Az ökológiai gazdálkodás előnyei a gyümölcsösben
A hagyományos földhasználati rendszerek intenzívvé alakítása a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő oka. Ezzel összefüggésben az ökológiai gazdálkodás nagy figyelmet kapott az utóbbi időben, mivel úgy vélik, hogy számos taxon számára biztosít kedvező körülményeket. Azonban megítélése az élőlények sokféleségének támogatásában nem egyértelmű.
A közelmúltban Spanyolországban a kutatók azt vizsgálták, hogy egy hagyományos cseresznyeültetvényben milyen hatást gyakorolnak az ott élő bogár és növényfajok közösségeire a gazdálkodási rendszerek (ökológiai, illetve konvencionális), a földrajzi tényezők, illetve a szezonalitás. Az ökológiai ültetvényekben sokkal több bogár faj fordult elő, illetve a növények fajgazdagsága is nagyobb volt, emellett a bogár és növénytársulások változatossága között összefüggést tapasztaltak, a szokványos gyümölcsös sokkal homogénebb képet mutatott. A kutatók kiemelték az ökológiai gyümölcsösökben rejlő lehetőségeket a természetvédelemben.
Jelenleg a mezőgazdasági területek képezik a legnagyobb ökoszisztémát, így a világ biodiverzitásának jelentős részét képviselik, ahol a fajok gyorsan és folyamatosan tűnnek el. A mezőgazdasági területeknek azonban nem minden formája veszélyezteti a művelt területek biológiai sokféleségét. A mediterrán régióban, Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban jelentős a nagy természetvédelmi értékű mezőgazdasági területek aránya, amelyek általában jól illeszkednek a környezetbe. Az extenzív művelésnek, az élőhelyek változatosságának, a jelentős mennyiségű természetes és természetközeli vegetációnak köszönhetően a hagyományos agroökoszisztémák fenntartható, magas biodiverzitású rendszerek. A hagyományos mezőgazdasági rendszereket intenzívebb művelés alá vonták a nagyobb haszon reményében, és ez az intenzifikálás a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő oka, különösen a rovarok esetében. A mezőgazdasági rendszerek homogenizálása a gazdaság és a táj szintjén, a táblaméret növelése, a természetes és féltermészetes élőhelyek eltűnése, a növényvédő szerek és műtrágyák fokozott használata és a gépek intenzív alkalmazása mind a folyamat részét képezik.
Az említett folyamatok közül a növényvédőszerek alkalmazása jelenti a legnagyobb problémát a rovarok számára. Ez főleg a rovarölő szerek letális és szubletális hatásainak tudható be, de a gyomirtó szerek élőhelyátalakító hatása is súlyos károkat okozhat, mivel ezek alkalmazása megváltoztatja az élőhelyek növényfaj összetételét, ami nagyban befolyásolja a rovar közösségeket.
Az ökológiai gazdálkodás egy olyan gazdálkodási rendszer, amely a konvencionális gazdálkodási módnál sokkal környezetkímélőbb technikákat alkalmaz, többek között tilos a kémiai növényvédő szerek és műtrágyák használata. Az ökológiai gazdaságokban általában nagyobb a biológiai sokféleség és számos taxon számára előnyös, de ezeknek a mértéke nem teljesen ismert és nehéz általános következtetéseket levonni.
Bár az ökológiai gazdálkodás előnyei az évelő fajok esetében kevésbé látványosak, mint az egyéves fajoknál, a gyümölcsösök öko művelésének köszönhetően növekedhet a rovarok sokfélesége, ami javítja a fenntarthatóság és a termelékenység egyensúlyát. A gazdálkodási rendszerek rovarokra gyakorolt hatásáról rendelkezünk adatokkal az évelő kultúrákból, például szőlőből, almaültetvényből és olajfa ültetvényekből, de cseresznye ültetvényből kevés az adat, ahhoz képest, hogy 426 000 ha-on termesztenek cseresznyét a világon. A bogarak táplálkozás szempontjából változatos rovarok, amelyek a művelt területeken hatalmas sűrűségben és változatosságban fordulnak elő és nagyon érzékenyek a környezeti változásokra. Mindezek miatt a bogarak a mezőgazdasági rendszerek leggyakrabban tanulmányozott rovar csoportja, azonban a kutatások többsége mindössze néhány gyakori családra, pl. a futóbogárfélékre, vagy a holyvafélékre fókuszált. A teljes bogár közösségről gyakorlatilag nincsenek információink.
Korábbi vizsgálatok során azt találták, hogy a különböző bogár taxonok nemcsak a művelési gyakorlatra, hanem a szezonalitás által okozott változásokra is érzékenyek. A környezetben bekövetkező változásokat tükrözik a növény és rovar közösségek, különösen a bogarak. Mindezek figyelembevételével elkezdték vizsgálni, hogy egy hagyományos cseresznyeültetvényben az ökológiai, illetve a konvencionális művelés milyen módon hat a bogárközösségekre, mind taxonómiai, mind funkcionális téren, és megpróbálták meghatározni, hogy az egyes bogárközösségek milyen mértékben függenek a növényzet összetételétől. A kutatók hipotézisei a következők voltak: 1. az ökológiai cseresznyeültetvényben több bogár családot, illetve nagyobb növényi fajgazdagságot találnak, mint a szokványosban; 2. a bogárközösségek és a növénytársulások között kapcsolat van, valamint a társulások összetétele eltérő az ökológiai és a szokványos ültetvényben; 3. a legtöbb bogár guild számára az ökológiai gazdálkodás előnyös, de az előny mértéke eltérő az egyes guildek között.
A kutatók 12 659, 42 családot képviselő egyedet gyűjtöttek, az ökológiai ültetvényekben 41 család 5174 egyedét, míg a szokványosban 29 család 7485 egyedét fogták. A táplálkozási guildek vonatkozásában 5015 ragadozó, 1623 fitofág, 20 pollenfogyasztó, 105 gombafogyasztó, 3426 xilofág, 2372 szaprofág és 97 vegyes táplálkozású bogarat sikerült begyűjteni. Az ökológiai ültetvényben 79, a szokványos cseresznyeültetvényben 35 növényfajt találtak. A statisztikai számítások szerint a növények fajgazdagságát szignifikáns módon befolyásolta a gazdálkodási rendszer és az ökoültetvény magasabb értéket mutatott, mint a konvencionális. Emellett igazolták azt is, hogy a bogarak és a növények változatossága erős korrelációt mutatott.
A két gazdálkodási rendszer közül az ökológiai gyümölcsösben volt a legnagyobb a növények fajgazdagsága és itt találták a legtöbb bogár családot. Ez összhangban van azzal a ténnyel, hogy a két rendszer eltérő művelési gyakorlatot jelent és különösen jelentős ezek közül a talaj borítottsága. A kaszált növénytakaró az ökológiai ültetvényben egy sokkal kevésbé intenzív gyakorlat, mint a konvencionális ütetvényekben alkalmazott gyomirtás, ami alapvetően meghatározza a növények változatosságát. Emellett a növények fajgazdagsága erősen korrelált a gazdaság általános biodivezitásával. Tehát az ökológiai ültetvényekben a kevesebb, mérsékeltebb beavatkozás következtében sokkal nagyobb változatosság alakulhat ki, nem csak a növények, hanem a bogarak esetében is, nagyobb a mikroélőhelyek száma és mind térben, mind időben változatosabb források állnak rendelkezésre. Ezt igazolta az a megfigyelés is, hogy az ökológiai gazdálkodás kedvezően hatott a bogár családok előfordulására, de a bogarak gyakoriságát nem befolyásolta. A szezonalitás ugyancsak befolyásolta a bogár közösségeket, az idő előrehaladtával mind a bogarak gyakorisága, mind a családok száma csökkent. Az élőhelyeket nagyban befolyásolta a gazdálkodási rendszer, a szintetikus növényvédő szerek használata, a szerkezet összetettségének eltérő szintje, vagy a rendelkezésre álló források, ezek mind meghatározzák egy adott élőhelyen az élőlények társulásait és magyarázatot adhatnak az ökológiai és a konvencionális gazdálkodás között tapasztalt eltérésekre. A mediterrán éghajlatra emellett jellemző, hogy az ökoszisztémákban az idő előrehaladtával jelentős változások tapasztalhatóak, nagyon eltérő képet mutathatnak. Ezek a változó körülmények alakítják a növénytársulásokat és a rovar közösségeket, különösen a bogarakét.
A kutatók eredményei igazolták, hogy a bogár közösségek erős korrelációt mutattak a növénytársulásokkal. A szokványos gyümölcsösök növény és rovar faj összetételüket tekintve nagyon hasonlóak voltak, ismét igazolták, hogy ez a fajta kezelési gyakorlat sokkal homogénebb közösségeket eredményez. Az ökológiai ültetvények sokkal heterogénebb képet mutattak. Az ökológiai gyümölcsösökben alkalmazott művelési gyakorlat kevesebb erőteljes beavatkozást jelent, így egyéb tényezők is szerepet játszhatnak a közösségek formálásában. Az emberi tényezőket minden esetben kulcsfontosságúnak találták a művelt területek élőlény közösségeinek alakításában. A gyomnövényeknél a művelési gyakorlatokra reagáló vonalak szelektálódnak ki, különösen a gyomirtószerek meghatározóak a flóra alakításában, ezek a későn csírázó fajokra szelektálnak. Ez igaz a szokványos gyümölcsösökben meghatározó gyomokra, mint a Portulaca oleracea, Chenopodium és Amaranthus fajokra. Ezek a fajok természetes módon rezisztensek bizonyos gyomirtó szerekre, vagy vannak olyan vonalaik, amelyek képesek ellenállni a kezeléseknek. A kutatók megfigyelései azt mutatták, hogy a források széles körét használó családok, mint a katicabogarak, vagy az ormányos bogarak, jelentősebb szerepet játszottak a szokványos ültetvényekben, igazolva, hogy a generalista bogár fajokat kevésbé korlátozza a művelési gyakorlat, többek között a gyomszabályozás és a kártevők elleni védekezés. A speciális forrást igénylő bogár fajok viszont érzékenyebben reagáltak a művelési módra.
A ragadozó és fitofág bogarakat nem befolyásolta a gazdálkodási rendszer. Ez az eredmény elég meglepő, de más tanulmányokban is hasonló következtetésre jutottak. A mediterrán éghajlatú területeken a nyári száraz időszak meghatározó. Július és augusztus a legszárazabb és legmelegebb hónapok, ekkor a lágyszárú növények elszáradnak. Ez a drasztikus szezonalitás hatalmas változást jelent a rendelkezésre álló forrásokban, ekkor szűkös a növény és zsákmány felhozatal. A virágport fogyasztó bogarakra is hat a szezonalitás, e hónapok során általánosan csökken ezek gyakorisága, azonban ez eltérő az öko és a szokványos gyümölcsösökben. A mezőgazdasági ökoszisztémákban az időbeli és térbeli stabilitás korlátozza a biodiverzitás szintjét. A túlélést, a virágzást, vagy a nektár elérhetőségét egyaránt csökkentheti a szárazság, minek következtében a virágoktól függő állatok számára kevesebb forrás áll rendelkezésre. Egy kevésbé változatos növényvilágú élőhelyen, mint amilyen egy konvencionális gyümölcsös, a virágpor lehet, hogy csak a szezon korai szakaszában elérhető, mivel a növények idővel elszáradnak. Ezzel szemben egy változatosabb növényösszetételű élőhely, mint a bio gyümölcsös, képes tompítani a szezonalitás negatív hatásait azzal, hogy hosszabb ideig biztosít virágzó növényeket, így a pollenfogyasztó bogarak csökkenése lassabban következik be a hónapok előrehaladtával. A kutatók úgy találták, hogy a gombákat fogyasztó, a szaprofág és a vegyes táplálkozású bogarak is profitáltak az ökológiai gazdálkodásból, ami összhangban van a korábbi vizsgálatok megállapításaival.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a gazdálkodási rendszer típusa egy olyan tényező, ami erősen meghatározza a bogár és növény faj összetételt és az ökológiai gyümölcsösökben mindkét csoport nagyobb változatosságot mutatott. Az ökológiai gazdálkodás előnyei nem csak taxonómiai szinten mutatkoznak meg, egyértelműen érzékelhetőek a hagyományos rendszerekben is, amelyek nagyon változatos élőhelyek és az általános biodiverzitás szempontjából rendkívül értékesnek tekinthetőek.
Mindezeket szem előtt tartva, és figyelembe véve, hogy mind a növények, mind a bogarak jól jellemzik az általános biodiverzitást, a kutatók kiemelik az ökológiai gyümölcsösökben rejlő természetvédelmi lehetőségeket. A táj kis konvencionális és ökológiai gyümölcsösök, illetve természetes vegetáció borította maradvány területek mozaikjából áll. Ebben a mozaikban a bio gyümölcsösök nagyon jó élőhelyet biztosítanak, növelve a térbeli és időbeli stabilitást és ezzel fokozzák a rendszer ellenállóképességét. A világon mindenütt aggasztó a rovarok számának csökkenése, ezért a mezőgazdasági területeken élő rovarok sokféleségének dokumentálása alapvető célt szolgál, hogy megkülönböztethessük a védelmi szempontból eltérő lehetőségeket biztosító területeket. A mezőgazdasági ökoszisztémák kulcsfontosságú erőforrásokat biztosító képességének értékelése, és hogy ezt milyen módon befolyásolja a gazdálkodási mód, kiemelten fontos a mezőgazdasági rendszerek ökológiai működésének támogatása érdekében.
Fordította: Nagy Judit
Forrás: www.mdpi.com
(Biokultúra 2022/2-3)