2017 jún 08

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság jelentése az élelmiszerekben mért szermaradványokról

Nincs hozzászólás

Az alábbi cikkben a 2015-ben az Európai Unió által koordinált mintavételi projekt eredményeit mutatjuk be, amelyet az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, az EFSA nemrégiben napvilágot látott jelentése tartalmaz.

Az átfogó vizsgálat az EU tagállamaira és Norvégiára terjedt ki, összesen 84.341 mintát vizsgáltak, 774 különböző növényvédőszer maradványra. A minták többsége (58 448 minta, 69,3%) EU és EGT/EFTA országokból származott, 21 747 mintát (25,8%) pedig harmadik országokból behozott termékekből vettek (a többi vizsgált minta eredetét nem jelentették a résztvevő tagállamok).

A projekt keretében az alábbi termékeket vizsgálták: padlizsán, banán, brokkoli, szűz olívaolaj, narancslé, borsó, paprika, csemegeszőlő, búza, vaj és tojás. A leggyakoribb határérték túllépést brokkoli esetében találták (3,4%), ezt követte a csemegeszőlő (1,7%). Legritkábban az olívaolajban, narancslében és tyúktojásban találtak határérték túllépést, vajban pedig egyszer sem volt erre példa.

A minták 97,2%-a a megengedett növényvédőszer-maradvány értékek (ún. MRL) alatti eredményt mutatott, 53,3%-ában egyáltalán nem volt kimutatható szermaradvány, 43,9%-uk pedig nem lépte túl az MRL határértékeket. A harmadik országokból származó minták 5,6%-a lépte túl a megengedett határértéket, ami némi csökkenést jelent a 2014-es adatokhoz képest. Ezzel szemben az EU és EGT országok esetében a korábbi évhez képest kissé nőtt a szermaradványos esetek száma. Az előző évhez hasonlóan a minták 28 százalékában egyszerre több szermaradványt is kimutattak.

Az MRL határértéket túllépő 3 170 eset közül 1 166 során olyan kimutatott peszticid szerepelt, amelyek jelenleg egyáltalán nincsenek engedélyezve az EU-ban. Az ilyen eseteket általában importált termékek vizsgálata során tapasztalták.

Elemeztek gyermekeknek és kisbabáknak szánt élelmiszereket, a mintázott 1 546 eset 89%-ában nem találtak szermaradványokat 2015-ben. A minták 11 százalékában azonban ki lehetett mutatni a növényvédő szerek maradványait.

Az összes vizsgált minta 6,4%-át vették ökológiai élelmiszerekből, melyeknek 99,3%-a volt mentes mindenféle szermaradványtól, vagy esett a határérték alá. Az MRL értéket, az ökológiai minták csupán 0,7%-a lépte át (37 minta) és 13,5%-ában volt MRL alatti mennyiségben a kimutatható növényvédőszer-maradvány. Ez a vizsgált 5 331 mintából 720 esetet jelent. Azonban ezek közül 276 minta olyan szerek vagy anyagok maradványait tartalmazta, amelyek nem valószínű, hogy növényvédő szerek közvetlen alkalmazásából származnak (pl. tartalmaztak a természetben is előforduló anyagokat, tartós környezeti szennyezőket). A leggyakrabban kimutatott szermaradványok ez utóbbiak köréből kerültek ki (pl. DDT, dieldrin és hexachlorobenzene).

Ha az így keletkező pozitív eredményeket (tartós környezeti szennyezők és a természetben is előforduló anyagok) nem számítjuk, akkor az ökológiai mintáknak kb. 8,3%-a tartalmaz szermaradványokat (szemben a fenti, 13,5%-os értékkel).

Az 1. ábrán jól látszik, hogy a szokványos mintákhoz képest az ökológiai termékekben szignifikánsan kevesebb volt az MRL határérték túllépés aránya (0,7% bioban, 2,9% konvencionális élelmiszerben).

nagyít
1. ábra | Az ökológiai és a konvencionális élelmiszerekben – határérték alatti és feletti mennyiségben – mért szermaradványok
(Forrás: Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság)

A laboratóriumi vizsgálatok során 140 különböző növény­védő ­szert mutattak ki. Az erről készült összefoglalót a második ábra szemlélteti, melyen megjelöltük az ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett szereket, a tartós környezeti szennyezőket és a természetben is előforduló anyagokat.

A leggyakrabban kimutatott anyagok: réz (főként gabonában), bromid (főleg zöldségfélékben), hexaklórbenzon (főleg tejben), foszetil-Al (főleg csemegeszőlőben), klórpirifosz (elsősorban gyümölcsben), spinozad (főleg csemegeszőlőben és paradicsomban), DDT (főképp tejben és húsban), ditiokarbamátok (elsősorban Brassica félékben) és boszkalid (főleg szőlőben, borban).

A réz, a spinozad, az azadiraktin és a piretrinek felhasználhatóak ökológiai gazdálkodásban. A hexaklórbenzon, a DDT és a dieldrin tartalom a talajban lévő környezeti szennyeződésből eredhet. A réz, bromide ion és a dithiocarbamátok egyes terményekben természetes módon is előfordulhatnak, nem köthetők növényvédőszer-használathoz. A BAC tartalom mostanában fertőtlenítő szerekből eredhet inkább, de mivel korábban peszticidként engedélyezve volt, az MRL rendelet továbbra is vonatkozik rá.

Az egyéb kimutatott szermaradványok nem engedélyezettek ökológiai gazdálkodásban. Ennek oka azonban lehet elsodródás, környezeti szennyezés, vagy a kezelés, csomagolás, szállítás és feldolgozás során a terméket ért szennyeződés, illetve a szokványos és ökológiai termékek felcserélése is.

Forrás: http://onlinelibrary.wiley.com

Válogatta és fordította:
Szeder Fruzsina – Homoki Hajnalka
A Biovilág hírei
(Biokultúra 2017/2-3)

[felül]