Eltűnő madaraink nyomában

Egy Franciaországban végzett felmérés szerint a madárpopulációk mérete az elmúlt másfél évtizedben egyharmadával csökkent. A kutatók egy országos szintű, illetve egy, az ország középső részén elhelyezkedő, nagy kiterjedésű mezőgazdasági területen végzett felmérés során megállapították, hogy több tucat madárfaj állománya zuhant jelentős mértékben, akár kétharmadával. A helyzetet katasztrofálisnak minősítették.

A mezei poszáta, a kerti sármány, a mezei pacsirta és más, egykor gyakori fajok állománya legalább a harmadával csökkent, az évszázad elejétől vezetett, éves felméréseken alapuló részletes adatbázis alapján. A réti pityer, egy vonuló énekesmadár faj állománya közel 70%-kal csökkent. A kutatók szerint a fajok egyedszám csökkenésének mértéke és üteme ökológiai katasztrófához közelít. Fő bűnösként a monokultúrában termesztett növényfajok zöménél megfigyelhető intenzív növényvédő szer használatot nevezték meg. A problémát nem közvetlenül a madarak mérgezése, hanem a táplálékukat alkotó rovarok eltűnése okozza.

A friss kutatások Európa-szerte hasonló trendekről tanúskodnak, a repülő rovarok száma a becslések szerint 80%-kal csökkent. Annak ellenére, hogy a francia kormány 2020-ig a felére kívánja csökkenteni a növényvédő szerek felhasználását, egyértelműen nőtt a vegyszer eladás mértéke, az EU-s adatok szerint hatóanyagban mérve 2014-ben az értékesített mennyiség elérte a 74.000 tonnát.

A kutatók szerint riasztó, hogy a mezőgazdasági területeken az összes madárfaj, még a generalista fajok egyedszáma is csökken és ugyanez a folyamat az erdős területeken is megfigyelhető. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a mezőgazdasági ökoszisztémák minősége erősen romlik.

Az országos felmérés adatai, amelyeket önkéntes madármegfigyelők százainak bevonásával gyűjtöttek, azt mutatják, hogy a csökkenés 2016-2017-ben felgyorsult. Az erdőterületek zsugorodása, az egykor gyakran alkalmazott ugaroltatás megszűnése és az egyre terjedő monokultúrás termesztés mind jelentős szerepet játszik a folyamatban.

A kutatók szerint a mezőgazdasági ágazat valamennyi szereplőjének együtt kellene dolgoznia a gyakorlat megváltoztatásán, ha a folyamat még nem megfordíthatatlan.

Az Egyesült Királyságban is hasonló helyzetről számolnak be a British Trust for Ornithology cikkében. Ebben a vadon élő indikátor madárfajok populációinak alakulásáról szóló 2018-as adatokra hivatkoznak. 1970 és 2017 között gyűjtött adatok alapján elemzik az agrárélőhelyek, az erdők, a vizes élőhelyek, valamint a tengeri és parti élőhelyek indikátor madárfajainak sorsát, továbbá ez részét képezi a kormány biodiverzitás indikátor vizsgálatának is.

A BTO és az RSPB (Royal Society for the Protection of Birds) minden évben elkészíti az indikátorok felmérését a felelős minisztérium (Defra) számára, nagyrészt önkéntesek bevonásával. Az Egyesült Királyságban honos, ott költő gyakori madárfajok populációs trendjeit két periódusban vizsgálták. Hosszú távú (a legtöbb fajt 1970 és 2017 között) és rövid távú (2011-2016) felméréseket végeztek. Az adatok összesítéséből kiderült, hogy az agrárterületeken élő madarak állománya 1970 és 2017 között több mint felével csökkent. A leggyorsabb zuhanást az 1970-es évek második és a 80-as évek első felében tapasztalták, 2011-től pedig egy rövidtávon bekövetkező 7%-os csökkenést mértek. A mezőgazdasági területekhez kötődő fajok mutatták a legjelentősebb fogyást, mint például a sordély, a fogoly, a vadgerle és a mezei veréb. Ezek a fajok 1970 óta legalább 90%-os csökkenést mutatnak. A fogoly és a vadgerle rövidtávon is erősen megfogyatkozott, míg a sordély és a mezei veréb esetében ezt nem tapasztalták. Ezzel egy időben bizonyos mezőgazdasági területekhez kötődő fajok, mint például a kék galamb és a tengelic száma hosszú távon több mint kétszeresére emelkedett. Ez jól tükrözi az egyes fajok változásokra adott válaszreakcióinak eltéréseit.

A költő erdei fajok indexe 1970 és 2017 között 25%-kal, rövidtávon 5%-kal esett vissza. Ez a csökkenés nagyobb a korábban dokumentáltnál, ami az erdei specialista fajok megfogyatkozásának következménye (1970 óta 46%). A generalista erdei fajok, jellemzően azok, amelyek kertekben, vagy a mezőgazdasági területek fás részein is fészkelnek, összességében mintegy 14%-os növekedést mutatnak. Az erdei fajok közül 1970 óta a kis fakopáncs, a szürke légykapó és a kormosfejű cinege mutatta a legdrámaibb csökkenést (több mint 80%), míg az őszapó, a barátposzáta és a csuszka közel kétszer, a nagy fakopáncs pedig háromszor olyan gyakori, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

A vízimadarak esetében 6%-os csökkenést mértek 1975 és 2017 között, de rövidtávon ezek 3 %-os növekedést mutatnak. Hosszú távon a lassú folyású, vagy állóvizek és nádasok fajainak helyzete jobban alakult, mint a gyors folyású vizekhez és nedves rétekhez kötődő fajoké. A bíbic, a piroslábú cankó, a sárszalonka és a billegetőcankó előfordulása csökkent a legnagyobb mértékben, bár a sárszalonka esetében nemrégiben, rövidtávon 27%-os javulást tapasztaltak.

Az RSPB már 40 éve gyűjt adatokat a kerti madarak előfordulásáról, melynek során közel félmillió ember tölt el egy órát a kertjében, vagy erre alkalmas környezetében madarakat számlálva. A szervezet felmérése a kerti madarak viszontagságos sorsáról mutat képet. A seregélyek 80%-os, az énekes rigók 75%-os, a házi verebek 57%-os csökkenést mutatnak. Még az olyan nagy kerti túlélők, mint a vörösbegy, vagy a feketerigó is jóval ritkábban fordul elő (-31%, illetve -41%).

Mindeközben az örvös galamb 950%-kal, a balkáni gerle 370%-kal gyakoribb. Ugyancsak nőtt az énekesmadarak kedvelői által nem igazán szívesen látott szarka előfordulása, 173%-kal. Néhány apró énekesmadár faj is növekedésnek indult, mint például a széncinege, az ökörszem, a tengelic és az őszapó. A szervezet felmérése felhívta a figyelmet az énekes rigó előfordulásának jelentős, több mint 50%-os csökkenésére. Ez a faj a felmérés kezdetekor a leggyakrabban látott fajok tízes élbolyába tartozott. A házi veréb Londonból eltűnt a századfordulón, azonban most a számuk nő, köszönhetően a vidéki területeken alkalmazott gazdálkodási gyakorlatnak, amelyek a téli időszakban biztosítanak számukra élelmet.

A madárpopulációk változását előidéző okok közül számos olyat ismerünk, amelyre közvetlenül nem lehet ráhatásunk, mint például a klímaváltozás, azonban a gazdálkodók, különösen a biogazdák, vagy saját kertünkben mi magunk is sokat tehetünk a madarak védelme érdekében. A biogazdálkodás alatt álló területek különösen alkalmasak lehetnek e célra, hiszen ezeken nem használnak rovarölőket, gyomirtókat és optimális esetben változatosabb, mozaikosabb a vetésszerkezet. A mikro-élőhelyek, mint a táblaszegélyek, sövények, bozótosok, fasorok meghagyásával, odúk kihelyezésével is sokat tehetünk a madarakért, biztosítva a táplálkozó- és fészkelőhelyeket számukra.

Hazánkban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület végzi a madárállomány alakulásának vizsgálatát. A Mindennapi Madaraink Monitoringja programban 1999 óta gyűjtenek adatokat, ugyancsak önkéntesek bevonásával. A felmérés eredménye nálunk is a fentiekhez hasonlóan alakul, számos faj állományának jelentős csökkenéséről számolnak be, míg néhány fajnál növekedést tapasztaltak és felhívták a figyelmet a hosszútávon vonuló fajok sérülékenységére is. A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fajok nagy része esetében hazánkban is jelentős csökkenés tapasztalható.

A szakemberek szerint az átgondolt, megfelelően célzott, más természetvédelmi intézkedésekkel összehangoltan működő agrár-környezetgazdálkodási intézkedések hatékonyan segíthetik a madárállomány védelmét is. Azonban drasztikus változásokra van szükség.

Osztjuk a szakemberek véleményét, miszerint „az egyes madárfajok állománycsökkenése messze nem csak az ornitológusok és a madármegfigyelők problémája. A csökkenés környezetünk állapotának drasztikus leromlását jelzi, ami mindenkit cselekvésre kell, hogy ösztönözzön”.

Fordította: Nagy Judit
Forrás: www.theguardian.com
(Biokultúra 2019/3)