Bio-szellemben december hónapban

Karácsony ünnepköre ellentétes folyamatokat köt össze a tennivalók száma tekintetében. Az igazi történetben, Kr. e. 4-ben megszületett a Megváltó, alig észrevehető módon Betlehemben. Az ünneplés hagyományköre a mérsékelt égövben a szürke és sötét decemberre helyezte a kis Jézus megszületését.

A legjelesebb Biblia-kutatók szerint nem télidőben született a Megváltó. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert mifelénk Európában, Amerikában természetesnek vesszük azt, ami valójában nem is az. De nézzünk csak az egyenlítőtől délre eső világra! Ott éppen kezdődik a nyár, van, ahol már a kánikulától szenvednek. Mifelénk pedig épp a természet lecsendesedik, lehull a fák levele, így többet is pihen a természetben élő ember. A sötétség még mindig ilyenkor terpeszkedik, de fogy a világegyetem türelme: túljutunk a legrövidebb napon és ha csak tyúklépésekkel is, többet látunk a világosságból. Persze sok hideg és zord éjszaka vár még ránk a tél végéig. A hajlék melege, a most még inkább a járvány szorítása összezár bennünket.

Némi különbséget felfedezni a régmúlt, a közelmúlt és jelen között. Leginkább a földből és a földön élő ember veszi észre a különbségeket. Nem ezt akarjuk azonban hangsúlyozni, mert a világban épp elég feszültség és viszály van. Talán ezért sem halad úgy a földi létünk erősítése, mint ahogy a klíma miatt kellene. A gazdaember viszont tud olyasmit, amire egyre inkább szükség van: védeni a Földet, védeni a földet. Ismert mózesi törvény, ami a népesség szaporodását, békés gyarapodását jelöli célnak. Sajnos, nagyon gyengén teljesül. A pánik úrrá lett rajtunk, más planétákra vágyunk bányászni, földet művelni is talán, pedig a Föld igénybevétele sem megfelelő. Vannak bizony tartalékok, és vannak a tudásunkban nagy-nagy hiányosságok.

Érdemes elővenni a régi csíziókat. Bámulatos bölcsességet árulnak el a régi kalendáriumok. A magunk gerjesztette nyugtalanságunk következtében már álmodozni sem merünk arról, hogy életünket, mint egy öröknaptár, előírásszerűen szervezzük meg. Aki sokat foglalkozik a múlttal, jól teszi. Elég csak a bibliai könyvekre utalni, mennyi, de mennyi kánon van benne, amely még ma is érvényes, mert örökérvényű eligazítást adhat nekünk.

A több pihenő, karbantartó és feldolgozó tevékenység jól illik ahhoz az életformához, amelyben a szent és a profán nem szembefordul, hanem újra találkozik. Marad több idő a családra, az áhítatra és hát legfőképp a gyermekekre. Nem hiszem azt, hogyha ilyen mondatokat leírunk, akkor már szinte megvető módon – prófétálkodásnak kellene tekinteni megnyilatkozásainkat. Szükség van rá! Látjuk, a 20. század két világégése mekkora erkölcsi és anyagi pusztulást hozott. Tudom, naivságnak gondolják sokan, hogy visszatérni egy normálisabb életritmushoz, amelyben a haszonelvűség nem ír felül mindent, szinte lehetetlen.

A biológiai szemléletű termelés az egyedüli helyes irány, mert a termőföldet és környezetet semmiképpen nem rombolni, hanem fenntartani és javítani akarja. Hoztunk már korábban példát olyan növényfajnál épp e lapban, amely az életünk szinte minden részére hatással van: ez volt a kukorica. Most a példáinkat évelő növényekből, egész pontosan a gyümölcsök köréből vesszük.

Télidőben, igaz, a tempónk lassabb. A művelési eszközöket rendbe tesszük, de legfőképp fontos tennivalók a számunkra fontos termények megőrzése, tárolása és racionális előkészítése a hasznosításra. Hány olyan vidéki háztartás van még, ahol a szekrény tetején a parfümös illat betölti a helyiséget? A birs mire véget ér az esztendő, megérik. A bölcs gazda ilyenkor készít belőle cefrét, hogy igazán nemes pálinka főhessen belőle. Vagy a birsből csinálhatunk remek édes csemegét az ünnepekre: a sajt ismert termék, de ugyanígy a naspolyát feldolgozni szintén lehetséges, de ritkább.

2020-ban sajátos évünk volt. Szinte mindenféle gyümölcsünk súlyos fagykárt szenvedett. És lőn csoda! A délszaki jellegű füge soha ekkora termést nem hozott, mint most. Félig mediterrán jellegű völgyekben akár 3 érésben örvendeztette meg a gazdákat, termést adott. Nem lehetett ezek után arra nem gondolni, hogy ezt a gyümölcsöt részben aszaljuk, vagy netán fügebort erjesszünk belőle. Az ókorban ismerték ezt a magas alkoholtartalmú bort. A fáraó korában ezt nevezték erős italnak, amelyet nemcsak élvezeti célból fogyasztották, hanem fertőtlenítettek is vele. De egy másik példánk talán még beszédesebb. A csemege jellegű szőlőt rúdra aggatva január végéig is el tudták tartani. Ezt a tárolási módszert csak a hódoltság idején tanultuk meg (hevenk volt a módszer neve).

Nem szokás manapság gyakorolni, mert a madarak, vagy a mókusok gyakorta rájárnak a naspolyára. Pedig több fajta is van, amelyik a teljes beérésig, a fán képes maradni. Kentben, Thüringiában, vagy a Balkán egyes részein nem a fenyőt díszesítik karácsonyfának, hanem a naspolyát. Akkor még a gyümölcsök aggatását is meg tudják spórolni. Az emberi találékonyság olykor határtalan. Mennyivel egyszerűbb a helyzet a déli féltekén, ahol épp karácsony táján van a fán érett narancs, mandarin, alma, vagy bármi más.

A héjas gyümölcsök ugyancsak érdekes és értékes díszei, csemegéi az ünnepeknek. A különféle aszalványok, mint a mazsola és a datolya is résztvevője az ünnepeinknek. De a kedvencek szinte divatszerűen változhatnak. Az ’50-es években még sok helyen az egzotikus csemege a szentjánoskenyér volt, ma eltűnni látszik. Helyette a pisztácia, kesudió és a húsos kivi lépett a helyébe. A gyümölcsökből lehetséges vidám képeket létrehozni, mint amilyeneket a híres festőművész Arcimbolo (1526-1593) egykor alkotott. A most bemutatott képen bagoly rajzolódott ki, érdekesség ugyan, de az Alföldön, a Tisza mentén a helyi gyümölcs aszalványokat bagolytüdőnek nevezik. Meleg édesített lével leöntve, készült belőle a böjti leves.

Nagyon sokféle szokás, termény, termék kapcsolódik karácsonyhoz, pedig a népi szokásokra valójában nem is térhettünk ki, így is adva ünnepi írásunknak mezőgazdasági tartalmat. Azonban még valamire utalni lehet és kell. 1943-ban az elsők között volt a Magyar Posta, amelyik karácsonyi bélyegsort adott ki, ami ugyanolyan magyar kulturális kincsünk, mint a betlehem-állítás és a betlehemezés. Vigyázzunk az értékeinkre, ami lehet bármi és karácsonyi – többek között azok is – amiről épp most írtunk.

Surányi Dezső
(Biokultúra 2020/6)