Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ember és természet kapcsolatát évezredeken keresztül a kölcsönösség jellemezte: békességben éltünk, annak részeként, az élővilággal. Az első ipari forradalom óta azonban egyre nagyobb veszélyben van ez a béke. Az egyensúly ember és természet kapcsolatában egyre törékenyebb. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az utóbbi néhány száz évben, a természetet pusztítva „magunk alatt vágjuk a fát”. Csökken az ökoszisztémák, fajok és gének változatosságát adó, gazdaságainkat, társadalmainkat fenntartó szolgáltatásokat nyújtó biodiverzitás. Nem meglepő persze, hogy a környezeti tevékenységek koordinálására és a fenntartható fejlődés elősegítésére már jó ötven éve létrehozott ENSZ Környezetvédelmi Program is megállapította, hogy ennek a kedvezőtlen folyamatnak a legfőbb okai között a népesség és a természetbe beavatkozó emberi tevékenység ugrásszerű növekedése áll az első helyen.
A kedvezőtlen folyamatok megállítása és megfordítása érdekében széles körben, a szakmánkon kívüli világban is tudatosítani kell, hogy a biológiai sokféleség az egészséges élelmiszerektől a nyugodt környezetig „ökoszisztéma szolgáltatásokat” is nyújt. A zavartalan ökoszisztémák szerepet játszanak a járványok és betegségek, valamint a természeti katasztrófák elkerülésében. Az emberi társadalom rétegződik, tagozódik. Adódik tehát a kérdés: ha már felismertük a célt, milyen módon, a közösség mely szintjén, vagy éppen egyénileg tudunk a leghatékonyabban, leghatásosabban fordítani a sorsunkon. A válasz sejthető: minden szinten nagy munka vár ránk.
Mindazonáltal nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek a mezőgazdaságban nem elsősorban a távlatokról szóltak, hiszen több súlyos kihívással szembesült az ágazat, rendkívüli körülmények között kellett, hogy helytálljanak a gazdák. Elég a koronavírus-járványra, a rendkívüli időjárási körülményekre, a magas takarmány-, műtrágya-, növényvédőszer- és energiaárakra, az állatbetegségekre, az emelkedő finanszírozási költségekre, vagy éppen a munkaerőhiányra gondolni. Ezt a helyzetet súlyosbította az orosz-ukrán háború és a történelmi méretű aszály. Jelenleg pedig a magas infláció és az ennek hatására szűkülő élelmiszerpiac jelent egyre nagyobb kihívást.
Hölgyeim és Uraim! Én abban az egyszerre hálás és hálátlan, de mindenképpen felelősségteljes helyzetben vagyok, hogy ismerem és látom a problémák keletkezését, a veszélyek fokozódását, ugyanakkor a megoldás keresésében, az eszközök kiválasztásában és a munka végrehajtásában is nagyobb szerep hárul rám. A jó hírem az, hogy a munka már elkezdődött: az Agrárminisztériumban kiemelten fontos kérdésként kezeljük a biológiai sokféleség megőrzését és ezzel összefüggésben az ökológiai gazdálkodás támogatását. Ahogyan az organikus mezőgazdálkodás a teremtett világunk megőrzése érdekében egyesíti a hagyományt, az innovációt és a tudományt, hogy minden érintett számára jó életminőséget segítsen elő, ezeket a célokat a mi jövőképünk is tartalmazza.Ennek a jövőképnek a megvalósulása érdekében a következő időszak teendőit négy fő pillér mentén szervezzük. Az első pillér alatt szereplő intézkedések célja a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások versenyképességének növelése és piacra jutásának javítása, illetve a nemzetközi versenyben való helytállásuk fokozása. A minőségi élelmiszer pillér alatt megfogalmazott célok között szerepel az élelmiszer-önellátás biztonságának szavatolása, a minőségi élelmiszer-ellátás biztosítása. A harmadik a zöld jövő pillér, amelynek célja a klímaváltozáshoz alkalmazkodó és környezetkímélő gazdálkodás megteremtése a természeti erőforrások megőrzése mellett. Végül az úgynevezett megújuló vidék pillér egyrészt a vidéki települések fejlesztését határozza meg, másrészt a generációs megújulást a gazdálkodásban. És a következő jó hírem az, hogy nem csupán a zöld jövő, hanem mind a négy pillér közös célrendszere magában foglalja a fenntarthatóságot.
De hogy ne csak a jövőről beszéljünk, büszkék lehetünk arra, hogy az elmúlt években a világ más országaihoz hasonlóan Magyarországon is jelentősen nőtt az ökológiai művelésbe vont, ellenőrzött terület nagysága és az ökológiai gazdálkodást folytató gazdaságok száma: 2020-ban 301 430 hektáron folytattak ellenőrzött ökológiai gazdálkodást, amelynek kétharmada már átállt, egyharmada pedig átállás alatt lévő terület volt. Az ökológiai gazdálkodás 2020-ban a hazai mezőgazdasági területek több mint 6 százalékát tette ki, ami jóval magasabb a korábbi, 2,5-3 százalékos aránynál. Ezzel az európai uniós tagállamok között – Horvátország és Bulgária után – Magyarország érte el a harmadik legnagyobb léptékű fejlődést. Világviszonylatban az ökológiai gazdálkodásba vont területek bővülését tekintve a 10. legdinamikusabban fejlődő ország vagyunk.
Az ökológiai gazdálkodás mint élelmiszertermelési rendszer, egyszerre tűzi ki céljául a talajok és az élővilág épségének, valamint az emberek egészségének megőrzését, és – ahogy már említettem – ötvözi a hagyományt, valamint a tudományos kutatás és az innováció eredményeit. Tudományos kutatások támasztják alá, hogy az ökológiai módszerekkel művelt területeken a biológiai sokféleség átlagosan mintegy harmadával nagyobb, mint a hagyományos művelésű földeken. A biogazdálkodás jövője szempontjából kedvező fejlemény, hogy a környezetre és egészségre gyakorolt előnyös hatásain kívül ma már a gazdasági haszna és jelentősége is előtérbe kerül, így követendő mintaként és célként jelenik meg az új Közös Agrárpolitikában (KAP). Ugyanez elmondható a fenntartható mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésre történő átállást előirányzó, és az Európai Zöld Megállapodás központi elemeinek számító Termőföldtől az asztalig és Biodiverzitás stratégiáról.
Szeretném ismét leszögezni, hogy az ökológiai ágazat fejlesztése stratégiai érdek, így az Agrárminisztérium minden lehetséges módon – a Vidékfejlesztési Program számos intézkedése által – segíti az ökológiai gazdálkodás hazai előmozdítását. Ezt a célt hivatott elősegíteni az „Ökológiai gazdálkodásra történő áttérés, ökológiai gazdálkodás fenntartása” (ÖKO) felhívás, amelynek célja a konvencionális területek ökológiai művelés alá vonásának ösztönzése, illetve az ökológiai művelésbe vont területeken a gazdálkodási mód fenntartása. A 2015-ben, 2018-ban, majd 2021-ben ismételten meghirdetett felhívás az ökológiai gazdálkodásra átálló gazdaságok számának és az ökoterületek méretének növelésében is egyértelműen sikeresnek tekinthető. Az ÖKO15-ben csaknem 135 ezer hektár volt a támogatott terület nagysága, az ÖKO18-ban pedig megközelítőleg 100 ezer hektár. Az ÖKO21-ben a támogatott terület nagysága 175 ezer hektár, a támogatás kötelezettségvállalási időszaka pedig 2022. január 1-jén kezdődött és 2024. december 31-ig tart.
A jelenleg is tartó, ökológiai gazdálkodást támogató felhívások főbb adatait összegezve tehát elmondható, hogy 2022-23-ban több mint 5500 gazdálkodó nyújthat be kifizetési kérelmet az ökológiai támogatás keretében és csaknem 275 ezer hektár után igényelhetnek ilyen támogatást a kedvezményezettek. Közelíti a 200 ezer hektárt azoknak a területeknek a nagysága, amelyek után a gazdálkodók az ökológiai gazdálkodás fenntartására kapnak támogatást. A fenntarthatósági célok iránti elköteleződésünket mutatja az is, hogy 2022-től átlagosan 74 százalékkal növekedtek a támogatási összegek.
Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy a közelmúltban jelentettük be, hogy megindultak a 2022. évi agrár-környezetgazdálkodási (AKG) és ökológiai gazdálkodási (ÖKO) támogatások kifizetései, így a tavaszi munkák idején a tervek szerint mintegy 130 milliárd forint értékben jutnak forráshoz a programokban részt vevő gazdálkodók. Ez is mutatja, hogy a magyar kormány és az agrártárca továbbra is minden helyzetben a magyar gazdák mellett áll.
Ezek a pénzek még a „régi” támogatási rend alapján érkeznek, de a januártól a rendszer alapját adó magyar KAP Stratégiai Terv –, amely egyben foglalja össze a vidékfejlesztési és közvetlen támogatásokat, valamint az ágazati intézkedéseket – szintén erőteljesen támogatja a környezeti és klímaszempontból előnyös beavatkozásokat.
Erre szükségünk is van, hiszen az egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy 2027-ig megduplázzuk az ökológiai művelés alá vont területek méretét, elérve ezzel a 10 százalékos ökoterület-arányt. Ezen célkitűzéshez – egyebek mellett – hozzájárul az is, hogy a most futó intézkedések befejezése után 2025-től új, 5 éves programot indítunk a Stratégiai Terv alapján.
A mezőgazdasági termelést is a megváltozott környezeti feltételekhez kell igazítanunk. Ennek fontos eszköze a környezet- és klímatudatos gazdálkodási gyakorlatok alkalmazása, amelyek fejlesztik a táj mozaikosságát és a biodiverzitás sokszínűségét, javítják a talajok állapotát és vízháztartását, vagy éppen a fenntarthatóbb növényvédőszer-használatot. Az Agrárminisztérium a környezet- és klímatudatos mezőgazdaság fejlesztésének folyamatában ezt úgy fordíthatja gyakorlattá, hogy a kötelező és korlátozó szabályok helyett még nagyobb hangsúlyt fektet az önkéntes és ösztönző jellegű programokra. A most induló Agro-ökológiai Program (AÖP) ilyen ösztönző támogatási forma, amely egy zöldítésszerűen működő, tartalmában az agrár-környezetgazdálkodási támogatási formához (AKG) hasonló, önkéntes vállalásokon alapuló, egyéves támogatás.
A program részleteinek ismertetését már tavaly, a nyár végi és őszi munkák megkezdése előtt megkezdtük, olyan választható előírásokat határoztunk meg, amelyek a gazdálkodók számára már részben ismertek korábbról, érthetőek, ugyanakkor környezeti szempontból is hasznosak. Ezek a mezőgazdasági gyakorlatok a talaj- és vízvédelemre, a biológiai sokféleség védelmére, valamint az éghajlatváltozás mérséklésére fókuszálnak. Az uniós jog alapján az AÖP forráskerete ugyanabból a pénzügyi keretből képződik, mint amiből az alaptámogatásé, vagy például a termeléshez kötött támogatásoké. Aki tehát nem lép be az AÖP-be, az lemond a közvetlen támogatások egy részéről.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy az új KAP Stratégiai Terv alapján tervezett számos agrárberuházási, illetve normatív jellegű felhívás előnyben részesíti az ökológiai gazdálkodást folytató mezőgazdasági termelőket. Amellett, hogy az Európai Unióból érkező források jelentős részét zöld támogatásokra fordítjuk, segíti a fenntarthatósági célok elérését az is, hogy a 80 százalékos nemzeti kiegészítő forrást is tartalmazó teljes borítéknak mintegy 36 százaléka lesz zöld.
Hölgyeim és Uraim! Eddig szinte csak arról ejtettem szót, hogy milyen eszközökkel, hogyan támogatjuk az ökológiai gazdálkodást és mekkora az erre szánt források nagysága.
Igazságtalanok lennénk ugyanakkor a természettel, illetve a szektor szereplőivel szemben, ha elhallgatnánk, hogy a biogazdálkodás hozzájárul a KAP Stratégiai Tervben is szereplő több célkitűzés eléréséhez. Segítségével csökkenthető ugyanis a fokozottan veszélyes növényvédőszerek és a műtrágyák használata és ezzel egyidejűleg biztosítható, hogy a talaj nem veszít a termőképességéből. És az sem mellékes, hogy az ökológiai gazdálkodásba bevont területek nagyságának növelése „saját jogon is szerepel” a célkitűzések között.
Ahogyan az elmúlt évek kihívásait számba véve is szóba került a rendkívüli időjárás, csak megismételni tudom, hogy napjainkban az egyik legnagyobb problémát az éghajlat rendkívüli változása és a szélsőséges időjárási körülmények jelentik. Az ökogazdálkodás azonban lehetőségként szolgál a klímaváltozáshoz történő adaptáció, valamint a talajok, a levegő és a biodiverzitás védelme érdekében. A hazai mezőgazdaság genetikai bázisa gazdag, tehát a potenciál adott, hogy kihasználjuk a hagyományos gazdálkodás megoldásait is. Az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott fajták kitűnnek igen gazdag beltartalmi jellemzőikkel, a klímaváltozásnak jól ellenállnak, valamint kevesebb vegyszer felhasználásával termeszthetőek. Ezen fajták képesek megfelelni a változó környezeti kihívásoknak és közben a területi adottságoknak megfelelő tulajdonságokkal rendelkeznek.
Tény, hogy nem az ökológiai gazdálkodás menti meg a világban a túlnépesedés miatt egyre nagyobb igényű termelést, de a minőségi élelmiszer és a környezetkímélő gazdálkodás miatt fontos a fenntartása és a növelése. A kínálati mellett pedig legalább olyan fontos a keresleti oldal is, hiszen nem túlzás azt állítani, hogy a jövőnk múlik azon, hogy képesek vagyunk-e a természeti erőforrások mennyiségéhez szabni az igényeinket és megtaláljuk-e megújításuk lehetőségeit. Ebben a hosszú távon eredményt hozó és kitartást igénylő munkában is számíthatnak a támogatásunkra.
És végül engedjenek meg nekem egy személyes hangú jó tanácsot is! Ha tehetik, töltsenek minél több időt a kertjükben! Mert ahogyan a XIX. és a XX. század fordulóján alkotó brit kertészeti tekintély, Gertrude Jekyll tartotta, a kert nagy tanítómester. Türelemre és odafigyelésre tanít; szorgalomra és szigorú gazdálkodásra, mindenekelőtt azonban a teljes bizalomra. És erre a bizalomra most mindennél nagyobb szükségünk van.
Ennek jegyében kívánok Önöknek hasznos időtöltést a tapasztalatcseréhez, és azt is kívánom, hogy ne kelljen újabb három évet várni a következő találkozóig!