Az ökológiai gazdálkodás fejlesztésének kiváló lehetősége: új hazai cselekvési terv készült (2021-2027)

Az elmúlt hétéves ökogazdálkodási cselekvési program teljesülésének az értékelése (2014-2020)

Az ökológiai gazdálkodók és a bioélelmiszer-fogyasztók egyre bővülőbb társadalmi rétegét (a biokultúrásokat) mindig is a jelen és a jövő történései, fejlődései iránti bizakodás és kritikus segítő-együttműködő készség jellemezte. Ennek megfelelően az új ciklusú ökogazdálkodási cselekvési terv fő téziseinek ismertetése előtt érdemesnek és tanulságosnak ítélhető az elmúlt időszak akciótervi céljainak, prioritásainak és az intézkedési elképzeléseinek a megvalósulását egy rövid értékelésben áttekinteni. Ennek a korábbi cselekvési tervnek a teljesülését a Magyar Biokultúra Szövetség igen komolyan és felelősen kezelte, aktívan résztvett az aktuális feladatok elévégzésében és még a félidős teljesülést is nagy figyelemmel értékelte (2018. február 27-28., Karcag). Ehhez kapcsolódva egy cikksorozatot teszünk közzé az elmúlt hétéves ciklus idén alaposabb kiértékelése céljából.

A fő célkitűzések igen jelentős, de nem teljeskörű elérése

Területnövekedés és az ökogazdálkodás körülményeinek az alakulása

Az elmúlt 2014-2020-as (hétéves) időszak végére a hazai ellenőrzött ökogazdálkodási terület a tervezett 350 ezer ha (100%) helyett 307 ezer ha-t (2019) ért el, ami 88%-os relatív ciklusos növekedést jelent. Ezzel az összes mezőgazdasági terület (4,6 millió ha) 7,6%-os kitűzött bioterületi tényleges aránya helyett 6,7% alakult ki, amely eredmény – a kisebb elmaradás ellenére – kitűnőnek mondható, hiszen így az EU-ban megelőztük pl. Hollandiát, Lengyelországot, az Egyesült Királyságot stb., és megközelítettük Belgiumot, Horvátországot, Portugáliát stb.
A bioterület valóságos növekedése a 2013-as bázisév 131 ezer ha-jához viszonyítva 234% (!) és az ökogazdaságok számát tekintve (2013 = 1682 db) pedig a 2019-es 5667 db bioüzemi adat 337%-os (!) emelkedést mutat.

Egységesen sokkal rosszabbul alakult az állategység-sűrűségének adatsora, hiszen a nagyállategységben kifejezve 0,5 NÁE/ha célkitűzést nem csak meg sem közelítette a ciklusvégi eredmény (0,1 NÁE/ha), hanem folyamatossá vált a negatív tendencia is, hiszen a ciklus elején még – szintén gyenge helyzetet jellemeze – 0,2 volt ez az állatsűrűség (2015-2016). Figyelmeztető tény, hogy sok az állat nélküli biogyep, így a nem helyes támogatási előírások (ti. tényleges bioállat-sűrűség nélkül is jár a gyep-támogatás) és a biogazdák szemléleti- és látszólagos érdekeltség-hiányos megállapításai egyaránt rontják az állattartási kedvet. Gondoljunk csak arra, hogy a feljövő biodinamikus, Demeter ellenőrzésű gazdaságokban kötelező a kiegyensúlyozott „növénytermesztés-állattartás” egyidejű megvalósítása!

A bioállattartásnak azért volt egy nagyon szemléletesen növekvő, igen fontos ágazata, mégpedig a bioméhészet. Bár külön, ún. célzott támogatást eddig sohasem kaptak, mégis a ciklus végére a megduplázási célkitűzés volt lefektetve. Ténylegesen a 2013-as bázisévhez képest a méhcsaládok száma a 23 463 db-ról 2019-re 44 230 db-ra növekedett (188%), továbbá a bioméhész-gazdálkodók 218 db-os értéke 330 db-ra bővült (151%). Látható, hogy a megduplázási igény nem teljesült, de igen közel járt ehhez a bioméhészet.

Fontos kitérnünk a közétkeztetésben felhasználásra került bio alapanyagok részarányára is, mivel – igen célratörően – a ciklus végére a 30%-os szint elérése volt a célkitűzés. Talán ezen az igen nagy jelentőségű és perspektivikus területen alakult ki a legnagyobb elmaradás, hiszen a tervezett helyett a szinte mérhetetlen, mintegy 0,3%-os bioalapanyag-felhasználás következett be. Még nyomatékosabban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a közétkeztetési közbeszerzésben feltétlenül elő kellene írni, hogy az alapanyagok hány százaléka legyen kötelezően ökológiai gazdálkodásból származó.

A támogatások alakulása

A 2014-2020 közötti támogatási ciklusban az ökológiai gazdálkodás előmozdítását szolgáló Nemzeti Akciótervben vállaltak megvalósítására a gazdálkodók és a vállalkozások számos támogatási jogcímen tudtak uniós forrásokhoz jutni, Magyarország Kormánya jóvoltából. A korábbi ciklushoz képest 2016-tól ökológiai területekre biztosított támogatási forrás mintegy négyszeres mértékben haladta meg a korábbi időszakét, és a biogazdák érdekvédelmi szervezete a Magyar Biokultúra Szövetség régi kérésének megfelelően az ökológiai gazdálkodás támogatásának kezdete óta most először lehetett a futó öt éves időszak alatt ökológiai gazdálkodásba kezdeni támogatással 2019-ben. Mindkét támogatás mintegy felülről nyitott forrásként működött, hiszen egyetlen kérelmet sem kellett forráshiány miatt elutasítani. Ennek ellenére fentmaradt hiányosságként tartjuk nyilván, hogy a támogatásra nagyon rászoruló tevékenységek (állattartás, méhészet, egyebek) és az ellenőrzés-tanúsítás költségeinek támogatása ebben a 2014-2020 éveket felölelő ciklusban is elmaradt.

A Kormány ökológiai gazdálkodást segítő szándékát jelzi, hogy az egyéb vidékfejlesztési programokban – az üzemek korszerűsítésétől kezdődően az élelmiszerfeldolgozásig – szinte valamennyiben az ökológiai gazdálkodást vállaló gazdálkodók plusz pontokat kaptak, amelyekkel számos esetben „nyerni” lehetet; sajnos sok esetben az ökológia gazdálkodás vállalása csupán pontvadászat volt és gyakran nem hozta magával az elvárt kapacitás-növekedést, korszerűsítést a biogazdálkodás területére.

Az ökológiai gazdálkodás adott ciklusú lehetőségeinek és működésének megvalósulása, illetve elmaradása (prioritások, intézkedések területei)

Az első prioritási feladat-csoport „A biotermékek fogyasztásának és társadalmi elfogadottságának növelése” c. témakört jelölte meg. Az összesen 13 célfeladatból csak kettő esetében történt bizonyos mértékű megoldás, mégpedig egyrészt az érdekképviselő Magyar Biokultúra Szövetség (MBSz) minél átfogóbb bevonása az ökogazdálkodást és bioélelmiszer-fogyasztást érintő döntésekbe és fórumokba, másrészt induljon el az MBSz bevonásával a helyi biopiacok létesítésének folyamatába. A többi 11 feladatban nem történt előrelépés, ezek között szerepelt pl.:

• az állami rendezvényeken a bio-kínálat bevezetése;
• az ökotermékek promóciójára EU-s források biztosítása;
• a biotermékek ÁFA-csökkentése;
• nagyszámú és hiteles média-felület biztosítása;
• mintagazdaságok hálózatának kiépítése;
• a közétkeztetésbe jelentősen növekedjenek a bio­alap­anya­gok és -ételek;
• a NÉBIH és a Fogyasztóvédelem ellenőrzési súlypontja az ökoellenőrzésén kívül lévőkre és a biojelöléssel visszaélőkre irányuljon stb.

A második prioritási feladat-csoportban „A biogazdálkodás részkérdésének és a hozzáadott érték növelésének, valamint a marketing fejlesztésének” témaköre került kijelölésre. Az összesen 19 célfeladatból szintén elég kevés, pontosan öt esetében valósult meg bizonyos mértékben a végrehajtás, mégpedig:

• a hazai génbankok fenntartása és fejlesztése;
• a tanyasi gazdálkodás felkarolása;
• a biopolitikai intézkedésekkor a biogazdáknak előny biztosítása;
• a fiatal ökogazdák nagyobb támogatottsága;
• az Új Széchenyi Terv bio-beruházásainak többlet-pontjai és hitelgaranciája.

A nagyobb feladatlista (14 db) esetében nem történt intézkedés, illetve előrelépés, mint pl.:

• a Nemzeti Parkokban általános legyen az ökogazdálkodás;
• az AKG öko-célprogramjaiban elegendő legyen az ellenőrző szervezetek igazolása;
• ezt indokolja, hogy a Kincstár és a Kormányhivatalok illetékes szakemberei nem felkészültek a biogazdálkodásból, sőt, bizonyos ellenszenvük tapasztalható;
• fontos lenne a vagyonvédelem növelése, különösen a bio-tanyás gazdálkodásban;
• valósuljon meg a bio állattartás, a méhészet, a gombatermesztés és a halastavi haltartás, valamint a biorizs és a zöldséghajtatás támogatása is;
• a biogazdálkodásban legyen enyhébb a megítélése a parlagfű-fertőzésnek;
• az ökogazdálkodást illesse meg az előbérleti jog a legalább 3 éve biotermelésbe vont területére;
• egyszerűsödjön a pályázati rendszer és pozitív elbírálást kapjon a biotermék feldolgozása és a speciális bio-munkagépek beszerzése;
• az ellenőrzés-tanúsítás költségeire támogatás jöjjön létre, hasonlóan a legtöbb EU-tagállamhoz;
• a hazai fejlesztésű biopeszticidek engedélyezése egyszerűbb és olcsóbb legyen, mert csak így lehet versenyképes a nagy vegyi konszernekkel szemben stb.

A harmadik-negyedik-ötödik feladatpontban „A bio­gazdál­kodók integrációja (…), a K+F+I növelése (…), a szaktanácsadás és a hatósági felügyelet” témakörei kerültek meghatározásra. A három prioritási csoportban összesen 27 intézkedési téma lett kijelölve, de sajnos ebből szinte egynek a teljesülése sem valósult meg. Néhányat kiragadva a nagyon fájó elmaradottakból:

• szerepeljen önálló ökogazdálkodási egyetem, valamint szak- és szakközépiskola, továbbá tanüzemek-tankertek létrehozása;
• a hazai agrárkutatási forrásokban elkülönített és arányos szerepeltetése a biogazdálkodásnak és a tervezésbe a Magyar Biokultúra Szövetség megkerülhetetlen bevonása;
• a kutatóintézetek és egyetemek szolgálják a biokutatási igényeket, ezért a közjót nem szolgáló kutatásokat (GMO, vegyszerek stb.) ne támogassák állami forrásokból; épüljön ki az MBSZ irányításával és állami támogatással egy igazán gyakorlatias, hiteles és hatékony bio-szaktanácsadási rendszer;
• az agrár-minisztériumban legyen egy önálló ökogazdál­kodási szervezeti egység stb.

Összeségében jól érzékelhető, hogy mindegyik feladatcsoportból rengeteg megoldatlan, feldolgozatlan téma került az új, 2021-2027-es ciklus feladatai közé.

dr. Márai Géza – dr. Roszík Péter
Magyar Biokultúra Szövetség
(Biokultúra 2021/1)