„Ház hátulja” – A régiek málnáskertje

Nálunk is honos – a Dunántúl egyes részein – népies nevén a Boldogasszony csipkéje. Föld alatti tarackokat hajt, kb. 2 m magas félcserje. Levelei 3-5, ritkán 7 tagúak, felül simák, alul gyapjasok, szélük fűrészfogas. Májustól augusztusig virágzik. A virágok fehérek, laza fürtökben, vagy bugában állnak. Vörös, csonthéjas bogyókból álló terméscsoportja 30-40 nap alatt fejlődik ki és érik be, a szederrel ellentétben leválik a vacokjáról.

A vadmálna Európa mérsékelt övi részében a boreális zónáig, egészen Nyugat-Szibériáig megél. A mediterrán zónában, dél felé haladva egyre ritkább, a montán övtől a szubalpin régiókhoz kötődik. Az Alpokban és a Pireneusokban 2000 m-ig megtalálható. botanikai neve a krétai Ida-hegy (1770 m) nevét viseli. A málna egyben pionír faj, irtási és fátlanított terepen is előfordul. Félárnyékos, nitrátgazdag talajban jól tenyészik, főleg magas páratartalmú és hűvös nyári hőmérsékletű tisztásokon és erdőszéleken. Vízigényes, de nem tűri a talajvizet, mert a gyökerek érzékenyek számos megbetegedésre.

Bár a málna mindenütt termeszthető hazánkban, de az adottságok nagy termésbeli különbségeket jelentenek. A neolitikumban a Nagyalföld területén megélt a málna, néhol a magvak nagy száma a gyűjtögetésre is utalt. Ma a feltételek mások, markáns a klíma változása, egyre nagyobb gond az aszály. Egyre nehezebb a málna számára biztosítani az optimális feltételeket. A magas páratartalom, hűvösebb nyarak már nem jellemzők. De a málna mindig is kedvelt gyümölcs volt. Aki már élte az ’50-es éveket, üdítő italként a málnaszörp vitte el a pálmát, de „mű szörp” egyre gyakrabban elrontotta a kedvünket.

Ehhez az időszakhoz nyúlik vissza az Alföldön a málna ökológiai igényeit bizonyos értelemben biztosító termesztőhelyi forma. Már Csongrádon is egyre ritkábban értik a „ház hátulja” kifejezést. Olyan házaknál tudták a málna termesztésére fordítani „ama helyet”, ahol nem volt kocsibejáró, s az előtte lakó szomszéd pedig a portája határáig hozta ki a főépületet. Ez adott mintegy 8-10 m széles árnyékos és hűvösebb részt a kertből, ahová nagyon gyakran málna, esetleg szeder töveket ültettek. Visszagondolva, milyen élményt jelentett a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt egy-egy marék málna leszedése… Ilyenkor a kocsmában kapott málnaszörp ízét akárki össze tudta hasonlítani az „igazi” gyümölcsével.

A ház hátulja nemcsak mini gyümölcsös volt, hanem bújócska helye is. Igazi büntetésnek számított, ha a málnásból kitiltották a gyerekeket. Termesztéstechnikája a kertrésznek semmi különlegességet nem viselt, szinte semmiféle kórokozó, vagy kártevő nem fordult elő, bár bosszúság lett az ára a figyelmetlenségnek, ha a gyümölccsel együtt a gyümölcspoloskát is sikerült bekapni… A tövek letermése után mindig elvégezték a felújítást és nagyon hideg télben szalmát, esetleg érett trágyát is dobtak a tövekhez. Gyakran ezt összekapcsolta a szomszéd a főépület falának javításával és lemeszelésével.

A sajátos elnevezés, ti. a „ház hátulja” – kialakulásának időpontja ismeretlen. Előzetes levéltári tájékozódásból semmiféle adatot eddig nem találtunk az Alföldön. Talán a racionális életvitel okán a málna sokáig megmaradt gyűjtögetett gyümölcsnek. Nyilvánvaló, a „mezgérelés” kevesebb veszéllyel járt azonban a Dunántúlon, mint a Felvidéken, vagy Erdélyben. De ma már Székelyalfalu népe nyomán kezdi megszokni a nógrádi és hevesi ember is, hogy a málnaéréskor esetleg vendégre számíthat. A ház hátulja – főként az Alföldön, ilyen veszélyeket sosem jelentett. Bár a mellékelt erdőgazdasági fotó szerint a Pilisi Parkerdő is medvecsalogatóvá válhat.

A riogatás nem célja hagyományőrző írásunknak, hanem inkább ötleadás, hogyha – okkal – nagyon drága nekünk a 2 200-3 000 Ft/kg-os málna, ne kelljen teljesen lemondani róla. Az ügyesebb háziasszonyok a háztartásukban újra kezdik készíteni a házi málnaszörpöt, ami tényleg nem hasonlít a régi kocsmai málnaszörpre. Régen Ungvárról Csongrádra települt szomszédunk a vad málnát, mit elterjesztett kertjeinkben, tudta aszalni is.

A rövid visszatekintés a múltba, azt a célt kívánta szolgálni, hogy egy-egy növénykultúra csak akkor válik sikeressé és marad meg, ha vannak hagyományok, vagyis gyökerek. Ennek mindenképpen szerepe van abban, hogy a Dunakanyar, a Nyírség málnás hellyé vált, amit az esterházai, majd fertődivé vált sikeres nemesítői munka tovább vitt. Viszont az egyre gyakoribb aszályok miatti áruhiányt és drágaságot a keserűség mellőzésével – de az egyre több import málna esetén sem – lehet mérsékelni.

Surányi Dezső
(Biokultúra 2021/5)