Gyakorlati tapasztalatok az ökológiai alma- és körtetermesztésről, különös tekintettel a növényvédelmi kihívásokra

Bányai Tamás biotermesztő gazdálkodói tapasztalatait osztja meg alábbi írásában.

Kedves Olvasók! Először is szeretnék bemutatkozni: Bányai Tamás vagyok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Fülesd településről. Ökológiai gazdálkodással foglalkozom, mint almatermesztő, de úgy is, mint a Nap Fiai Kft. 100 ha-os bio alma- és körteültetvény szakirányítója, alkalmazottja.

2009 óta folyamatosan álltunk át az ökológiai termelésre az összes felületünkkel. Elhivatottságunkat a vegyszermentes, egészséges alapanyag előállításban céloztuk meg, hisszük és tudjuk, hogy az így előállított áruban nemcsak a magunk, hanem gyermekeink jövőjét is kedvezően tudjuk befolyásolni.

Gazdálkodói tapasztalataimat szeretném megosztani Önökkel, hiszen az eltelt évek alatt számos tapasztalatot szereztem és szereztünk azokkal a gazdatársaimmal, akikkel egyformán gondolkodtunk az ökológiai gyümölcstermesztést illetően.

Mivel minden év teljesen más, ezért a sikeres gazdálkodáshoz nem lehet egységes receptúrát megfogalmazni: sem agrotechnikai, sem növényvédelmi, sem pedig ökonómiai szempontból. A termés mennyiségét befolyásoló alany- és fajtahasználat, a térállás, valamint az alkalmazott agrotechnika mellet, kiemelkedően fontos az előrejelzésre alapozott, célzott és okszerű növényvédelem.

Almát és körtét illetően megpróbálok néhány általam fontosnak ítélt tapasztalatot megosztani Önökkel.

Általánosan elmondható, hogy a kellően megválasztott térállás, koronaforma, a korona átjárhatósága, szellőzöttsége, a helyes agrotechnika és fitotechnika, fajtaválasztás, előrejelzésre alapozott okszerű növényvédelem, mind szerepet játszik gazdálkodásunk sikerességében.

Az ökológiai alma károsítói elleni a legfontosabb védekezések egyike a bimbólikasztó bogár elleni védekezés. Általánosan nem mondható el az, hogy mindenkinél veszélyességi küszöbérték fölött jelen van, vagy sok esetben „csak” foltszerű megjelenésű, de ökológiai kezelésű ültetvényekben számolni kell a hirtelen, ugrásszerű felszaporodására. Szinte egyik évről a másikra. Kora tavasszal 5-6°C középhőmérsékletnél megkezdődik az imágók megjelenése, később párosodása. Tapasztalat, hogy szívesen tartózkodik hajtásvégeken, veszélyt érezve hirtelen elbújik, vagy egyszerűen ledobja magát a fa alá. Ha egy gyümölcsösben fajtasorrend van, mindig a legkorábbi, legfejlettebb rügyek károsítását választja, azokon tömegesen megjelenve, például Idaredet szemben egy Golden típusú almával. A fák alá helyezett fehér lepedőre, a fa erőteljes ütögetésével, rázásával, „kopogtatásával” számoljuk meg az imágókat, lehetőleg minél több fa tekintetében. Ha átlagban 1-2 db/fa található mindenképpen szükségszerű védekezni.

Nem kell megvárni, hogy egy időben minél több legyen jelen, mert az teljes terméskieséshez is vezethet. Legcélszerűbb az ellenük való védekezést legalább két kezelés formájában elvégezni, a folyamatosan megjelenő, áttelelő imágók egyedszámának csökkentése érdekében.

A károsítás a rügyek fúrásával, az abba elhelyezett, petéből kialakuló lárva rügyet odvasító rágásából áll, sokszor a szúrt nyílás mézgaszerű anyagot termelve „könnyezik”. Ezek a rügyek részben, vagy teljes egészében terméketlenek maradnak, nem virágoznak, hanem úgynevezett „rozsdás golyó” formájában sziromhullás végéig jelzik a károsítás mértékét. Az ellenük való védekezés nálunk bevált és alkalmazott lehetősége a Laser 0,5 l/ha-os kijuttatása, méhkímélő technológiában. Kijuttatáskor ügyeljünk arra, hogy az ágvégekre, sőt a talajra is kerüljön permetlé, mivel sok esetben a – rejtőzködő életmódot tekintve – innen indul a károsítás.

Az almamoly, az almailonca és a lombrágó hernyók tekintetében az feromoncsapdás előrejelzésre alapozott védekezéssel csökkenthetjük minimálisra a károsítás mértékét. A lehetőségek közül a Bacillus thuringiensis mellett granulovírus is bevethető, bár utóbbi csak almamoly ellen hatékony, előbbi viszont lepkehernyók ellen széles hatásspektrummal bír.

Teljesen megnyugtató eredményt adhat almamoly és alma­ilonca esetében – amennyiben árutermő gyümölcsösről beszélünk – a feromon légtértelítés alkalmazása, ahol a védekezés alapja az, hogy a nőstény lepke természetes illatanyagát elfedő feromon felhő miatt a hím képtelen megtalálni a nőstény egyedeket, emiatt elmarad a párosodás, nem lesz peterakás és lárvakárosítás. Ilyen esetekben is helyezzünk ki kontroll feromon csapdát, de ha jól működik minden, akkor a fogások száma nulla lesz.

Levéltetvek esetében a kora tavaszi olajos lemosó permetezés alkalmazásával, az első „hullámban” érkező levélpirosító almalevéltetű egyedszáma nagyon jól csökkenthető. Mivel viszonylag költséges védekezés, ezért sokan mellőzik, illetve éves gyakoriságát nem találják szükségszerűnek. Amennyiben elvégezzük, javaslom az emelt lémennyiség alkalmazását, koronaformától függően úgy, hogy az valójában lemosásszerű legyen. A rügypattanás időpontját jelölném meg leginkább alkalmas fenológiai fázisnak, a rügypikkely alatti tojások gyérítése miatt. Gyakorlati tapasztalat az, hogy többet ér egy alacsonyabb, vagy közép dózisú, de bő lémennyiséggel végzett kezelés, mint annak fordítottja. Tenyészidő folyamán a levéltetvek korai megjelenésénél és nem a már felszaporodott kolóniák megjelenésekor sikeres a védekezés.

Olajtartalmú készítmények nyári hígítása mellett, a perzselési veszélyeket kiküszöbölő napszakban, kombinált réz-olajtartalmú készítmények, narancsolaj (Prev B2), káliszappan, valamint a (házi főzésű)* mészkénlé megoldásként jöhet szóba. Itt is szükségszerű a magas lémennyiség, főként akkor, amikor már besodort levelek találhatók. Könnyen előfordul, hogy egy hetes esős periódus erős fertőzést produkál, mivel a készítmények kontakt hatása nem érvényesül, vagy egyszerűen az időjárás miatt nem tudjuk elvégezni a munkát. Minden olyan ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett készítmény szóba jöhet, amely „a károsító bőrén keresztül fojtó hatású, vagy maró kémhatású”. Ezekhez a hatásokhoz elengedhetetlen a megfelelő fedettség.

Meg kell említeni a hasznos élő szervezetek jelentőségét: a felszaporodott katica lárvák (hétpettyes, egyéb hazai katicák, sőt a harlekin is), vagy a fülbemászó nagyon nagymértékben besegítenek a levéltetvek gyérítésében. Június-július hónapban általában olyan számban fordulhatnak elő gyümölcsösünkben, kertjeinkben, hogy a katica lárvák önmagukban képesek veszélyességi szint alá hozni a levéltetű károsítás mértékét, amennyiben azt az azelőtti hetekben már sikerült visszafognunk. További lehetőségként gazdálkodói tapasztalatokra hivatkozva tudom még megemlíteni a Neem-Azal nevű biológiai készítményt, ami szintén megoldást kínál levéltetű problémára, sokak szerint erős nyomásnál szinte egyedüli lehetőségként már.

Bundásbogár esetében a tömeges rajzásnál biológiai körülmények között mindenképpen arra kell törekedni, hogy a bogarakat tartsuk távol a virágzattól. Emiatt fontos, hogy lehetőleg a gyümölcs virágzása előtt a sorokon, vagy a sorok közötti virágzó, akár takarónövények ne kerüljenek kaszálásra. Alma esetében a pongyola pittypang és az árvacsalán ebben az időszakban virágoznak. Továbbá szín- és illatcsapdákat használhatunk: fehér vödör, tál, pohár, vagy ugyanez sárgában (de tapasztalat alapján a fehér jobb), benne víz és valamilyen vonzó illatosító, vagy illóolaj.

Emellett Csalomon varsás csapdát tudok még ajánlani, illetve ezek kombinációját. Egyik sem jelent 100%-os megoldást még együttesen sem, de lényeges eredményt ígérő megoldások.

Közönséges levélbarkó: térségünkben néhány éve tapasztalható nagyobb károsítást végző bogár, amely az alma fenológiai fázisát tekintve virágzás körüli, azzal egyidejű felszaporodásában jelentkezik. Egyébként polifág, körtét, szilvát is támadhatja és támadja. Folyamatosan jön elő a talajból, virágzatot, porzókat, leveleket rágja, karéjozó rágást végez. Egyedszámtól függően nagy károkat tud végezni, foltszerűen, vagy teljes kertet illetően. Egyedüli lehetőségként a Laser 0,5 l/ha-os kijuttatását javaslom.

Atkák, vértetvek: életmódjukból eredően nehezen elérhető és viszonylag rövid idő áll rendelkezésre a kellő védekezéshez. A késő őszi, illetve a kora tavaszi olajos permetezések, továbbá a nyári hígítású olajos permetezések, amelyeket adott esetben a levéltetvek ellen amúgy is végzünk, átlagos években képesek szint alatt tartani a károsítás mértékét. Vértetű ellen szüret utáni, teljes lombhullás előtti, de még gyökérnyaki részre történő vonulása előtt érdemes védekezni olajjal, itt is nagy lémennyiséggel.

Körte levélbolha: el kell mondjam, hogy az ökológiai gazdálkodásra történő áttérés egyik legsikeresebb és legszemléletesebb tényezője és egyben sikertörténete a körte levélbolha elleni védekezés volt. Ahogyan a „piros technológián” túl AKG technológiára váltottunk, majd ezt követően ökológiai lehetőségekre helyeztük a hangsúly, úgy szembesültünk azzal a ténnyel, hogy megoldódni látszik a levélbolha elleni éveken át tartó küzdelmünk. Igazából abban különbözött minden, hogy hagytuk azon hasznos élő szervezetek felszaporodását, amelyek egyébként jelen voltak gyümölcsöseinkben, de kellő mértékű támogatást nem tudtak biztosítani a rovarölőszeres kezelések miatt, mivel egyedszámukat korlátoztuk.

Másik fontos tényező, hogy érdemes őszi olajos és tavaszi olajos lemosó permetezést végezni körte ültetvényeinkben. Egyszerű oka van: tavasszal az első nemzedék nőstény egyedei 1 000 tojást is képesek lerakni, míg a nyári annak tizedét.

Ha sikerül a kora tavaszi lemosás és hagyjuk, hogy a hasznos élő szervezetek besegítsenek, komoly eredményt tudunk elérni nyári felszaporodásuk megakadályozásában. A Vilmoskörte fehérbimbós állapota előtt általában megfigyelhető, hogy az ágvillák tövében, rügy alapokon a levélbolha tojásai már narancsszínűek (kelés előtti stádium), érdemes ekkor védekezni. Áttelelő, szárnyas repülő egyedeket találhatunk februárban is, ha kedvező az idő, de ne erre koncentráljunk.

Tenyészidőszakban folyamatosan figyeljük a kelő lárvákat, ennek függvényében döntsünk a védekezés szükségszerűségéről: káliszappan majd olaj kombináció (nem egyben) akár 1-2 napon belüli kijuttatása blokkolhat egy-egy feljövő nemzedéket, de külön is jó eredményeket lehet elérni, amennyiben a tavaszi nemzedék nem szaporodott fel. Ugyanúgy, mint más kezelésnél, itt is fontos a fedettség a kontakt hatás elérése érdekében.

Alma és körte varasodása, almafa lisztharmat, monília elleni védekezés: mielőtt rátérnék a védekezési lehetőségekre, hadd mondjam el azt, hogy az ökológiai gazdálkodás pénzügyi sikeressége múlhat a kórokozók elleni védekezés sikerességén. Mivel a permetezési menetszám több, mint a konvencionális termelésű almánál – pontosan a kizárólagos kontakt hatás miatt – ezért várhatóan az előállítási költség is magasabb (ez nem mindig igaz). Ezért nagyon fontos tényezőnek tartom, hogy aki alma, vagy más gyümölcsfaj telepítése előtt áll és ökológiai gazdálkodásban gondolkodik, tekintse és számolja át azokat a kiadásokat, amelyek várnak rá többletkiadásként.

Nagyon fontos tényező a rezisztencia, vagy tolerancia kérdése almafa varasodással, lisztharmattal, tűzelhalással, vagy pl. szilva esetében vírusokkal szemben. Termőfelületünk kb. 110 000 fa többsége rezisztens alma, RE-sorozat: Remo, Rewena, Reglindis, Rebelle, Relinda, Renora. Hagyományos fajtáink: Golden Reinders, Mutsu, Red Chief, Idared, Jonathan, Gala, Jonagold. Újabb árutermő fajták: Luna, Sirius, Red Topas, Rozela, Orion.

Eltérő menetszámban kell védekeznünk varasodással és lisztharmattal szemben, nyilván ez évjárattól függő tényező is.

Nagyon jó réztartalmú készítmények állnak rendelkezésre, rügypattanástól szívesen alkalmazzuk a folyékony rezeket, több ok miatt is: perzselés veszélye nélkül, alacsony rézterhelés mellett, heti gyakorisággal tudjuk használni anélkül, hogy meghaladnánk az éves engedélyezett (fémrézre átszámolt) hatóanyag kijuttatás mértékét. Virágzásban is használunk rezet, amennyiben hosszan tartó a virágzás többször permetezünk Cuproxat FW 1-1,5 liter/ha-os dózisával. Ez részben segít a monília elleni védekezésben is. Por rezeket csak abban az esetben használunk, ha például fagy miatt nincs termés és csökkentett menetszámban permetezünk. Itt a fémréz tartalom 0,5-0,7 kg/1 kg növényvédőszer, ami magas értéknek mondható.

A lisztharmat elleni védekezést általában a varasodás védekezésével egy menetben végezzük, de szóba jöhet érzékeny fajtáknál külön védekezés is (pl. Jonathan). Folyékony és por kén egyaránt szóba jöhet. A dózisokat alsó, vagy középdózis mértékben határozzuk meg, csak éjszaka juttatjuk ki. Ügyelünk arra, hogy éjjel 20°C-nál ne legyen melegebb, illetve arra hogy a levegő hőmérséklete és a tankkeverék hőfoka között ne legyen 15 foknál több, mivel az is perzselhet, Golden típusú almáknál elég könnyen.

A lisztharmat elleni védekezés első lépcsőfoka a jó metszés, amennyiben észlelünk lisztharmatos, „gyertyás vesszőket”, vagy fehérre színeződött gallyakat, metszéskor mindenképpen távolítsuk el, mivel az elsődleges fertőzések innen indulnak el.

A moníliás fertőzéseket előidéző tényezőket, pl. levéltetvek, eszelények, poloskák, szívó-rágó rovarok elleni védekezéssel, virágzáskori permetezéssel, jégverés után azonnali permetezéssel csökkenthetjük. Fontos, hogy gyümölcsérés folyamán is figyeljük a szúró-szívó sebeket előidéző állati kártevők jelenlétét, ha kell, védekezzünk, mert gyümölcs monília fertőzés következhet be.

Tűzelhalás ellen ökológiai módszerekkel nehéz védekezni. Elsődleges a fajta érzékenység, tolerancia, vagy rezisztencia. Körte esetében a birs alany mellőzése amennyiben lehetséges. Hosszan tartó virágzáskor rezes permetezés, fent leírt módszerrel. Terjedését segítő megoldások: metszőolló fertőtlenítés, beteg fák mihamarabbi kezelése, eltávolítása, vektorok elleni védekezés: levéltetvek, körte levélbolha, szívó kártevők elleni hatékony védekezés. Metszés és mechanikai sérülések utáni sebkezelés. Járvány előrejelzés esetén gyakoribb rezes permetezés ajánlott.

Növénykondicionálás, tápanyagutánpótlás: véleményem az, hogy szinte az egyik legfontosabb és legösszetettebb feladat az ökológiai gazdálkodás során.

A legfontosabb, hogy ismernünk kell a területeink tápanyag szolgáltató képességét. Ehhez mérten határozzuk meg a tápanyag kijuttatás mértékét, számolva azzal, hogy a szerves alapú tápanyagok bomlási idejéből adódóan a hasznosulási idő sokkal későbbi, mint pl. műtrágyák esetében, melyek az ökológiai gazdálkodásban nem megengedettek. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy közvetlen környezetünkben több olyan állattartó gazdálkodik, ahonnan megfelelő szerves trágyát tudunk vásárolni. Emellett kereskedelmi forgalomban elérhető több olyan engedélyezett zsákos, big-bag zsákos kiszerelésű, fermentált, pelletált, granulált trágya is, aminek előnyei mellett az is felhozható, hogy olcsóbb az anyagmozgatás és kijuttatás.

A nitrogén utánpótlás legfőképpen szerves trágya alapú, itt számolni kell foszfor és kálium hatóanyag kijuttatással is. Emellett lombon keresztül aminosavak formájában is rásegíthetünk a nitrogén kijuttatására. Foszfor és kálium visszapótlás elsősorban a szerves trágyára épül. Nagyon jó eredményeket értünk el huminsavas technológia bevonásával, Kondisol nevű készítménnyel.

Mikroelem készítmények tekintetében nagyon széles a kínálat, teljes egészében minden hiány pótolható, még úgy is, ha nem több, hanem egy mikroelem pótlására helyezzük a hangsúlyt, például hiánytünet mutatkozik.

Gyomszabályozás: gazdaságunkban a sorok köze természetesen füvesedett. Herefélék, bükkönyfélék szaporodtak fel, mulcsozással, szárzúzással tartjuk természetes állapotban a sorok közét. A sorokat oldalazó-kitérő talajmarók alkalmazásával tartjuk gyommentesen, vízháztartást megőrző megfontolásból is ezt tartottuk előnyösnek, mivel kötött területen gazdálkodunk.

Fent leírt tapasztalatainkat ajánlom szíves figyelmükbe, egyben sikeres és örömteli gazdálkodást kívánok Önöknek!

* Szerk. megjegyzése: a házi főzésű mészkénlé alkalmazása hatékony, de az általános növényvédelmi előírások szerint szabálytalan. Engedélyezett mészkénlé készítmény(ek) hatékonyak és alkalmazásuk szabályos is.

Bányai Tamás
(Biokultúra 2019/6)