2018 feb 19

Almaültetvények pókfaunisztikai felmérése a peszticidterhelés függvényében

0 Comment

A pókok sok ember számára tipikus „nemszeretem” állatok. Bár sokszor bosszantó lehet jelenlétük, mégis, közelebbről szemügyre véve olyan ízeltlábúakat láthatunk, akik segítenek kártékony rovarok széles garmadáját kordában tartani. A szerzők munkájukban igyekeznek a pókok hasznosságára rávilágítani, a pókokat jobban megismertetni az olvasókkal, illetve, egy 2016-ban végzett vizsgálat nyomán szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy a növényvédő szerek mennyire negatívan hatnak ezekre a hasznos szervezetekre.

A pókok szinte minden szárazföldi ökoszisztémában előfordulnak. Generalista ragadozókként fontos ökológiai szerepet töltenek be, mint a rovarok és egyéb gerinctelenek predátorai. Élelemszerzési stratégia szerint két nagy kategóriába sorolhatók. Az egyik csoportba a hálószövő-, a másikba pedig a vadászpókok tartoznak. Míg a hálószövő pókok főként a repülő rovarokat ejtik zsákmányul hálójukkal, addig a vadászpókok háló segítsége nélkül, aktívan kutatva, vagy éppen lesből támadva ejtik el, főként ízeltlábúakból álló zsákmányukat, melyek egyébként nem akadnának fent a fogóhálóban.

Az alma kártevőinek jelentős hányadát hatékony kontroll alatt tarthatják természetes ellenségeik, beleértve a pókokat is. A pókok realisztikus becslések szerint, élőhelytől függően, hektáronként akár 200 kg-nyi ízeltlábút is elfogyaszthatnak egy év alatt, így jelentős kártevőgyérítő potenciállal rendelkeznek. Almaültetvényekben a vadászpókok közül gyakorinak mondhatóak egyes fürgekarolópók-fajok (pl. Philodromus cespitum, 1. ábra), melyek gyakran fogyasztanak például levéltetveket, vagy a sárga dajkapók (Cheiracanthium mildei), mely többek között különböző lepkék hernyóit (2. ábra) gyérítheti aktívan. A hálószövő pókok között különböző keresztespókok (pl. Araneus spp., Araniella spp. stb.) számítanak gyakorinak, ezek hálóikkal számos szárnyas kártevőt ejthetnek zsákmányul (pl. levéltetvek szárnyas alakjait, különböző molyok imágóit stb.). A fogóhálóba ragadt rovarokat sokszor nem is fogyasztják el mind, azonban azok a háló fogságában idővel elpusztulnak.

1. ábra | Almaültetvények egyik leggyakoribb lombozatlakó vadászpókja, a Philodromus cespitum (balra – nőstény, jobbra – hím) (Mezőfi László felvétele)

2. ábra | Sárga dajkapók (C. mildei) amerikai fehér-medvelepke (Hyphantria cunea) lárvát zsákmányol a hernyófészekből (Mezőfi László felvétele)

Ezen kívül a pókoknak vannak nem közvetlenül zsákmányszerzési célú „hatásaik” is. Jelenlétükkel zavarhatják a kártevőket, így azok kevesebbet, vagy egyáltalán nem táplálkoznak. Bizonyos lepkék hernyóinál előfordul, hogy a ragadozók elriasztását szolgálva visszaöklendezik félig emésztett táplálékukat, így fejlődésükben alulmaradnak jobban táplált társaikkal szemben. Megfigyelhető továbbá, hogy egyes hernyók zavarás hatására levetik magukat a tápnövényről. Ezek az állatok később az esetek többségében nem képesek visszajutni a tápnövényre, így a talaj mentén végül más ragadozók áldozatául esnek, vagy éhen halnak.

A pókok így közvetlenül, vagy közvetve számos kártevő kártételét képesek mérsékelni. A növényvédelmi kezelések azonban gyéríthetik a pókok egyedszámát és csökkenthetik az ültetvényekben kialakuló pókegyüttesek fajösszetételének diverzitását. A mindennapi gyakorlatban a legtöbb gazda használ növényvédő szereket. Ideális az lenne, ha a kártevők természetes ellenségei toleranciát mutatnának ezekkel a szerekkel szemben. A pókok azonban, hosszabb élettartamuk miatt is, érzékenyen reagálnak a növényvédelmi kezelésekre, főleg a különböző inszekticid és akaricid hatóanyagokkal végzett beavatkozásokra.

A növényvédő szereknek a direkt mortalitást okozó hatásán kívül, számtalan más negatív hatása is lehet. A kezelést követően a szubletális dózisnak, illetve a különböző növényvédő szer maradékoknak kitett pókoknak megváltozhatnak a predációt alapvetően meghatározó viselkedési mutatóik. Például az ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett spinozád hatóanyag hatására a fürgekarolópók (P. cespitum) egyedek zsákmányejtési hatékonysága lecsökkent, azaz adott idő alatt kevesebb prédát ejtettek el a növényvédő szernek nem kitett társaiknál.

Célunk volt ezért, különböző peszticidterhelésnek kitett almaültetvényekben a lombozatlakó pókegyüttes vizsgálata. Egy nagyobb projekt keretében, 2016-ban, három ültetvényben mértük fel a pókfauna faji- és mennyiségi összetételét. Sükösdön és Monorierdőn két ökológiai, Madocsán pedig egy integrált szemléletű ültetvényben végeztük megfigyeléseinket.

A 2016-os évben a sükösdi ültetvényben inszekticid egyáltalán nem volt kijuttatva, a monorierdei ültetvényben pedig kizárólag szelektív hatású almamoly granulózis vírust tartalmazó készítményt juttattak ki. Ezzel szemben a madocsai ültetvényben többször is permeteztek különböző piretroid (pl. deltametrin, eszfenvalerát) és neonikotinoid (pl. tiakloprid, acetamiprid) hatóanyagokat tartalmazó készítményekkel, illetve egyéb hatóanyagcsoportba sorolható inszekticidek is kijuttatásra kerültek.

Az év folyamán összesen háromszor: tavasszal (májusban), nyár elején (júniusban) és nyár végén (augusztusban) gyűjtöttünk mintát kopogtatásos módszerrel az ültetvényekből. A monorierdei és madocsai ültetvényekben minden alkalommal ültetvényenként 25 × 2 fát, míg a sükösdi ültetvényben 25 × 4 fát (mivel ebben az ültetvényben volt a fák lombkoronája a legkisebb) kopogtattunk le. A mintákat külön-külön bezacskóztuk, majd etil-acetát segítségével öltük el benne a gyűjtött ízeltlábúakat. A mintákat a Szent István Egyetem Rovartani Tanszékének laboratóriumában rendenként szétválogattuk, majd a pókokat faji szinten – illetve, ahol ez nem volt lehetséges, ott család, esetleg nem szinten – meghatároztuk.

2016-ban összesen 880 pók egyedet gyűjtöttünk a három ültetvényből, melyek 14 családból és 47 fajból kerültek ki. A legtöbb pókot, összesen 534 egyedet, a sükösdi, a legkevesebb kezelést kapó ökológiai ültetvényben gyűjtöttük, ahol 30 pókfajt tudtunk kimutatni (1. táblázat). Ezt követte a monorierdei ökológiai ültetvény, itt 299 egyedet gyűjtöttünk és 27 faj volt kimutatható, végül a madocsai integrált ültetvény zárta a sort, itt csupán 47 egyedet gyűjtöttünk, melyek 10 fajból kerültek ki.

  Sükösd Monorierdő Madocsa
Összegyedszám 534 299 47
Shannon-Wiener diverzitási index 2,5226 2,4608 2,2954
Hálószövő pókok aránya 20,04% 17,39% 63,83%
Vadász stratégiájú pókok aránya 79,78% 82,27% 36,17%
Fajok száma 30 27 10
  A három domináns taxon és relatív gyakoriságuk
Rangsor Taxon Rel. gyak. Taxon Rel. gyak. Taxon Rel. gyak.
1. Philodromus spp.      (Ph. cespitum) 26,40% Philodromus spp. (Ph. longipalpis) 50,84% Mangora acalypha 36,17%
2. Carrhotus xanthogramma 21,16% Cheiracanthium spp. (C. mildei) 9,36% Xysticus spp. (X. ulmi) 12,77%
3. Cheiracanthium spp. (C. mildei) 15,36% Araniella spp.
(A. opisthographa)
8,02% Carrhotus xanthogramma 6,38%

1. táblázat | A vizsgált almaültetvények lombozatlakó pókegyütteseinek faji- és mennyiségi összetételére vonatkozó adatok

A hálószövő és vadászpókok aránya is eltérően alakult a vizsgált ültetvényekben. Az integrált ültetvényben a pókok alig több, mint egyharmada, míg a két biológiai ültetvényben nagyjából a pókok négyötöde volt vadászpók.

Meghatározva a Shannon-Wiener diverzitási indexet – mely a biológiai sokféleséget hivatott kifejezni –, a sükösdi ültetvény lombozatlakó pókfaunája bizonyult a legváltozatosabbnak. A monorierdei ültetvény fajdiverzitási értéke a sükösdi és a madocsai ültetvény értékei között helyezkedett el, míg a madocsai integrált ültetvény fajdiverzitásban is lemaradva állt az utolsó helyen.

A biodiverzitás, illetve a vadászpókok arányának lecsökkenése az integrált növényvédelemben részesített ültetvényben azért kedvezőtlen, mert nem egy-egy pókfaj, hanem a fajok együttese tudja hatékonyabban korlátozni a kártevőket. Továbbá a vadászpókok nagyobb hatékonysággal veszik ki részüket a kártevők gyérítéséből, mint a hálószövők, mivel egyrészt zsákmányszerzési stratégiájuk révén olyan prédákat is elérhetnek, amiket a hálószövő pókok egyébként nem, másrészt általában jóval nagyobb egyedszámban vannak jelen a különböző kultúrákban, mint a hálószövők.

A sokhelyütt gyakori sárga dajkapók (C. mildei) – mely többek között az alma legjelentősebb kártevőjének, az almamolynak a lárváit is elfogyasztja – például kifejezetten érzékenyen reagál a növényvédelmi kezelésekre. Az integrált ültetvényben egyetlen egyedet sem gyűjtöttünk, ami feltehetően jórészt a kétféle kijuttatott piretroid hatóanyagnak tudható be. Ezzel szemben a faj egyedeit mindkét ökológiai ültetvényben, nagy számban megtaláltuk. Fontos megjegyezni, hogy az ültetvények pókfaunái közötti különbségek nem tudhatók be kizárólag a növényvédelmi kezeléseknek, hiszen például az aljnövényzet összetétele, illetve az ültetvények környezetében található kultúrák is befolyással lehetnek arra, hogy az adott ültetvényben milyen pókfajok lesznek jelen. Jelen esetben azonban a két ökológiai és az integrált ültetvény közötti drasztikus különbség jórészt az eltérő növényvédelmi gyakorlatnak tudható be.

Összegezve az ökológiai termesztési gyakorlatban a pókokkal való együttműködés egy hatékonyabb és környezet­barátabb növényvédelmet tesz lehetővé. Fontos, hogy kíméljük ezeket a szervezeteket és segítsük tevékenységüket. Ehhez például az ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett spinozád hatóanyagú készítmények kijuttatását érdemes megfontolni és csak akkor alkalmazni ezeket, ha feltétlenül szükséges, mert a hatóanyag feltételezhetően több pókfajra is negatív hatással van és csökkentheti azok kártevőgyérítő hatékonyságát.

Hoppál Dóra – Mezőfi László
(Biokultúra 2017/1)

[top]