Fokhagymatermesztés ökológiai gazdálkodás keretei között
Családi gazdaságunk Heves megye déli részén, Zaránk településen folytat mezőgazdasági tevékenységet. 2015 óta gazdaságunk teljes egészében minősített ökológiai gazdaság. Fő profilunk a fokhagymatermesztés, amelyet évente 3-6 ha közötti területen végzünk. Az alábbiakban ennek gyakorlatát mutatjuk be.
Gazdaságunk francia fokhagymafajtákat használ a termesztésben, főleg őszi fajtákat, de vannak folyamatos kísérleteink az őszi-tavaszi, valamint a tavaszi fajtákkal is. A használt fajták egy általunk alkalmazott fajtakísérlet során 24 fajta közül kerültek kiválasztásra, a dél-hevesi mikroklímának és a gazdaság területét képező csernozjom talaj biztosította igényeknek megfelelően. Legnagyobb mennyiségben a Messidor fajtát termesztjük, amely kiválóan alkalmazkodik az ökológiai gazdálkodás körülményeihez. Ezen kritériumon túlmenően a piac elvárásainak is megfelel, mivel egy kifejezetten nagyméretű, azon belül nagy gerezdekkel rendelkező, jól tárolható, kitűnő ízzel és aromával rendelkező fajta. Ezen kívül megtalálható még fajtaszortimentünkben a Sprint, Garpek, valamint az Arno.
A magyar fajtákkal (Makói őszi/tavaszi, Bátyai) nincsenek jó tapasztalataink, a hazai fajtanemesítés hiányában az ezekből beszerezhető vetőmag genetikailag leromlott állapotú, nagy százalékban fonálféreg által fertőzött.
Mivel a fokhagymatermesztés négy éves vetésforgóban végezhető, ezért nálunk a facélia főnövényt – melyet virágzásban leforgatunk – követően kerül ősszel elvetésre. A júliusi betakarítást követően augusztusban újra facéliát vetünk, amely november, december hónapban kerül leforgatásra. A következő tavaszon Orange fajtájú muskotálytököt vetünk, azután a következő tavasszal újra a főnövényként vetett facélia következik.
Ahogy az az előbbiekből is kiderül, nagy jelentőséget tulajdonítunk a facéliának, mivel egy alacsony vízigényű zöldtrágya növényről van szó, amellyel egyszerre három pozitív hatást is el tudunk érni. Amellett, hogy gyökérzetének köszönhetően átlazítja a talaj felső 30 cm-es rétegét, elűzi a talajlakó fonálférgeket, valamint a virágzásig meghagyott növény nagyságrendileg 90 kg/ha N hatóanyagot képes a légkörből megkötni. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy lehetőség szerint várjuk meg a beforgatással a teljes virágzást, de ügyeljünk arra, hogy a növény magot ne érleljen, mivel az a következő szezonban a fokhagymában árvakelésként fog jelentkezni.
Gazdaságunkban a fokhagymatermesztés agrotechnikája teljes egészében gépesített, mivel hiszünk abban, hogy megfelelő munkát, megfelelő minőségben és megfelelő időben csak így tudunk végezni, nem beszélve a mezőgazdaság egészét egyre súlyosabban érintő munkaerőhiány okozta nehézségekről. A következőkben az általunk alkalmazott technológia részleteit kívánjuk bemutatni.
A fokhagymavetés nálunk egy tíz fázisból álló munkaművelet utolsó fejezete.
A főnövényként vetett facéliát teljes virágzásban a mag beérlelése előtt ekével leforgatjuk, amely után boronával azonnal le is zárjuk a talaj felszínét megelőzve ezzel a talajban található víz elvesztését. Ezután kb. 45-50 cm mélységű lazítást végünk, amelyet egy menetben el is munkálunk. Következő lépésként kipermetezzük a trichoderma gombát tartalmazó készítményt, amely az esetlegesen előforduló fuzárium gombákat szorítja vissza. Ezt egy tárcsával bedolgozzuk a talajba, majd egy hengerrel zárjuk le. Vetés előtt nagyjából egy hónappal kombinátorozunk, amennyiben szükséges még egy hengerezéssel elmunkáljuk. Ezt követően 20-25 cm közötti mélységben megtalajmarózzuk a földet, mely nagyon fontos a rögök között esetlegesen kialakuló levegőjáratok megszüntetésére, ezáltal megelőzve az ott megtelepülő gombák életterének kialakulását.
A gerezdekre szedett hagymát jelenleg egy 4 soros, ágyásos rendszerben vető, kanalas vetőgéppel vetjük. Az alkalmazott sortávolság 38 cm, a tőtávolság 10 cm, ezáltal az elvetett mennyiség kb. 250.000 gerezd/ha, súlyban kifejezve fajtától és gerezd mérettől függően 10-14 q/ha. A vetést időjárástól függően október eleje és november eleje között igyekszünk elvégezni, még a nagy mennyiségű őszi esők megérkezése előtt.
Tapasztalataink szerint a fokhagyma a fagyot jól tűri, így fejlettségi állapotnak, valamint az esetleges hótakarónak nem tulajdonítunk jelentőséget.
Ahogy a téli fagyok elmúlnak és a terület nedvességi állapota lehetővé teszi, azonnal megkezdjük a gyomirtást. 5-6 leveles állapotig erre a célra egy 6 m szélességű gyomfésűt használunk, amellyel mind a sorából, mind a sorközből megfelelő hatékonysággal irtható a gyom. Ezt a munkaműveletet időjárástól függően heti rendszerességgel elvégezzük, csakúgy, mint a 6 leveles állapot után alkalmazott kultivátorozást is. Erre a célra egy kormányozható, a technológiához épített sorközművelő kultivátort használunk. Elmondható, hogy a gyomirtást a tavaszi fagyok elmúltától egészen a betakarításig végezzük. Sajnos vannak olyan csapadékosabb évjáratok, amikor több hétig nem lehet rámenni a területre, így a gyom annyira megerősödik, hogy a fenti eszközökkel már hatékonyan nem irtható. Ilyen esetekben rákényszerülünk a kézi gyomirtásra, amely nagymértékben növeli meg a termék önköltségét.
Állományban növénykondicionálást is szoktunk végezni az ökológiai gazdálkodásban megengedett készítmények segítségével, mivel azt valljuk, hogy a biogazdálkodásban nem a már kialakult bajt kell orvosolni, hanem a növények jó kondiban tartásával kell megelőzni azokat.
Alapvetően aminosavas technológiát alkalmazunk, amennyiben az időjárás indokolja, akkor ezt rézzel egészítjük ki. A helyes vetésforgónak és az egymást követő vetési területek kiválasztásának köszönhetően rovarkártevők nem szoktak előfordulni gazdaságunkban.
Még szót kell ejtenünk a tápanyag visszapótlásról is, amelyet mi állományba kijuttatva végzünk. Az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmények közül csirketrágya és guanító keverékét szoktuk alkalmazni pellet formában.
Az agrotechnikai áttekintés után elérkeztünk a biofokhagyma-termesztés egyik legnehezebb részéhez, a betakarításhoz és az azt követő post harvest munkákhoz. Gazdaságunk a betakarításhoz egy spanyol gyártmányú egy soros, kévézős betakarítógépet használ, amelynek munkateljesítménye optimális körülmények között 1 ha/nap. Nagyon hasznos eszközről beszélünk, amely nagyban megkönnyíti a betakarítást, természetesen megfelelő logisztikai háttér biztosítása mellett. Ez a gép szárával szedi a fokhagymát, majd előre beállított méretű csomókba köti azt, amelyeket egy szárítóállványra helyezünk el, a további 3-4 hetes utóérés idejére. Fokhagymánk minőségét rendkívüli módon meghatározza ez a technológiai elem.
Sok más hazai vagy spanyol nagyüzemben használt szedőgép már a szedéskor lefejezi a fokhagymát a száráról, majd a fejeket szárítócsarnokba rakják, ahol mesterségesen előállított meleg levegő ráfújásával szárítják. Ez kétségtelenül egy nagyon gyors és kevés munkaerőt igénylő módszer, ám a szár levágásakor keletkező felületi seben a nedvességgel együtt az értékes összetevők nagy része is elpárolog.
Ezzel szemben az általunk használt technológiában a szárító állványra felhelyezett csomók a természetes nyári meleg levegő hatására száradnak. A szárból az utóérés során a nedvesség behúzódik a fejbe és csak ezután következik a szár fejről történő levágása. Ezáltal kapunk egy olyan fokhagymát, amelyben a nedvesség optimális aránya lehetővé teszi a hosszú tárolhatóságot és a harmonikus íz- és aromavilágot. Összességében elmondható, hogy ez egy drágább, munkaerő igényesebb folyamat, de ezáltal tudjuk elérni az általunk elvárt minőségű fokhagymát.
A fejek szárról történő levágása után következik a pucolás, osztályozás, valamint a vásárlói igényeknek megfelelő csomagolás, amelyek szintén komoly apparátust kívánnak.
Mindent összevetve elmondható, hogy a fokhagymatermesztés az ökológiai növénytermesztés nehéziparának számít, annak élő munkaerő igénye, valamint költségessége miatt. Bízunk abban, hogy a jövőben Magyarországon is növekszik azon fogyasztói szemlélet, amely előtérbe helyezi a környezet tisztelete mellett termelt, a fenntartható fejlődést figyelembe vevő, a vásárló asztalára egészséges árut biztosító biogazdaságokból származó termékek fogyasztását.
Urbán László (Urbán Bio)
(Biokultúra 2019/3)
