Az „olcsó élelmiszerek” rejtett költségei
Sokan tettek már javaslatot arra, hogy az olcsó élelmiszerek rejtett költségeit végre leleplezzük, ami elősegítené a biotermékek tisztességesebb versenyét. Tudatában kellene lennünk, hogy miért olyan olcsó az az élelmiszer, amely igazából megbetegít minket, aránytalanul károsítja az éghajlatot és a környezetünket is. Ez egy fontos kérdés, és sok befolyásos szervezet és vállalkozás szeretné, ha ezt a kérdést egyáltalán nem tennénk fel. Az „olcsó élelmiszerek” rejtett költsége egy sötét titok, amelyet az ipari élelmiszer-előállításban érdekeltek nagyon szeretnének megőrizni.
Az olcsó élelmiszerek illúziója állandósítja azt az elképzelést, hogy a bio, egészséges és kézműves élelmiszerek drágák és „elitisták” – ez a biokritikusok kedvenc narratívája. Ez valódi kihívásokat jelent, nem utolsósorban azért, mert a fogyasztók jellemzően az árat említik a legjelentősebb tényezőként, amely megakadályozza őket abban, hogy bio minőségű termékeket vásároljanak. Még nehezebb megmagyarázni, hogy a bioélelmiszerek miért kerülnek többe, főleg a jelenlegi magasabb élelmiszerárak és a megélhetési költségek válsága idején.
Mindazonáltal az elmúlt néhány évben a gazdasági-társadalmi szereplők széles köre – az organikus csoportoktól a környezetvédőkig, a fogyasztói testületektől az akadémikusokig – összehangolt erőfeszítéseket tesznek, hogy szélesebb körű vita induljon erről a politikai töltetű kérdésről.
Az élelmiszertermelés rejtett költségeiről a Sustainable Food Trust, SFT (https://sustainablefoodtrust.org/) mérföldkőnek számító „The Hidden Cost of UK Food” című jelentése az Egyesült Királyság élelmiszeriparának rejtett költségeit veszi górcső alá. A dokumentum kimutatta, hogy minden pénztárnál elköltött 1 font után további 1 fontot rejtett módon költenek el. Nemzetgazdasági nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság fogyasztói, akik egy évben 120 milliárd fontot költenek élelmiszerre, további 116 milliárd font értékű környezetvédelmi és egészségügyi költségeket is felhalmoznak. Az SFT szerint ezeket a költségeket nem az élelmiszer- és mezőgazdasági vállalkozások fizetik, hanem ezeket „az adók, a rossz egészségi állapot miatt kieső bevételek, valamint az éghajlatváltozás és a környezetromlás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak az ára révén áthárítják őket a lakosságra”.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2020-as kutatása szerint az agrár-élelmiszeripari rendszerek rejtett társadalmi, környezeti és egészségügyi költségei globálisan elérhetik a 12 billió dollárt. Bár ezeknek a rejtett költségeknek a többsége a magas jövedelmű országokban keletkezik, a legnagyobb gazdasági teher az alacsony jövedelmű országokra hárul, ahol elérhetik a GDP közel negyedét. A valódi költségelszámolás hatékony eszköz az élelmiszer-rendszerek átalakításához
A különböző típusú élelmiszer- és gazdálkodási rendszerek negatív és pozitív hatásainak értékeléséhez a kutatók externális költségekről, azaz externáliákról beszélnek – vagyis azokról a költségekről, amelyek nem tükröződnek a piaci árban. Az elmúlt években a „valódi költségelszámolás” fogalmát – ami egy termék vagy szolgáltatás valós költségeinek mérésére szolgáló holisztikus megközelítés– egyre gyakrabban alkalmazzák az élelmiszerrendszerek vonatkozásában.
Lehet, hogy a kormányok adóztatást vagy ösztönző rendszereket vezetnek be a torz élelmiszerárak „korrekciója” érdekében, de egyre több progresszív vállalkozás próbálja ki a valódi költségárazást valós körülmények között. Például az Albert Heijn, a legnépszerűbb holland szupermarket hálózat tavaly elindított egy „valódi árképzési” kísérletet három üzletében, amelyek mindegyike egyetemi campusokon található. Számos terméket kínált a vásárlóknak a „normál áron” és a „valódi áron”. A szupermarket hálózat a holland környzetvédelmi és társadalmi igazságosság mozgalmával, a True Price-val együttműködve meghatározta a két ártípus közötti különbséget, olyan tényezőket tükrözve a valós árban, mint a környezetszennyezés és az éghajlati hatások, a vízhasználat, a talajvédelem, a munkakörülmények és a diszkrimináció. Példaként említve, hogyan működött ez a gyakorlatban az üzletben. Albert Heijn kávézóiban a feketekávé általában 2,00 euróba kerül, valódi áron 2,08 eurót kell fizetni érte, míg a latte 0,36 euró volt. Ugyanennek a tehéntej helyett zabtejjel készülő kávénak a tényleges ára 0,11 euróval volt magasabb.
Előző lapszámunkban is írtunk arról, hogy a német Penny kiskereskedelmi hálózata 2023 végén egy szélesebb körű és nagyobb horderejű kezdeményezést indított el, amelyet mind a 2150 üzletében működtetett. A kísérlet során a Penny egy hétig magasabb árat szabott ki kilenc alapvető élelmiszertermékért, hogy felhívja a figyelmet az élelmiszertermelés környezeti hatásaira.
A kiskereskedő a kezdeményezésben együttműködött a Nürnbergi Műszaki Egyetemmel és a Greifswaldi Egyetemmel. A Penny-próbában a hagyományos élelmiszerek környezeti hatásait közvetlenül hasonlították össze a biotermékekkel. A kísérletben résztvevő termékek főként tej- vagy hústermékek voltak, de volt köztük egy vegán szelet is. A termékek „átárazásának” módjára vonatkozó információk egyértelműen elérhetőek voltak az értékesítés helyén. Ez megadta a termék szokásos aktuális eladási árát, valódi költségprémiumát, valós költséghányados százalékát és a valós eladási költséget. A bioélelmiszerek környezetvédelmi utókövetési költsége átlagosan 1,15 euró, a hagyományosé 1,57 euró, a vegán szeleteké pedig 14 cent. Egyes esetekben a ténylegesen felszámított ár csaknem kétszerese volt a normál eladási árnak. Például egy hagyományos sajttermék (330 g) ára 2,49 euróról 4,84 euróra nőtt. A Penny-próbát az európai ökológiai szektor szorosan figyelemmel kíséri, mivel a valódi költségelszámolást az élelmiszerrendszerek átalakításának hatékony eszközének tekinti.
Amikor a németországi Augsburgi Egyetem kutatócsoportja valódi költségelszámolást alkalmazott mind az ökológiai, mind a hagyományos termékeken, és ennek megfelelően korrigálta az árakat, két szembetűnő különbséget találtak. Huszonkettő különböző német mezőgazdasági terméket megvizsgálva arra jutottak, hogy a növénytermesztés átlagosan körülbelül 0,79 euró/kg externáliát generált a hagyományos és körülbelül 0,42 euró/kg az ökológiai termékek esetében. A különbség sokkal kisebb, ha a tej- és hústermékeket hasonlítjuk össze, ami az állattenyésztés súlyos környezeti hatását tükrözi mindkét rendszerben.
Az augsburgi elemző csapat szerint bár a biotermékek valódi ára nem feltétlenül alacsonyabb, mint a hagyományos termékeké, a két termelési rendszer árai összhangban vannak a „szennyező fizet” elv alkalmazásával, ami jelentősen korrigálja a jelenlegi piaci torzulásokat.
Ezek és más tanulmányok azt mutatják meg, hogy mekkora lehetőség rejlik az ökológiai gazdálkodásban, ha tisztességesen versenyezhet más rendszerekkel.
Míg a valódi költségelszámolás eddigi fő irányvonala az volt, hogy tükrözze az élelmiszer-termelés el nem számolt környezeti költségeit, a súlyosbodó globális egészségügyi válság nyomós okot ad arra, hogy az emberi egészségre vonatkozó következményeket (beleértve az egészségügyi költségeket, a társadalmi hatásokat és a termelékenység kiesését) beépítsék a termékek árába. Ha a valódi költségelszámolás globális szinten elfogadottá válna, az lehetőséget nyújtana élelmiszer-rendszereink átalakítására azáltal, hogy olyan ökológiai és agroökológiai megközelítéseket alkalmaznánk, amelyek pozitív hatással vannak a környezetre. Mindemellett lehetőség nyílna csökkenteni az ultra-feldolgozott élelmiszerektől való veszélyes függőségünket is. Ezt támasztja alá a sztárszakács Jamie Oliver által a kezdeményezéssel kapcsolatban kifejtett álláspontja, miszerint „a bio ára a megfelelő ár”.
https://www.bioecoactual.com
(Biokultúra 2024/1)
