A biokertészetről – másképpen

1. KAPZSISÁG. Amikor az új termelési (eszme) rendszernek az ethosza megfogant, abban a pillanatban már a világ ökológiai lelkiismeretét jelentő személyek hallatták hangjukat. Kezdetben csak nagyon halkan, mint az az elfojtott madárdal egy szörnyű (Carlson-i) tavaszon. De amikor már az anyatejben is megjelentek a DDT-maradványok pár évvel a szer betiltása után – a tények már a legmakacsabb vegyészek szerint sem minősültek hisztériakeltésnek.

2. VÍZESÉS – A LÉTEZÉS TISZTELETE. Nálunk is, ki-ki a maga lehetőségei és bátorsága szerint próbált tenni, hogy a Zsoltárok könyvének 104. éneke ne válhasson az emberiség múltjának szép emlékévé. A mindenre elszánt öko biológusok a mezőgazdaság, a vegyipar, az urbanizáció terén minden olyan eszközt megragadtak, melyek a lehetséges tragédiák bekövetkeztét lassíthatják, vagy meg is állíthatják.

3. STAUB TÉRKÉPE ÉS AZ ORSZÁGJÁRÁS. Hozzak hazai tapasztalatokat? Hány eszmeileg a mozgalommal azonosulni képes rangos szakember széke, lehetősége és elismertsége ért véget e szellemiség képviselete okán… Emlékszem, nagyon régen, a Molnár utcai Klubban elhangzott előadásom után kiknek a vendégszeretetét ismertem meg? A fapriccset. Mert éppen Szadán, Egyházashetyán, vagy Balástyán folytattam az ökológiai „fellazító munkát”. A biokertészkedés szolgálatában még „arra is vetemedtem”, hogy a mózesi törvényekben foglalt kevert magvas és vegyes ültetést, vagy a zsenge termés fogyasztási tilalmát kritizáljam. Csak egy valaki, a világhírű tudós – Scheiber Sándor főrabbi értette meg filoszként (!) a lázadásom okát – a humanizmusom jegyében.

4. MEGOLDÁS LEHET: A KÖZTESEK. De lázadnom kellett akkor is, amikor tovább élt – mereven – a tudományos közéletben a merevség, ugyanis van először a „biológiai alaptudomány” a természetes flóra és fauna vizsgálata formájában, másodszor pedig az „alkalmazott tudomány”, vagyis a mezőgazdaság ágbogaival és körülöttünk lévő mesterséges miliő – mindenféle ellentmondásaival; holott csak egy világ van.

5. DE LEHET ÉDENÜNK…

A bátrak harcából mi kerekedett ki?

• Olyan növény-és állatfajok termesztése és tenyésztése, amelyek többnyire természetes rezisztencia faktorokkal rendelkezik.
• A kémiai eszközök minimalizálása, s olyan anyagok használata, ami csak az általunk hasznosított lények, technológiák keretében szűkebb metabolizációt enged meg.
• A Föld jelene – Emberi civilizáció – Földünk jövője, mint triád, csak akkor működik jól, ha a társadalom lelkiismerete és erkölcsisége dominál. A bibliai parancs, ami Föld benépesítését és uralmunk alá helyezését írja elő, csak akkor egyezik meg az Örökkévaló elképzelésével, ha az anyagi javak felhasználásában az önzés csak minimális szerepet kaphat!

6. AGRÁR-KULTÚRTÁJAINK IS LEHETNEK. Mindez csak a tudomány alázatos szolgálatával, a szeretet hatalmával, nem pedig a hatalom szeretetével, s nem az önmagáért való elismerésekkel és minden más cifrasággal jár. A kapzsiság és a bio eszme kizárja egymást! A hazai biomozgalom nagy utat tett meg, mégis csak ritka pillanatokban képes vele a hatalmi bürokrácia békésen együtt élni. Talán már nem is baj. Olyan lehet a biokertész sorsa, mint a galileai vagy kunsági pásztoré: a hatalom szele mindig szembe fúj vele, a szélcsend már-már balesethez vezet, mert „pofára esik”.

7. SZIKOMOR ÉS SÁSKA? Jelen szavaim nem a konfliktusok szításáért hangzanak el, hanem hogy buzdítás legyen a bátraknak, az elkötelezetteknek, amit Keresztelő János élete is igazolt: a pusztában (a hétköznapokon) vadfügén és sáskán is meg lehet élni. Függetlenül a világtól, de mégsem magánosan, mert eljön a nap, amikor már nem is lehet majd másképp!

8. A HOVERLA (2061 m) – MOST. Nem lehet, mert a klíma-gondoknál nem lehet minden bajt a csillagokra, a Föld forgástengely változásaira és vulkánok kitörésére hárítani. Láthatta bárki a napokban, amit minap elhunyt Komendar professzor jósolt: sártenger rohant a Tiszába, mert lecsupaszították a Hoverlát. Vagy Velence gazdagsága miként lett Dalmácia nyomorúsága… Nem intő jelek környezetünkből?

9. FUTÓHOMOK HELYETT. De mégsem lehet egy rövid korreferátumot pesszimista módon befejezni: a Duna-Tisza homokját a magyar ember verítéke csakúgy megkötötte, mint ahogy a Tisza-völgy részbeni rendezése, ami 2. honfoglalást hozott. Vannak tehát jó példáink!

10. BÓLYAI FARKAS BATUL FÁJA: AZ ÖRÖKSÉG. A következő honfoglalás ügye és felelőssége most a miénk, hogy gyerekeink, unokáink is élhető Kárpát-medencében lakhassanak, mert a nagy gazdaság-élénkítés, nehogy odavezessen, hogy még egy közepes megyényi területet elveszítsünk. Erre már volt példa 1945 után, de még egy megyényi terület „beépítése” már tényleg a bennünk való új Trianon lenne…

11. NEM MESE – ORSZÁGÉRT KÜZDÜNK… E szavakkal buzdítok mindenkit, hogy felelősséggel tegye a dolgát, művelje földjét és tudományát, nevelje állatait – és ne féljen, mert a teremtett világ olyan csodás alkotás, amelyben a fejlődés legalább úgy benne van, mint ahogy Theilhard is gondolta: van eszközrendszer a kezünkben…

12. NINCS IDŐ MÁR A KUKORICÁZÁSRA, CSAK A TETTEKRE!

Surányi Dezső
(Biokultúra 2015/6)