Csirkefogyasztás a talaj tápanyagpótlása mellett
A Debreceni Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskolájának doktorandusz hallgatója, Kiss Nikolett Éva a K&H bank által a tavalyi év során meghirdetett, a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázat PhD kategória 1. helyezett díjazottjaként azt vizsgálja, hogy környezeti terhelés szempontjából a baromfitrágya használata mennyivel több előnnyel jár, mint a műtrágya alkalmazása. Az eddig elért eredmények igen kedvezőek, mivel több szempontból is megállják helyüket.
A lakosság csirkehús fogyasztása emelkedő tendenciát mutat, ez egyre több szerves hulladék képződését jelenti. Mindez az ökológiai gazdálkodás megvalósítása mellett a műtrágya-ellátás esetleges zavaraira is megoldást jelenthet, hiszen a nagymértékben keletkező baromfitrágya a talaj tápanyagutánpótlásának eszköze lehet. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2020-as évi adatai szerint Magyarországon évente fejenként 25 kg-ot meghaladó csirkehúst fogyasztunk, ami a teljes húsfogyasztásunk több, mint harmadát jelenti.
Az irányzatok világszinten is hasonlóan alakulnak, az elmúlt két évtizedben az ipari csirketermelés megduplázódott. A húscéllal nevelt broiler csirke mennyisége 2000-ben 14,38 milliárd darab volt, 2020-ban pedig már közel 33,1 milliárd. A növekvő számú népesség élelmezésének támogatása mellett, a nagyobb mennyiségű baromfitrágya hasznosítása is egyre jobban előtérebe kerül. A kontinensünk klímasemlegessége miatt született európai zöld megállapodás egyik célkitűzése a műtrágya használat mérséklése, a szerves trágya alkalmazásának elősegítése, a talajok szervesanyag tartalmának növelése.
Kiss Éva vizsgálatai a broiler csirke tartáshoz kapcsolódóan a keletkezett szerves hulladék hasznosítására, a környezeti terhelés csökkentésére irányulnak. A termőföld tápanyagtartalmának fenntartható visszapótlásában a csirketermelés hatékony megoldást jelenthet, ugyanis a komposztált és pelletált baromfitrágya (CPPL) egy környezetkímélő termék. Nikolett a feldolgozás folyamatát, valamint a növénytermesztésben való használat környezeti hatásait vizsgálta 11 hatáskategóriára vonatkozóan az úgynevezett életciklus-értékelés módszerével.
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a savasodási és az eutrofizációs potenciál kivételével a CPPL előállítása kisebb környezeti terheléssel jár, így annak használata megfelelő tápanyag-utánpótló alternatívát jelenthet és az ökológiai gazdálkodásban is alkalmazható. Az Európai Bizottság az Ökogazdálkodási Akciótervben az ökogazdálkodással érintett mezőgazdasági területek arányát 2030-ra 25 százalékra szeretné növelni, így ehhez is nagymértékben hozzá lehet járulni. A jelenlegi gazdasági és energiapaci körülmények között az emelkedő beszerzési árak, a bizonytalanná vált műtrágyaellátás mellett a termésbiztonság fenntartása érdekében ésszerű és reális megoldást jelent a műtrágyák legalább részbeni kiváltása, ezzel egyidejűleg az ágazat által felhasznált erőforrások és költségek csökkentése, a környezet óvása, a fenntarthatóság támogatása.
Forrás: https://agraragazat.hu
(Biokultúra 2023/2)
