A minap kaptuk a szomorú hírt, hogy hirtelen halállal, váratlanul eltávozott közülünk Bolye Ferenc, a Kishantosi Mezőföld Népfőiskola és a kishantosi Ökológiai Mintagazdaság egyik megálmodója.
Ferenc remek ember és szakember volt. Példa lehet mindazok előtt, akik élethivatásuknak tekintik a jó mezőgazdaságot, emelkedettebben az embertársak ellátását egészséges, biztonságos és finom élelemmel. Kisujjában volt a szakma, főként az erő- és munkagépek használata, a talajművelés, a sorközművelés és leginkább a gyomfésű alkalmazása.
E sorok írója is hitetlen emberek, kezdő biogazdák sokaságát irányította Bolye Ferenchez, amikor azok kijelentették, hogy vegyszer nélkül nem lehet gabonát, napraforgót stb. termeszteni. „Menj el Kishantosra, beszélj Bolye Ferivel, ő mindenkinek segít, aki erre kéri!” – szólt a tanács.
És tényleg így volt! Rengeteg hívást kaptunk a látogatás után: „ez működik!”, „csak így szabad csinálni!”, „ezt kellene tanítani az egyetemeken, nem a vegyszereket!”, „bár lenne ilyen emberem”, „Feri a gyomfésű doktora” stb. – attól függően, hogy ki honnan jött, mi volt a vállalkozásban a feladata.
A mintagazdaság egyik (ügy)vezetője volt, mégis éveken, évtizedeken át maga ült a traktor kormánya mögé, amikor a gyomfésűzés következett.
„Tudod Péter, ez a pillanat művészete” – mondta –, „ma még jó, holnap elmegy, azután idő- és pénzpazarlás”.
Amikor „jó volt”, akkor a föld szélén, a traktor ülésében aludt néhány percet, amikor már a szemét sem tudta nyitva tartani, volt, hogy 24 órából 20-at „gyomfésült”.
„Hajnalban nézem a földeket, mert a szikleveles gyomok (amikor igazán hatékony a gyomfésülés) akkor láthatók jól, amikor a felkelő napban csillog rajtuk a rájuk szállt harmat; amikor már látom őket anélkül is, akkor már késő, mert addigra leváltották gyökerüket. Gyéríteni még lehet őket, de nem az igazi!”
Bár többet tanultunk volna tőle! Most sajnos korán, nagyon korán Feri barátunk elment a minden halandók útján! Kívánjuk, hogy amit tanultunk tőle minél többen használják, és kérjük hogy a jó Isten fogadja őt kebelére!
Dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2016/4-5)