Tag Archive for: Tessedik Sámuel emlékülés

Életutam Tessedik útmutatásai alapján

Előzmények

Kisgyermek koromban (1930-1936) Gyomán még nem is hallottam Tessedikről, már találkoztam az általa felfedezett, népiesen nevezett sárgafölddel, a szikesek javítására felhasznált meszes márgával. Az eredeti Köhler porta területe 1200 négyszögöl volt, melyből az öröklések után három telek lett. Apám idejében a szülőházam telekmérete 400 négyszögöl nagyságúra csökkent. A telek mély fekvésű volt, ezért vastagon fel lett töltve sárgafölddel. A szomszédos két telket nem töltötték fel, ezért ott csapadékos években víz borította a kerteket, míg nálunk a talajjavító anyagként alkalmazott márga befogadta a csapadékot. A kertként használt telekrészen nem károsodtak a növények.

A második tapasztalatszerzésem 1936-ban volt. Anyai nagyapám 10 kat. hold szántót javíttatott sárgafölddel a Hármaskörös mellett fekvő területünkön, amit én is megszemlélhettem. A családon belül Gyomán beleszülettem a Tessediki talajjavításba, amely helyben 1944-1945-ben a Póhalmi Gazdák Területén folytatódott.

További szakmai ismereteim

1946-ban tanulmányaimat Szarvason a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Középiskolában folytattam és 1949-ben érettségiztem. Ez időszak alatt ismertem meg Tessedik teljes körű munkásságát kiváló tanáraink elméleti és gyakorlati oktatásán keresztül. Vízrendezést, talajjavítást, öntözést, a takarmány-ipari növények termesztést, a vetőmag előállítást, az istállózott-legeltetéses állattartást, a zöldség- a gyümölcs- a szőlőtermesztést, a feldolgozást, továbbá az Alföld fásításának fontosságát és a település fejlesztését. A gyakorlati ismereteket tangazdaság, kertészet és kísérleti telep segítette. A középiskola elvégzése után olyan elméleti és gyakorlati tudással rendelkeztünk, hogy az elég volt a szakmai beosztások ellátására, továbbtanulásnál pedig az elsők közé kerülésre.

Biokultúra 2017/6

Dr. Köhler Mihály

Munkásságom néhány kiemelkedő szakmai cselekedete

A sokirányú szakmai tevékenységemet az adott beosztásaim helyszínén kívül igyekeztem Tessedik példája nyomán országosan oktatni, megvalósítani és külföldön is bemutatni.

A Keleti Öntöző Főcsatorna építése az 1950-es években Földes határában leállt, mivel a bakonszegi gazdák a nyomvonalába eső földjeiket nem voltak hajlandóak átadni. Az öntözés szakmai jelentőségével győztük meg őket, így sikerült az építést befejezni, a Főcsatornát a Kék-Kállóba bekötni és a közelében egy jóléti víztározót létesíteni, továbbá az 1960-as években javaslatomra Hajdúszoboszlón a Főcsatorna partján gyümölcsöst telepíteni és üdülő övezetté kialakítani.

Az 1950-es években indult a homokterületeken az erdőtelepítési program. Debrecenben a Nagycserei Erdészet irányította a munkákat. A telepítés talajának előkészítéséhez a megye gépállomásain lévő 100 LE lánctalpas erőgépeket megszerveztem. A telepítés átterjedt a Nyírség homokos talajaira, ott nagyobbrészt akácot ültettek a szélerózió megszüntetésére.

A talajjavítás vonatkozásában felvértezett voltam, hiszen gyermekkoromban már megismertem és Szarvason a tangazdaságban kézi erővel mi is gyakoroltuk. A gépi szkréperes digózást Szarvason és Békésszentandráson a gazdáknál megtekinthettük. Bihar megyébe kerülve, ahol nem volt talajjavítás, kerestem a lehetőséget, hogyan lehetne ott beindítani. Füzesgyarmaton, Békés megyében, ahol már volt talajjavítás, annak eredményének és a kivitelezés végzésének a megtekintésére bemutatóra került sor, amin a bihari szakemberek is részt vettek. Így indult be több bihari településen a meszes talajterítéssel (digózás) a talajjavítás, továbbá a Berettyó mentén a digóbányák kutatása, amit én végeztem.

Az üzemi komplex meliorációs fejlesztések előtt javaslatomra elkészültek a genetikus talajtérképek. Ezek alapján Hajdúszoboszlón (1962-1966) üzemi belvízrendezés, talajjavítás és öntözés fejlesztés, Hajdúszováton a Tisza II. programban (1968-1972) komplex melioráció kivitelezése keretében öntöző modell gazdaság létesült az irányításom alatt. A fejlesztésekhez képzett szakmunkásokra és szakemberekre volt szükség, ebben is aktívan közreműködtem, oktattam, oktattam és oktattam, ahogyan Tessediktől és tanáraimtól tanultam.

A jövőbeni tennivalóim közül a legfontosabb a légkör, az élővizeink és a termőföld védelme, az utóbbin egészséges élelmiszer előállítása, ennélfogva a környezetvédelem és az ökológiai (bio) gazdálkodás elkötelezettje vagyok. Tessediket többen az első biogazdának tartjuk, ezért helyes lenne, ha Szarvason a képzés a jelenlegi mellett az ökogazdálkodással bővülne és a beiskolázásra az illetékesek sokkal nagyobb gondot fordítanának.

Ajánlásom

Ökológiai (bio)termeléssel biztosítható az egészséges élelmiszer előállítása, a talajok, a vizek és a légkör védelme.

  • Alkalmazzuk az ökológiai gazdálkodásban az engedélyezett ásványi anyagokat (zeolit, riolittufa, alginit, meszes altalaj, lápföld stb.) talajjavításra és tápanyagpótlásra. A felsoroltak alkalmazásának előnyei a hosszú tartamhatás, hozam- és termékminőség növelés. Javul a talajok fizikai-, kémiai- és biológiai állapota, ezáltal csökken a technológiai költségráfordítás.
  • Kidolgoztunk egy forgatás nélküli technológiát a riolittufa őrlemény felhasználásával a szerves trágyák, iszapok, illetve minden szerves eredetű melléktermék és hulladék kezelésére. A riolittufa őrleményt felhasználhatjuk az alom kezelésére (istállókban, karámokban). Ezzel biztosítjuk a biogén gázok lekötését és a környezet bűztelenítését. A technológia alkalmazásával nő a komposzt nitrogén értéke és a forgatás elmaradásával csökken a ráfordítási költség. Az állattartás minden területén a riolittufa alkalmazása biztosítja a bűztelen környezetet az állattartó telepeken, továbbá a lakókörnyezetben.
  • Kidolgoztuk és eredményesen alkalmaztuk a mélylazítással együtt alkalmazott eke nélküli talajművelést, mely jelentős ráfordítási költségmegtakarítást eredményez a szántóföldi kultúrák területén. Az ökológiai gazdálkodás területén nagy figyelmet érdemel, többek között a kötött és eróziónak kitett talajokon.
  • Az élővilágnak biztosítsunk refúgium (menedék) területeket, mivel ők a mi ingyen napszámosaink. Ezen a téren nagy károkat szenvedtünk az 1989 előtti gazdaságokban kialakított hatalmas táblaméretek miatt felszámolt fásítások (fasorok, fa- és bokorcsoportok), illetve egyéb vizes élőhelyek megszüntetésével. A jelenleg kialakult kis, közepes és nagy gazdaságok területén fontos feladat a melioráció (végleges utak, táblák, belvíz elvezető csatornák, víztározók kialakítása, továbbá a fizikai-kémiai talajjavítások megkezdése). Ahol az öntözőtelepek kiépültek és jelenleg nem üzemelnek azok felújítása és további területek bevonása ott, ahol erre a vízforrás rendelkezésünkre áll. Ahol a talajjavítás 1989 óta elhanyagolt, ott fel kell mérni a gyenge termőképességű talajok, vagy a táblán belüli foltok, vonulatok javításának helyzetét és be kell indítani újra a talajjavítást a hozamok biztonságos növelése érdekében.
  • Törekedni kell arra, hogy a növényszám a gazdaságban növekedjen és olyan növények termesztését is figyelembe kell venni, melyek a táj talajadottságai mellett eredményesen termeszthetők. Többek között figyelmet érdemel a vetőmag előállítás (a hazai vetőmagoknak kiváló a minősége). Gyógynövénytermesztés és a cukorrépa helyett a csicsóka felkarolása, az utóbbi nagy jelentőséggel bír a cukorbetegek számára, mint édesítő- és táplálkozási alapanyag.
  • Végezetül fontosnak tartom a hungarikummá minősített magyar akác ültetését, telepítését a kialakult jelenlegi üzemméretek területén és a vidéki településeken. Tessedik Sámuel, aki behozta és meghonosította hazánkban az akácot, ő különösen nagyot alkotott a hazai kedvezőtlen termőhelyű adottságú területek fásítása vonatkozásában, valamint mezőgazdaságilag a vidéki települések helyes építésének területén. Legyünk büszkék arra, hogy tevékenysége nyomán a Kárpát-medence mezőgazdasági sokszínű növényeinek meghonosítása és alkalmazása világviszonylatban elismert lett! Erre kell újra törekednünk és ezen a téren nagy feladat vár a döntéshozókra, a mezőgazdaság területén tevékenykedő szakemberekre és a földet művelő gazdákra.

Dr. Köhler Mihály
Tessedik Öreggazdász Egyesület
tiszteletbeli örökös elnöke,
kutatómérnök, c. egyetemi docens


Budapesten, a Vidékfejlesztési Minisztérium Darányi Ignácz Teremben 2012. december 19-én tartott „270 éve született Tessedik Sámuel” emlékülésen elhangzott előadás szerkesztett változata.*

Hölgyeim és Uraim!

Nagy örömömre szolgál és nagy megtiszteltetés számomra és az általam képviselt Magyar Biokultúra Szövetség és a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. számára, hogy előadást tarthatok Tessedik Sámuelről, a mezőgazdászról születésének 270. évfordulóját ünnepelve.

Az előadásom elején engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a személyes érintettség okán is. Egy hónapos voltam, amikor édesapám, Roszík Mihály – édesanyámmal, Miklós bátyámmal és velem együtt – lelkészként beköltözött abba az alberti evangélikus parókiába, amelyikben 1742-ben megszületett Tessedik Sámuel. Édesapám Szarvasról került Albertiben, ugyanúgy, mint korai lelkész elődje id. Tessedik Sámuel, Tessedik Sámuel édesapja; Alberti pedig adta Tessediket Szarvasnak, a hazának és a világnak, lelkészként, mezőgazdászként, egészségnevelőként, mindenesként!

Gyermekkorunkban számtalanszor olvastuk az emléktábla szövegét:

„Itt született 1742. április 20-án TESSEDIK SÁMUEL evangélikus lelkész, a hazai népművelés úttörője, a magyar róna fáradhatatlan, áldott munkása…”

Valahol ezen az oldalon lenne a helye Tessedik Sámuelnek, ha nem maradt volna el anyakönyvezése.

Önéletírásából is tudjuk: „Születésem helye Alberti, Pestmegyében, hol 1742. ápr. 20-án láttam először a napvilágot.”, más források is így tudják, azonban ennek nyomát nem találjuk a máig gondosan megőrzött és akkor is alaposan vezetett jegyzőkönyvben. A máig őrzött legenda szerint „annyira örült tisztelendő úr a gyermek érkezésének, hogy örömében még el is felejtette beírni az anyakönyvbe”.

A parókiai „hely szelleme” folyamatosan hatott ránk, pályáink együtt fedik le Tessedik tevékenységi területét, hiszen két fiútestvérem útja innen a teológiára, kisebb húgomé és az enyém a mezőgazdaság irányába, másik húgomé – bár Tessedik orvos nem volt, de hatalmas egészség(re) nevelő volt – az orvosi pályára vezetett.

Nem vitatható, hogy – a máig meg nem bánt – mezőgazdászi pályaválasztásomban a döntést megelőzően alaposan megismert tessediki pálya, a reá bízottak iránt érzett felelőssége, újra nyitottsága is inspirálta.

A szervezők vélhetőleg végül Gábor öcsémmel együtt lelkészi, illetve mezőgazdászi hivatásunk és az alberti parókiából indulás okán hívott bennünket előadónak erre az emlékülésre, mégis rákérdeztem e rendezvény spiritus rectorára, dr. Köhler Mihályra, a Tessedik Öreggazdász Egyesület elnökére, hogy miért engem hívott a címben jelzett előadásra. Válasza ennyi volt: „Nyugodj meg, Tessedik volt az első biogazda.”

Ennek megfelelően rövid előadásomban Tessedik Sámuel mezei gazdasági munkásságát a mai biogazdálkodás szemlélete szempontjából próbálom bemutatni.

Tessedik egész életét a jóra törekvés hatotta át, szinte minden energiáját arra fordította, hogy jobb legyen a reá bízottaknak, másként azoknak, akik bíznak benne!

Egy ember életpályáján minden mindennel összefügg. A mezőgazdasághoz értő lelkész nem tudja úgy felkeresni hívét „lelki ügyekben”, hogy ne szóljon egy-két jó szót a gazdálkodásról is, vagy fordítva, nem taníthatja tanítványait a jó gazdálkodásra anélkül, hogy a lelkükkel is foglalkozna. Most én mégis e kettőség ismeretében Tessedikről, a mezőgazdászról fogok tudnivalókat közölni.

Gyakran olvassuk, halljuk, hogy „megelőzte korát” és tényleg így van. A bevezetett újításai, új szemlélete, gondolkodásmódja számtalan esetben szinte leküzdhetetlen akadályokba, értetlenségbe ütközött, és egészen biztos, hogy jóért való a küzdelme sokkal, de sokkal több energiát fogyasztott, mint a jók kitalálása! A dán lelkész, a „protestáns” szentként tisztelt Grundtvig fél évszázaddal később járta sokban hasonló pályáját, amely kor már lényegesen nyitottabb volt az új befogadására.

Tessedik ugyanazt tapasztalhatta, talán mondták neki is hívei, mint Grundtvignak, amikor prédikációiban hirdette, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, hogy az örök élet milyen felhőtlen, milyen jó lesz a feltámadás után: „Tisztelendő úr! Nem lehetne egy kicsit jobb, itt a földi létben is?”

Élete célja a lelkek megmentése, Istenhez vezetése mellett a földi lét jobbá tétele volt! Tanítással, tanácsolással, jó példával próbálta ezt elérni!

A mai biogazdálkodás Tessedik nyomdokain jár, amikor azt tanítja, hogy el kell dobni az értéktelent, a nem ható, vagy rossz irányba ható ósdi eljárásokat, módszereket, ugyanakkor meg kell tartani a régi, de jó tapasztalatokat, az ősi tudást. Ezeket bátran kell kombinálni az új, hatékony anyagokkal, eljárásokkal; a Teremtést magától értetődően tisztelő tessediki korban még nem kellett, ma sajnos már hozzá kell tennünk, feltéve, hogy azok nem rombolják a környezetet, nem veszélyeztetik az ember egészségét, az emberiség jövőjét!

Tessedik azt tanította több, mint 200 ével ezelőtt, amit mi biósok is vallunk, hogy az egyoldalú táplálkozással szemben a sokoldalúra van szükség, ezért ajánlotta és maga is termesztette egyebek mellett a kukoricát, burgonyát, salátát, sárgarépát, gyógy- és fűszernövényeket és ezek gyűjtésére bíztatott!

A jó biogazda – a mai 3-4 növényt termesztő szokványos gazdálkodási gyakorlattal szemben – hozzá hasonlóan vallja, hogy „sok lábon kell állni”, és a megfelelő növényt, a megfelelő helyen kell termeszteni. Ezért Tessedik kicsiny gazdaságában 53 féle növénnyel foglalkozott és azt próbálta melyik lesz a jó, eredményes, melyeket ajánlja a benne bízó gazdáknak! Neki köszönheti a magyar mezőgazdaság a lucerna és a vöröshere meghonosítását, amely növények területét, ha összeadnánk, már több millió hektárt tenne ki azóta Magyarországon. Ezen növények N gyűjtési sajátosságát még nem ismerhette, de felfigyelt arra, hogy termesztésük jó az utánuk következő növényeknek („felhozza a tápanyagot és a vizet”), felhívta a figyelmet a vetésforgó előnyeire, amely a mai biogazdálkodásnak is alaptétele!

Tessedik honosította meg a ma termesztett szántóföldi növényeink közül hazánkban a mohart, a baltacimet, a bükkönyt, a sáfrányt.

A sokoldalú mezőgazda kertészkedése során 300 gyümölcs és szőlőfajtát gyűjtött össze és termesztett, így Tessedik késői utódai ma a biogazdák, akik őrzik a biodiverzitást, lehetőségeik szerint termesztik a ritka ősi gyümölcsfajtákat és tájfajtákat, tartják az őshonos állatokat!

Az iparszerű gazdálkodásban a világon sokfelé a trágya ma nyűg, veszélyes hulladék, míg a mai biogazdák, Tessedik nyomdokain járva a legjobb, leginkább megbecsülendő tápanyagforrást látják benne! Vallotta, hogy az istállózó állattartásban képződött trágyának a földön van a legjobb helye!

A termesztés biztonságának növelését az öntözés fejlesztésében látta és a vízrendezésben, a termények tárolására a vermelés helyett magtárak létesítését szorgalmazta, amelyek lényegesen jobban képesek megőrizni a megtermelt termékeket!

A mai biogazdák a legfontosabb értéknek a termőföldet tekintik! Ebben is Tessedik nyomdokain járnak. Ő elévülhetetlen érdemeket szerzett a talajok, elsősorban a szikesek javításában! A földek megóvása érdekében a fásítást, a mezővédő erdősávok létesítését szorgalmazta, és a futóhomok megkötésére hozta Magyarországra a – ma érdemtelenül sokat szidott – akácot, amely a magyar bioméhészek legfontosabb méhlegelője, terméke a bioméz, világszerte megbecsült, nagy értékű hungaricum!

Fontos agrotechnikai ajánlása volt a többszöri, jó szántás, jó ekével, a növények sorba vetése a szórt vetéssel szemben, amely könnyebbé teszi a gyomok visszaszorítását. Új típusú gépeket hozott a fejlett külföldről, hogy a munkákat gyorsabban, jobb minőségben, másként lehessen elvégezni!

A biogazdálkodás alapeszméje a teljes körűség! Ez volt Tessedik alapállása is! Ezért az állattartás sem maradhatott ki a javítandó területek közül. Az istállózó állattartást, a selyemhernyó tenyésztését és a méhészet fejlesztését is célul tűzte ki, felhívva a méhészek figyelmét arra, hogy a méz kinyeréséhez a méheket nem kell elpusztítani; ez ma a bioméhészetben is egy fontos követelmény.

A teljeskörűség a megtermelt termékek feldolgozására is kiterjedt. Fonni, szőni tanultak a gyermekek Tessedik iskolájában és az élelmiszer készítés sem maradhatott ki. Az állat­tenyésztés fellendülését a tejtermék feldolgozás is követte, kortársa méltatta: „Tessedik tanítása eredményeként a szarvasiak több tehén és juhvajat és sajtot hoznak Pestre, mint … Pest, Pilis és Solt összekapcsolt vármegyék”.

Gyönyörű vallomása lehetne a biogazdák vezérmondata is, amely a fenyegető globális felmelegedés korában most bizonyosan aktuálisabb, mint a XVIII. században, vagy valaha volt:

„Gazdasági kertem nyilvánvalóvá tette azt a (…) félreismert nagy igazságot, hogy az ember, mint Istennek privilégizált sáfára a földön, ha méltóságát, képességeit, rendelkezésre álló eszközeit felismeri s hasznosítja, szorgalommal még az éghajlatot is enyhébbé formálhatja.”

Többfelé Tessedik munkásságát értékelő könyvekben olvashatjuk: „Megelőzte korát! …. és végül elbukott”.

Mi, magyar bio mezőgazdászok másokkal együtt valljuk, hogy megelőzte korát, azt azonban nem, hogy végül elbukott, hiszen élete, munkássága példa számunkra, amelyet halála után közel 200 évvel is hálával emlegetünk. A jutalmat, az értékelést nem is tőlünk, emberektől várta:

„Áldott legyen ezért az Úrnak szent neve! Én reméltem, az Isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, melyeknek magvait talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó remény fejében elvetettem.”

Áldott legyen az Úrnak szent neve azért, hogy ez bekövetkezhetett!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

* Az idén 275 éve született Tessedik Sámuel emlékére ajánljuk! Aktuálisabb, mint valaha! (RP)

Dr. Roszík Péter
Magyar Biokultúra Szövetség alelnöke,
Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője
(Biokultúra 2017/6)