Ki táplálja majd a világot?
Ki táplálja majd a világot a jövőben? Igazi emberek, vagy arctalan multik? – a Monsanto és a Bayer vállalatóriások jelenleg folyamatban lévő egyesülése komoly kérdéseket vet fel. Milyen mezőgazdaságot is szeretnénk valójában? Hacsak nem történik valami váratlan fordulat, egy hihetetlenül erős vállalat kap zöld utat arra, hogy dominálja a világ mezőgazdaságát.
Donald Trump támogatásával, intenzív európai lobbytevékenységgel és sok esetben politikai erőszak alkalmazásával több kontinensen is szabaddá vált az út a Bayer, a világ legnagyobb vetőmag-előállító vállalata számára, hogy felvásárolja a Monsantot, a második legnagyobb növényvédőszergyártó vállalatot. Az egyesülést egyszerre említik pokolban köttetett házasságként és fontos előrelépésként is az élelmiszerbiztonság megteremtésében. Számos támogató vállalaton és kutató intézeten keresztül a Bayer-Monsantonak közvetlen befolyása lesz a legtöbb gazdálkodóra Angliában, az Európai Unióban, az Amerikai Egyesült Államokban és közvetett hatása lesz minden fogyasztóra is. Hatékonyan fogja irányítani a világ szabadalmazott vetőmagkínálatának mintegy 60%-át, az élelmiszertermeléshez használt vegyszerek és növényvédőszerek kínálatának 70%-át, továbbá a világ legtöbb génmódosított szántóföldi növényét is. A cégóriás képes lesz befolyásolni, hogy mit és hogyan termelnek a világon, beleértve az árképzést és a termesztési módszereket is.
Talán sokan azt gondolják, hogy az egyesülés megriasztja a kormányokat, de mivel a gazdag országokban a legtöbb gazdálkodó a vetőmagokat a multiktól szerzi be, ezért alig hallani ellenvéleményeket. A cégóriások a világ éhezésének felszámolását, a néhány évtizeden belül mintegy 10 milliárd főre növekvő emberiség táplálását innovációkkal, „korszerű” növénytermesztési technológiákkal, génmódosítással, CRISP génszerkesztéssel, bio dúsítással ígérik megoldani. A gyakorlatban azonban nem ilyen optimista a helyzet. A vetőmagok és növényvédőszerek egyre drágábbak, az ígért egészség, biztonság, az új ipari növények élelmezési haszna nem valósul meg. Ehelyett a talajok szennyeződése nő, a mezőgazdaság biodiverzitása csökken, a Monsanto több évtizedes jelenléte ellenére még mindig legalább 800 millió ember éhezik, az ipari termelés nem népszerű és nyílt cinizmus övezi a vállalati érdekeket is.
Mindezek ellenére egy elszánt ellentábor is küzd a hagyományos termesztési módszerek fennmaradásáért. Dr. Debal Deb indiai növénytermesztő például elfeledett, mintegy 1 340 féle őshonos indiai rizst termel Nyugat-Bengálban. Hat államban több mint 7 000 farmer kaphat az általa termelt vetőmagokból azzal a feltétellel, hogy azokat vetik el és egy részüket tovább is értékesítik.
A vetőmagok megosztása, a helyi fajták alkalmazása nem csupán az emberbaráti szeretet példája, sokkal inkább egy ősi rendszer kiterjesztése, az ún. kölcsönös gazdálkodás tovább éltetése, ami már a régi időkben is társadalmi stabilitást és élelmezési változatosságot jelentett emberek milliói számára. Folyamatos szelektálással, keresztezéssel és a magok kicserélésével a gazdálkodók számos aromájú, ízű, színű, gyógyhatású és a kártevőkkel, szárazsággal és árvizekkel szemben ellenálló fajtákat fejlesztettek ki. Dr. Deb közösségi vetőmag bankja az egyik utolsó élő gyűjteménye több száz indiai rizsfajtának, egyben a hagyományos termelők múltban gyökerező, óriási tudástárának is.
Forrás: www.theguardian.com
(Biokultúra 2018/4)
