Hasonlóságok és különbségek a regeneratív, a fenntartható és az ökológiai gazdálkodás között
Napjainkban egyre gyakrabban felmerül a kérdés, hogy mi a hasonlóság és a különbség a regeneratív, a fenntartható és az ökológiai mezőgazdálkodás között? A sok hasonlóság miatt pontost választ adni nem is annyira egyszerű.
Az ökológiai gazdálkodást folytatók a gyakorlatban az ökológiai gazdálkodás szabályrendszere mentén igazolják az összes ökológiai előírás betartását, a felhasznált anyagok tekintetében a legnagyobb körültekintést. A bio élelmiszerek jelölése a szintetikus műtrágyák és növényvédőszerek használatának mellőzését igazolja, azonban nem támasztja alá a termőföld egészségi állapotának javulását, javítását. Jóllehet az ily módon gazdálkodók kijelentik az ökológiai egyensúly és a biológiai sokféleség megőrzésére való törekvésüket, ebben a rendszerben a talaj újjáépítése vagy megújítása nem kap kiemelt hangsúlyt.
Tovább haladva a kérdés megválaszolásában, a regeneratív mezőgazdaság és a fenntartható mezőgazdaság közötti hasonlóság és különbség tekintetében a legegyszerűbb válasz talán az, hogy a regeneratív mezőgazdaságot a fenntarthatón túli mezőgazdálkodásnak tekintjük. A fenntarthatóság fogalma azt jelenti ugyanis, hogy valami fenntartható egy bizonyos ütemben vagy szinten, vagyis nem vesszük figyelembe a folyamatban lévő tendenciákat, például a talajok jelenleg tapasztalható nagymértékű degradációját, ami miatt regenerálódásra van szükség.
A gyakorlatban a regeneratív mezőgazdaság hasonló technikákat alkalmaz, mint a fenntartható mezőgazdaság. A legfőbb eltérés közöttük az, hogy a regeneratív mezőgazdálkodás az alkalmazott eszközöket és technikákat az adott agro-ökoszisztémához igazítja és döntő mértékben talaj alapon működik, vagyis kiemelt figyelmet kap a talajban keringő tápanyagok mennyiségi növelése, a talaj szerves anyagainak javítása, a talaj szénraktározási lehetőségeinek növelése, összességében a talaj funkcióinak és „ökoszisztéma-szolgáltatások” nyújtására való képességeinek helyreállítása, megújítása és további javítása, vagyis nem csupán fenntartani kívánja a termőtalajok jelenlegi állapotát.
A regeneratív mezőgazdaság alapelveit 1947-ben Jerome Irving Rodale fektette le a Soil and Health Foundation (magyarul Talaj és Egészség Alapítvány), napjainkban már Rodale Institute (Rodale Intézet) néven működő szervezet létrehozásával. Ő fogalmazta meg a regeneratív mezőgazdasági rendszereket meghatározó 7 fő tendenciát is. Elsőként a pluralizmus (Pluralism) említhető, mely a növényfajok változatosságát, sokféleségét jelenti. Második tényező a védelem (Protection), melynek értelmében a talajerózió megfékezésére és a talajfelszín közelében található mikrobiális populációk növelése céljából takarónövények telepítését ösztönzi. A harmadik helyen szereplő tisztaság (Purity), a rovarirtó szerek és műtrágyák mellőzését hirdeti. A negyedik tendencia az állandóság (Permanence), mely az évelő növények és az erőteljes gyökérzetű növények jelenlétét támogatja. A béke (Peace) a természettel való harmóniára törekvést jelenti. A hatodik tendencia az ún. lehetséges (Potential), mely a növények számára a talaj felszíni rétegében könnyen hozzáférhető tápanyagokat jelenti. A hetedik a haladás (Progress), mely a talajszerkezet és vízvisszatartó képesség szempontjából értelemezett talajminőség javulást jelent.
A regeneratív mezőgazdaságról szóló legjelentősebb viták középpontjában a légköri szénmegkötés lehetősége áll
Jelenleg a regeneratív mezőgazdaság az egész világon zajló mozgalom. Függetlenül attól, hogy regeneratívnak, fenntarthatónak vagy ökológiainak minősítik, egyre több gazdálkodó bízik a mezőgazdasági rendszerek helyreállításának regeneratív ígéretében. A támogatók szerint az a fontos, hogy intézkedések szülessenek a talaj szervesanyag-tartalmának helyreállítására és a rendszer biológiai sokféleségének növelésére. A talaj szervesanyag-tartalmának minden egyszázalékos növekedése elősegíti, hogy a talaj hektáronként 20 000 literrel több vizet tartson meg. A regeneratív gazdálkodás az ipari, mezőgazdasági rendszerek működése által leromlott talajok helyreállítását helyezi középpontba, a holisztikus gazdálkodási és legeltetési technikák alkalmazásával az egészségesebb ökoszisztémák kialakítása végett, a természet természetes folyamatainak támogatásával, a létfontosságú tápanyagok pótlásával és a biológiai sokféleség helyreállításával.
https://mezohir.hu
(Biokultúra 2021/6)
