A szamóca teraszos művelése
1986 őszén kezdtem el foglalkozni szamócával, 6000 tővel. Aktív munka mellett nem nagyon sikeresen boldogultam vele. Sajnos mivel a gépi munkálatok jelenleg még nem megoldottak, nagyon sok emberi munka szükséges.
2000-ben megrokkant az egészségem, el kellett döntenem, hogyan tovább, így a kertészet mellett döntöttem és egyúttal bejelentkeztem biotermelésre. Állandó küzdelem a vakond kártevésével, valamint a terület növelése, a tőállomány felszaporítása adta az ötletet a teraszos művelés kialakításához.
Tőzeg, humusz, föld optimális keverésével megtöltöttem fólia hengereket, fölhalmoztam, így ahol egy vagy két sor volt, ott négy, öt sor szamóca is elfért. A 2004-es, valamint már a 2005-ös tavaszi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a növények nagyon jól érzik magukat.
A víz-, tápanyagellátás ezen megoldással egyenletesebb, mivel eső, illetve locsolás után nem húzódik le a víz a talajba, sokkal kevesebb párolog el, nem lúgozódik ki a tápanyag, valamint a kevés páratartalmú levegőben a gombák sem tudnak úgy elszaporodni. A termés nagyobb biztonságba van, a talajlakó kártevők nem tudnak akkora pusztítást végezni sem a gyökérzetben, sem a termésben. A növények kezelése, gondozása valamint a termény betakarítása sokkal könnyebb, mivel áttekinthetőbb a növényállomány.
Mivel a szamóca árnyékolást igényel, így még egy másodlagos növény is, nevezetesen a sárgadinnye is jól megfér vele, mivel amikor beáll a nyári nagyon erős ibolyasugárzás, a dinnye dús lombozata árnyékot nyújt neki.
A teraszos művelés ugyan költséges, de megéri a pénzt, a fáradtságot és a gondoskodást, mert nagyon sok örömet szerez a gazdának azzal, hogy biztonságosabb a termelés és visszatéríti a mennyiségben azt, amit a költségek okoznak, mert ez több évre szóló beruházás.
Major Pál
(Biokultúra 2006/2)