Aktív talajvédelem és ökológiai tápanyag­utánpótlás zöldtrágya növények termesztésével

Míg nálunk, Magyarországon a hagyományos, műtrágyákra alapozott tápanyag utánpótlási módszerek az elterjedtek, addig osztrák szomszédunknál már egyre inkább gyakorlat a talaj biológiai úton történő tápanyag utánpótlása, melyet a főnövény lekerülése után fajgazdag takarónövények telepítésével, majd zöldtrágyaként való hasznosításával valósítanak meg. Emellett olyan vető- és talajművelő gépkombinációkat használnak, melyekkel megvalósulhat a „csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges” csökkentett mértékű talajművelés elve.
A felvételen: Dr. Wilfried Hartl (Bioforschung Austria) előadása a zöldtrágya takarónövények hatásáról a talajra.

2011. november 9-én a Bécstől 20 km-re fekvő Stockerauban bemutatásra kerültek a talajtakarásra felhasználható, különféle talajmegmunkálási- és vetési technikák kombinációival elvetett zöldtrágya változatok. A bemutató az Európai Unió támogatásával indult, az Ausztria-Csehország határon átnyúló (ETZ) projekt részeként, melyet a Bioforschung Austria ökológiai gazdálkodási kutatóintézet és az Osztrák Agrárkamara szervezett a Maschinenning Hollabrunn, a Bio Austria, valamint a stockeraui Schmidt család együttműködésével. A bemutató program a „Talajvédelmi módszerek a talaj vízháztartásának javítására, illetve a belvizek megakadályozása érdekében” címet viselte, és meglepően nagy érdeklődést váltott ki az osztrák gazdák körében, hiszen csaknem 100 termelő jött el a kellemetlen, novemberi ködös időjárás ellenére. A rendezvényen a Biocont Magyarország Kft. 4 munkatársa is részt vett, így most be tudunk számolni az ott tapasztaltakról.

A kísérleteknek területet biztosító Schmidt család 1999-ben állt át a biotermesztésre, melyet viszonylag nagy területen, több tíz hektáron folytatnak. Fő profiljuk a korai burgonya és cukorrépa termesztés, a hibrid vetőmag kukorica előállítás, valamint a gabonatermesztés. A tápanyagutánpótlást másodvetésű takarónövények telepítésével és azok zöldtrágyaként történő hasznosításával végzik. A kísérleti területet 28 db 70×9 m-es parcellára osztották (28 féle kísérleti kombináció!), ahol megtekinthettük a különféle pillangós és keresztes virágú, illetve ezek különféle keverékeivel elvetett takarónövényeket. A Bioforschung Austriától Dr. Wilfried Hartl igazgató és projektvezető ismertette az egyes növények tápanyag utánpótlásban betöltött szerepét, a takarónövények talajéletre és talajtermékenységre gyakorolt fontosságát.

Ezt követően a Maschinenring Hollabrunn cégtől Karl Riedl beszélt az alkalmazott vető- és talajművelő gépekről, a vetési módokról, melyek gyakorlati kivitelezését személyesen végezte a kísérlet során. A kísérletben többnyire gépkombinációkat alkalmaztak, melyek egy menetben végezték a talaj előkészítést, a vetést és a magágy lezárását. A felhasznált géptípusok mindegyike modern, a mai kor követelményeinek megfelelő gép volt: Väderstad Carrierdrill vetőgép, Väderstad Rapid mulcsvetőgép, Eco-Dyn vetőgép, valamint több egyedi tervezésű kombinált vetőgép.

A tanácskozás során „aktív talajvédelem” címszó alatt kiértékelésre került továbbá a biomassza mennyisége, a talajban megkötött nitrogéntartalom (mely egyes zöldtrágya kombinációkban megközelítette a műtrágyázással kijuttatható mértéket!), az egyes növények csírázási (kelési) erélye, gyomelnyomó képessége és láthattuk a kísérleti parcellákban lévő növények fejlődési állapotát. A talaj termékenysége jelentősen függ a termőhely alapkőzetétől, a talaj típusától, a terület fekvésétől és a klímától, ugyanakkor függ a művelésmódtól és a tápanyag utánpótlástól is. A zöldtrágya takarónövények pedig kulcsfontosságú szerepet játszanak a talajtermékenység megtartásában és növelésében.

Dr. Wilfried Hartl részletesen beszélt a takarónövények alkalmazásának előnyeiről, melyek röviden a következők:

• csökkentik a talajfelszíni párolgást és a szél eróziót;
• árnyékoló és allelopatikus hatásuk visszaszorítja a gyomosodást;
• jobb lesz általuk a talaj vízbefogadó képessége és vízháztartása: minél nagyobb tömegben és minél mélyebbre hatolva hálózzák be a talajt a gyökerek, annál fokozottabban képződnek optimális átmérőjű pórusok;
• ezek a hosszú, átjárható pórusok közlekedési útvonalként szolgálnak elsősorban a földigiliszták, de egyéb talajlakó élőlények számára is, ezzel fokozódik a talajélet és nő a humusztartalom;
• megnő a talaj víz- és tápanyag megtartó, valamint puffer kapacitása;
• csökken az ásványi anyag kimosódás veszélye (elsősorban a N, K, Ca, Mg);
• pillangós virágú növények alkalmazásával nagy mennyiségű nitrogén köthető meg;
• életteret és/vagy táplálékot biztosítanak a különböző hasznos élő szervezeteknek.

A kísérlet során 6 féle vetőmag keverék került elvetésre. A legnagyobb részarányban nagy magvú pillangósok (mint pl. lóbab, lednek, takarmánybükköny), kisebb részarányban kis magvú egyéb növények (pl. hajdina, facélia, alexandriai here, olajretek, mustár, gomborka, cirok, kerti zsázsa, büdöske, körömvirág) szerepeltek. A megfelelő vetőmagkeverék megválasztása elsősorban a termőhelyi sajátosságok szempontja alapján történik, annak függvényében, hogy normál, száraz vagy nedves a talajállapot, ezen kívül figyelembe kell venni, hogy korai vagy késői magvetést szeretnénk.

A kiszórandó vetőmag keverékeknek a következő feltételeknek kell megfelelni:

• sok különböző növényfajt tartalmazzon a keverék (bio­diverzitás növelés!);
• tökéletesen gyommagmentes legyen;
• számos eltérő kelési és virágzási időpontú fajt alkalmazzunk (méhek, hasznos rovarok vonzására);
• legyenek gyorsan, mély gyökérzetet növesztő fajok is a keverékben a talaj lazítása érdekében (pl. lednek, takarmány bükköny, illetve a keresztes virágúak közül pl. a mustár, olajretek);
• legyenek olyan tulajdonságú növények is, melyek a talajfelszín közelében finom gyökérhálót képeznek (pl. hajdina);
• a kifejlődött növények magassága eltérő legyen, ezáltal több szintet alkotnak a talaj felett (pl. a facélia gyors növekedésű, jelentős árnyékoló hatását érvényesíteni tudja a konkurens gyomokkal szemben);
• nitrogén-fixálásra minimum két pillangós faj legyen a keverékben (pl. lóbab, lednek, herefélék);
• válasszunk kálium és foszfor mobilizálásra alkalmas fajt is (pl. facélia, mely a foszfort felvehetővé teszi a növények számára, a hajdina pedig káliumot hagy maga után a talajban).

A talajszelvény feltárások során láthatóvá vált a jól elkülönülő sötét humuszréteg a felső 40-50 cm-es talajrétegben a takarónövények sok éves felhasználásának következményeként. Megfigyelhettük továbbá az egyes növények gyökérzeteit, melyek dúsan és mélyen behálózták a talajt, elősegítve a porózus talajszerkezetet. A pórusok autópályaként biztosítják a mozgásteret a talajban a földigiliszták számára, mely élőlényeknek rendkívül fontos szerepük van a talajképződés és a talajtermékenység szempontjából.

Dr. Wilfried Hartl részletesen kifejtette, miben is rejlik a földigiliszták jelentősége. Ezek az állatok táplálkozásuk során a szerves anyagokból álló különféle növényi részek, gombák és baktériumok mellett nagy mennyiségű szervetlen ásványi anyagokat tartalmazó talajrészecskéket is elfogyasztanak, melyek az emésztésük során a béltraktusukon keresztül jutva átalakulnak. A szerves anyagokat tovább bontva, stabil, nitrogénben gazdag humusz alkotórésszé formálják. Járataikkal pedig elősegítik a talaj átlevegőzését, valamint javítják annak vízgazdálkodását.

A nagyszámú földigiliszta jelenléte tehát alapvető feltétele a termékeny, élő talajnak. Ezért támogatnunk kell életfeltételeiket, melyet úgy tehetünk meg, hogy kímélő talajművelést folytatunk, kerüljük a forgatással járó művelési módokat és vetésforgót alkalmazunk. Személyes beszélgetés során Stefan Schmidt házigazda elmondta, hogy biogazdálkodásra való átállásuk óta a műtrágyák használatát tökéletesen sikerült kiváltaniuk a takarónövények alkalmazásával és ez semmiféle nehézséget nem jelent számukra. Sőt, megfigyelték, hogy javult a talaj struktúrája és termékenysége, termesztett növényeik fejlődése pedig harmonikusabbá vált a kíméletes ökológiai gazdálkodás során.

Magyarországon a másodvetésű zöldtrágya növények használata még igen kezdeti stádiumban van. Az ezt alkalmazó termelők nagy része csak egyetlen növényfajt vet és nem gondolkodik fajgazdag keverékekben. Valójában még nem is alakult ki ennek a kultúrája és a tudományos háttere sem eléggé vizsgált. Viszont az egyre növekvő energia és inputanyag árak miatt a jövőben a konvencionális termesztők körében is fel fognak értékelődni az alternatív megoldások, a jövedelmező, professzionális biogazdálkodásnak pedig elengedhetetlen részét kell képeznie a fajgazdag zöldtrágyázás.

A szélsőséges időjárási körülmények között hazánkban az utóbbi évek nyár végi csapadékmentes időszakai gondot jelentenek. Sok esetben a vetés után az apró magvak ki sem kelnek vagy nem hoznak megfelelő nagyságú zöldnövedéket. A másodvetés megfelelő idejének megválasztásával, a vízmegtartó talajművelési eljárásokkal és a talaj zárásával viszont a hazai körülmények között is előremutató és mindenképpen követendő osztrák szomszédunk példája!

Kőrös Katalin – Pecznyik Béla
Biocont Magyarország Kft.
(Biokultúra 2011/6)