A vadvirágos parcellák kulcs szerepet játszhatnak a megporzórovarok és a biodiverzitás megőrzésében, miközben növelhetik a gazdaságok profitját

Globális szinten és Európában is csökken a megporzórovarok száma és sokszínűsége, nagyrészt a természetes élőhelyek átalakulása és eltűnése miatt. Az Európai Unióban egyre népszerűbb biodiverzitás védelmi és megporzórovarokat támogató beavatkozás a vadvirágos táblaszegélyek, illetve a vadvirágos parcellák kialakítása mezőgazdasági környezetben. A legtöbb tagállam nagy összegekkel támogatja, hogy a gazdálkodók ilyen kulcsfontosságú élőhelyeket hozzanak létre az agrártájakban. Magyarországon is megjelentek és egyre nagyobb teret kapnak ezen támogatások.

Azonban az, hogy a nyugat-európai gyakorlat mennyire jól adaptálható hazánkban, és hogy hogyan érhetjük el azt, hogy az ilyen élőhelyek hatékonyan támogassák a megporzórovarokat, további kutatásokra van szükség. Ezért a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK), a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) és a Dorcadion Kft. közösen létrehozott egy nagyszabású terepi kísérletet Közép-Magyarországon, melynek első eredményeit a közelmúltban publikáltuk több rangos nemzetközi tudományos folyóiratban. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogy eredményeink alapján hogyan érdemes az agrártájakban vadvirágos parcellákat létrehozni úgy, hogy azok a lehető leghatékonyabban támogassák a megporzórovarokat és általánosságban a biodiverzitást. Továbbá bemutatjuk, hogy a múltbeli és jelenlegi agrártámogatásokat hogyan tudják ezen beavatkozásokat elősegíteni.

Háttér

A megporzó rovarok

A megporzórovarok a biodiverzitás kulcsfontosságú elemei, hiszen a legtöbb növény (közöttük a termesztett növények) szaporodását biztosítják, másrészt pedig ők maguk is az életközösség fontos részesei. Az általuk végzett megporzás az egyik legfontosabb ökoszisztéma-szolgáltatás. A termesztett növényfajok 75%-a függ az állati megporzástól valamilyen mértékben, élelmiszereink 1/3-a eltűnne az élelmiszerüzletek polcairól, ha nem lennének megporzórovarok.

A háziméhek (Apis mellifera) rendkívül fontos megporzók, hiszen nagy számban lehet őket az aktuálisan virágzó kultúra mellé telepíteni, melyet hatékonyan poroznak meg és emellett még értékes méhészeti termékeket is előállítanak. Azonban számos más vadméh faj és egyéb vad megporzórovar is nélkülözhetetlen munkát végez a növények megporzásában. Hazai szinten több, mint 700 vadméhfaj (poszméhek, földiméhek, művészméhek stb.), zengőlegyek, lepkék és más ízeltlábú fajok vesznek részt ebben a tevékenységben. Ráadásul sok vadonélő és termesztett növényt a vad megporzórovarok hatékonyabban poroznak be, mint a háziméhek.

Ahogy a háziméheket is egyre több tényező fenyegeti, úgy a vadonélő megporzórovarok száma még intenzívebben csökkent az utóbbi évtizedekben. Mindez pedig veszélyezteti a mezőgazdasági termelést, az ökoszisztémák fennmaradását és az emberi jóllétet. A csökkenésnek számos oka van, azonban hatását tekintve mind közül kiemelkedik a természetes és természetközeli élőhelyek csökkenése, illetve a tájhasználat megváltozása. Ehhez az intenzív mezőgazdaság jelentősen hozzájárul, miközben nagymértékben függ is a megporzórovarok szolgáltatásaitól.

A vadvirágos parcellák

A mezőgazdasági tájakon vadvirágos parcellák kialakítása indult meg számos országban (agrártámogatásokkal ösztönözve) a megporzórovarok támogatására, melyek leggyakrabban alkalmazott formája a táblaszegélyeken vetett keskeny vadvirágos sávok. Míg az egyéves vadvirágos parcellák jó táplálék forrást biztosítanak a megporzóknak, addig az évelő parcellák táplálkozó, búvó és fészkelő helyet egyaránt biztosítanak számukra. Így egy évelő vadvirágos parcella képes arra, hogy a megporzórovarok számára kedvező élőhelyet biztosítson és így egy diverz és nagyszámú megporzórovar-közösség kialakulását segíti elő táji szinten.

Azonban számos tényező befolyásolja a vadvirágos parcellák hatékonyságát, (pl. táji környezetük, méretük, elrendezésük, a virágkínálat összetétele, mennyisége és szezonális megoszlása) melyről egyelőre keveset tudunk. És habár a vadvirágos parcellák már Magyarországon is megjelentek szántóföldek szegélyein, ültetvények sorközeiben, ipari, illetve városi környezetben, azonban sokkal kisebb mértékben és területen, mint tőlünk nyugatabbra. Mivel az EU közös agrárpolitikája az elmúlt ciklusokban egyre jobban fókuszál a biodiverzitás védelmére, így várhatóan a támogatások is az ilyen beavatkozásokat fogják ösztönözni. Ahhoz azonban, hogy az erre szánt limitált pénzügyi forrást a gazdálkodási siker és a biodiverzitás védelme szempontjából a lehető leghatékonyabban használjuk fel, lokálisan adaptálható tudományosan megalapozott ismeretekre van szükségünk.

A kutatás

Célkitűzések

Ahhoz, hogy hazai agrártáji környezetben releváns és tudományosan bizonyított információ álljon rendelkezésünkre, a HUN-REN, ÖK, ÖBI, Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport, a MATE, VTI, Állattani és Ökológiai Tanszék, illetve a Dorcadion Kft. munkatársaival 2020-ban közösen létrehoztunk egy nagyszabású terepi kísérletet Közép-Magyarországon. Különböző táji környezetben és különböző elrendezésben nagy kiterjedésű, diverz, őshonos, évelő vadvirágos parcellákat hoztunk létre, ezek megporzórovarokra gyakorolt hatását vizsgáltuk több éven keresztül. Különös figyelmet szenteltünk a táji környezet, a méret és térbeli elrendezés, illetve a virágkínálat változás hatásának vizsgálatára. A kutatás első eredményeit 2024-ben publikáltuk az Agriculture Ecosystem and Environment nemzetközi tudományos folyóiratban.¹

Módszer

2020 év elején Harta és Solt térségében az Állampusztai Mezőgazdasági Kft. területein hoztunk létre félhektáros diverz vadvirágos parcellákat, különböző táji környezetben, szántóföldek szélén. Kétféle térbeli elrendezést használtunk, hogy meg tudjuk vizsgálni az egy nagy folt (0,5 ha, 50×100m) és az ugyanakkora összterületű három kisebb sáv (24×70m) közötti különbséget. A parcellák kialakításához 32 őshonos, egynyári és évelő növényfaj magjából kialakított vetőmagkeveréket használtunk, melyet a Dorcadion Kft. állított elő (vadviragvilag.hu). A vetőmagkeverék összeállításának legfontosabb szempontjai azok voltak, hogy olyan őshonos növények alkossák, melyek közössége stabil vegetációt alkot (visszaszorítva a veszélyes gyomokat, illetve az inváziós növényeket) és extenzív kezeléssel is hosszútávon fenntartható, valamint a teljes vegetációs időszakban folyamatosan biztosítsanak virágkínálatot. Számos mintavételi módszerrel monitoroztuk évente több alkalommal a növényzet, a virágkínálat és a megporzórovar-közösségek változását.

Eredmények

Kutatásunk során a nagyléptékű hazai kísérleti beállításnak és a számos mintavételnek köszönhetően számos új tudományos eredményt kaptunk. Ezen eredmények nagyrésze alkalmas arra, hogy a vadvirágos parcellák hazai körülmények közötti gyakorlati megvalósításának hatékonyságát segítse elő. Számos eredmény közül most azokra fókuszálunk, melyek a gyakorlati alkalmazhatóságot segítik.

Érdekes tapasztalat volt, hogy bár „csupán” 32 növényfaj magját vetettük el (ez egy rendkívül diverz magkeveréknek számít), már az első években több száz növényfajt regisztráltunk a területen és több mint száz növényfaj virágát látogatták a megporzórovarok. Ez azt jelenti, hogy a talaj magbankjából felnővő és virágzó növényfajok – jellemzően magról kelő szántóföldi gyomnövények – rendkívül jól kiegészítik a vetőmagkeverék fajait. Mindez – a nyugat-európai kutatásokkal összevetve – egy rendkívül gazdag talajmagbankról árulkodik, melyet érdemes figyelembe venni a hazai vadvirágos parcellák létrehozásakor.

Az általunk használt diverz, őshonos vetőmagkeverék növényfajai által biztosított virágforrásokat nagyon nagy arányban (>80%) hasznosították a poszméhek (dongók, Bombus spp.), a nappali lepkék és a háziméhek; jelentős mértékben (>50%) a kisebb testű magányos vadméhek, illetve az egyéb megporzórovarok (pl. bogarak, legyek, darazsak); míg a zengőlegyek nagyobb arányban választották a nem vetett „gyomnövények” virágait. Mindez arra utal, hogy a vetőmagkeverék megválasztásánál, arról is döntünk, hogy mely megporzórovar-csoportokat részesítjük előnyben, ezért a választásnál erre fontos figyelnünk.

A virágkínálat mennyisége mellett a diverzitásnak is óriási jelentősége van. A megporzórovarok ugyanis nem csak azon vadvirágos parcellákon voltak jelen nagyobb számban, ahol több volt a virág, hanem számuk tovább nőtt, ha a virágzó növényfajok száma nőtt. A vadvirágos parcellákon tehát minél több virágzó növényfaj van, annál több megporzórovar fajt és egyedet tudunk a területünkre vonzani.

A nagyobb parcellák (fél hektáros foltok) lokális szinten stabilabb megporzórovar-közösséget tudtak fenntartani, mint a keskenyebb sávok. Tehát egy nagyobb kiterjedésű virágos folt kedvezőbb. Azonban a megporzórovarok táji szintű terjedését vélhetően jól szolgálják a táblaszegélyeken vetett keskenyebb sávok is. Tehát a kétféle térbeli elrendezés kombinációja és a már meglévő természetközeli élőhelyek figyelembevételével támogathatjuk leghatékonyabban a megporzórovarokat.

A vadvirágos parcellák a heterogén agrártájakon – ahol a természetközeli élőhelyek aránya meghaladja a 40%-ot – jelentősen több vadméhet és nappali lepkét vonzottak be, mint a szántóföldek dominálta homogén tájakon. Ez azt is mutatja, hogy a természetközeli élőhelyek nagyobb számú és diverzebb megporzórovar-közösséget tartanak fenn, de egyben arra is rámutat, hogy még az ilyen heterogén táji  környezetben is érdemes vadvirágos parcellákkal támogatni a megporzórovarokat.

A vetőmagkeverék nyár közepén (július-augusztus fordulóján) virágzó növényfajainak különösen nagy jelentősége van a vadméhek számára. Ebben az időszakban ugyanis az agrártájakon rendkívül szűkösek az elérhető virágforrások, ráadásul a vadméh-közösségek egyedszáma is ilyenkor a legmagasabb.

Az ebben az időszakban elérhető virágok elsősorban a természetközeli élőhelyeken találhatóak. Azonban, azokon a homogén agrártájakon, ahol a szántók aránya meghaladja a 90%-ot, ott a természetes élőhelyek csak kis mértékben vannak jelen, így a nyárközepi szűkös virágkínálat táji szinten még kisebb. Nyár közepén a homogén tájakon a vadvirágos parcelláknak kulcs szerepe van a megporzórovar-közösségek fenntartásában. Itt ezek refúgiumként (menedék) működnek.

Összességében tehát elmondható, hogy természetközeli élőhelyekben – és így virágkínálatban – gazdag (heterogén), illetve a szegény (homogén) agrártájakon egyaránt hatékonyan segítik a megporzókat a nagyobb kiterjedésű diverz, őshonos vadvirágos parcellák létrehozása. Míg a heterogén agrártájakon sikeresebbek és elsősorban természetvédelmi jelentőséggel rendelkeznek, addig a homogén tájakon kulcsfontosságúak a megporzók fennmaradásához, illetve jelentős ökoszisztéma-szolgáltatást (megporzás) növelő szerepük van.

Ajánlások

Fent bemutatott eredményeink és a szakirodalom alapján számos gyakorlati ajánlást lehet megfogalmazni – a megporzórovarokat valóban hatékonyan támogató – vadvirágos parcellák létrehozásához. Ezek közül azonban két fő célt kell kihangsúlyoznunk: A vadvirágos parcellák virágkínálata legyen a lehető legdiverzebb és a szezon során folyamatos. Ezt a célt úgy érhetjük el, hogy:

• a lehető legdiverzebb és a lokális körülményekhez adaptált őshonos vetőmagkeveréket válasszuk;
• a vetőmagkeverék olyan növényfajokat tartalmazzon, melyek virágzási ideje egymást követi és a teljes szezon során folyamatos virágkínálatot biztosít;
• különösen a nyárközépi időszakban virágzó növényfajokra fókuszáljunk;
• hagyjuk a talajmagbank „gyomnövényeit” csírázni és virágozni a parcellákon;
• válasszunk megfelelő kezelési módot és intenzitást (részleges kaszálás);
• tartsuk fenn hosszútávon (5+ év) ezeket, ha a virágkínálat nem csökken jelentősen.

Vadvirágos parcellák létrehozása és fenntartása

Helyválasztás

A vadvirágos parcellák helyének kiválasztásánál érdemes figyelembe venni, hogy a mezőgazdasági területek művelését a lehető legkevésbé akadályozzák. Előnyben részesíthetők a kisebb hozamú, nehezen művelhető, erózióra érzékeny, vagy belvizes táblarészek, -sarkok és -szegélyek. A nagyobb vadvirágos parcellákat egymással és a természetközeli élőhelyekkel keskenyebb vadvirágos táblaszegélyek létrehozásával érdemes összekötni, ezen foltok közötti konnektivitás ugyanis tovább növeli a hatékonyságot. A táblaszegélyeken kialakított sávok, vagy parcellák előnye, hogy a szegélyek egyébként is kisebb hozamúak, így a legkevésbé produktív területeket vonjuk ki a művelés alól. Biogazdaságok esetében pedig a szomszédos konvencionális területektől való elhatárolást szolgálhatják a vadvirágos szegélyek, csökkentve ezzel a növényvédőszer elsodródás veszélyét.

Telepítés

A vadvirágos parcellák kialakítása során érdemes őshonos és évelő növényfajokból összeállított diverz vetőmagkeveréket vetni. Habár eredményeink is rámutatnak a talajmagbankból előjövő virágos növények diverzitására, a hosszútávú és folyamatos virágkínálat eléréséhez a megfelelő vetőmagkeverék kiválasztása nagyon fontos. A talajmagbank virágos növényei csupán néhány évig biztosítanának megfelelő virágkínálatot, ugyanakkor az évelő növényfajokkal ezt hosszútávon biztosíthatjuk, valamint a megfelelően összeállított keverékkel elkerülhetjük a veszélyes gyomok, az inváziós növények és a füvek térnyerését. A vetőmagkeverék megválasztásával továbbá specifikálhatjuk a támogatni kívánt megporzórovar-csoportokat, illetve garantálhatjuk a kritikus nyárközépi időszakban virágzó növények jelenlétét.

Kezelés

A vadvirágos parcellák kezelésére a területek nyár eleji részleges kaszálása javasolható és a kaszálék (széna) lehordása. A részleges kaszálással elérhetjük, hogy a terület kaszálatlan része zavartalan maradjon, míg a kaszált részen az évelő növények másodvirágzását érhetjük el, növelve ezzel a virágkínálat sokszínűségét. A biomassza lehordásával pedig a talajtakarást, a tápanyagok felhalmozódását és így az idő előtti befüvesedést kerülhetjük el. Az első egy-két évben a kaszálások számát és időzítését az esetlegesen megjelenő veszélyes gyomok elleni védekezéshez kell alakítani, azonban mikor beáll egy stabil vegetáció (1-3. évtől), onnantól a leghasznosabb a területek részleges kaszálása. A részleges kaszálás lehet több is, mint évi egy, azonban mindig maradjon kaszálatlan rész, mely búvó és telelő helyet biztosít az élővilágnak. A lehordott (pl. bálázott) kaszálékot takarmányként, vagy alomként lehet hasznosítani, de a további vadvirágos parcellák murha ráhordással történő kialakítására is. A kaszálások időzítését munkaszervezés szempontjából össze lehet kötni a gyepek/évelő kultúrák kaszálásával, így nem okoz további szervezési nehézséget. Egyes kutatások ajánlják, ezen területek néhány (4-5) évenkénti felülvetését is, vagy beszántását és új vadvirágos parcella kialakítását a közelben. Utóbbi esetben nagyon fontos, hogy a régi és az új vadvirágos parcella legalább egy-két évig átfedjen egymással, hogy a rovarpopulációk kolonizálni tudják az új élőhelyet is, mielőtt a régi megszűnik. A 4-5. évben is virággazdag parcellákat nem érdemes beszántani.

További előnyök

Fontos megjegyezni, hogy számos kutatás mutatott rá arra, hogy a vadvirágos parcellák nem csak a biodiverzitás megőrzéséhez járulnak hozzá, hanem megfelelő kialakítás esetén a gazdaságok profitját is növelik. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnik, hiszen ezen parcellák létrehozásával területeket veszünk el a termeléstől. Azonban, egyrészt a legkevésbé produktív területeket vonjuk ki (a táblaszegélyeken pl. 20-40%-kal kevesebb a termés), melyeken még a költséges műveletek (agrotechnika, növényvédelem) számát is csökkentjük, másrészt agrártámogatások igényelhetők ezen parcellák kialakítására és fenntartására, harmadrészt növeljük az ökoszisztéma-szolgáltatások mértékét. Az ökoszisztéma-szolgáltatások azok a természet zavartalan működéséből eredő javak, melyekből az emberiség profitál. Ilyenek, többek között a megporzás, a kártevők szabályozása, a mikroklíma javítása, az erózióvédelem, vagy a szénmegkötés. Ilyen formán a vadvirágos parcellák különösen hasznosak, hiszen a megporzórovarok támogatása mellett, a kártevők természetes ellenségeit (rovarok, pókok, énekes- és ragadozó madarak stb.) is támogatja, valamint csökkenti a vadkárt és a javítja a talajt. Mindezek mellett saját eredményeink is rámutatnak arra, hogy a megfelelően kialakított vadvirágos parcellák sem terméscsökkenést nem okoznak, sem pedig a gyomosodás mértékét nem növelik a szomszédos szántókon. A művelési költségek csökkenése és az ökoszisztéma-szolgáltatások együttesen eredményezik a profit növekedését gazdaság szinten, még ha a terület egy részét ilyen módon vissza is adjuk a természetnek.

Vadvirágos parcellák kialakítása nem csak a szántóföldi környezetben, hanem a műveléssel kevésbé érintett területeken is elterjedt gyakorlatnak számít. Így alkalmazásuk nagyon hasznos ültetvények sorközeiben, kertészetekben és a gyeprekonstrukciókban. A művelés alól kivont területeken, mint az ipari parkok, napelem parkok, városi parkok, vagy a vonalas infrastruktúra elemei (autópálya, út, vasút, csatornapartok), melyek behálózzák az országot és költséges a kezelésük, illetve a fenntartásuk, a vadvirágos területek létrehozása a biodiverzitásra is pozitívan hathatnak, miközben a kezelés költségei is csökkennek. Mindezen gazdasági előnyökhöz jön még hozzá, hogy az EU-ban, így Magyarországon is a gazdálkodók agrártámogatásokat vehetnek igénybe ilyen vadvirágos területek kialakítására és fenntartására.

Támogatások

A korábbi agrártámogatási rendszerekben több előírás és választható projekt is támogatta a hasonló élőhelyek létrehozását, illetve a megőrzését. Ilyenek voltak a Zöldítés támogatás egyes vállalásai (pl. ökológiai jelentőségű táblaszegély), valamint a biodiverzitás megőrzéséhez hozzájárultak az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) és az Ökológiai gazdálkodásra való átállást és fenntrartást támogató (ÖKO) programok is. Ezek különböző mértékben érték el a biodiverzitás támogatását. Hatékonyságuk fő korlátja volt, hogy a termelés területére koncentráltak, míg a zavartalan élőhelyek védelmét és különösen létrehozását nem helyezték előtérbe. Továbbá ezen támogatások kevésbé vették figyelembe a gazdálkodók tényleges motivációit, valamint nem kapcsolta össze megfelelően a támogatás igénylésének feltételeit és szankcióit.

A jelenlegi támogatási ciklus (2023-27) a korábbi alapjaira épül, annak feltételeit hasonlóan, vagy más csomagolásban és pontosítva tartalmazza. Szántóföldeken az Agro-ökológiai Program (AÖP) választható előírásai mellé rendelt megfelelő mértékű szankció 2024-re egyes tájakban mérhető biodiverzitás növekedést eredményezett (pl. a Duna-Tisza közén rég nem észlelt méhparazita bogárfajok jelenlétét detektáltuk). Ugyanakkor a természetvédelmi oltalmat nem élvező állandó gyepterületek fenntartását és élővilágának védelmét az alaptámogatások² odaítélésének kulcsszabályozója a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ), illetve az AÖP előírásai továbbra sem garantálják, e tekintetben paradigmaváltásra lenne szükség.

Az AKG, ÖKO és AÖP támogatások mellett földhasználatváltást segítő támogatások meghirdetése is várható. A Biodiverzitás fejlesztési célú beruházások közül kiemelhetőek a „Biodiverzitás védelmi célú évelő kultúrák telepítése”, a „Füves, cserjés sávok kialakítása szántóterületeken” és a „Természetközeli gyepek létrehozása”, melyeknek létrehozására és fenntartására is források lesznek elérhetőek. Míg a gyeptelepítések általánosságban szolgálják a biodiverzitás megőrzését a fajok széles köre számára, addig a „biodiverzitás hotspotok” kimondottan szántóföldi környezetben támogatják a megporzókat és más élőszervezetek hatékony támogatását. A Biodiverzitás hotspotok létrehozására várható támogatás mértéke hektáronként 1 020 €, míg a fenntartásra 537 € várható. A természetközeli gyepek telepítésre hektáronként 1 075 €, míg a fenntartásra 833 € várható. Ez az összeg országosan több ezer hektár értékes új élőhely létrehozását teszi lehetővé, ugyanakkor messzemenőkig lefedi a telepítés és a fenntartás költségeit.

Dr. Bihaly Áron–Máté András
(Biokultúra 2025/1-2)

---

¹  – Bihaly és mtsi. (2024) Landscape-wide floral resource deficit enhances the importance of diverse wildflower plantings for pollinators in farmlands. AGRICULTURE ECOSYSTEMS AND ENVIRONMENT:  https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0167880924001026?via%3Dihub
– Báldi és mtsai. (2022) Improving ecosystem services in farmlands: beginning of a long-term ecological study with restored flower-rich grasslands. ECOSYSTEM HEALTH AND SUSTAINABILITY: https://spj.science.org/doi/10.1080/20964129.2022.2090449
– Vajna és mtsi. (2024). Contrasting Patterns of Plants, Bees, Hoverflies and Spiders in Different Habitats in a Central European Agricultural Landscape. ECOLOGY AND EVOLUTION: https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1002/ece3.70711

² (BISS: Alapvető Jövedelemtámogatás a Fenntarthatóságért; CRISS: Kiegészítő Újraelosztó Jövedelemtámogatás)

---