Hogyan hat a Hold a növényi növekedésre?
„A fizikai, a kémiai és a biológiai integrálódásnak feltétele a teljesen új, sokdimenziós geometria létrehozása. Ehhez azonban szemléletváltozásra van szükség, olyanra, amely elszakad a jelenlegi felfogástól. Az új szemlélet értelmében a fizikai, a kémiai és a biológiai tér között (térbeli és időbeli) kozmikus kapcsolat van. Az univerzumban minden mindennel összefügg.” (Részlet Szalai István: A növények élete – ahogyan ma látjuk c. könyvéből, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006.)
Több mint húsz évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni asztrológiával. Különösen érdekelt az égitestek növényekre gyakorolt hatása. Természettudományos beállítottságom folytán zavart, hogy a témával kapcsolatban kutakodva a természettudományos képzettséggel rendelkező emberek nagy része merev elutasítást mutatott. (Engem az egyetemen nem engedtek ebből a témából diplomázni, mondván, hogy ez nem agráregyetemre való téma – 1988-at írtunk.) Az is nagyon zavart, hogy akik a téma szószólói voltak, nem rendelkeztek megfelelő természettudományos ismeretekkel. 1986-ban kezdtem el első kísérleteimet, ahol a Holddal kapcsolatba hozható növényélettani összefüggéseket kerestem. Dr. Kárpáti István professzor úr engedélyezte a növényélettani laboratórium éjjel-nappali használatát és biztosított jóindulatáról. A kísérletekhez segítséget kaptam dr. Debreczeni Béláné professzor asszonytól, akinek, mint diplomatémám konzulensének (természetesen diplomatémám már nem az égitestekkel volt kapcsolatos), megesett a szíve rajtam, és kísérleteim kiértékeléséhez biztosította a számítógépes hátteret (Comodore 64). A matematika tanszékről dr. Józsa Sándornak is volt köszönni valóm, hiszen a kiértékelő program matematikai alapjait ő írta le, ami alapján egy hallgatótársam BASIC nyelven elkészítette a kísérleti adatokat értékelő perióduskereső programot. Szakirodalommal, külföldi kapcsolatokkal, szíves buzdítással igyekezett támogatni dr. Mezei Ottóné, Klári néni.
Az égitestek Földről nézett irányának a meghatározásához – ezt használják az asztrológusok is, a biodinamikus irányzat követői is – két adat szükséges. Az egyiket hívják rektaszcenziónak (x koordináta), amely megmutatja, hogy az adott égitest a Földről nézve (a Földet pontszerűnek véve!) melyik állatövi jegyben, jegy alatt, vagy jegy fölött látszik lenni (a jegyek „szalagként” veszik körül a Földet). Az állatövi jegyek 30-30 fokosak, s mivel 12 van belőlük, kiadják a 360 fokot, azaz a teljes körívet. Ettől a Rudolf Steiner és Maria Thun munkásságán alapuló vetési naptárban a fokbeosztás némileg eltér. A tizenkét állatövi jegyet a négy alapelem valamelyikébe sorolják be (tűz-víz-levegő-föld), s attól függően, hogy a Hold éppen milyen jellegű jegyben áll, a biodinamikusok megkülönböztetnek gyökér-, levél-, termés-, virágnapokat. A másik irányt meghatározó paraméter a deklináció (y koordináta), a Föld egyenlítői síkjának meghosszabbítása, az égi egyenlítő (amely az eget északi és déli félgömbre osztja). A deklináció mutatja, hogy az adott égitest melyik félgömbön helyezkedik el és hány fokos szöget zár be az égi egyenlítővel. Ha a déli félgömbön van (északi félteke valamely pontjáról nézve „alacsonyan” jár), akkor a biodinamikus vetési naptár ültetési időt jelez. Az említett vetési naptár a fentiek mellett figyelembe veszi a Holdnak, a Naprendszer többi bolygójának és a Napnak az iránya közötti kapcsolatát is. Különös jelentősége van annak, ha két égitest rektaszcenziója között 0 fok, 60 fok, 90 fok, 120 fok, vagy 180 fok az eltérés, illetve a deklinációjuk megegyezik, ezek ugyanis módosítják a vetési naptári napokat pl. kihúzott („semmire sem alkalmas” napokkal), vagy különösen alkalmas napokkal.
A kísérletekkel az volt a célom, hogy a növényi növekedéssel kapcsolatban találjak olyan periodikusságot, amely valamilyen Holdhoz köthető periodicitással megegyező. Az adatgyűjtés nagyon egyszerű volt: azonos fajtájú kukoricaszemeket (4 csészében, csészénként 50 db-ot) csíráztattam lehetőség szerint állandó körülmények között, különböző időpontokban, minden esetben pontosan 96 órán át. A csíráztatási idő elteltével lemértem a csíranövények gyökérhosszúságát és 5 mm-es intervallumokba soroltam be (0-5 mm; 5-10 mm; 10-15 mm stb.). 28 ilyen csíráztatást végeztem 1986-1987. év folyamán. Az adathalmazt először megvizsgáltam az említett perióduskereső programmal. Az adatok vizsgálatakor a csíráztatások kezdő időpontjaihoz rendeltem az átlagos gyökérhosszúsági adatokat, majd számítógéppel egyesével megvizsgáltam, hogy 1, 2, 3, 4… 98, 99, 100 napos periódusú szinuszgörbe jellegű függvény milyen mértékben illeszkedik a mérési adatpárok (dátum – átlagos gyökérhossz) által meghatározott pontokra. r = 1,0 a tökéletes illeszkedés. Az adataimnál 7 napos periódushosszú ciklikusság mutatkozott a legjobb, r~0,70-0,80, illeszkedéssel. Az adatokat 1-100 nap közötti periódushosszakra vizsgáltam, de a 7 napnál tapasztalható r-értéket a többi periódushossznál tapasztalható r-érték meg sem közelítette. Az adatokat megvizsgáltam úgy is, hogy a csíráztatás kezdési ideje a Maria Thun-féle vetési naptár szerint milyen napra esett (termés-levél-gyökér-virág), melyik Holdnegyedhez volt köthető (újhold-félhold-telihold-félhold), valamint szintén az említett vetésnaptár szerint ültetési időben, vagy ültetési időn kívüli időben volt-e. Sajnos nem találtam összefüggést a gyökérhosszúsági adatok és a csíráztatási kezdőidőpont „minősége” között. Az adatokat félreraktam, majd évekkel később újra elemezni kezdtem őket most már úgy, hogy az egyes csíráztatási intervallum (4 nap) egészét figyelembe vettem, nem csak a kezdési időpontot, vagyis egy adott csíráztatásnál külön kiszámoltam, hogy abból a négy napból milyen hosszúságot képviselt a termés-, levél-, a gyökér-, a virágnap, illetve mennyi volt a 4 napból ültetési időn belüli, valamint kívüli időszak. Sajnos nem jutottam előrébb. Az adatokat ismét a fiókba tettem.
A 1990-es évek végén munkahelyemen felkaroltuk a fehér virágú édes csillagfürt termeltetését, ahol 2000-től kezdve minden termesztőnknek javasoltuk, hogy a vetést lehetőleg a Maria Thun-féle vetési naptárnak megfelelő időben végezzék. A biztató, de még objektíve nem meggyőző eredmények, arra sarkalltak, hogy egy 2004-ben végzett édes csillagfürt termesztésének vizsgálatával foglalkozó K+F projektünknél Borbély Ferenc barátommal (DE ATC Nyíregyháza) elhatároztuk a különféle vetésidők és a hozamok, illetve a termés minősége közötti összefüggések vizsgálatát, kihegyezve a vetési naptárban foglaltakra. A dunántúli csillagfürtös állományszemlén megdöbbenve álltunk az egyik növényállomány előtt, amely fejlettsége szempontjából magasan „verte” a többi, „megfelelő” időben elvetett (ez március első felét jelenti a technológiai leírás szerint) állományt, annak ellenére, hogy ennek a vetésére bizonyítottan április végén került sor. De – termés napon! Abban az évben, később a növényállományt országosan és járványszerűen elpusztította egy gombabetegség, így adatok nélkül maradtunk.
2007. évben újra nekiveselkedtem az adatoknak, most egy 1986 áprilisában-májusában folytatott csíráztatási mérés sorozatot vizsgáltam meg, ahol nem csak gyökérhosszúsági, hanem hajtáshosszúsági adatokkal is rendelkeztem 4 különböző kezdő időpontú csíráztatás esetében. A vizsgálatnál a Hold deklinációs adataihoz a csíráztatás alatti deklinációs adatokra vonatkozó változás irányához (északi, vagy déli), valamint a deklinációs adatokban bekövetkező változás intenzitásához hasonlítottam az adatokat. A Hold deklinációs értéke ciklikusan változik a +/- 28,5 fok érték között, amikor az érték a szélsőértékhez közeli, a változás intenzitása kicsi, egyebekben az intenzitásváltozás is periodikus. Az említett négy mérésnél azt tapasztaltam, hogy a hajtáshosszúság átlagos nagysága tekintetében az alábbi csökkenő sorrend érvényesült: És15,5 > Ét 16,4 > Ds 20,0 > Dt18. Jelmagyarázat: a négynapos csíráztatási idő alatt a Hold az északi félgömbön (É), déli félgömbön (D), deklináció változása észak felé (s) dél felé (t), hozzávetőleges deklinációváltozás a négy csíráztatási időtartam alatt fokokban (a nyilak után álló számok). Ebből sejteni lehet, hogy az ültetési idő (Hold déli félgömbön) mellett, a mozgásváltozás intenzitása is ható tényező, nem csak nagyságát, hanem irányát is figyelembe véve. A hajtásnövekedés erőteljesebb, ha a Hold az északi félgömbön tartózkodik, s ezen belül is intenzívebb, ha az északi deklinációs maximuma felé tart, nem pedig onnan távolodik. A hajtásnövekedés kevésbé intenzív, ha a Hold a déli félgömbön tartózkodik, ezen belül is kevésbé intenzív, ha a déli deklinációs maximuma felé tart, nem pedig onnan távolodik.
A témakör nagyon is összefügg a tömegvonzással, ahol erőkkel van dolgunk, amelyeknek nagyságuk és irányuk van (vektorok). Érdekes, hogy a Hold ugyan a gravitációs állandón (g=9,81 m/s2 ) a Földtől való távolságváltozásának függvényében kb +/- ezred értéket tud módosítani, mégis tengereket képes mozgatni. Miért ne lenne képes az élőlényekre is hatni? Lehet, hogy az élő szervezetek éppen az ezred (távolabbi égitestek esetén milliomodnyi) g-változásra érzékeny receptorokkal rendelkeznek. (Hiszen a hallás, a látás receptorai is csak egy meghatározott frekvencia, illetve hullámhossz intervallumra érzékenyek.)
Próbálkozásaim óta sok-sok év eltelt, a téma azóta is hol gyengébben, hol erősebben foglalkoztat. E cikk megírását azért is tartottam fontosnak, hogy segítségével társakra találjak, akikkel megújult erővel, a korábbi tapasztalatokkal felvértezve, az összefüggések objektív feltárására, a tudományos világgal történő elfogadtatására irányuló munka folytatható lenne. (Elérhetőségem a szerkesztőségben.)
Meggyőződésem szerint, nem attól leszünk környezetvédők, hogy olaj helyett fát égetünk, benzin és gázolaj helyett „bio”-etanolt, vagy „bio”-dízelt tankolunk. Ezzel csak magunkat csapjuk be. Sokkal inkább környezettudatos magatartás, a természet által ingyenesen, feltételek nélkül nyújtott, károsító hatásokkal nem fenyegető „szelíd” energiák hasznosítására való törekvés. A napenergia mellett ide sorolom az előbbiekben leírtakból felsejlő kozmikus energiákat is, melyek megismerése átformálhatja a természettudományos gondolkodást.
Garamszegi Tibor
(Biokultúra 2000/4)
