | 1960- 1969 | 1970 |
| lindane–TMTD-kombináció | 4 | 1962-1979 | 2000 |
| endosulfan | 7 | 1959- 2006 | 2006 |
| lindane–endosulfan-kombináció | 2 | 1974-1976 | 1992 |
A klórozott szénhidrogént tartalmazó növényvédő szerek felhasználásának összehasonlítása
Bár értékelhető adatsorok állnak rendelkezésünkre az évenkénti felhasználásokra vonatkozólag, az egyszerűsítés érdekében évtizedenkénti bontásban mutatjuk be a hazai POP-tartalmú növényvédő szerek felhasználását (2. ábra). A 60 év során mennyiségében a legtöbbet a lindane-tartalmú készítményekből használtak fel (190 185 tonna), javarészt az 1960-80 közötti években. A 2. helyezett DDT-tartalmú szerek (120 134 tonna) zömét az 1950-70 közti periódusban alkalmazták. Ugyanerre a periódusra esett a HCH-tartalmú készítmények virágkora (46 857 tonna) is. E három hatóanyagot tartalmazó készítmények mennyiségi prioritása annak is köszönhető, hogy más klórozott szénhidrogéneket tartalmazó növényvédő szerekkel együtt kombinálva is alkalmazták e hatóanyagokat. Az aldrin-tartalmú készítmények szintén magas számot mutatnak (66 801 tonna), de mivel ezeket 2%-os szuperfoszfátba keverve alkalmazták, tényleges szennyező hatásuk csekélyebb azokhoz a rovarölő szerekhez viszonyítva, melyeket egyedüli hatóanyagként is (pl. DDT, lindane) juttattak ki. A toxafén-tartalmú szerek szintén az 50-es évektől kezdődően, de 30 éven át viszonylag stabilan, mégis szerényebb szerepet játszottak a rovarölő szerek sorában. Az endoszulfán-tartalmú készítmények kezdetben kisebb mennyiségben kerültek felhasználásra, de a vetélytársak piacról történő kivonása után jelentősebb szerephez jutottak.
2. ábra POP-tartalmú növényvédő szerek felhasználása 1950 és 2010 között.
A kiszerelt (formulált) növényvédőszer-készítmények forgalma.
A tiszta hatóanyagok forgalma
Az egyes hatóanyagok különböző toxikus hatása, perzisztenciája és kumulációs tulajdonsága miatt korántsem mindegy, hogy az egyes készítmények mekkora hatóanyag-tartalommal bírtak. A készítmények összetételének ismeretében kiszámítható az egyes POP-nak minősülő hatóanyagok tényleges mennyisége. Az áttekinthetőség érdekében tízévenkénti bontásban adjuk meg az értékesített POP-tartalmú készítmények hatóanyagtartalmának változását (3. ábra).
3. ábra POP-tartalmú növényvédő szerek felhasználása 1950 és 2010 között.
A növényvédőszer-hatóanyagok forgalma.
Az előzőkhöz viszonyítva a legszembetűnőbb változás, hogy a DDT hatóanyagból messze több fogyott, mint a többi hatóanyagból, ugyanis ezt „tiszta” hatóanyagként is, illetve a készítményekben jóval töményebb formában árusították és alkalmazták. 1950 és 1960 között az összfelhasználásban a DDT (10 128 tonna = 15,7%) és a HCH hatóanyagok (2556 tonna = 4%) alkalmazása dominált. 1961 és 1970 között csaknem négyszeresére (20%-ról 70%-ra) emelkedett a POP hatóanyagok összes felhasználása (12 848 tonnáról 46 572 tonnára). Ennek oka, hogy a DDT-felhasználás megháromszorozódott, vagyis e hatóanyag uralta a növényvédőszer-piacot (43%). A HCH-felhasználás is erősen emelkedett (6,6%). A lindane-felhasználás hirtelen megugrott, szinte nulláról 13%-ra nőtt alkalmazása. Egy nagyságrenddel nőtt a toxafen felhasználása is (0,2%-ról 2,4%-ra), valamint nagy mennyiségű aldrint importáltak (2,8%) az aldrin-tartalmú szuperfoszfát előállításához. Ez volt a POP-anyagok évtizede. 1971 és 1980 között gyökeresen változott a hatóanyag-kompozíció: a korábban alkalmazott POP-anyagok felhasználása lecsökkent. A klórozott szénhidrogéneket tartalmazó szereket egyre inkább a foszfát-észterek váltották fel. A DDT és a HCH kivonásával arányuk elenyészővé vált, a lindane részaránya ugyan még jelentős volt (6,5%), de a felhasznált mennyisége megfeleződött (4324 tonna). Még emelkedett a toxafen (2,7%) felhasználási aránya és az akkor még a POP-anyagnak nem nyilvánított endosulfan tartotta magát. 1981 és 1990 között minimálisra csökkent a POP hatóanyagok felhasználása (1541 tonna/10 év, gyakorlatilag csak lindane és endosulfan). Az eddig domináns szerepet játszó lindane értékesítése is szinte megszűnt (0,26%). Teljesen visszaszorult a toxafen (0,11%) értékesítése, még az endosulfan felhasználása is alábbhagyott (1,9%). 1991 és 2000 között gyakorlatilag már csak az endosulfan maradt a porondon, egyedül adva az időszak teljes POP-hatóanyag-felhasználását (339 tonna/10 év). 2001 és 2006 között még érezhető a maradék endosulfan felhasználásának némi emelkedése (456 tonna/6 év) a készletektől való megszabadulás miatt, de 2006-os visszavonása után végleg megszűnt alkalmazása.
Az elmúlt 50 év során a POP hatóanyagok közül kétségkívül a DDT-ből fogyott a legtöbb (39 480 tonna = 59,4%), aminek felhasználása 1950-1970 közé esett. A második helyen a lindane (γ-HCH) felhasználása áll (kb. 13 300 tonna = 20%), amely főként 1960-1980. között történt. Az első 20 évben még jelentős volt a HCH (α- és β-HCH) értékesítése (kb. 10%), 1960-1980 között pedig a toxafen (5,44%) felhasználása. Hosszú felezési ideje miatt még megemlíthető a hatvanas évek közepén forgalmazott aldrin (2,8%). A dieldrin felhasználás összmennyisége elhanyagolható, de erős perzisztenciája miatt érdemes megemlíteni, hogy teljes felhasználása az 1960-as évek első felére tehető. Az utolsó 20 év egyetlen jelentős kifutójaként az endosulfan maradt meg.
Összefoglalás
Az összesítés során többször is felmerült, hogy „nem eső után köpönyeg-e” 60 év múltán feltárni az értékesítési adatokat. Milyen adatot mire lehet majd használni? Végül is a felezési idők birtokában elméletileg megbecsülhető, hogy az egyes POP-tartalmú szerekből mennyi hatóanyag maradhatott a talajban, de a tényleges helyzetet csak mérésekkel lehet megállapítani. A POP-felmérés egyik legnagyobb eredménye az lehet, hogy utólag is intő példaként hat. Figyelmeztet bennünket arra, hogy amit ma nem kellő ismeretek híján, elővigyázatlanul, elsősorban gazdasági megfontolásokra alapozva alkalmazunk, az holnap esetleg bumerángként csap vissza ránk. E példát meg kell szívlelni minden olyan hatóanyag esetén, amelynél felmerül a környezet- vagy egészségkárosító hatás gyanúja. A növényvédőszer-engedélyezés még ma is „sokismeretlenes” játszma, amelynek kivitelezését csak az okos mérlegelés és az elővigyázatosság alappilléreire támaszkodva lehet bonyolítani. Az ismeretlen tényezők száma ugyan csökken a tudományos értékelések által, de ezzel párhuzamosan mindig újabb és újabb tényező merül fel, melyet szintén figyelembe kell venni és meg kell oldani. Sosem feledkezhetünk meg arról, hogy tudásunk véges, ideális esetben is csak az aktuális ismeretszintet tükrözi.
Az Európai Unió növényvédőszer-engedélyezési rendszerébe bekapcsolódva a korábbinál hatékonyabban kell eleget tennünk az egyre szigorodó humán-egészségügyi és környezetvédelmi elvárásoknak. A 1107/2009/EU szabályozás alapján 2011. június 14-től a hatóanyagok uniós szintű engedélyezése után már a növényvédőszer-készítmények engedélyezésének értékelése is zonálisan történik. Emellett az új készítmények engedélyezésénél fokozatosan életbe lép az uniós CLP (osztályozás – címkézés – csomagolás) rendszer. A már piacon levő növényvédő szereknél pedig a biztonsági követelmények betartását azok felülvizsgálata során kell maradéktalanul érvényesítenünk. Az jelenlegi uniós feladatmegosztás nem feltétlenül kedvez annak, hogy egy nemzeti engedélyezési intézményhálózat magas szakmai színvonalon működjön, viszont jelentős adminisztrációs többletterheléssel jár. A regionális (közép-európai) együttműködés korábbi elképzelések szerinti kialakítása és erősítése segíthetne a helyzeten változtatni. Ennek megfelelően a meglevő intézményi struktúrát is át kell gondolni. Fontos az is, hogy a biztonságos növényvédőszer-felhasználást elősegítő programok (TOPPS/PROWADIS stb.) eredményei minél szélesebb körben, a gyakorlatban is elterjedjenek.
Ma mintegy 1300 ismert növényvédőszer-hatóanyag van a világon, melyből az európai piacon 480 engedélyezett. A növényvédőszer-készítmények száma ennél nagyságrenddel magasabb. Javarészük mesterségesen előállított kémiai vegyület, sok közülük méreg. Valamilyen kártevő ellen hatnak a termesztett növények védelme érdekében. Rengeteg múlik a helyes technológiai alkalmazásukon! Tekintettel arra, hogy a szárazföld 12%-án intenzív gazdálkodás folyik, nem kerülhető el a jövőben sem a növényvédő szerek kiterjedt vizsgálata a környező és egymást követő ökoszisztémákra. Itthon is támogatni kell azokat a kutatásokat, melyek feltárják a növényvédő szerek rövid és hosszú távú hatásait az élőhelyek stabilitására és a biogeokémiai ciklusok egyensúlyára. A hazai növényvédőszer-kínálatot úgy kell kialakítani, hogy az biztosítsa az integrált gazdálkodás megvalósulását és segítse elő az ökológiai gazdálkodás széleskörű elterjedését. A növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló 2009/018/EK irányelvnek a hazai jogrendszerbe ültetésével és a hozzá készülő nemzeti cselekvési program kidolgozásával hosszú távra határozzuk meg a hazai növényvédelem irányát és egyben a mezőgazdaságunk jövőjének alakulását. Ezért is fontos, hogy ennek kidolgozásában minden érdekelt részt vegyen.
Köszönetnyilvánítás
A szerző köszönetét fejezi ki Ocskó Zoltánnak, a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat Engedélyezési Igazgatóság volt igazgatójának, értékes közreműködéséért e közlemény összeállításában és néhai Konkoly Istvánnak, az Agrotröszt volt vezérigazgató-helyettesének, az 1950 és 2000 közötti növényvédőszer-forgalmazási adatokért. Az adatokat (1950-1981) tartalmazó kézirat megtalálható az MgSzH Központ Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságnál (NTAI), valamint – másolatban – a csopaki Növényvédelmi Múzeumban is. Az AKI évente kiadott növényvédőszer-értékesítési adatai (1982-2000), melyeket annak idején évenkénti bontásban adtak át a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálatnak (NTKSz), szintén megtalálhatók az MgSzH NTAI központjában, mivel az NTKSz tulajdonába kerültek.
Irodalomjegyzék
- AKI (Agrárgazdasági Kutató Intézet) (1982-2000) Növényvédő szer értékesítési adatok. (Éves összesítések) Agrárgazdasági Kutató Intézet, Statisztikai Osztály, Budapest.
- Darvas B (2000) Virágot Oikosnak – Kísértések kémiai és genetikai biztonságunk ürügyén. l’Harmattan Kiadó, Budapest.
- Darvas B, Székács A (2006) Mezőgazdasági ökotoxikológia. l’Harmattan Kiadó, Budapest. Dési I, Farkas I, Kemény T (1966) Changes of central nervous function in response to DDT administration. Acta Physiol Acad Sci Hung 30, 275-281.
- Dési I, Farkas I, Kemény T (1968) The early effects of low DDT doses on the nervous system in animal experiments. Experientia 24, 51-52.
- Jagudits K, Kontár R, Krajnyik Zs, Lengyel Zs, Lukoviczki Zs, Sipos L (2005) Perzisztens szerves szennyezők – Szlovákiai és magyarországi helyzetkép (Lengyel Zs, Sándor Cs, szerk.) EMLA Alapítvány, Budapest [http://www.emla.hu/alapitvany/04-05/pop.pdf]
- Erdélyi T, Konkoly I (1958) Növényvédő szereink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
- Farkas I (1968) The effect of DDT in the diet on the resting and loading electrocorticogram record. Toxicol Appl Pharmacol 12, 518-525.
- Konkoly I (1950-1981) AGROTRÖSZT növényvédő szer értékesítési adatai. (Éves összesítések) Agrotröszt, Budapest. kézirat.
- Marth P (2003) A hazai talajok POP szennyeződéseinek mérési eredményei a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszerben. In: A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) országos leltára a Stockholmi Egyezményben előirt intézkedési terv készítéséhez – GEF/UNIDO projekt száma: GF/HUN/01/005 (Lotz T, Tátrai I, szerk.) Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest [http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Fugg_2_Talaj.pdf]
- Nagy B (1967) Klórozott szénhidrogén mentesítési programmal kapcsolatos feladatok MÉM, Növényvédelmi Főosztály, Budapest.
- Nechay O (1966) Növényvédő szerek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
- Pethő Á, Ocskó Z (2003) POP hatóanyagú növényvédő szerek felhasználása 1950-2000. In: A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) országos leltára a Stockholmi Egyezményben előirt intézkedési terv készítéséhez – GEF/UNIDO projekt száma: GF/HUN/01/005 (Lotz T, Tátrai I, szerk.) Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest. [http://www.kvvm.gov.hu/cimg/documents/Noveny_1_fugg.pdf]
- Sohár P-né, Matyasovszky K (2003) A perzisztens szerves vegyületek (POP-ok) jellemzése, előfordulása, élelmiszerekben mérhető szintjeik, étrendi bevitelük és egészségügyi kockázatuk. In: A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) országos leltára a Stockholmi Egyezményben előirt intézkedési terv készítéséhez – GEF/UNIDO projekt száma: GF/HUN/01/005 (Lotz T, Tátrai I, szerk.) Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest. [http://www.kvvm.hu/cimg/documents/Egeszseg_fugg2_OETI.pdf]
- Tarján R, Kemény T (1968) Muntigeneration studies on DDT in mice. Food Cosmetics Toxicol 7, 215-222. United Nations (2001) Stockholm Convention on Persistent Organic Pollutants.
- United Nations Environment Programme, Geneva, Switzerland. [http://www.pops.int/documents/convtext/convtext_en.pdf]
- United Nations (2011) Fifth Meeting of the Conference of the Parties to the Stockholm Convention (Apr 25 to 29, 2011, Geneva, Switzerland. Secretariat of the Stockholm Convention, United Nations Environment Programme, Châtelaine, Switzerland. [http://chm.pops.int/Convention/COP/Meetings/COP5/tabid/1267/mctl/ViewDetails/EventModID/870/EventID/109/xmid/4351/Default.aspx]
Pethő Ágnes
(bioKontroll Folyóirat 2011. szeptember)
