2013 Már 14

Alakorfajták az ökológiai gazdálkodásban

Nincs hozzászólás

A diploid alakor (Triticum monococcum ssp. monococcum) az egyik legősibb pelyvás gabonaféle, amelynek termesztése már 12 000 évvel ezelőtt elkezdődött és egyes történelmi korok uralkodó gabonája volt.

Géncentruma a mai Törökország és Irán észak-nyugati területén található, ahol először vonták termesztésbe és innen kezdett elterjedni Európa irányába körülbelül 9 000 évvel ezelőtt (1. ábra).

1. ábra | Az alakor géncentruma és elterjedése

1. ábra | Az alakor géncentruma és elterjedése

Egyszemű búzának is nevezik, amely az angol és német elnevezéséből (einkorn) ered, és mutatja, hogy ezen faj kalászának egy kalászpadkáján csak egy darab, pelyvás szem található. Európában főként olyan régiókban maradt fenn, ahol tradicionális termékek előállítására használják. Spanyolország, Franciaország és Olaszország egyes területein szemterméséért termesztik hagyományos kenyerek és száraztészták előállítása céljából, míg Romániában a szalmáját is hasznosítják szalmakalapok készítéséhez. Hazánkban a 19. század közepéig termesztették ezt a rendkívül jó alkalmazkodóképességgel rendelkező, szinte minden betegséggel szemben ellenálló, a marginális területeket jól hasznosító, többnyire késői érésidejű fajt. Az ökológiai gazdálkodás egyre növekvő térhódításának köszönhetően a hazai organikus nemesítés felkarolta ezt a majdnem feledésbe merült fajt, hogy olyan új fajtáit hozza létre, amelyek megfelelnek a modern ökológiai gazdálkodás és a feldolgozóipar elvárásainak. Az alakorbúza – a lisztjéből készíthető funkcionális sütőipari termékeken és tésztákon kívül – a hazai söripar érdeklődését is felkeltette, és a nyugat-európai példákhoz hasonlóan hazánkban is megkezdődtek a kísérleti főzések.

Egyéb ősi gabonafajokhoz hasonlóan az alakort termesztő gazdáknak az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kiegészítő, területalapú támogatást nyújt, így ösztönözve a kultúrtörténeti és genetikai szempontból kiemelkedő jelentőségű, veszélyeztetett, ritka szántóföldi növényfajták termesztését (61/2009. (V. 14.) FVM rendelet).

Hazai helyzete

Az 1992-től működő Martonvásári Gabona Génbankban tárolt több mint 210 alakor génbanki tétel felhasználásával egy széleskörű nemesítői munka vette kezdetét a 2000-es évek elején, amely során az elmúlt évtizedben számos nagy értékű alakor vonalat állítottak elő. Ezek egy része fenotípusosan a hagyományos alakorhoz hasonlít, viszont jobb agronómiai és beltartalmi tulajdonságokkal rendelkezik.

A tradicionális alakor vonalak alapvető jellemzője, hogy döntően járó típusúak (őszi és tavaszi vetésben is termeszthetők), magas száruk rugalmas, de túlérésben könnyen megdőlnek. Keskeny hosszú kalászaik tömörek, hosszú szálkájúak. Bokrosodó képességük kiváló és számos genotípusuk igen jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik.

A hagyományos alakor típusok igen nagy genetikai diverzitást reprezentálnak, egyes formák igen koraiak (egy héttel az őszi búza előtt virágoznak), míg többségük két-három héttel később virágzik a búzánál. Tápanyaggal jól ellátott talajon magasságuk 120 cm, vagy annál magasabb. Nitrogénre érzékenyek, jó N-ellátás hatására felnyurgulnak és könnyen megdőlnek. Beltartalmi tulajdonságaik tekintetében is jelentős diverzitást mutatnak. Egyes genotípusok fehérje és sikér tartalma igen magas, míg mások, bár fehérjében gazdagok, sikértartalmuk viszonylag alacsony. Az elit vonalak többsége a legtöbb ismert búza betegséggel szemben ellenálló. A gazdálkodók számára ebből a hagyományos típusból egy minősített fajta áll rendelkezésre, melyet dr. Kovács Géza nemesített az ökológiai gazdálkodás feltételrendszere szerint. Az ökológiai nemesítés első eredményeként az Mv Alkor 2008-ban kapott állami fajtaminősítést. A fajta megismertetése a gazdákkal, és a hazai termesztésben való elterjesztése még kezdeti fázisban tart, ezért hazai, évenkénti termőterülete csupán 150 ha körüli.

2. ábra | Mv Alkor kalászok

2. ábra | Mv Alkor kalászok

Az Mv Alkor (2. ábra) az első hazai ökológiai nemesítésű alakorbúza fajta. Termőképességében hasonlít a közepes prodiktivitással rendelkező extenzíven termesztett búzákhoz (2,5-3 t/ha). Mivel igen jól bokrosodik, ezért vetéskor elegendő a hektáronkénti 2,5-3 millió csíra. Sűrűbb vetésben, illetve nitrogénben gazdag talajokon kialakuló magasabb növényállomány túlérésben megdőlésre hajlamos. Vékony szára 120-130 cm magas, de erős és rugalmas. Fakultatív életformája ellenére a keményebb teleket is jól bírja. Kiváló rezisztenciával rendelkezik a főbb gombabetegségekkel szemben. Szárazságtűrése és gyomelnyomó-képessége szintén kiemelkedő. Intenzív körülmények között nehezen termeszthető, a talaj magas tápanyagtartalmát nehezen bírja. Késői érésű, puhaszemű termésének nedvessikér- és nyersfehérje-tartalma magas, de a sikér a tönkölybúzához hasonlóan lágy. Lisztje karotinban gazdag, a durumbúzáéhoz hasonlóan sárgás színű. Speciális sütőipari termékek előállítására alkalmas és igen jó minőségű száraztészta készíthető belőle. Biológiai értéke kiemelkedő, emészthetősége, magas bioaktív komponens és antioxidáns tartalma, optimális tokotriol/tokol (T3/T, E vitamin) aránya miatt funkcionális élelmiszerek előállítására is felhasználható, de növendék állatok indító takarmányozására is alkalmazható. Termesztése elsősorban ökológiai gazdálkodásban javasolható, mivel a gyomirtó szerek hatására vontatottabban fejlődik.

3. ábra | Mv Menket kalászok

3. ábra | Mv Menket kalászok

A hagyományos típusú fajták egyik alapvető problémája az igen magas szár, és az ebből következő megdőlés veszélye, ami még azzal is párosul, hogy az alakor szemekre nem jellemző a dormancia. A dormancia hiánya azt eredményezi, hogy a talajjal érintkező kalászok a megdőlést követően hamar csírázásnak indulnak, ezzel jelentős termés- és minőség veszteséget okozva. Gyengébb minőségű talajokon a hagyományos típus csupán 80 cm körüli magasságot ér el, amely következtében az állomány kevésbé tud megdőlni, de a termése is valamivel kisebb lesz. Az általános kalászos gabonatermesztő területek azonban jobb talajokkal rendelkeznek, így téve problémássá egyes helyeken a betakarítást. A probléma megoldása érdekében egy új, organikus nemesítési program indult, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a búzanemesítést forradalmasító féltörpe típusokat állítsunk elő. A kísérleti munka során számos genetikailag eltérő féltörpe vonalat szelektáltunk, melyek egy része alkalmasnak bizonyult a hagyományos típusok magasságának csökkentésére, anélkül, hogy azok termőképessége, illetve kalász méretei jelentős mértékben csökkentek volna. Az elit forrásvonalak létrehozása lehetővé tette, hogy „intenzív” típusú féltörpe fajtákat lehessen előállítani.

A féltörpe- és hagyományos alakor típusok keresztezésével számos nagy értékű nemesítési alapanyag született, amelyek közül néhány alkalmasnak bizonyult fajta-előállítási programokba történő bevonásra. Az előállított kombinációk közül egy, Mv Menket néven állami elismerésben részesült 2011-ben, melynek szintén dr. Kovács Géza a nemesítője.

Az Mv Menket (3. ábra) a kétszemű egyszemű. Az Mv Menket alakorbúza fajta egy teljesen egyedülálló új típust képvisel, és számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely a hagyományos alakor fajtákban gyakorlatilag nem létezik. A kívánt féltörpe habitus olyan agronómiai tulajdonságokkal párosul, amely elsősorban az intenzív búzákra jellemző.

Éréskori magassága csupán 70-80 cm, miközben termőképessége (3-3,5 t/ha) 30-40%-kal magasabb, mint az Mv Alkoré, amely oka részben a fajta azon tulajdonsága, hogy kalászpadkáiban többnyire nem egy, hanem két kerekded szemet fejleszt. Ebből származtatható azon tulajdonsága is, hogy termésének körülbelül 20%-a pelyvától mentesen, csupaszon kerül ki a kombájnból. Szárazságtűrése az Mv Alkor fajtához képest gyengébb, ezért jobb területekre érdemes vetni. Magasságából adódóan az intenzívebb termesztési körülményeket is jól viseli, viszont a gyomirtó szerekre kifejezetten érzékeny, melyek alkalmazását egyébként is szükségtelenné teszi kiváló bokrosodó- és gyomelnyomó képessége. Rövidebb szárhossza és erect, felálló levelei következtében lényegesen nagyobb vetéssűrűségben termeszthető (4,5-5 millió csíra/ha) a megdőlés kockázata nélkül. Szára rendkívül szilárd és túlérésben sem gyengül meg. Télállósága, állóképessége és gombabetegségekkel szembeni rezisztenciája egyaránt kiemelkedő. Termesztéstechnológiai szempontból igénytelen, gyakorlatilag csak vetni és aratni kell, egyéb növényápolási munkát nem igényel. Tavaszi vetésben is termeszthető, de ekkor lényegesen kisebb kalászokat fejleszt, ezért mindenképpen őszi vetése javasolt. Késői érésű, puhaszemű termésének fehérje-tartalma magas (17% körüli), bár nedvessikér-tartalma alacsonyabb, mint az Mv Alkoré. Karotinban gazdag, sárgás színű lisztje sütőipari termékek, száraztészták előállítására alkalmas. Igen magas biológiai értéke, magas bioaktív komponens tartalma miatt funkcionális élelmiszerek előállítására is felhasználható. Termesztése kizárólag ökológiai gazdálkodásban javasolt, mert a növényvédőszerekre nagymértékben érzékeny.

A fent ismertetett két alakorfajtával kapcsolatos egyéb információkat az alábbi táblázat mutatja.

Megjegyzés Mv Alakor Mv Menket
Fajtainformáció
Életforma fakultatív fakultatív
Termőképesség átlagos
Növénymagasság magas alacsony
Kalászolás időpontja késői késői
Érésidő késői késői
Agronómiai tulajdonságok
Ajánlott csíraszám* csíra/m2 250-300 450-500
Ezermagtömeg gramm 28-33 33-38
Télállóság
Bokrosodó-képesség kiváló kiváló
Állóképesség
Vetésidő ajánlás
Korai IX. 15-30. ++ ++
Optimális X. 1-20. ++++ ++++
Kései X. 21.– +++ +++
Betegség-ellenállóság
Lisztharmat (Blumeria graminis) kiváló kiváló
Levélrozsda (Puccinia triticina) kiváló kiváló
Szárrozsda (Puccinia graminis) kiváló kiváló
Minőség
Nedvessikér-tartalom nagyon magas magas
Nyersfehérje-tartalom (sza.) kiváló kiváló
Sikérterülés mm/h > 10,0 < 10,0

* optimális vetésidőben

Az Mv Alkor és Mv Menket fontosabb tulajdonságai

Termesztése

Termesztéstechnológiája az alternatív kalászos gabonafajokéhoz (tönköly, tönke) hasonló, mely a vetést megelőző talajmegmunkálással kezdődik. Pelyvás vetőmagját normál gabona sortávra (12,5 cm) célszerű vetni október második felében. Nagyobb mennyiségű tápanyag-utánpótlást nem igényel, viszont a pillangós előveteményt meghálálja.

Az alakor általában a gyengébb minőségű talajokon is sikerrel termeszthető, viszont a kifejezetten tápanyagszegény körülményekre jelentős terméscsökkenéssel reagál. A fajta magasságából adódóan az Mv Alkor kifejezetten gyengébb talajokra javasolt, míg az Mv Menket fajtával a legnagyobb termésmennyiséget tápanyagban jól ellátott talajon érhetjük el. A vetéskor esetleg fellépő csapadékhiány káros hatásainak megelőzésére érdemes a vetést hengerrel lezárni. A növények gyorsabb tavaszi fejlődését is elérhetjük a henger használatával, amennyiben a felfagyás következményeit kívánjuk enyhíteni. A kora tavaszi, egynyári gyomoktól erősen fertőzött bioterületeken a már jól bokrosodott állományban történő gyomfésűzést is meghálálja.

Az alakor rendkívül jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik, köszönhetően allelopatikus hatással bíró növényi vegyületeinek. Aratásig semmilyen agrotechnikai beavatkozást nem igényel, ezért termesztése kifejezetten gazdaságos. Késői érésű, ezért aratása egy átlagos évben július közepétől lehet esedékes.

Érést követően az Mv Alkor fajtát minél előbb be kell takarítani, mert túlérésben az állomány megdőlhet, a kalászok törékenyebbek lesznek. Mivel az Mv Menket fajta nem dől meg, és kalásza sem annyira törékeny, ezért a betakarítás idejének megválasztásánál csak arra kell figyelni, hogy lehetőleg ne ázzon meg az állomány, mert az nagymértékben ronthatja a minőséget.

Mindkét fajta normál gabonakombájnnal aratható. A pelyvás vetőmag és a termény is megfelelő rostákon könnyen tisztítható. A csupasz szemeket igénylő élelmiszeripari feldolgozás egyetlen nehézsége, hogy a hagyományos gépekkel nehezen hántolható, mivel a viszonylag puha szemeket szorosan körbezárja a pelyva. Viszont tönköly hántolására alkalmas gépeken illetve rizshántolókon is megfelelő eredményt érhetünk el.

A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet Génmegőrzési és Organikus Nemesítési Osztálya által előállított és fenntartott alakor nemesítői törzsgyűjtemény számos olyan értékes genotípust is tartalmaz, amelyek egyes beltartalmi értéke nagymértékben eltér a többi alakorétól. Ezen törzsek felhasználásával több irányú nemesítői munka is folyamatban van. Az egyik a sikérmentes, funkcionális élelmiszerek előállítására használható alakorbúza fajta kialakítására irányul, míg egy másik irány a sörfőzés szempontjainak megfelelő, alacsony fehérjetartalommal rendelkező alakorfajta előállítását célozza meg. Ez utóbbi kutatás az ALKOBEER (OM-00363) pályázat keretein belül valósul meg.

Reményeink szerint ezen fajtajelöltek pár éven belül bevezetésre kerülhetnek az MgSzH fajtaminősítő kísérleteibe, és állami elismerésüket követően tovább gyarapodik az Agrártudományi Kutatóközpontban organikus nemesítéssel előállított, 3 fajtából (hagyományos alakor: Mv Alkor, féltörpe alakor: Mv Menket, tönke: Mv Hegyes) álló, ökológiai, alternatív gabona-fajtakínálat (4. ábra).

4. ábra | Organikus fajták (balról jobbra): Mv Hegyes, Mv Menket, Mv Alkor

4. ábra | Organikus fajták (balról jobbra): Mv Hegyes, Mv Menket, Mv Alkor

Ezekből – a martonvásári Elitmag Kft. közreműködésével – kisebb mennyiségű fémzárolt vetőmagtételeket is tudunk biztosítani az érdeklődő gazdálkodóknak kipróbálás céljából.

Mikó Péter – Megyeri Mária – Kovács Géza
MTA ATK MGI
Génmegőrzési és Organikus Nemesítési Osztály
(Biokultúra 2012/3-4)

[felül]