2016 aug 16

Bizakodásra ad okot a biogazdálkodás támogatása

Nincs hozzászólás

Interjú ifj. Hubai Imrével a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnökével

A Hubai család hosszú évek óta sikeresen folytatja a biogazdálkodást. Elkötelezettségüket jól mutatja, hogy karcagi szállodájukban (Nimród Hotel) a gazdaságban megtermelt bio alapanyagokból készült ételeket szolgálják fel.

– Alelnök úr, Ön és családja ismert arról, hogy ökológiai gazdálkodást folytatnak évek óta Karcagon. Hogyan látja a biogazdálkodás helyzetét itthon és a világban?

– Őszinte kérdésre őszinte válasz: az előttem ismert számok tükrében sajnálatos tényként kell megállapítanom, hogy az elmúlt években a hazai bioélelmiszer-fogyasztás stagnált, a biogazdálkodás területe pedig bizonyos mértékben csökkent. Ennek egyik okát a támogatási rendszer sajátosságaiban látom, másik okát annak tulajdonítom, hogy a magyar agrárgazdaságban, így az ökológiai gazdálkodásban is, mind a mai napig alacsony szintű a termelők, a feldolgozók és a kereskedő cégek közötti horizontális és vertikális együttműködési hajlandóság. Harmadik okként a fogyasztói szokásokat említeném, hiszen a számunkra, biogazdák számára kedvezőtlen helyzetet az is okozza, hogy a biogazdaságok és a városi lakosság közötti termelési és fogyasztási kapcsolatok a nyugat-európai viszonyokhoz képest rendkívül gyengék, melyet az óriás üzletláncok üzleti kapcsolatokat romboló hatása tovább súlyosbít Magyarországon.

Az elsőn lehet változtatni a pályázati rendszer átalakításával, a másodikkal viszont nehezebb dolgunk van. Amennyiben a jövőben a hazai biotermékek feldolgozottságának szintje továbbra is jócskán elmarad az európai és a világ átlagtól, úgy a hazai biogazdaságok a hozamkiesést és a többletköltségeket nem minden esetben tudják majd érvényesíteni az áraikban, ami például az újonnan belépő termelők számára csalódást, a már átállt területen gazdálkodók számára pedig könnyen piacvesztést okozhat.

A harmadik ok a termelők helyzetét súlyosbítja, mivel a termelési lehetőségek és a fogyasztás központja között nagy a távolság és jelenleg Budapesten csak kiskereskedelmi funkciót betöltő biopiacok találhatóak. Nincs országos lefedettséget mutató termelői és feldolgozói integrációt jelentő „nagybani” piac és a már meglévő, bejáratott biopiacok elérték fizikai korlátaikat. Értékesítési lehetőségek hiányában az ökológiai gazdálkodók képtelenek érvényesíteni áraikban a magas előállítási költségeket és a hozamok kiesését, ami a rentábilis termelést akadályozza. A továbblépéshez elengedhetetlen az összefogás, a fogyasztói tudat formálása, a biogazdaságok és termékeik népszerűsítése és az eddiginél szélesebb körű felhasználása mind a gasztronómiában, mind pedig a közétkeztetésben.

A támogatási rendszer átalakítása kedvez a terület növekedésének, és alapjait tekintve a Közös Agrárpolitika reformja a magas környezeti érték előállításával járó gazdálkodási formákat részesíti előnyben, melynek örvendetes következménye többek között az ökológiai gazdálkodás még szélesebb körű elterjedése lehet azokban az országokban, ahol a termeléshez szükséges adottságok mellett a termelők számára adottak a közvetlen értékesítés lehetőségei is. Világszerte nő a fenntartható, környezetbarát mezőgazdasági termelési módszerek iránti igény. Emellett egyre nő a környezettudatos módon előállított, különleges minőségű, magas feldolgozottságot elérő, illetve a földrajzi eredetjelzéssel rendelkező élelmiszerek iránti igény is, különösen a GMO mentes környezetben termelt magyar biotermékek iránt nő a kereslet, de eddig sajnos csak az alaptermékek piacán sikerült némi pozíciót felvenni az európai versenytársakkal szemben.

– Megtenné, hogy pár mondatban értékeli a magyar biotermékek piaci helyzetét, presztízsét?

– Bízom benne, hogy a magyar biotermékek nem csak hazánkban számítanak világhírűnek. Abban biztos vagyok, hogy a hazai fogyasztók még nem a kellő szinten értékelik a magyar biotermékeket, túl drágának, „úri huncutságnak” tarják. A külpiaci megítélésünk ennél sokkal jobb, a presztízsünk európai és világviszonylatban is rendkívül jónak mondható. Azonban kevés és alacsony feldolgozottsági szintű magyar bioélelmiszernek, egy relatíve távoli piac meghódítása rengeteg időt, pénzt és szakembert igényel. Tanulhatunk a magyar borászoktól, akik összefogással elérték, hogy szerte a világban államfők, uralkodók koccintanak magyar borokkal. Számunkra óriási versenyelőnyt jelent minden más országhoz képest, hogy a különleges minőségű bioélelmiszereinket garantáltan GMO mentes környezetben termelhetjük meg. Ezt a versenyelőnyt mi, biogazdálkodók, csak következetes munkával, komoly stratégiával és elhivatott szakemberek közreműködésével tudjuk csengő forintra váltani.

– Ön jelentős közéleti szereplő, hiszen a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vidékfejlesztésért felelős alelnöke. Kinek ajánlaná a biogazdálkodást? Lát-e olyan szereplőket a mezőgazdaságban, akiknek különösen kedvező lenne, ha biogazdálkodást folytatnának?

– A biogazdálkodás élethivatás, nem az anyagi javak puszta felhalmozása és nem is a környezeti értékek felélésének eszköze. Olyan gazdálkodóknak semmiképpen sem ajánlanám, akik pusztán a területalapú többlet támogatásért, vagy a pályázatokon elérhető többletpontokért vállalják a biogazdálkodás szigorú előírásait, mert ők kellő szaktudás, piaci ismeretek és a fogyasztói bizalom hiányában akár rá is fizethetnek, hiszen rövid, sőt középtávon sem várható a biogazdálkodástól olyan jövedelmezőségi szint, mint a konvencionális, vagy az integrált gazdaságokban megszokott.

Olyan gazdálkodóknak ajánlanám elsősorban a biogazdálkodást, akik már korábban is alkalmaztak bio módszereket és az általuk használt termőterület adottságai komplex gazdálkodás kialakítását is lehetővé teszik. Ez alatt a növénytermesztés és az állattenyésztés arányának saját gazdaságon belüli összehangolását értem, továbbá mindenképpen érdemes már az elején berendezkedni a feldolgozásra is, hiszen így lehet állandó jövedelemre és a legmegbízhatóbb visszajelzésekre szert tenni a fogyasztói igényeket és szokásokat illetően.

– A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) stratégia partnere a magyar biogazdák érdekérvényesítő szervezet a Magyar Biokultúra Szövetség és a tulajdonában álló, általa alapított Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. Miként látja ezt az együttműködést? Hol elégedett és hol kellene javítani?

– Bizakodó vagyok, hiszen az együttműködésnek köszönhetően a biogazdálkodás ügye megfelelő súlyú képviseletet kapott a NAK-on belül, melyet mind a jövőbeni pályázati struktúra, mind a támogatott szaktanácsadás rendszerének kialakításában érvényesíteni tudunk. Természetesen nincs könnyű dolgunk, mert a dolgok természetéből adódik, hogy rengeteget kell egyeztetnünk, mind a szakmával, mind a döntéshozókkal, ami a Vidékfejlesztési Program (VP) ökológiai gazdálkodást és élelmiszer előállítást ösztönző eszközeit és feltételrendszerét illeti. A pályázati rendszert illetően a biogazdálkodás sokak fejében még mindig egyet jelent az új AKG-val, amiről pedig az új Vidékfejlesztési Programban már szó sincs. Az együttműködést érdemes még szorosabbra fűznünk a jövőben, amit a szaktanácsadás rendszerének egymás véleményére alapozott finomhangolásával, a közösen folytatott kommunikációval, közösen szervezett rendezvényekkel, bionapokkal és a biotermékek népszerűsítésének összehangolt stratégiájával tudunk kölcsönösen gyümölcsözőbbé tenni.

– A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara hogyan áll a biogazdálkodáshoz? Jelentős közéleti súlyát latba vetve segíti-e térnyerését? Ha igen, akkor milyen lépéseket tesznek ennek érdekében?

– A NAK stratégiájában az elsődleges célok között szerepel, hogy segítse a gazdálkodókat a magas környezeti értéket előállító gazdálkodási formákra való átállásban, az ösztönzők megismerésében, a szaktanácsadás és képzés, továbbképzés lehetőségének kiszélesítésében. A biogazdálkodás egészen biztosan népszerű forma lesz a jövőben is, hiszen a VP 2014-2020 intézkedései szinte kivétel nélkül, minden pályázati felhívásban előnyben fogják részesíteni az ökológiai gazdálkodást, feldolgozást.

Kis Miklós Zsolt agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkár úr a NAK alelnöke is egyben, így közvetlen lehetősége van a program elemeinek formálására, a feltételrendszer pontos meghatározására, az összefogás és a biotermék-promóció ösztönzésére. A NAK felkérést kapott a pályázati felhívásokat előkészítő munkacsoportokban való részvételre, melyekbe szakértőket delegálhattunk. Ők a választott tisztségviselőkkel egyeztetve képviselik a biogazdálkodás ügyét a Vidékfejlesztési Program végrehajtása során.

– Hogyan látja a formálódó ökológiai gazdálkodás támogatási terveit a 2015-2020 közötti időszakra?

– 2016. január 1. és 2020. december 31. között jelentős, 60 milliárd Ft összeget meghaladó keret áll majd rendelkezésre a biogazdálkodás terület alapú támogatására. Ez jelentős bővülés, figyelembe véve az eddigi támogatási keretet. A várható rendszer lehetőséget teremt új gazdálkodók belépésére is. Nehéz megjósolni, hogy a végleges pályázati felhívásnak köszönhetően végül mekkora terület lesz támogatott, de az biztos, hogy érvényesülni fog a többlet-ráfordítás és a hozamkiesés kompenzációjának elve, és az ösztönzők minden más felhívás esetén is a biogazdálkodók javára lesznek kedvezőbbek. A földvásárlásoknál elővásárlási jogot, az állami földekre kiírt haszonbérleti pályázatoknál többletpontot élveznek a biogazdálkodók, ami szintén komoly ösztönzőnek számít. Azt már tudjuk, hogy a KAP reform milyen előnyöket hozott a biogazdaságoknak az ún. „zöldítés” terén, és az is szembetűnő, hogy hosszútávon az EU minden újabb KAP reform esetén újabb és újabb előnyökkel és többlettámogatással fogja „jutalmazni”, ösztönözni a biogazdálkodást folytató gazdálkodókat.

– Önök arra törekszenek, hogy minél inkább feldolgozott állapotban hasznosítsák megtermelt termékeiket. Mi úgy látjuk, hogy bár a bio alapanyag értékesítés sem rossz üzlet, nagy adottság van a hozzáadott érték növelésében. Milyen javaslatai vannak arra, hogy a magyar ökológia gazdálkodás fejlődése felgyorsuljon és a biotermékek minél több magyar fogyasztóhoz eljussanak?

– A biotermékek értékesítése körül meglévő problémák ellenére úgy vélem, érdemes az ökológiai gazdálkodás és a közvetlen értékesítési láncok fejlesztésével a termelők és vásárlók közötti napi kapcsolatot erősíteni, mert végső soron ez alapozza meg a termelők gazdálkodásának sikerét és közvetlenül a vásárlók bizalmát is, hiszen az ökológiai élelmiszer vásárlása kifejezetten a bizalmon alapul. Ha csak pusztán az üzlet részét nézném, azt mondanám, hogy az alapanyag-termeléssel filléreket, míg ugyan költséges és nagy szaktudást igényel, de a feldolgozással forintokat lehet keresni. A minőségi igények már hazánkban is növekednek: a lakosság egyre bővülő tudatos szegmensében nő a nagyobb hozzáadott értékű (feldolgozott) és minőségű, ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek iránti igény, sőt egyes élethelyzetekhez kötődően a rászorulók száma is egyre nő. Nem titkolt szándékom, hogy a hazai biogazdaságok összefogásával hozzunk létre egy olyan termelői integrációt, amely megfelelő piackutatásra alapozva, összehangolt termeléssel és feldolgozással, az aktuális piaci igényeknek megfelelő, magas minőségű bioélelmiszerekkel ki tudja elégíteni a felé forduló hazai és nemzetközi igényeket egyaránt.

– Hol látja a szűk keresztmetszetet?

– Világszerte évente félmillió hektárral nő a biogazdaságok területének nagysága, csak nálunk csökkent. Európában évente 20%-kal nő a bioélelmiszerek fogyasztása, hazánkban ez sajnos stagnál. Összességében az EU-ban mi csak Romániát és Bulgáriát előzzük meg, a múltban számos értékesítési csatorna apadt el előlünk. Leginkább a fizikai és közgazdasági értelemben vett piacok, az összefogás, valamint a feldolgozottság hiányzik a sikerhez. Ennek hiányában a hazai biogazdálkodás nem lehet kellően sikeres, ami sajnálatos módon, szembe megy a világon tapasztalható tendenciákkal.

– Kedves Alelnök Úr! Köszönjük válaszait!

Dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2015/3)

[felül]