Az ökológiai étrend hatása a szervezet glifozát szintjére: drámai csökkenés már egy hét után!
A glifozát egy 1974 óta alkalmazott szisztemikus gyomirtó szer. Használata rendkívül gyorsan elterjedt és néhány év alatt óriásira nőtt a piacon értékesített mennyisége. Napjainkban a szokványos növénytermesztésben, illetve a génmódosított, glifozát-toleráns növények esetében is előszeretettel használják gyomirtásra, emellett egyes kultúrnövények lombtalanítására, de évelő kultúrák, illetve városi területek gyomszabályozására is alkalmazzák. A fejlett és fejlődő országokban egyaránt ez a legszélesebb körben, legnagyobb mennyiségben felhasznált gyomirtó szer.
Több kutatás eredménye igazolta, hogy a glifozát nagymértékű használatával párhuzamosan az emberek kitettsége is emelkedett, legalábbis az Egyesült Államokban. Az 1970-es évek közepe és 2014 között az emberi vizelet glifozát tartalma több mint ötszörösére nőtt, és a populáció több mint 70%-ának mérhető mennyiségű glifozát található a vizeletében.
A glifozát toxicitásáról az utóbbi években jelentek meg bizonyító erejű vizsgálati eredmények. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (International Agency for Research of Cancer – IARC) 2015-ben lehetséges humán karcinogénnek nyilvánította a glifozátot. Megállapították, hogy a rákkeltő hatás mellett, más peszticidekkel együtt, jelentősen hozzájárul olyan súlyos vesekárosodás kialakulásához, ami már halálos megbetegedéseket is okozott, többek között Sri Lankán, cukornád ültetvényeken dolgozó emberek körében.
Az elmúlt években végzett állatkísérletek igazolták, hogy a Roundup® készítmények, amelyek hatóanyaga ugyancsak a glifozát, szerepet játszottak a zsírmáj megbetegedés kialakulásában. A glifozát endokrin rendszert károsító hatása közrejátszhat ebben, mivel a zsírmáj megbetegedés korai jeleit már nagyon alacsony dózisú kitettség esetében megfigyelték patkányokon.
A glifozátról tudjuk, hogy antimikrobiális hatású és korábban is publikáltak már a Roundup kezelt takarmánnyal etetett állatok bélflórájára gyakorolt hatásáról. A legutóbbi kutatási eredmények azt mutatják, hogy a glifozátnak és Roundupnak való kitettség jelentősen megváltoztatja a kölyök patkányok bélflóráját, a kontroll állatokéhoz képest.
További vizsgálatokra van szükség az eltérések feltárására, de az már bizonyított tény, hogy a glifozátnak való kitettség jelentősen befolyásolja a bél mikroba közösségének fejlődését, ami egyértelmű egészségügyi következményekkel járhat. Több kutató beszámolt a glifozát és az oxidatív stressz összefüggéséről. Patkányokban a glifozát beindítja az antioxidáns védelmi rendszert és lipidperoxidációt okoz. Az is beigazolódott, hogy a Roundupnak való kitettség is oxidatív stresszhez vezet. Mindezek mellett számos egyéb toxikus hatást leírtak már (neurotoxicitás, reprodukciós toxicitás) a glifozáttal, illetve az AMPA nevű bomlástermékével kapcsolatban.
Az AMPA vizsgálata során kiderült, hogy szintén toxikus hatású lehet. Sejtkultúrában a genetikai anyag károsodását okozta, angolnában pedig DNS és kromoszómakárosodást mutattak ki.
Az elmúlt években több olyan vizsgálatot is végeztek, amely során a vizelet növényvédő szer szintjét mérték, miközben az alanyok normál étrendjét ökológiaira cserélték. Más vizsgálatokban ugyanezeket a méréseket végezték eleve elsősorban konvencionális, vagy ökológiai élelmiszert fogyasztó alanyok esetében. Azért alkalmazták ezt a megközelítést, mert egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az ökológiai módon előállított élelmiszerek kevesebb növényvédő szer maradványt tartalmaznak, mint a konvencionálisak. Az Egyesült Államokban az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szabályok hozzávetőlegesen 900, a szokványos termesztésben engedélyezett hatóanyag alkalmazását tiltják. Az étrend megváltoztatása ígéretes, statisztikailag is igazolt javulást eredményezett az emberek egészségi állapotában. Ezt támasztja alá az a vizsgálat is, amely során közel 70 ezer felnőtt embert vizsgáltak, akiknél összefüggést találtak a nagyobb mennyiségű ökológiai élelmiszer fogyasztása és a különféle rákos megbetegedések előfordulásának csökkenése között. Más tanulmányok a cukorbetegség kockázatának csökkenéséről és a termékenységi kezelések javuló eredményéről számoltak be, az ökológiai élelmiszer gyakoribb fogyasztása következtében.
A jelenlegi kutatást az Egyesült Államokban végezték. Négy eltérő helyszínen választottak ki 3-5 tagú családokat, szigorú kritériumok alapján a vizsgálatokra 2017. február és május között. A családok 12 napon keresztül vettek részt a kísérletben. Az első 5 napon a résztvevők az addig jellemző szokványos étrendjüket követték, majd a hatodik naptól tanúsított ökológiai élelmiszereket fogyasztottak az otthonukban, munkahelyükön, iskolában stb. Az élelmiszerek a vízen kívül minden italt és étel kategóriát, olajokat, fűszereket magukban foglaltak. A 12. nap reggelén vették az utolsó vizeletmintát. A minták glifozát és AMPA tartalmát vizsgálták.
A kutatók 16 embert, hét 36-52 év közötti felnőttet és kilenc 4-15 év közötti gyermeket vontak be a vizsgálatba. A családok az otthonaikban a vizsgálat előtti 3 hónapban, illetve az alatt nem használtak növényvédő szert. A glifozátot a vizeletminták 93,7%-ában, az AMPA nevű bomlástermékét pedig 96,9%-ában mutatták ki. Az értékek glifozát esetében a nem kimutathatótól a 6,22 ng/ml, AMPA esetében pedig a nem kimutathatótól az 1,96 ng/ml értékig változott.
Az ökológiai élelmiszerek fogyasztására történő átállást követően a felnőttek és a gyermekek vizeletében is szignifikáns mértékben csökkent a glifozát és az AMPA mennyisége.
Az eredmények hasonlóak a korábbi kutatások megállapításaihoz, amely során szerves foszfát, neonikotinoid és piretroid tartalmú növényvédő szerek és azok bomlástermékei mennyiségének szignifikáns csökkenését mérték a vizeletben, az ökológiai étrendre való átállást követően.
Tudjuk, hogy a gyermekek jóval érzékenyebben reagálnak a növényvédő szereknek való kitettségre, mint a felnőttek. A kutatók megállapították, hogy a gyermekek vizeletében egyértelműen magasabb volt a glifozát és az AMPA szintje, mint szüleikében. Ez mind a konvencionális, mind az ökológiai étrend alatti időszakra érvényes. Gyermekek esetében a konvencionális szakaszban a glifozát átlagos szintje 1,03 ng/ml, és a legmagasabb mért érték 6,22 ng/ml volt, míg a felnőttek esetében az átlag 0,26 ng/ml, míg a maximum érték 0,82 ng/ml volt. Az ökológiai étrend időszakában a gyermekeknél az átlag 0,25 ng/ml volt, 2,80 ng/ml maximum értékkel, felnőtteknél ugyanez 0,04 ng/ml és 0,091 ng/ml volt. A gyermekek esetében a magasabb glifozát és AMPA szintek származhatnak az egyéb, nem étrenddel összefüggő kitettségből is, pl. az iskola udvarán, vagy parkokban.
Való igaz, hogy mindössze 16 személy vett részt a vizsgálatban, azonban elegendő számú, 158 darab mintát gyűjtöttek be, a statisztikai elemzés megfelelő kivitelezéséhez.
A kutatóknak sikerült megbecsülniük azt is, hogy hozzávetőlegesen 2-3 nap szükséges ahhoz, hogy miután megszűnik, vagy drasztikusan csökken a glifozát bevitel, a vizeletben a glifozát mennyisége egy alapszintre csökkenjen. Ez nagyjából megegyezik egy korábbi vizsgálatban patkányok esetében a glifozátra megállapított eliminációs felezési idővel. A szint csökkenésének részletes feltárásához és az egyéni eltérések megállapításához azonban még sokkal több minta vizsgálatára van szükség.
A kutatók megállapításai közül kettő azonban egyértelműen kiemelkedő jelentőségű. Egyrészt az ökológiai étrendre való átállást követően a gyermekek és a felnőttek esetében egyaránt három napon belül gyors csökkenést mutatott a vizelet glifozát és AMPA szintje. Ez arra enged következtetni, hogy az étrend az átlag populáció számára az elsődleges glifozát forrás, így az élelmiszerekkel bejutó glifozát mennyiségének csökkentése ökológiai élelmiszerekkel egyértelműen csökkentheti a kitettséget. Másrészt pedig bebizonyosodott, hogy a gyermekekben magasabb glifozát és AMPA értékeket mértek, mint a felnőttekben. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy nagyon fontos a gyermekeket fokozottan védeni a glifozátnak és más növényvédő szereknek való kitettségtől.
Fordította: Nagy Judit
Forrás: https://foe.org/news
(Biokultúra 2020/4-5)
