Elment a Kevi lovag! Búcsúzunk dr. Győrffy Sándortól
Dr. Győrffy Sándor – mindenki Sanyi bácsija – a bio közélet meghatározó szereplője volt. Álljon most itt búcsúzóul Frühwald Ferenc megemlékezése és képes összefoglaló Sanyi bácsi életéből.
Tisztelt családtagok, rokonok, barátok, ismerősök volt munkatársak!
Mindannyian azért jöttünk, hogy méltó búcsút vegyünk dr. Győrffy Sándor porhüvelyétől, hogy elkísérjük utolsó földi útjára, megadva a végtisztességet. Természetes, hogy ilyenkor a gyász szomorúsága lengi be szívünket. Én most mégis arra kérlek benneteket, hogy a gyász érzését – mely tulajdonképpen saját magunk sajnálata –, váltsa fel vagy legalább is egészítse ki az öröm, hogy földi zarándokútjának társai, részesei lehettünk. Hitünk szerint a halál pillanata egyben a mennyei születésnap is. Ezt a születésnapot ünnepeljük most. A komorság és szomorúság amúgy is idegen volt szívélyes, gyakran bohém természetétől. Azt hiszem odafentről jó maga is azt kívánja, hogy mosolyogva emlékezzünk az együtt töltött időkre.
Sándorhoz atyai jó barátság fűzött, ezért köszönöm a kitüntetést, hogy most itt búcsúztathatom.
Teljes életpályája bemutatására kevés ez a néhány röpke perc, korábbi szakmai munkásságát méltatni pedig nem vagyok hivatott, annyit azonban el kell mondanom, hogy a kisnemesi származása, jómódú gazdálkodó családja vörös posztó volt a kommunisták szemében és tehetsége kibontakozását erőszakkal akadályozták.
A lovak szeretete egész életét végigkísérte
De Sándort különleges anyagból gyúrta a Teremtő. Megajándékozta szikár, szálfa termettel, sugárzóan szép tekintettel és szépen szóló bariton hanggal. De a szálfa termethez gerinc is kell. Mégpedig egyenes. Ez már Sándor érdeme. Mondta is, ez nem hajlik, legfeljebb törik. Ez a konok állhatatosság, precizitás jellemezte minden munkáját. A megpróbáltatások nem szegték kedvét. Sőt! Bajusza alatt mindig derűsen mosolygott, miközben szemei huncutul csillogtak tele életenergiával, tenni akarással. A Biokultúrához a kezdet kezdetén csatlakozott. Boldogan vállalt előadásokat, sokszor száz kilométereket autózva örök szerelme a bogárhátú nem éppen kényelmes ülésén, úgy is, ha szavaival élve: egy kutyadobó fillért nem kapott érte. A tücskök életét élte nem a hangyákét. Ha barátokkal találkozott, derékszíján ott volt bőrtokjában kedvenc bicskája, hogy szalonnát szelhessen vele és néhány kupica, hogy koccinthassanak egymással.
Nem gyűjtött kincset, amije volt két kézzel osztogatta. A tudását is. A Biokultúra Egyesület szakmai bizottságában jó pár javaslata alapján készült az az eljárásrend ami a Biokultúra ellenőrzési gyakorlatát segítette. Ennek az ellenőrzési csoportnak lett vezető főellenőre.
Humánuma itt is felszínre tört. Az ellenőrzéseket nem egy BKV ellenőr nyersességével végezte, hanem egy jószándékú néptanító emberségével. Olyannyira szívén viselte a biogazdálkodás kalandos és kockázatos útjára vállalkozókat, hogy előzetes „felmérő látogatáson” próbálta kideríteni, az adott terület alkalmas-e a sikeres művelésre, a gazda felkészültsége pedig elegendő-e. Ilyenkor szívesen adott tanácsot, segített a vetésforgó megtervezésében. Munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ellenőrzési rendszert világszerte elfogadták, amelyből később megszületett a Biokontroll. Tanácsait nem csupán szűk körben terjesztette. A Magyar Televízió profi munkatársai hamar felfedezték fotogén alkatát és szép, ízes kevi dialektusát. Hamarosan az ország kedvenc műsorvezetője lett, többek között a legendás „Napraforgó” műsorban, amolyan „alternatív Bálint gazda”.
A Napraforgó c. élő adásban
Kalendárium c. élő adásban
Energiája töretlen volt. Az élet egyik legnagyobb igazságtalansága, hogy a kor előrehaladtával a szellem frissességét a test legtöbbször nem tudja követni. Úgy tűnt, Sándornál ez megdőlni látszik. Közel nyolcvan évesen hű társával, Ildikóval felépített egy nulla energiaszintű alternatív házat, ami harmincéveseknek is erőpróba lett volna. Közben előadások előadások hátán. A szakmai információkon túl, a Biokultúra rendezvényein is minden alkalommal elszavalt néhány verset a saját költeményeiből, vagy a kedvenc költőfejedelem Reményik Sándor örökbecsű sorait.
Rendkívüli memóriájának köszönhetően soha nem volt szüksége papírra. Ha papírra volt szüksége, kizárólag azért, hogy méhsejtet utánzó hatszög ábrákat rajzoljon, ami egymáshoz illesztve a biogazdálkodás rendszerét jelképezte. Ez a kapcsolódó hatszöghalmaz személyes védjegyévé is vált, mely rendszert életigenlő gazdaságnak nevezett. Mert ilyen volt Sándor – életigenlő!
Most, hogy utolsó útjára kísérjük, ez a kép maradjon meg bennünk emlékezetül.
S, hogy végül is egyházi szertartás keretében történik elbocsátása, hivatalosan is megkapta a vízumot Isten országába. Így van jól! Mert ott a helye!
Végezetül álljon itt kedvenc verse, amely credojának is tekinthető!
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Dr. Győrffy Sándor és a cikk szerzője, Frühwald Ferenc
Frühwald Ferenc búcsúbeszéde a gyászszertartáson
Frühwald Ferenc
(Biokultúra 2015/4-5)
