Cora Erzsébet

Ötven évvel később rehabilitálta ugyan a Főiskola, ám a szocreál korszakban mellőzött művészként dolgozott, csakúgy, mint férje, Sugár Gyula. Ennek ellenére derűsen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor az asztalfióknak író vagy „egymásnak alkotó” írók, festőművész barátaikkal – Gyarmati Tihamér, Mándy Iván, Kálnoky László –, mint afféle „titkos társaság” voltak alkalmanként egymás közönsége.

Mint mondja, annyi előnye volt a politikai helyzetnek, hogy azt festett, amit akart, ami érdekelte. S hogy hol állíthatott ki – többnyire vidéken –, azt úgyis a kultúrpolitikai jelölte ki. Nagyobb tanulmányúton Olaszországban és Németországban járt.

Hagyományos témát (főleg csendéletet) és absztrakt képeket egyaránt festett, munkáit élénk, dinamikus színvilág jellemzi. Festői kifejezésmódja a színeken keresztül érvényesül, és még hagyományos témájú képein is megjelenik egyfajta, színei­ben és formáiban egymásba ágyazódó, tobzódó organikus szisztéma, a biológiai képződményekre jellemző rendszer.