2016 nov 05

A neonikotinoidok és a vadméh populációk változásának összefüggései

Nincs hozzászólás

A vadméhek számának csökkenéséért a neonikotinoid tartalmú rovarirtó szerek használata is felelős. Az Egyesült Királyságban a közelmúltban végeztek egy vizsgálatot, amely során 62 faj elterjedésére vonatkozó, 18 év alatt gyűjtött adatot vetettek össze a repcében használt neonikotinoidok mennyiségének alakulásával.

Egyes becslések szerint a megporzó rovarok mintegy 9,5%-kal járulnak hozzá a világ élelmiszer termeléséhez és a vadméhek jelentős szerepet játszanak ebben az ökoszisztéma szolgáltatásban. A vadméhek száma azonban világszerte csökkenést mutat, amit az élőhelyek megfogyatkozásával és feldarabolódásával, kórokozókkal, az éghajlatváltozással és a rovarirtó szerek használatával hoznak összefüggésbe. Az okok kutatása során a közelmúltban a figyelem középpontjába kerültek a gazdasági növényeknél világszerte csávázószerként is használt neonikotinoid tartalmú rovarirtó szerek. Az ilyen típusú készítmények hatóanyaga a növényi szövetekbe jut, és bekerülhet a kezelt növény virágporával és nektárjával táplálkozó házi- és vadméhek szervezetébe. A kitettség kockázata jelentős, hiszen 2008-ban a világ csávázószer piacán a neonikotinoidok tették ki a készítmények 80%-át.

A neonikotinoidok káros hatását elsőként kisléptékű, vagy rövid távú expozíciós vizsgálatok során igazolták, melyekben a kereskedelmi célból tenyésztett és ezért modellezés céljára alkalmas méhfajok (elsősorban a háziméh, illetve néhány poszméh és kőműves méh faj) szerepeltek. Megállapították, hogy a neonikotinoidnak való kitettség következtében a földi poszméhek esetében az anyanevelés 85%-kal csökkent, az Osmia bicornis nevű faj esetében pedig 50%-kal esett vissza a szaporodási teljesítmény. Egy nagyléptékű, egy éven át tartó szabadtéri vizsgálat során ugyancsak megállapították, hogy a neonikotinoidok káros hatást gyakorolnak a földi poszméh családok növekedésére, valamint az Osmia bicornis szaporodására.

A neonikotinoidok rövid távú szubletális hatásait már számos vizsgálatban bizonyították, ugyanakkor nem tudjuk, hogy ezek magyarázzák-e a vadméhek eloszlásában és a közösségek szerkezetében bekövetkező nagy léptékű, hosszú távú változásokat. A rövid távú kísérletek segíthetnek abban, hogy meghatározzák azokat a tényezőket, amelyek a változásokat okozhatják, azonban arra nem alkalmasak, hogy megállapítsák, az adott tényező összekapcsolható-e a méhpopulációk hosszabb idő alatt bekövetkező csökkenésével. Az Egyesült Királyságban azonban rendelkezésre állnak a kérdés populáció szinten való megválaszolását segítő adatok, melyeket nagyrészt a BWARS (Bees, Wasps and Ants Recording Society – egy méhek, darazsak és hangyák felmérésével foglalkozó brit szervezet) gyűjtött össze.

A tanulmány készítői azt vizsgálják, hogy Angliában a neo­niko­tinoidok repcén való alkalmazása összekapcsolható-e a vadon élő méhfélék országosan tapasztalt csökkenésével. A repce a neonikotinoidokkal leggyakrabban kezelt kultúrnövények egyike és az Egyesült Királyságban ez a méhek által leginkább látogatott termesztett faj. A kutatók azt a hipotézist vizsgálták, hogy a termesztett repce neonikotinoiddal való kezelése következtében bekövetkező térbeli és időbeli kitettség változása összefügg-e a repcén táplálkozó vadméhek populációinak kipusztulásával.

A kutatók 62 méhfaj előfordulását vizsgálták Angliában, egy 18 évet felölelő, 1994-2011 között időszakban, Bayes-féle foglalási modell segítségével. A modellel következtettek a populáció perzisztenciája és a neonikotinoidoknak való kitettség közötti kapcsolatra ebben az időszakban. Az időszak közepén, 2002-ben kezdődött széles körben a repce neonikotinoidokkal való csávázása. A vizsgálat során figyelembe vették a repce borítására vonatkozó térbeli és időbeli információkat, a neonikotinoidokkal kezelt területek nagyságát és a növényekre permetezett valamennyi rovarirtó szer kombinált toxicitását. A vizsgálatból kizárták a háziméheket, mivel ezekkel a méhészek gyakran vándorolnak, csak a vadméh fajokra vonatkozó adatokat vették figyelembe. Azt a feltételezést vizsgálták, hogy azon méhfajok esetében, amelyek a repcén táplálkoznak, a neonikotinoidoknak való nagyobb kitettség következtében nagyobb eséllyel tapasztalható-e a populációk megfogyatkozása, mint a repcét nem látogató méhfajok esetében.

A kutatás eredményei elsőként bizonyítják, hogy a neoni­ko­tinoidoknak való kitettség szubletális hatásai és a vadméh fajok populációinak nagymértékű pusztulása között kapcsolat áll fenn és ezek a hatások a repcén táplálkozó fajok esetében a legerőteljesebbek. Az eredmények megerősítik a korábbi, a kereskedelmi célból tenyésztett méhfajokkal végzett kutatások során levont következtetéseket. A korábban csak néhány modellként szolgáló fajra érvényes bizonyítékok mostantól már a mezőgazdasági területeken élő méhfajok szélesebb körére vonatkoznak.

A repcén táplálkozó vadméh fajokat a neonikotinoidoknak való kitettség háromszor olyan rosszul érintette, mint a repcén nem táplálkozó fajokat. Ez alátámasztja azt a feltevést, hogy a neonikotinoidok repcén való alkalmazása a vadméh közösségek kitettségében elsődleges szerepet játszik. Bár még nem vizsgálták, de valószínű, hogy más, tömegesen virágzó szántóföldi növények, pl. a napraforgó esetében is hasonló módon jelentkezne a neonikotinoidoknak való kitettség, ami szintén a vadméhek populációinak csökkenéséhez vezethetne.

A populációk perzisztenciája és a neonikotinoidoknak való kitettség közötti negatív összefüggést azoknál a fajoknál is kimutatták, amelyekről nem ismert, hogy repcén táplálkoznának. Ennek egyik lehetséges magyarázata az, hogy a repcén nem táplálkozó fajok a neonikotinoidokkal szennyezett talajon növő egyéb növényfajok révén kapcsolatba kerültek a neonikotinoidokkal. Egyre jobban felismerik, hogy a kitettségnek ez a közvetett mechanizmusa problémát jelenthet a mezőgazdasági kultúrákban előforduló vadméhek és a repce virágzási időszakán kívül aktív más fajok számára egyaránt. Egy másik, az előzőt nem kizáró magyarázat szerint a fajok egy része mégis látogatja a repcét, olyan mértékben, ami már a populáció csökkenését okozza, de ahhoz nem elég gyakran, hogy a repcén táplálkozó fajok közé sorolják őket. A mezőgazdasági területeken élő méhfajok eltérő mértékben látogatják a repcét, vannak fajok, pl. a földi poszméh, amelyek rendszeresen táplálkozik a repcén és vannak olyanok, amelyek inkább csak alkalmanként, amikor más virágzó növények nem állnak rendelkezésre.

A kutatás mindenesetre bizonyította, hogy a neonikotinoi­doknak való kitettség más módon is hatással lehet a vadméhekre (pl. a talaj szennyezettsége révén), azonban a kezelt repce pollenjének és nektárjának fogyasztása van leginkább hatással a populációk perzisztenciájára.

Bár a növények beporzásában viszonylag kevés méhfajnak tulajdonítanak meghatározó szerepet, a megporzás biztonsága gyakran az egész megporzó közösségen múlik. Az eredmények tükrében tehát egyértelmű, hogy nemcsak az intenzíven művelt területek méhközösségeinek védelme fontos, hanem a teljes rendszer kapacitásának fenntartására, hiszen a változó környezeti viszonyok mellett csakis így biztosítható ennek az ökoszisztéma szolgáltatásnak a stabilitása. Bár a tanulmány készítése során nem vizsgálták, de valószínű, hogy ha a neonikotinoidokra vonatkozó moratóriumot fenntartják, az egyes fajok eltérő módon képesek kiheverni a neonikotinoidoknak való kitettség hatásait. Azonban ha valóban nem használják a neonikotinoidokat, a repce, mint korai táplálékforrás biztosíthatja, hogy a regenerálódás, legalább a fajok egy részénél, rövid időn belül bekövetkezzen.

Fordította: Nagy Judit
Forrás: www.nature.com
(Biokultúra 2016/4-5)

[felül]