Jó az öreg a háznál…
Ennek a magyar közmondásnak létezik az országban itt-ott egy, az öregekre nem túl hízelgő folytatása is, de mi most másképp folytatjuk. Örvendetes, amikor fiatalok őseik hivatását folytatják, különösen az, ha ez a hivatás az élelem megtermelése.
Magyarország mezőgazdasága még fiatalodna is, ha minden eszközt e célra hangolnánk. Bár a fiatalokat elvben előnyben részesíti a földtörvény, ez az előny legtöbbször nem elég; új gazdának földhöz jutni a szabad föld- és földbérleti piacon szinte lehetetlen.
Másik gond nem ritkán, hogy bár az elméleti tudás sokszor adott, hiányzik a gyakorlat, néha hiány van a mértékletességben is, így esetenként a „vak ló” bátorságával ugornak neki az élet olyan területének, amelyhez még sokat, igen sokat kellene tanulni. A tapasztaltak látják a biztos bukást, de a felajánlott segítségük sokszor visszautasításra talál!
Legsimább út, amikor szülőt, esetleg nagyszülőt követi a pályán a fiatal és fokozatosan veszi át a gazdaság irányítását!
Számomra megható, amikor fiatal gazdák tájékoztatóinkra szülőkkel, néha nagyszülőkkel érkeznek, volt, hogy a papa – érezve a hatalmas felelősség súlyát – többet kérdezett, mint az új gazdasorba igyekvő unoka.
Ilyen szeretettel átszőtt családi kapcsolatrendszerben figyelnek egymásra, néha mégsem eléggé! Az utóbbi évben több esetben előfordult, hogy míg a „bio életét” becsületesen leélt gazda pihent, kórházban volt, vagy csak átadta egy kicsit a gyeplőt, bizony baj történt!
„Bízd (bízza) rám, tudom, hogy mit csinálok!” ígéret után jött a „tiltott” kezelés – talán csak tudatlanságból – annak minden következményével együtt: újra átállás, kiesés az öko támogatásból és a „zöldítésből”, valamint sokszor az évek, évtizedek alatt kiépített fajokban gazdag élettársulás helyett a fajszegény kultúrsivatag és a szégyen.
Egyetlen érintett sem hárította át a felelősséget gyermekére, családtagjára. Mi mégis tudjuk, hogy csak így történhetett!
A bizonyítékok: a makulátlan előélet, a bio közélet kiérdemelt megbecsülése, könnypára a szemekben, a hit abban, hogy a helyzet menthető.
Kérjük a biogazdaságot átadó, vagy abba fiatalt bevonó idősebbeket, hogy értessék meg szeretteikkel a biogazdálkodás szabályait, szépségét, fontosságát, küldetését!
A fiatalokat meg arra, hogy legyenek tanácsot elfogadók!
A szép magyar közmondást mi így értjük: „Jó az öreg a háznál – főként, ha hallgatnak rá”.
Dr. Roszík Péter
(Biokultúra 2017/4)