Biotermelőkkel szemben alkalmazott pénzügyi szankciók az uniós jog tükrében
Az ökológiai gazdálkodási módban történő termelést uniós szinten és Magyarországon is jelentős pénzügyi és egyéb ösztönzőkkel segítik. A gyakorlatban azonban gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a kifizető ügynökségek a mezőgazdasági termelőkkel szemben túlzó, indokolatlan szankciókat alkalmaznak.
Az ökológiai termesztési módban gazdálkodó termelőkre e jelenség hatványozottan igaz. Ismerünk olyan eseteket, amikor jelentős innovációkat és magas hozzáadott értékű exportot realizáló ökológiai termelőt a kifizető ügynökség gyakorlatilag csalóként kezelt kisebb szabálytalanság miatt, a csődtől csak az Európai Unió Bíróságának ítélete mentette meg. Olyan döntések is tudomásomra jutottak, amelyben a terület pár százalékát érintő gyomosodás okán rendkívül súlyos szankciókat alkalmaztak a termelővel szemben. Számos olyan, első látásra abszurd beszámoló kering a termelők között, miszerint a kifizető ügynökségek munkatársai informálisan azt javasolták az ökológiai termelőnek, hogy használjon gyomirtót, mert ebben az esetben elkerülheti a gyomosodás miatti súlyos szankciók kiszabását. Sokat foglalkoztam e folyamat megértésével és kizártnak tartom, hogy e döntés mögött politikai szándék állna.
Az Európai Unió joga részéről fontos követelmény a tagállamok felé az Unió pénzügyi érdekeinek védelme, valamint az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer keretein belül a Közös Agrárpolitikával kapcsolatos kifizetések szabályosságának biztosítása. Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme súlyát jelzi, hogy esetenként az uniós jog büntetőjogi szankciók kiszabását is megköveteli. Hangsúlyozni kell, hogy amennyiben egy tagállam nem alkalmazza megfelelő szigorral az uniós jog által megkövetelt szankciókat, a tagállamra, költségvetéséhez mérten igen komoly uniós szankciókat szabhatnak ki. Azonban az Európai Unió Bíróságához került magyar ügyekben majdnem minden esetben az ökológiai termelési módban gazdálkodó, vagy konvencionális termelők nyernek és a kiszabott szankciókat pedig uniós jogot sértőnek minősíti az uniós bíróság.
Több okot kell kiemelni, amelyek magyarázatul szolgálhatnak. A területre igen kiterjedt, tételes uniós és magyar jogszabály vonatkozik, valamint az ügyszám is rendkívül magas: évente közel milliós nagyságú kérelmet kell feldolgozni. Fontos szempont továbbá a kérelmek gyors feldolgozása, a kifizetések mielőbbi teljesítése. Az „ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács” elve önmagában nem ad magyarázatot e gyakorlatra.
Az Európai Unió Bíróságának (EUB) szerepét ki kell emelni: ezen intézmény rendelkezik az uniós jog autentikus értelmezésének monopóliumával. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EUB értelmezését kell követnie az Európai Unió intézményeinek, a tagállami közigazgatási szerveknek és a bíróságoknak is. Az EUB az uniós jogon belül általánosságban az állammal szemben a magánszemélyeket, gazdasági szereplőket védi.
Az EUB a magyar jogtól idegen, az úgynevezett általános elvek alkalmazásával védi a mezőgazdasági termelőket a szankciós túlkapásoktól. Ilyen elvek lehetnek az arányosság, az azonos elbánás és bizalomvédelem elvei. Ezeket az elveket abban az esetben kell alkalmazni, ha az uniós rendelet „felhatalmazást ad” a tagállamnak végrehajtási intézkedések megtételére, egyes részletszabályok megalkotására. Ilyen esetekben a mezőgazdasági termelőket védő általános elvek a magyar tételes joggal szemben elsőbbséget élveznek. Az általános elveket azért hívjuk általános elvnek, mert nem kodifikálják őket, nem jelennek meg a jogszabályokban.
Az EUB a Közös Agrárpolitikából történő kifizetésekkel kapcsolatos rendkívül komplex gyakorlatát és elveit kellene elemezni, és esetről-esetre alkalmazni minden esetben, amikor a tagállam közigazgatási szervei, vagy bíróságai döntést hoznak olyan uniós rendelettel kapcsolatban, amellyel kapcsolatban a tagállam – élve az uniós felhatalmazással – bármilyen kiegészítést tett, végrehajtási intézkedést foganatosított. Nyilvánvaló, hogy ezen követelmény gyakorlati megvalósítása rendkívüli nehézségekbe ütközik, különösen, ha figyelembe vesszük a területre vonatkozó igen komplex tételes joganyagot, a gyors döntéshozatal követelményét és az Unió által kiszabható szankciók lehetőségét.
Az esetenként észszerűtlen szankciós gyakorlat megváltoztatására azonban más lehetőség nem igazán kínálkozik. Minél több ügyet kell kijuttatni az EUB-hez, amely nem csak a termelőket segítené az adott ügyben, hanem ez a kifinomult mérlegelésen alapuló egyedi döntéshozatali metódus meghonosodását is elősegítené. Hangsúlyozni szeretném, hogy e területet igen élesen el kell választani a magyar kormány és az Unió vitájától: ez egy jogtechnikai és nem politikai természetű kérdés. E metódus elterjedése nem jelentene az Uniónak valamiféle „szolgai alávetést”, éppen ellenkezőleg: Magyarország érdeke, hogy a termelők hozzájussnak az uniós költségvetésből származó támogatásokhoz. Az Európai Bizottság informális szinten a kifizető ügynökségeknek a szigorú szankciók alkalmazását „sugallja”, az EUB mezőgazdasági termelőket védő jogtechnikájának elsajátítása messzemenőleg a nemzeti érdekek hatékony érvényre juttatását segítené.
Az egyéni ügyekben EUB gyakorlatra hivatkozáson kívül konferenciákkal, képzésekkel kellene, lehetne jobban elterjeszteni az EUB termelőket védő gyakorlatát. Megfontolandó még a gyomosodással kapcsolatos szankciók esetében az uniós jogalkotó figyelmének felhívása arra, hogy pontosítani kellene, hogy az ökológiai termelőkre enyhébb kritériumokat alkalmazzanak.
Korom Ágoston
(Biokultúra 2021/5)
