Húsbavágó kérdések
„Üdvözöljük újra a dzsungelben!” Az író Kim Kelly ezzel a mondattal zárja nemrégiben a The New Republic című újságban megjelent cikkét. „A dzsungel” Upton Sinclair 1906-ban kiadott, álcázott regényére utal, amely az Egyesült Államok vágóhídjain tapasztalható, emberek és állatok számára szörnyű körülményeket fedi fel.
A könyv, már a megjelenését követő négy hónapon belül szövetségi rendeletek meghozatalához vezetett, amelyek arra kényszerítették a húsfeldolgozó üzemek tulajdonosait, hogy javítsák a veszélyes és undorító munkakörülményeket, amelyeket az állatok levágásában dolgozó munkavállalóknak el kell viselniük. Az „üdvözöljük újra” kifejezés arra utal, hogy Donald Trump kormányzása visszafordította az idő kerekét és még rosszabbá tette az eddigi körülményeket, mind a vállalati vágóhidak munkavállalói és az ott feldolgozott húst megvásárló fogyasztók számára.
Kelly cikke egyike a legfrissebb sajtóközleményeknek, amelyek világossá teszik az iparág legsötétebb részeit, az ipari hústermelést és felfedik, hogy a szövetségi szabályozó ügynökségek továbbra is lehetővé teszik az ipari húsgyártók számára, hogy folytatódjék a Pulitzer-díjnyertes Chris Hedges által nemrégiben a „radikális gonosz korszakának” nevezett időszak.
A The New Republic cikke az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (United States Department of Agriculture, USDA) döntésére céloz, amely lehetővé teszi a sertésfeldolgozó üzemek számára a vonalsebesség növelését, mely lépés majdhogynem garantálja, hogy a vágóhidakon végzett, az eddigiekben is veszélyesnek számító munka a jövőben még sokkal veszélyesebb lesz, s ez igencsak rossz hír. A december folyamán hatályba lépő új rendelet 40%-ban csökkenti a sertésüzemekben dolgozó kormányzati ellenőrök számát is. Adódik tehát a kérdés, hogy ki fogja ellenőrizni a húst? Ki fogja biztosítani, hogy a húsipari termékek biztonságosak-e a fogyasztók számára? A válasz: a feldolgozó üzemek alkalmazottai, akik egyébiránt nem is részesülnek élelmiszerbiztonsági képzésben.
A The Guardian szintén tudósított a gyártósorok sebességére vonatkozó új szabályozásról, hivatkozva az USDA nyilatkozatára, miszerint a vonalsebesség korlátozása egy szükségtelen szabályozási akadály az ipari innováció előtt. Más szavakkal szólva: a vállalatok nyeresége fontosabb, mint a munkavállalók és fogyasztók védelmének szükségessége. A The Guardian és az Oknyomozó Újságírók Irodája (Bureau of Investigative Journalism) által a tavaly év során végzett vizsgálatok alapján az USA húsipari dolgozói háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek súlyos sérüléseket, mint az átlagos amerikai munkások. A nyomozók szerint az amputációk, a törött ujjak, a másodfokú égési sérülések és fejsérülések néhányak azon súlyos sérülések közül, amelyet az egyesült államokbeli húsüzemek dolgozói hetente elszenvednek. Azáltal, hogy a kormány lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy a termelési vonalaikat a lehető leggyorsabban üzemeltessék, az USDA szabad jelzést ad arra vonatkozóan, hogy drasztikusan megnöveljék a hústermelés mennyiségét egy már amúgy is feszült rendszeren belül. Ez fokozhatja az állatokkal, a környezetvédelmi és a munkabiztonsági szabályokkal szembeni visszaéléseket.
Mindezekkel ismételten kedvezve a vállalati érdekeknek, az USDA károsítja azokat a kistermelőket is, akik biztonságosabb és egészségesebb sertéshúst termelnek. Ez év október 16-án, az Élelmiszer Világnapja alkalmából (World Food Day) az amerikai Ökológiai Fogyasztók Egyesülete (Organic Consumers Association, OCA) emlékeztette a fogyasztókat, hogy miért kiemelkedően fontos az iparilag előállított hús bojkottálása, és miért nem szabad feladni a küzdelmeket az ipari gazdálkodás egyszer s mindenkorra történő megszüntetése ellen.
www.organicconsumers.org
(Biokultúra 2019/6)
