Az, ahogy gazdálkodunk és étkezünk, megváltoztathatja a világot
Az ökológiai termékek iránti kereslet évről-évre nő, a fogyasztók egyre tudatosabban keresik az egészséges élelmiszereket és hiteles információkat várnak az élelmiszerek előállításának módjáról. Az elmúlt évtizedekben számos tanulmány igazolta a biogazdálkodás és a biotermékek előnyeit a szokványos gazdálkodással és termékekkel szemben – a gazdálkodók, a fogyasztók, a környezet szempontjából egyaránt.
Kutatók is igazolják az ökológiai gazdálkodás előnyeit
Tanulmány is alátámasztja, hogy az ökológiai élelmiszerek és növényi termékek számos előnnyel rendelkeznek a szokványos megfelelőikkel szemben, többek között magasabb az antioxidáns tartalmuk és kevesebb, illetve ritkábban található bennük vegyszer maradvány. A tanulmány készítése során 343 felülvizsgált publikációt használtak fel, melyek az ökológiai és szokványos növényi alapú termékek – zöldségek, gyümölcsök és gabonafélék – táplálkozásbiológiai minőségét és biztonságosságát hasonlították össze. A kutatócsoport kifinomult metaanalízis technikákat alkalmazott a különbségek meghatározására.
Összességében arra jutottak, hogy az ökológiai módon termesztett növények jelentős táplálkozási előnnyel rendelkeznek, ami a növények termesztésének módjából ered. A szokványos módon művelt területeken termesztett növényekre jellemző, hogy bőven ellátják őket nitrogénnel, és ezek ezt az extra forrást cukrok és keményítő előállítására fordítják. Ennek eredményeként a betakarított termény gyakran kevesebb egyéb tápanyagot tartalmaz, többek között antioxidánsokból is kisebb mennyiség lesz jelen.
A szintetikus kémiai növényvédő szerek nélkül termesztett ökológiai növények több fenolt és polifenolt állítanak elő, hogy védekezzenek a kártevőkkel és az általuk okozott sérülésekkel szemben. Az ember szervezetében a fenolok és polifenolok segítenek az olyan betegségek megelőzésében, melyeket az oxidatív károsodás vált ki, vagy melyekhez ez nagyban hozzájárul (szívkoszorúér betegség, stroke, rák stb.).
Az ökológiai növényekben 18-69%-kal magasabb az antioxidáns összetevők aránya. A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az ökológiai gyümölcsre, zöldségre és gabonafélékre átálló fogyasztó 20-40%-kal több antioxidánshoz juttatja szervezetét.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a szokványos élelmiszerek az ökológiainál 3-4-szer több növényvédő szer maradványt tartalmaznak. Bár az ökológiai területekről betakarított növények is tartalmaznak néha szermaradványt, ezek szintje 10-100-szor alacsonyabb az ökológiai élelmiszerekben.
Meglepő eredmény is született a vizsgálat során, ugyanis kiderült, hogy a szokványos növényekben durván kétszer több a kadmium, ami egy mérgező nehézfém. Ennek legvalószínűbb magyarázata az, hogy bizonyos, a szokványos gazdálkodásban engedélyezett műtrágyák valamilyen módon fokozzák a kadmium elérhetőségét a növények gyökérzete számára. Az élelmiszerben a kadmium mennyiségének megduplázódása akár a napi biztonságos bevitel feletti kadmium mennyiséget is jelentheti.
Az ökológiai növények esetében alacsonyabb nitrogén-koncentrációt találtak. Az összes nitrogén 10%-kal, a nitrát 30%-kal, a nitrit 87%-kal kisebb mennyiségben volt jelent az ökológiai növényekben.
Az ökológiai és szokványos élelmiszerekkel kapcsolatos vita már évtizedek óta zajlik, azonban ebben a tanulmányban végre megkérdőjelezhetetlen eredmények születtek, miszerint az ökológiai élelmiszerekben magasabb az antioxidáns tartalom, alacsonyabb a nehézfémek és növényvédő szer maradványok mennyisége.
A tanulmány készítése során felhasznált és készített adatbázis szabadon elérhető a Newcastle-i Egyetem honlapján (http://research.ncl.ac.uk/nefg/QOF).
Forrás: http://research.ncl.ac.uk
A glifozát használatának veszélyei – újabb érv a bio mellett
A Massachusetts-i Technológiai Intézet (Massachusetts Institute of Technology – MIT) egyik kutató munkatársa, Stephanie Seneff számos, többek között az Alzheimer-kórral, az autizmussal, illetve a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos, széles körben publikált cikk szerzője. A közelmúltban rendkívül figyelemfelkeltő kijelentést tett az autizmussal kapcsolatban egy Massachusetts államban tartott szakmai fórumon. Állítása szerint a jelenlegi ütemmel számolva 2025-re minden második gyermek autista lesz (megállapítása az USA-ra vonatkozik – a fordító megjegyzése).
A kutató előadásában olyan ábrákat mutatott, melyeken jól látszott a Roundup (melynek hatóanyaga a glifozát) növekvő mértékű használata és az autizmus előfordulása közötti feltűnő összefüggés. Bár nem mutat közvetlen korrelációt, de elgondolkoztató a kutatók számára, különösen, ha figyelembe veszik Seneff az autizmus kísérő jelenségeivel kapcsolatos kutatásait. Ezek nagyon hasonlítanak a glifozát toxikus hatására és a glifozát okozta hiányállapotokra.
Dr. Seneff előadásában egy ábra mutatja, hogy a Roundup gyomirtót (a Monsanto első számú készítménye) 1990-től kezdték egyre nagyobb mennyiségben használni és ez a folyamat azóta is tart. Ez alatt az idő alatt az autista gyerekek száma a következő módon alakult: 1975-ben 5000-ből 1, ma 68-ból 1 gyermek autista. Nagyon aggasztó, hogy a folyamat nem lassult le és hogy erősen összefügg a glifozát használat növekedésével.
Az autizmus egy összetett probléma, melynek nagyon sok lehetséges oka ismert, de ezek a számok különösen érdekesek, főleg, ha figyelembe vesszük, milyen szoros a korreláció. Dr. Seneff nevéhez 10 publikáció fűződik különböző orvosi és egészségügyi szakfolyóiratokban olyan modernkori jelenségekről, mint pl. a drogok mellékhatásai, a tápanyaghiány és a környezetben megtalálható toxikus anyagok egészségre gyakorolt hatása.
A Monsanto azzal érvel, hogy a Roundup az emberre nem veszélyes, mert az embernél nincs sikimisav út (a sikimisav bioszintézis út az aromás vegyületek képződésének egy alternatív lehetősége, aminek eredményeként a növényvilágban széleskörűen elterjedt vegyületcsoportok képződnek), amit ez a gyomirtó szer gátol. A kutatónő azonban kiemelte, hogy a bélbaktériumokban viszont van, és emiatt ez mégiscsak kulcsfontosságú, hiszen ezek a baktériumok látják el a testünket bizonyos aminosavakkal.
Dr. Seneff felhívta a figyelmet arra, hogy a Roundup egyéb összetevőit nem vizsgálják, mert ezek inert anyagok, azonban egy 2014-es kutatás szerint ezek képesek sokszorosan növelni a Roundup káros hatásait. Ráadásul a legtöbb kutatás egyszerűen túlságosan rövid ahhoz, hogy kimutassa a Roundup kumulatív toxicitását, hiszen ez egy olyan anyag, amely hosszabb távon halmozódik fel a környezetünkben és a szervezetünkben.
A kutató szerint a glifozát legjelentősebb toxikus hatásai a következők: elpusztítja a hasznos bélbaktériumokat és ezzel elősegíti a kórokozók fejlődését, gátolja bizonyos aromás aminosavak és a metionin termelődését, minek következtében egyes létfontosságú neurotranszmitterek hiánya és foláthiány lép fel, megköti többek között a vasat, kobaltot, mangánt stb.
A Roundup gyomirtó szert a legbiztonságosabb növényvédő szerek közé sorolják, azonban ezzel ellentétben a Roundup a legtoxikusabb a vizsgált gyomirtó és rovarirtó szerek között. A tudományos tény és az ipar állítása közötti ellentmondás mögött óriási gazdasági érdekek sejthetőek, melyek megmásították az egészségügyi kockázat értékeléseket és késleltették a szakpolitikai döntéshozatalt.
Amerikában a glifozátot az anyatejből is kimutatták, az Európában az ivóvízben megengedett határértéknél 760-1600-szor magasabb értékben. A vizeletvizsgálatok is azt mutatják, hogy itt a glifozát mennyisége a vizeletben az Európában mért szint tízszerese.
Az autista gyermekek körében pedig több olyan biomarkert találtak, ami a szervezetükben található túlságosan nagy mennyiségű glifozátra utal: felborult bélbaktérium-flóra, gyulladásos bélbetegség, metioninhiány, szerotonin- és melatoninhiány, cink- és vashiány, mitokondriális rendellenességek, p-krezol a vizeletben stb. Ezek mind magyarázhatóak a glifozát lehetséges hatásaiként.
Az USA-ban számos bélrendszerrel összefüggő betegség előfordulása riasztó növekedést mutat (Crohn-betegség, gyulladásos bélbetegség – IBD, kolitisz, reflux betegség, glutén és kazein érzékenység, lisztérzékenység, áteresztő bél szindróma). A bél-agy tengely összekapcsolja az idegrendszeri zavarokat a bélrendszer rendellenességeivel. Dr. Seneff szerint mindezek fő oka a glifozát.
A bélbaktériumok kapcsolatban állnak az elhízással is. Egy átlagos emberben kb. 2-300 különböző faj él. A glifozát a hasznos bélbaktériumokra káros hatással van, míg a patogén baktériumok elszaporodnak. A patogén baktériumok toxikus anyagokat termelnek (pl. p-krezolt). Mindez gyulladásos bélbetegséghez és elhízáshoz vezethet. Érdekes felfedezés, hogy egy kísérletben egy elhízott ember bélbaktériumai elhízást váltottak ki egerekben is. Az elhízás előfordulása szintén követi a glifozát használatában tapasztalt növekedést.
Összefoglalva a kutató megállapításait, kijelenthető, hogy az élelmiszerek glifozát szennyezettsége igenis aggasztó. A glifozát tartalmú gyomirtószer alkalmazása szójában és kukoricában az USA-ban összefüggést mutat az autizmus, az Alzheimer-kór, a lisztérzékenység és egyéb betegségek járványszerű terjedésével. Ez az összefüggés megmagyarázható a glifozát biológiai rendszerekre gyakorolt hatásával. A glifozát mezőgazdasági alkalmazását be kellene tiltani.
A forrásként szolgáló cikk írói óvatosságra intenek és javasolják, hogy amikor csak lehet, bio élelmiszereket vásároljunk, vagy termesszünk.
Forrás: http://earthweareone.com
http://people.csail.mit.edu
Az ökológiai gazdálkodás csökkenti a mezőgazdaság klímaváltozást okozó hatását
Egy új tanulmány bizonyítja, hogy az ökológiai gazdaságokban a talaj sokkal több szenet köt meg és hosszabb ideig tárolja azt, mint az átlagos mezőgazdasági talajok. Az óriási jelentőségű tanulmányt az Északkeleti Egyetem Nemzeti Talaj Projektjének (Northeastern University National Soil Project) vezetésével, az amerikai Ökológiai Gazdálkodási Központtal, az Organic Centerrel együttműködésben készítették. A kutatók ezúttal új és fontos bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy az ökológiai gazdálkodási gyakorlat egészséges talajt eredményez és fontos szerepe lehet a globális felmelegedés elleni küzdelemben.
Az új adatokat október 1-jén publikálják az „Advances in Agronomy” nevű tudományos folyóiratban. A tanulmány a valaha végzett egyik legnagyobb szántóföldi vizsgálat, amely során több mint 1000 talajmintát gyűjtöttek össze. Csúcstechnológiás módszerekkel vizsgálták, hogyan befolyásolja az ökológiai gazdálkodás a talaj szénmegkötő képességét.
Az egyik legmeggyőzőbb eredmény az, hogy az ökológiai gazdaságokban átlagosan 44%-kal magasabb a huminsav (ez az összetevő köti meg a szenet a talajban hosszú távon) mennyisége a talajban, mint a nem ökológiai művelés alatt álló gazdaságokban.
A mezőgazdaság az egyik fő oka annak, hogy a talajok széntartalma csökken és hogy megnőtt a légköri szén mennyisége. Ezt az Amerikai Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences) egyik legfrissebb tanulmányában állapították meg, amelyben felbecsülték a mezőgazdaság szerepét a talajok széntartalmának csökkenésében, ami globális szinten tapasztalható. Az ökológiai gazdálkodás kulcsfontosságú szerepet játszhat a talajok széntartalmának helyreállításában és a klímaváltozás okainak mérséklésében és ez a tanulmány ezt igazolja.
A kutatók ökológiai gazdálkodókkal vették fel a kapcsolatot, akik „civil kutatókként” segítettek a bio talajminták begyűjtésében az Egyesült Államok teljes területéről, hogy összehasonlíthassák azokat a Nemzeti Talaj Projekt adatbázisában szereplő szokványos talajmintákkal. Összesen 659 bio és 728 szokványos talajminta gyűlt össze. Ezek vizsgálata során arra jutottak, hogy a humuszanyagok valamennyi összetevője nagyobb mennyiségben volt jelent a bio talajokban, mint a szokványosokban.
Dr. Jessica Shade, az Organic Center kutatási programvezetője kijelentette: „Ez egy igazán korszakalkotó tanulmány. Nemcsak a talajok összes szén tartalmát vizsgáltuk, hanem a talaj stabil szénmegkötő összetevőit, a humuszanyagokat is, ezáltal sokkal pontosabb, precízebb képet kaptunk a talaj stabil, hosszú távú szénmegkötéséről. Tudomásunk szerint ez a kutatás az első, amely széles körűen vizsgálja az ökológiai és konvencionális termesztési rendszereket, figyelembe véve a művelési módok változatosságát az egyes kultúrákban az Egyesült Államok teljes területén. Az egész országban átfogó képet kapunk az ökológiai gazdálkodás hatásáról.”
A Nemzeti Talaj Projekt egyik vezetője így nyilatkozott: „Az országos projekt keretében nagy hangsúlyt fektettünk a megbízható talajvizsgálati módszerek kifejlesztésére és alkalmazására. Óriási együttműködést igényelt a több száz mintaadó bevonása. A projekt eredményei a gazdák, a politikai döntéshozók és a nagyközönség számára egyaránt értékesek.”
Ássunk mélyebbre!
Az egészséges talajok nélkülözhetetlenek az erős, ellenálló növények termesztéséhez, a szervesanyag-tartalom a talaj egészségének egyik legkritikusabb összetevője. A szerves anyag minden élő és holt növényi és állati eredetű anyag a „sárban”, amitől az több lesz, mint pusztán „sár” – földigiliszták, rovarok, mikroorganizmusok, növényi és állati maradványok, komposzt, lebomló levelek és a növények gyökerei. A szerves anyagban gazdag talajok támogatják a növények egészségét, így azok kevésbé érzékenyek a szárazságra, emellett sokféle élőlénynek adnak otthont, amelyek szükségesek a talaj egészségének fenntartásához. A szerves anyagban dús talajok képesek a hosszú távú szénmegkötésre és ezzel csökkentik az éghajlatváltozás kiváltó okait.
Dr. Tracy Misiewicz az Organic Center kutatási programjainak egyik vezetője kijelentette: „Több tanulmány igazolta, hogy az ökológiai gazdálkodásban általánosan használt művelési gyakorlat növeli a talaj szervesanyag-tartalmát és javítja a talaj egészségét. Ilyen gyakorlat a szerves trágya és a hüvelyes takarónövények használata, a vetésforgó kiterjesztése, az ugaroltatás és a szakaszos legeltetés. Ezek a gyakorlatok valószínűleg ugyancsak hozzájárulnak a fontos humuszanyagok mennyiségének növeléséhez a talajban.”
A szerves anyag „aranyalapját” a humuszanyagok képezik. A szénből és egyéb összetevőkből felépülő humuszanyagok adják a termékeny talajok életerejét. Ezek az anyagok ellenállóak, nem bomlanak el könnyen, évszázadokig, vagy néha akár évezredekig is képesek megmaradni a talajban. Nemcsak a talaj szempontjából jók ezek az anyagok, hanem ezekkel lehet a leghatékonyabban visszafogni az éghajlatváltozást. Minél több humuszanyag van a talajban, az egészséges talaj annál hosszabb ideig képes megtartani a szenet, ami így nem kerül a légkörbe. Ez a stabil szénkészlet tehát jobban tükrözi a talaj stabil szénmegkötését. Ha kimondottan a humuszanyagok mennyiségét mérjük, azzal pontos képet alkothatunk a talaj hosszú távú egészségéről és a szénmegkötésről.
A gazdák mintái alapján a bio jobban megköti a szenet
A tanulmány szerint a humuszanyagok összetevői – a fulvosav és a huminsav – következetesen nagyobb mennyiségben fordultak elő az ökológiai, mint a szokványos talajokban.
A kutatás során arra jutottak, hogy az ökológiai talajokra általánosságban jellemző, hogy:
- 13%-kal magasabb a szerves anyag tartalmuk,
- 150%-kal több fulvosavat tartalmaznak,
- 44%-kal több huminsavat tartalmaznak,
- 26%-kal nagyobb a hosszú távú szénmegkötő képességük.
Ez az első alkalom, hogy egy tudományos kutatás pontos képet mutat a talajok hosszú távú szénmegkötéséről, összehasonlítva az ökológiai és a szokványos talajokat az Egyesült Államokban, mivel a legtöbb korábbi vizsgálat általában csak egy gazdaságra, vagy a talaj teljes szénmennyiségére fókuszált. Az Organic Center tanulmánya az Államok teljes területéről vizsgált gazdaságokat és a lehető legprecízebben méri a szénmegkötést.
Egy valós tanulmány, valós hatásokkal
A Nemzeti Talaj Projekt keretében 2008 óta mérik a talajok szervesanyag-összetételét az Egyesült Államok teljes területén. A gyűjtött minták túlnyomórészt szokványos eredetűek. A kutatók ezekben a talajmintákban nagyon kis mennyiségben találtak humuszanyagot.
2014-ben az Organic Center segítségével megterveztek és létrehoztak egy olyan vizsgálatot, amellyel összehasonlíthatták a szokványos és az ökológiai talajmintákat. Az Organic Center munkatársai szakértőként végig együttműködtek a kutatókkal, és kapcsolatba léptek ökológiai termelőkkel szerte az Államokban, akik a talajmintákat szolgáltatták, majd elvégezték az összegyűjtött adatok statisztikai elemzését.
A gazdák 2015-2016-ban gyűjtöttek talajmintákat. 50 g (2-3 evőkanálnyi) mintát vettek a mezőgazdasági talaj felső 30 cm-es rétegéből, megadták a mintavétel helyének GPS koordinátáit, a szerkezetet és a besorolást (ha ismerték).
Carmen Fernholz, aki ökológiai gazdálkodást végez Minnesota államban, a következőt mondta: „A vizsgálat igazolja a bio talajok pozitív tulajdonságait. Megmutatjuk, hogy az ökológiai gazdálkodás gazdagítja a talajt, tehát ebbe az irányba kellene elmozdulni. Számomra, mint gazda számára, a kutatás legjelentősebb eredménye az, hogy az USDA-nak (az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma) most előnyben kell részesítenie az ökológiai gazdálkodás rendszerét és az ökológiai kutatásra szánt támogatást.”
Egy másik, Kaliforniában élő biogazda, Helen Atthowe szerint: „Minél jobban ismerjük a talaj szerves anyag rendszerét, annál könnyebben megfigyelhetjük, mérhetjük és fenntarthatjuk azt. A kutatás eredményének köszönhetően a talaj szervesanyag-tartalma sokkal kiszámíthatóbban kezelhető, és így a gazdák könnyebben alkalmazzák a talaj szervesanyag-tartalmát gazdagító eljárásokat.”
Dr. Jessica Shade, az Organic Center kutatási programvezetője kifejtette: „A vizsgálatokban a valódi gyakorlatból származó mintákat hasonlítottunk össze és az eredményeink óriási hatással lehetnek a világra. Ezek az eredmények rámutatnak az ökológiai gazdálkodás lehetőségeire a talaj szénmegkötésének növelésében, amivel segíthet a klímaváltozás egyik fő okának leküzdésében.”
Forrás: www.organic-center.org
Fordította: Nagy Judit
(Biokultúra 2021/4)
