Gyógynövények és készítményeik az öko és az alternatív állatgyógyászatban

Az ökológiai állattartás és a gyógynövények

A fenti alcímben foglaltak érzékeltetésére az EU 2092/91-es számú rendeletének* (1991, június 24.) néhány pontját és egy holland tanulmány néhány fontos megállapítását érdemes kiemelni.

Az ökológiai gazdaságokban folyó tevékenységekre vonatkozó rendelet értelmében: (a) ,,…a szintetikus allopátiás gyógyászati készítményekkel vagy antibiotikumokkal szemben előnyben kell részesíteni a fitoterápiás … és homeopátiás készítményeket, valamint a nyomelemeket … feltéve, ha terápiás hatásuk kielégítő az adott állatfaj esetében és az alkalmazni kívánt helyzetben.” (c) A szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok prevencióban történő alkalmazása tilos!

Aize Kijlstra és munkatársai az organikus állattartásnak az állatok egészségére és közérzetére való hatásának kérdéskörével kapcsolatban az alábbi észrevételeket tették közre 2003-ban:

• a jó legelőgazdálkodásnak terápiás jelentősége lehet (pl. az élősködők okozta fertőzések szabályozásában);
• a fitoterápiás, ill. gyógyhatású takarmánykiegészítő anyagok alkalmazása stresszmentes (könnyen adagolható az itatóvízhez, takarmányhoz);
• a fitoterápiás készítmények betegség megelőzési céllal történő használata (1) az állatok egészségének és természetes védekező képességének támogatásával (roboráló, étvágyjavító hatású gyógynövény és/vagy illóolaj keverékek használatával), és (2) bizonyos betegségek hatásainak csökkentésén keresztül történhet [pl. hasmenéses bélfertőzések megelőzésére gyógynövény- és/vagy illóolaj tartalmú keverék(ek) takarmány kiegészítőként történő használata].

Az idézett EU rendelet értelmében a nagyüzemi ökológiai állattartásban kiemelt fontosságú kérdésekként kezelendő a megfelelő legelőgazdálkodás és takarmányozás, valamint a gyógynövényalapú készítmények (fito- és homeopátiás) szakszerű használata, és e kérdések komoly jelentőséggel bírnak a hobbi (vagy társ-) állattartás esetében is. A gyógynövények használatát illetően például a lovak takarmányozásában és betegségeik kezelésében vannak – részben a hagyományos állattartás és gyógyítás tapasztalatain alapuló – kedvező hazai próbálkozások.

Népgyógyászati tapasztalataink értéke

A XIX.-XX. századi magyar népi orvoslásban használatos gyógynövények száma mintegy 150-re tehető. A legtöbb gyógynövényfajt, mintegy 90-et az emésztőrendszeri betegségek és panaszok (étvágytalanság, bendő-atónia, bélgörcsök, hasmenések) kezelésére használtak fel, míg a légzőszervi, a húgyivarszervi és a fertőző betegségek, illetve sebek kezelésére és a külső paraziták elleni védekezésre felhasznált fajok száma 20 és 50 között mozog.

A népgyógyászati megfigyelések és alkalmazások helyességét erősíti meg az, hogy az Európai Gyógyszerengedélyeztető Szakhatóság (EMEA) állatgyógyászati készítmények értékelésével foglalkozó szakcsoportjának (Veterinary Medicines Evaluation Unit) szakértői több olyan növényről (cickafark, vöröshagyma, paprika, tárnicsgyökér, boróka, kamilla, tölgy, fekete nadálytő) készítettek értékelő öszegzéseket (Summary Report), melyeket a népi orvoslásban széles körben alkalmaztak.

Gyógynövények a szabványos vénymintákban

A konvencionális vagy akadémikus állatorvoslásban számos olyan készítményt alkalmaznak, amelyek hatóanyagként gyógynövényt, gyógynövénykivonatot, illóolajat vagy növényi hatóanyagot tartalmaznak (az állatgyógyászati gyógyszertan keretében mintegy 40 növényi drog és 20-féle hatóanyag kerül tárgyalásra). Az említett készítmények egy része (pl. szívglikozidok, ópiátok stb.) standardizált gyógyszerek formájában kerülnek felhasználásra, melyek mellett a szabványos állatgyógyászati vénymintákban (Formulae Normales Veterinariae I. – III., 1969, 1973, 2000) összesen 82-féle „gyógynövényes vagy fitoterápiás” vényelőirat van, melyekben 31-féle növényi drog, 5-féle illóolaj, 4-féle zsíros olaj és 16-féle izolált hatóanyag található.

A FoNoVet-ben több olyan előirat található, melyekben népi orvoslásunkban is használt növények (boróka, édeskömény, fehérüröm, kamilla, kis ezerjófű, len, mezei zsurló,tárnics, illetve ezek hatóanyagai vagy kivonatai) kerülnek felhasználásra, például bőrbántalmak, nyálkahártya sérülések, légúti megbetegedések, emlő- és tőgybántalmak stb. kezelésére.

Növényértékelő monográfiák és szakmai értékelések

A különféle állatbetegségek gyógynövényekkel, növényi készítményekkel történő kezelésében, illetve megelőzésében – a magyar népi állatgyógyászati adatokat, a FoNoVet vényelőiratait és a Magyarországon forgalmazott állatgyógyászati készítmények összetételeit figyelembe véve – több mint 200 gyógynövényfaj van képviselve. E növények drogjainak jelentős részéről van valamilyen gyógynövényértékelő monográfia vagy (hatósági) szakmai értékelés (E-, ESCOP-, WHO-, EMEA-), illetve e drogok hivatalosak az európai és a nemzeti gyógyszerkönyvekben is. A magyar népi orvoslásban használt és az említett értékelő monográfiákban is tárgyalt gyógynövényekre példaként hozhatók fel az alábbi gyógynövények: ánizs, boróka, cickafark, csalán, ezerjófű, fenyőfajok, fokhagyma, gyermekláncfű, kakukkfű, kapor, len, mentafajok, mezei zsurló, fekete nadálytő, nyírfa, orbáncfű, tárnicsfajok, torma, tölgyfa és a vadgesztenye. Az EMEA említett szakcsoportjának szakemberei által készített „állatgyógyászati megközelítésű” növényértékeléseknél fontos kindulópontként szolgáltak az E-Bizottság és az ESCOP humán alkalmazásokon alapuló gyógynövény monográfiái.

A gyógynövények állatgyógyászati alkalmazására vonatkozóan értékes adatok találhatók a Waltham® USA Inc. és az Ohio State University által 2002-ben szervezett, az alternatív állatgyógyászati módszereket (fitoterápia, homeopátia, nutraceuticals, akupunktúra, energetikai terápiák), valamint a terület jogszabályi háttérét áttekintő 24. szimpóziumának anyagában, melyben 20-féle növényi drog és 1 hatóanyag monografikus ismertetése található.

A „gyógynövényes” állatgyógyászati készítmények néhány fontos adata

A gyógynövények modern fitoterápiai alkalmazásához hasznos kiindulópontot és segítséget adhatnak mindazok az adatok, melyeket az állattartók és az állatorvosok különféle gyógynövényalapú készítmények alkalmazása során szereztek. A jelenleg forgalomban lévő gyógynövényalapú készítmények száma több százra becsülhető. Csupán az Állatgyógyászati készítmények 2002 kiadványban található termékekben: 1) mintegy 90-féle növényi drogot, kivonatot vagy hatóanyagot tartalmazó készítmény található, és ezek előállításához több mint 100 féle növényi drogot, illetve különféle hatóanyagokat használtak fel; és 2) mintegy 20-féle élelmiszertermelő haszon- és társállatfaj betegségeinek megelőzésére és kezelésére ajánlanak „növényi alapú készítményeket”.

A fentiek mellett olyan újabb hazai fejlesztésű és importból származó termékek állnak ma már igen nagy számban a gyakorló állatorvosok rendelkezésére, melyek hatóanyagként gyógynövényeket, ezek kivonatait vagy illóolajait tartalmazzák.

Növényi készítmények főbb alkalmazási területei

Cikkünk első részében említett „Állatgyógyászati készítmények 2002” kiadványban bemutatott gyógynövényes készítmények nem adnak teljes képet a hazai termékpiacról. A kiadványban található adatok mégis alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül áttekinthessük e készítmények alkalmazásának néhány fontos területét, illetve az azokban használt jelentősebb gyógynövényeket a következők szerint:

• Étvágy- és emésztésjavítás, roborálás, hasmenéses állapotok és májbántalmak kezelése, pl. sárga tárnics, fehér üröm, kis ezerjófű, articsóka, máriatövis, borsmenta, len, édesgyökér, aloé, szenna, szurokfű, csalánlevél, fokhagyma.
• Légzőszervi megbetegedések megelőzése és kezelése, pl. édesgyökér, ánizs, édeskömény, kakukkfű, eukaliptusz, kasvirágok.
• Mozgásszervi megbetegedések, kötőszöveti-, izom- és izületi problémák kezelése: aranyvesszőfű, gyermekláncfű, mezei zsurló, csalán, ördögkarom, eukaliptusz és különféle bőrvörösítő hatású illóolaj-összetevők.
• Bőr- és szőrproblémák megelőzése és kezelése, tőgy- és pataápolás, rovarriasztás: kamilla, körömvirág, hegyi árnika, virginiai varázsmogyoró, fekete nadálytő, aloé[vera]-gél, borsosmenta, citromos eukaliptusz, különféle növények terméseiből kinyert – esszenciális zsírsavakban gazdag – zsíros olajok.
• Stressz kivédése, nyugtatás, immunstimulálás, -modulálás (pl. macskagyökér, kasvirágok).

Sárga tárnics	Articsóka	Len
Szurokfű	Mezei zsurló	Kamilla

Amennyiben e kiadványban a készítmények számát és az állatfajokat is megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb készítmény a lovak ápolására és kezelésére található, majd ezt követően a sorrend az alkalmazott készítmények csökkenő számát figyelembe véve így alakul: szarvasmarha, baromfi, sertés, juh, kecske, nyúl, galamb, vízi szárnyasok.

Gyógynövények állatgyógyászati alkalmazhatóságát érintő tudományos közlemények

A gyógyhatású takarmány- és gyógynövények hatásainak tudományos vizsgálata többféle megközelítéssel folyik, és profiljuk alapján az alábbi főbb csoportokba sorolhatók:

• alapkutatások (hatásmechanizmu­sok, toxikológiai kérdések stb. elemzése);
• adott betegségek kezelésének lehetőségei növényekkel, növényi szerekkel;
• adott hatóanyagcsoportok és hatóanyagok hatásainak és terápiás alkalmazásuk lehetőségeinek vizsgálata;
• adott hatású növények és potenciális alkalmazásuk számbavétele;
• adott készítmények (egy vagy több hatóanyagot tartalmazó) hatásainak vizsgálata és alkalmazási területeinek minél pontosabb meghatározása.

Számos országban kiemelkedő jelentőségük van a népi orvoslásban alkalmazott (gyógy)növények kutatásának: Több, „etnotudományokkal” foglalkozó nemzetközi folyóirat is közread ilyen témájú kutatási eredményeket (pl. Journal of Ethnobiology, Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine, Journal of Ethnophar­macology), ugyanakkor az akadémikus állatorvoslás folyóirataiban (pl. The Veterinary Journal, Veterinary Parasitology, Veterinary Research Communications, Animal Health Research Review, Tropical Animal Health and Production) is találkozhatunk ilyen jellegű közleményekkel és kutatási programokkal. Mindez azért lehetséges, mert a kutatók felismerték azt a tényt, hogy a népi orvoslás számos megfigyelése és tapasztalata jól „átültethető” például az ökológiai állattartás gyakorlatába.

Az említett kísérletek és programok rövid ismertetésére álljon itt néhány példa:

RUBIA PROJECT néven 2003-2005 között egy EU által finanszírozott program keretében Albánia, Olaszország, Marokkó, Spanyolország, Egyiptom, Görögország, Ciprus és Algéria adott területein gyűjtöttek az állatok egészségével és gyógynövényes gyógyításával kapcsolatos adatokat, melynek során az alábbi következtetésekre jutottak:

• az említett országok hagyományos orvoslásában 136 állatgyógyá­szati készítményt alkalmaztak (110 növénytaxont érintve);
• az adatokból nem érezhető ki, hogy a Mediterráneumban az állatgyógyászati hagyományok közösek lennének, ugyanis növénynemzetség szinten csupán 17% volt a közösen használt növények száma (Forrás: Journal of Ethnobiology and Ethno­medicine, 2006, 24, 2:16.).

Dél-Afrikában a Pretoria Egyetem kutatói szakirodalmi adatgyűjtések és biológiai hatásvizsgálatok segítségével tájékozódtak a hagyományos gyógynövény alkalmazások valós értékeiről. Kutatásaik a következő eredményekkel zárultak:

• a gyógynövények köhögés, sebek, bőrbetegségek, enyhe hasmenés és termékenységi zavarok esetén olcsó és könnyen elérhető lehetőségként állnak szemben a drága gyógyszerekkel;
• a hagyományos gyógyászatban alkalmazott növényfajok „bioassay” vizsgálatai biztatóaknak bizonyultak, és ezek alapján a belőlük előállított kivonatok kereskedelmi készítmények alapjául szolgálhatnak. (Forrás: J. Ethnopharmacology 2008, 119(3)559-74.)

Olaszországban rendkívül intenzív kutatások folynak a népi állatgyógyászat tekintetében, melynek eredményeként egy olyan adatbankot hoztak létre, melyben 256 növényfaj hagyományos állatgyógyászati alkalmazására vonatkozóan vannak adatok. (Források: J. Ethnopharmacology 2003, 89:221-244, Veterinary Research Commu­nications 2004, 28:55-80.).

Az egy-egy gyakrabban előforduló betegség elleni védekezésre vonatkozó hagyományos ismeretek, illetve az egy-egy állatfaj betegségeinek kezelésére alkalmas növényi szerek kutatására példaként hozható fel az a program, melynek keretében az Uppsalai Egyetem kutatói azokat a skandináv országokban használt gyógynövényeket vették számba, melyek potenciálisan helyettesíthetnék a szintetikus féregtelenítő szereket. (Forrás: Acta Veterinaria Scandinavica 2001, 42[1]:31-44.)

Trinidadban és Brit Kolumbiában népi gyógyászati adatok és a piacon található készítmények alapján a versenylovak betegségeinek kezelésére használt gyógynövényeket vették számba. A gyűjtött és a nyilvánvalóan hatékony növények száma az alábbiak szerint alakult: Trinidadban 20/19, Brit Kolumbiában 97/66. (Forrás: J. Ethnobiology and Ethnomedicine 2006, 7; 2:31.)

Összegzés

Számos tudományos közlemény adata jelzi azt, hogy az állatorvosok és az állattartók körében nő az érdeklődés az alternatív gyógymódok és ezen belül is a gyógynövények, illetve a gyógynövények hatóanyagait tartalmazó készítmények iránt. E szereket szívesen használják a konvencionális és az ökológiai állattartásban, valamint a házi gazdaságokban. Mindezek mellett annak is szemtanúi lehetünk, hogy e szerek használata egyaránt felkeltette a hobbiállat tartók és a kedvenceiket gyógyító orvosok érdeklődését.

A hazai gyógynövényeket és hatóanyagaikat tartalmazó igen széles körben alkalmazott készítmények száma jelenleg több százra tehető, és számuk folyamatosan bővül, részben hazai fejlesztésű, részben importált készítményekkel.

A modern állatorvosi fitoterápia elterjedéséhez standardizált, bizonyított hatású, ártalmatlan és garantált minőségű készítmények használatára van szükség. Azonban a népi gyógyításban és a növényi készítmények állatgyógyászati alkalmazása során szerzett ismeretek alapján számos esetben van lehetőség arra, hogy akár élelmiszertermelő haszonállatoknál, akár hobbiállatoknál biztonságosan lehessen gyógynövényeket és növényi készítményeket alkalmazni.

Dr. Babulka Péter
E-mail: babulka.peter@gmail.com
(Biokultúra 2010/2-3)

* A lektor megjegyzése: A 2092/91 EGK rendelet 2009. január 1-től hatályát veszítette és helyébe léptek a Tanács 834/2007/EK és a Bizottság 889/2008/EK rendeletei, amelyek a hivatkozott alapelveket változatlanul fenntartották.