2018 feb 15

Gyomfelvételezési tapasztalatok ökológiai és konvencionálisan művelt durum búzában

0 Comment

A konvencionális és az öko előírások szerint végzett gazdálkodás eltérő mértékben avatkozik be az adott terület agro­bio­cönózisának életébe, azaz az ember által befolyásolt élőhely viszonyaiba. Ökológiai termesztési viszonyok között ez nemcsak a kisebb környezetterhelésben nyilvánul meg, hanem az eltérő gyomosodásban is. Miközben a herbicidek nélküli gazdálkodás kíméli a környezetet, növényvédő szer mentes terméket állít elő, a termesztett növény számára versenytársat jelentő gyomok ellen védekezni kell. A védekezés megtervezéséhez alapot – legyen szó akár öko-, akár konvencionális területről – a gyomfelvételezésből nyert adatok szolgáltatnak. A cikk alapjául Varga László „Gyomfelvételezés ökológiai és konvencionálisan művelt durumbúzában” című, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karának Növényorvos MSc szakán írt és megvédett diplomadolgozata szolgált.

Korunk emberének napi szintű gondjává, egyúttal kötelességévé vált a környezet, az élő természet védelme, a fenntarthatósági törekvéseknek megfelelő erőforrás-gazdálkodás, beleértve a mezőgazdasági gyakorlatban kialakítandó és végrehajtandó stratégiákat is. A biogazdálkodás létjogosultsága ma már nem csak a tudatos fogyasztók igénye miatt erősödik, hanem azért is, mert egyre többen (termelők és laikusok egyaránt) belátják, hogy környezetünket nem terhelhetjük a végtelenségig, hiszen azzal alapvető termelő eszközünket, a talajt, vele együtt pedig vizeinket is szennyezzük. A biogazdálkodás eredményeként többek között megszűnik a növényvédőszer terhelés az átállt területeken, mely kémiai anyagok többségét a konvencionális növénytermesztésben a herbicidek adják. Ugyanakkor a herbicidek kiiktatása feladat elé állítja a gazdálkodót: a rendelkezésre álló eszközökkel (agrotechnikai, mechanikai, fizikai gyomszabályozási módszerek) kell leküzdenie a termesztett növény számára versenytársat jelentő gyomokat. A megfelelő taktika, vagyis az egyes gyomkorlátozó műveletek megtervezéséhez viszont elengedhetetlen a terület gyomflórájának és a gyomok általi fertőzöttségének ismerete.

A konvencionális és az ökológiai növénytermesztésben a rendelkezésre álló eszközök és alkalmazható gyomszabályozási módok hatására a tenyészidő egyes szakaszaiban más-más mértékű és arányú gyomosodást, illetve eltérő gyomspektrumokat tapasztalhatunk a korábbi növényvédelmi gyakorlattól, az elvégzett gyomszabályozási munkálatoktól és azok minőségétől függően.

Az ausztriai Karal GmbH által művelt, durumbúzával bevetett területen összehasonlítottuk egy konvencionális és egy ökotábla gyomviszonyait abból a célból, hogy képet kapjunk az eltérésekről, valamint, hogy a két táblára a gyomszabályozási terv elkészítését adatainkkal segítsük.

A gyomszabályozás szükségessége

Amellett, hogy az ökogazda általában tisztában van a területén található növények értékével is (biodiverzitás, élőhely, táplálék, talajvédő, nedvességjelző, N-jelző, „szép a szemnek” stb.), tudnia kell azt is, hogy a gyomok nagyobb arányban elszaporodva versenytársat jelentenek a termesztett növény számára. A kompetíció, vagyis a versengés a termőhelyen jelentkező közvetlen károkozásban nyilvánul meg. A gyomnövények több vizet vesznek fel a talajból, mint kultúrnövényeink, és ez nemcsak az adott időpontra nézve lehet káros, hanem a talaj vízkészletének csökkentése révén az utóvetemény fejlődését is hátrányosan befolyásolhatja. A talaj tápanyagkészletét a kultúrnövények rovására fogyasztják a gyomok. Általában fő hiányelemként a nitrogén jelentkezik, mivel először ezt az elemet használják fel a gyomnövények. Nem csak a tápanyagfelvételt akadályozzák ezáltal közvetett módon, hanem annak következtében a tápanyag-gazdálkodási terv is módosulhat. Ezen kívül árnyékoló hatásuk is jelentős. A fényért folyó versenyben azok a gyomok a dominánsak, amelyek levelei jobban képesek felfogni a fényt és magasabbra nőnek (HUNYADI et al., 2000).

A közvetlen károkon túl számolni kell azokkal az ún. közvetett károkkal is, amelyek a betakarításkor, szárításkor, tisztításkor, takarmányozáskor, feldolgozáskor jelentkezhetnek.

A gyomok tehát – bár fontos tagjai az adott élőhely közösségének – túlzott elszaporodásukkal átlépve az ún. gazdasági kártételi küszöböt, már veszteséget okozhatnak a termelőnek. Ezért az ökogazdának is ismernie kell területe gyomosodási viszonyait és a gyomok felszaporodását, terjedését meg kell akadályoznia. Az ökológiai gazdálkodásban tehát nem törekszünk a teljesen gyommentes, „steril” növényállományra, csupán a gyomok egyedszámát kívánjuk csökkenteni, hogy az általuk kiváltott káros hatás ne lépje túl a kártételi küszöbértéket.

A vizsgálatba vont terület és kultúra

A kísérlet beállításához egy olyan ország gazdaságai közül választottunk helyszínt, amely az ökológiai gazdálkodásban az élen jár. Ausztriában az ökológiai gazdálkodás nagyobb múltra tekint vissza, mint hazánkban. Az első ökológiai gazdaságokat 1927-ben és 1935-ben Karintia tartományban alapították. A gazdálkodók az ökológiai gazdálkodásmódot egy újfajta életmód előfutáraként szemlélték. Ezt követően egy hosszú, de az egész országra kiterjedő fejlődés következett be az osztrák gazdák köreiben, melynek köszönhetően olyan fejlett ma már az osztrák biogazdálkodás (KOLTAI et al., 2005).

Ausztriában több mint 550 ezer hektáron folyik biogazdálkodás, mely a magyar ökoterület négyszerese. Az osztrák gazdák több mint egy évszázada folytatják ezt a gazdálkodási formát, melyet a környezettudatosság mellett a magasabb felvásárlási árak, illetve a támogatási rendszer is motivál. A felvételezést egy olyan osztrák gazdaságnál végeztük, ahol a növénytermesztést már évek óta magas szinten űzik és gyakorlottak mind a biológiai, mind pedig a hagyományos növénytermesztésben. A Karal GmbH által művelt terület 500 hektár, melyből 260 hektár konvencionális és 240 hektár biológiai művelés alatt áll.

A vizsgálat alapjául szolgáló területek kiválasztásánál törekedtünk arra, hogy azok egymástól kis távolságra helyezkedjenek el, így a gyomflóra alakulásánál a távolság jelentette különbség nem játszik szerepet. Választásunk a Burgenland tartományban fekvő, Grosswarasdorf és Nebersdorf határához közeli parcellákra esett. A két parcella mérete közel azonos: a bio 13 hektáron, a konvencionális 7,2 hektáron terült el. A terület talaj a középkötött vályogtalaj, felszíne kissé dombos (1. kép).

1. kép | A területek földrajzi elhelyezkedése

A felvételezést durum búzában végeztük, melynek előveteménye mindkét területen szója volt. A durumbúza a világ búzatermesztéséből körülbelül 10%-kal részesedik, Ausztriában mintegy 15 ezer hektáron termesztik a gazdák. Termesztése több figyelmet igényel, mint a közönséges búzáé. Termésátlaga is elmarad attól, ezért csak akkor érdemes termeszteni, ha a feldolgozás biztosított: száraztészta gyártásához használják fel. A felvételezés helyszíne megfelelt a termesztéséhez szükséges feltételeknek.

A búzát október 5-én vetették gabona sortávra, 3-5 cm mélységre, hektáronként 5,5- 6 millió csírával. A korai vetésnek és a kedvező időjárásnak köszönhetően az állomány ősszel jól megerősödött, a felvételezés idejére megfelelő fejlettséget ért el. Gyomszabályozást a felvételezésig nem végeztek a két területen (2. kép).

2. kép | A felvételezéskori (2016. 04. 25.) látkép az ökológiai és a konvencionális parcelláról

A gyomfelvételezés módszere

A gyomfelvételezés célja, hogy információkat gyűjtsünk a területünkön előforduló gyomfajokról, azok elterjedéséről. Az adatok birtokában a konvencionális gazdálkodásban megtervezhető a szántóföldi permetezés, a precíziós növényvédelem, míg öko körülmények közt kialakítható egy, az agrotechnikára és a mechanikai eljárásokra alapozott, a gyomok szaporodását és terjedését gátló tevékenységsorozat.

A felvételezést a Pécsi Tudományegyetem által kifejlesztett applikációval, a „Gyomfelvételező” alkalmazással végeztük el. Az applikáció okostelefonon vagy táblagépen Android rendszeren működik, melynek köszönhetően hordozható, így a felvételező könnyen végezheti feladatát. Javasolt a 3.0 feletti verzió. A helymeghatározás támogatása, a pontbevitel sikere érdekében szükség van GPS/AGPS funkcióra. Az applikáció segítségével sokkal egyszerűbben és gyorsabban elvégezhető a gyomflóra vizsgálat. Praktikus, kompakt és korszerű!

A felvételezés megkezdése előtt az alapadatokat bevisszük az alkalmazásba. Ilyenek a felvételezés neve, a növénykultúra, a település neve, a földhasználó neve, a tábla száma és területe, a felvételezést végző neve, a mintavételezési pontok sűrűsége.

A pontok sűrűségénél a 17,5 m × 17,5 m, a 35,5 m × 35,5 m és a 71 m × 71 m közül választhatunk (3. kép).

3. kép | A Gyomfelvételező alkalmazás első két képernyője

Első lépés a terület körbejárása. Itt több opció közül is választhatunk, mint például a sarokpontok kijelölése, időegységenkénti, illetve méterenkénti pontmegadás, kézi vagy fájlból való betöltés. Ezt az első felvételezés alkalmával kell csak elvégeznünk, mivel az applikáció eltárolja az adatokat. Ha már megvan a terület, amelyet vizsgálni szeretnénk, az alkalmazás kijelöli a mintavételezési pontokat. A pontok sűrűségét magunk tudjuk beállítani, attól függően, hogy mekkora a tábla mérete. A vizsgálat során a kissé eltérő táblaméretnek köszönhetően a konvencionális területen 17, az ökológiai táblán 21 mintateret alakított ki az alkalmazás. A GPS jelek segítségével az eszköz odanavigált a felvételezési pontokhoz, majd kijelöltük a 2 × 2 méteres mintakvadrátokat, ahol felvettük a gyomfajokat. A gyomfelvételezést a módosított Balázs-Ujvárosi módszerrel, közvetlenül borítási százalékot becsülve 2016. május 25-én végeztük (4. kép).

4. kép | A konvencionális és az ökológiai parcella mintavételezési pontjai

Az adatok értékelése

A gyomflóra összetételét vizsgálva megállapítható, hogy a vizsgált ökológiai művelés alatt álló táblán több gyomfaj volt jelen, mint a konvencionálison. Ezt a felvételezést megelőzően is sejtettük, mivel ökotermesztési körülmények közt általánosan megfigyelhető a gyomflóra nagyobb fajgazdagsága. Míg a bioparcellán 18, addig a konvencionális területen mindössze 4 különböző gyomfajt találtunk.

A biológiai területen a fajok száma mintakvadrátonként 1-10, a konvencionálisan művelt területen 0-4 között volt, az átlagos fajszám az öko területen 3,57 db/kvadrát, a konvencionális parcellán 2,24 db/kvadrát. Ennek oka lehet, hogy a konvencionális területen csak azok a fajok maradhattak a spektrumban, amelyek az ott használt herbicidekkel szemben kellő mértékben toleránsak, illetve eleve nem konkuráltak más fajokkal. Ebből nem vonható le egyenesen az a következtetés, hogy a biológiai parcella gyomosabb is, hiszen a fajok térfoglalása nem egyenesen arányos azok mennyiségével. A bio művelésű parcellán a több gyomfaj egymásnak versenytársa lett, így kevesebb tér jutott számukra.

A borítási százalékokat vizsgálva megállapítható, hogy a hagyományos termesztésnél ugyan alacsony a fajszám, de az okozott gyomborítás jelentős, míg a diverzebb ökológiai területen a 18 fajból csak öt foglalt el jelentősebb területet (1. ábra).

1. ábra | A gyomfajok térfoglalása

A gyomfajok átlagborítása alapján a dominancia sorrend az ökológiai művelésű területen: Stellaria media (6,05%), Brassica napus (2,14%), Cir­si­­um arvense (2,08%), Galium apa­rine (1,35%), Sinapis arvensis (1,24%), Cap­­­sella bursa-pastoris (0,89%), Sina­pis alba (0,74%), Veronica hederifolia (0,39%), Papaver rhoeas és Triple­uro­s­per­­mum inodorum (0,35%), Glycine max, Lamium amplexicaule, Viola arven­sis, Anthemis austriaca, Cirsium arvense, Convolvulus arvensis, Lathy­rus tuberosus, Thlaspi arvense, Veronica polita (0,3% alattiak).

Konvencionális területen csupán négy gyomfaj fordult elő, de azok magasabb átlagos borítási százalékkal. A domi­nan­cia­sorrend: Viola arvensis (5,64%), Tripleurospermum ino­­do­rum (4,95%), Stellaria media (4,13%), Galium aparine (3,9%).

A fellelt fajokat növénycsaládokba rendeztük. Az ökológiai területen 10, míg a konvencionálison 4 család fordult elő (2. ábra).

2. ábra | A gyomfajok megoszlása családok szerint (bio és konvencionális területen)

A fajok többsége ökológiai területen a Caryophyllaceae, azaz a szegfűfélék családjába tartozott. Konvencionális területen a legtöbb faj a Violaceae és Asteraceae családba tartozott, de nem sokkal maradt el a Caryophyllaceae és Rubiaceae család sem.

Megállapítottuk, hogy életformák tekintetében is jelentős különbségek vannak a két területen. Míg a biológiai művelés alatt a felvételezés időpontja alapján elvárhatóan (május 25.) a szántóföldeken jellemző mind a hat életforma képviseltette magát, addig a konvencionális termesztésben mindösszesen három életforma fordult elő, mely egyrészt agrotechnikai okokra, másrészt herbicid hatásra vezethető vissza (3. ábra).

3. ábra | Az életformák megoszlása az ökológiai és a konvencionális területen

Következtetések, javaslatok

Az azonos természeti adottságokkal rendelkező durumbúza táblákon végzett felvételezésből is kitűnik, ami elvárható: az ökotermesztésű tábla gyomflórája diverzebb, de a fajok átlagos borítása kisebb a versengés miatt.

A konvencionális tábla fajokban szegényebb, de a felvételezés időpontjáig el nem végzett herbicides kezelés hiányában a borítás magas. A karbantartott konvencionális területen évelők ellen nem kell tervezni, de az egyévesek esetében a gabonákra jellemző módon készülni kell az őszi vetésűekben jellemző és problémát okozó egyévesek kiiktatására, kritikus szint alatt tartására.

Az öko művelésű területeken a fajspektrum alapján a gyomfésű használata ajánlott, azzal megkésni nem szabad.

Varga László – Farkas Anikó – Pinke Gyula
Széchenyi István Egyetem
Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,
Mosonmagyaróvár
(Biokultúra 2017/1)

[top]