Élelmiszer- és takarmány-alapanyagok ásványianyag- és vitamintartalmának csökkenése

Az igen káros iparszerű, intenzív mezőgazdaság környezet-romboló hatása kiemelten jelentkezik a talaj ásványianyag-készletének csökkenésében, a termények minőségromlásában. A jelenség egyik legfontosabb okozója a hosszú évtizedek óta tartó általános környezet-elsavanyosodás, amely legerősebben a termőtalajon jelentkezik (pl. a savas esők, a műtrágyázás, a szintetikus növényvédőszerek, a helyi savas kiülepedések stb. hatására).

A környezet-romlás kiemelt tényezői

Ennek a súlyosan kedvezőtlen folyamatnak – Magyarország termőföldjeinek mintegy 60%-át érintve – az egyik legfontosabb következménye az, hogy a termőtalajból kimosódnak a létfontosságú ásványi anyagok, elsősorban a kationok, pl. kalcium (Ca), a magnézium (Mg) és több mikroelem, pl. a vas (Fe). Az itt termesztett növényekben is jelentős kation- és mikroelem-hiány alakul ki, amely így megjelenik az ilyen élelmiszereket fogyasztó emberekben, valamint a hobbi- és haszonállatokban. Egyidejűleg viszont számolni kell az erősen savanyító hatású anionok, elsősorban a foszfor (P) feldúsulásával.

A hazai lakosság egyre nagyobb részében évtizedek óta növekvő mértékben igen nagy egészségkárosodás jelentkezik. Az egyre növekvő mértékű életmód-hiányosságok és mindezek hátterében – sok egyéb mellett – az ellenállóképesség-csökkenés, ill. allergianövekedés jelentős mértékben összefüggésben áll a fentebb leírt ásványianyag-egyensúly felbomlásával, az ilyen alapanyagokból előállított élelmiszerek feltűnő minőség-romlásával.

Az élelmiszerekben általánosan jelentkező Ca-hiány – több más tényezővel együtt, pl. D3-vitamin ellátottsága stb. – jelentősen hozzájárult a csontritkulás (az osteoporozis) betegségének drámai megnövekedéséhez, az igazi népbetegség kialakulásához. Az orvosi statisztikai adatok szerint a magyar népesség érintettsége az 1960-as években mintegy évente 130 ezer regisztrált csontritkulásos beteg-számban mutatkozott meg, míg 2005-ben ez a szám átlépte a 1,2 millió főt. Ennek a közel 10-szeres emelkedésnek az egyik kiemelkedő okozójaként a környezet, a termőtalaj tönkretételéből bekövetkezett és az élelmiszerekben megjelenő nagy Ca-hiány jelölhető meg.

A talaj elsavanyodása lényegében a Ca-, Mg-, K- és Na-ionoknak Al-és H-ionokkal végbement kicserélődésére vezethető vissza. Ezt a talajon áthatoló, savanyú szivárgó víz, a mikroorganizmusok és a növények tápanyagelvonása, továbbá a fiziológiailag savanyú trágyaszerek használata idézheti elő. A talajnedvesség a mikrobák által termelt CO₂ hatására szénsavban gazdaggá válik. A mikrobák ezen kívül környezetükbe számos szerves savat is – gyakran nem kis mennyiségben – adnak le. A helytelen talajművelés folytán a talaj felülről lefelé lassan mésztelenedik és elsavanyodik, ami végül is a talajképződési folyamatoknak teljesen új irányt szab. A mésztelenedés hatására maga a mikroflóra is átalakul, és acidofil elemekben egyre gazdagodik, amelyek tevékenységükkel csak tovább növelik a folyamat romlását.

Amennyiben a talajképződésre a kilúgozás a jellemző, akkor vagy a talajképző kőzet kalciumban szegény és más kalciumbevételi forrás nincs, vagy ha a talaj tartalmaz is szervetlen Ca-vegyületeket, de ezek alig mennek oldatba, úgy a talajszelvényben a mobilis kalciumvegyületekben mindenképpen hiány jelentkezik. Ez a helyes irányú talajképződés és a termékenység korlátozó tényezőjévé válhat.

Beavatkozásra tehát szükség lehet oly módon, hogy a mobilis Ca-vegyületek szintjét megfelelő adagolással növeljük, vagy az eredendően mégis jelenlevő kalciumvegyületek oldódását kell segítenünk. Talajaink javításához általában vízben rosszul oldódó, lúgosan hidrolizáló kalcium-karbonátot, mint hatóanyagot tartalmazó javítószereket alkalmaznak, ami különösen a savas kémhatású talajok esetén előnyös.

Talajjavítás céljaira különböző természetes, továbbá ipari melléktermékként jelentkező karbonáttartalmú anyagokat használnak. Ilyen pl. a mészkő, amelynek vizes szuszpenziója kb. 8,5 pH-értékű. Savanyú és szikes talajok javítására alkalmas. A digóföld tulajdonképpen nedves, meszes altalaj, amit talajjavítási célokra bányásznak. Maximális CaCO₃-tartalma 15-20% körül van. A dolomit CaCO₃ mellett magnézium-karbonátot is tartalmaz kettős só alakjában, 1:1 arányban. A kalcitnál gyengébben oldódik. A könnyen morzsálódó, tömött és apró szemű dolomitot savanyú talajok javítására használhatják.

Az egyéb javítóanyagok között meg kell említeni a természetes CaCO3-tartalmú anyagok között a mésztufát, a cukorgyári mésziszapot (kb. 40% CaCO₃-tartalommal), az égetett meszet (CaO 80%, MgO 6-8%) és a cementgyári port (CaCO₃ 70-80%).

A meszezés növelheti a talajok termékenységét és csökkentheti a talajművelésre fordított költségeket. Elősegíti a jó morzsás szerkezethez vezető biológiai és fizikokémiai folyamatokat, serkenti és elősegíti a Ca-humátok képződését és felhalmozódását. Csökkenti a biokémiai cementként ható mikrobaautolízis-termékek lebontásának ütemét, akadályozza a szerves anyagcseretermékek vándorlását. A Ca összekötő szerepet tölt be ásványok és szerves anyagok között stb. Mindez pedig fokozza a talaj átlevegőzését, növeli víztartó képességét és a talajt az erózióval szemben ellenállóvá teszi. A Ca-nak bizonyos fajta kiegyenlítő szerepe van, mert egyrészt a talaj jó átlevegőzését növelve aktiválja az aerob légzéssel energiát nyerő baktériumokat, vagyis a szerves anyagok bontását. Másrészt azonban a nehezen megtámadható szerves vegyületeket, értékes szerkezetképző faktorokat óvja az enzimatikus lebontástól. A meszezett talaj szelvényben az áthatoló víz gazdagabb lesz kalciumban, és az elfolyó vizek keményebbé válnak. A meszezett talajon már termeszthetők savanyúságot nem tűrő növények és számos olyan szaprofita mikroba szaporodása indul meg, amelyek tevékenysége nélkülözhetetlen kísérője a termékeny talajok dinamikájának.

A mésztrágyázás minden esetben szükséges, ha a talaj pH-értéke (KC1) 5,6 alatt van. Ilyenkor ugyanis a mikrobaközösségben a baktériumok már nagyon visszaszorulnak, és a mikroszkópos gombák (pl. Fusarium) nemkívánatos térfoglalása erőteljesen megindul. Mindez a termesztett növények hajszálgyökereinek anyagcseréjét előnytelenül befolyásolja. A felhasználandó CaCO₃-hatóanyag adagjait a talaj kötöttsége, pH-ja figyelembevételével t/ha-ban adják meg.

Így tehát a talajok mésztelenedése, kilúgozása ill. elsavanyodása fogalomkörét tárgyalva fontos környezetállapoti változást lehetett rögzíteni.

A romló környezetállapot és gazdálkodói körülmények eredménye: súlyos kation-hiány. A kiváltó okot a gazdálkodási környezet általános elsavanyodásának növekedésében és ennek további káros hatásaiban kell keresnünk.

A káros elsavanyodó hatás három fő területen következik be:

A környezet, a talaj általános elsavanyodása közvetetten vezet az élővilág ásványi anyag (sav-bázis, anion-kation) egyensúlyának felbomlásához, vagyis a foszfor-, a kén-, a klór- és a nitráttúlsúlyhoz, így a súlyos kalcium és magnézium, azaz kation-hiányos takarmányozás kialakulásához, végső soron az állattartási teljesítmények leromlásához.

Az elsavanyodás közvetlen hatásai elsősorban az egyik legnagyobb kincsünk, a talajminőség és -táplálóhatás leromlásában (mintegy 4 millió hektáron a pH 5,5 érték alatti!), a növényi termeszthetőség és táplálóanyag-tartalom lecsökkenésében, valamint az agrárgazdálkodás jövedelmezőségének és a vidéki életvitel gyengülésében nyilvánulnak meg.

A kalciumtartalom csökkenésének, ill. a foszfortartalom növekedésének mérhető vizsgálati adatai is a sav-bázis egyensúly felbomlásának jelei. A kísérletek szerint az elsavanyodó talajon romlik a növény, a termék minősége. Csökken a kalászosok, a pillangósok, a borsó fehérjetartalma, a cukorrépa cukor-, a napraforgókaszat olajtartalma, az ezermag tömege, a csírázási erély. A rét és legelőállományban csökken az értékesebb pillangósok és takarmányfüvek aránya, illetve megnő a gyomok mennyisége. A bonyolult és összetett elsavanyodási folyamatok időbeli érzékeltetésére kitűnő jelzőnövény a mészkedvelő zöldlucerna (1. táblázat).

	Weiser-Zaitschek (1929)	Horti-Baintner (1976)	Országos tak. ellenőrzési adatok(1993)
Ca	21,8	17,1	13,6
P	2,5	3,0	3,7
Ca/P	8,5/1	5,7/l	3,7/1

1. táblázat. A zöldlucerna Ca- és foszfor-tartalmának alakulása (1929-1993, g/kg szárazanyag)

Az elsavanyodást markánsan jelző tendenciák mellett igen figyelemreméltó a természetes ásványi-egyensúly felbomlását mutató századelejei kalcium/foszforértéknek mintegy 1/3-nyira történő csökkenése, amely egyértelműen a lucerna – és mértékében differenciáltan minden más takarmány és élelmiszer – táplálkozási kationszolgáltató (kalcium, magnézium stb.) képességének jelentős leromlását bizonyítja. Márpedig, ha a talaj-savanyodás miatt nincs a napi táplálkozásunkban elegendő mennyiségű és jól hasznosuló kalcium és magnézium, akkor határozottan megnő a csontritkulás kialakulásának a veszélye.

A hosszú évtizedek óta tartó kiürülési folyamatot jól jellemzik a néhány fontosabb élelmiszer- és takarmánynövény ásványianyag-tartalmának (pl. Ca, Fe) csökkenését bemutató országos, hivatalos szakirodalmi adatsorok (2. és 3. táblázat).

	19621	19882	20053
Paradicsom	500	210	90
Zöldpaprika	310	165	140
Fejessaláta	330	292	280
Spenót	1500	1330	1330
Kukorica	220	200	80
Sárgarépa	440	460	280

Megjegyzés: ¹ Tarján R. – Lindner K.; ² Bíró Gy. – Lindner K.; ³ Radler I.

2. táblázat. Néhány fontosabb növény Ca-tartalma, mg/kg

	19424	19675	1988 6, 2	19957	20053
Burgonya	110	42	6	4	5
Répafélék	266	130	31	7	8
Kukorica	78	43	35	18	15

Megjegyzés: ⁴ Oláh A. et al; ⁵ Baintner K.; ⁶ Kakuk T. – Schmidt J.; ⁷ Bíró Gy. – Lindner K.

3. táblázat. Néhány fontosabb növény Fe-tartalma, mg/kg

Igen figyelemreméltó, hogy a növényi környezet károsodása, az iparszerű gazdálkodási módszerek erőltetése, az intenzív növényfajták legyengült ellenálló és alkalmazkodó képessége stb. mind-mind hátrányosan hatottak a vitamintartalom alakulására. Vizsgálati eredmények szerint (Győréné Kis Gyöngyi, 2005) a növények vitamintartalmát jelentősen csökkenti a nagyadagú műtrágyázás – különösen a nitrogén mennyisége –, a szintetikus növényvédelem és szuper-intenzív fajtaválaszték. Éppen ezért az ökológiai gazdálkodásban mindezeket kikerülve, rendszeresen nagyobb a növények vitamintartalma, különösen a rezisztencia növekedésével párhuzamosan. A mindezt jól bemutató adatsorokat a 4. és 5. táblázatok tartalmazzák.

	19665	19902	20053
Kukorica	6-12	4,0	3,0
Borsó	1-2	0,8	1,0
Tej – nyári – téli	3,5-4,5 0,4-1,8	0,2	0,2
Fejeskáposzta	20-30	0,4	0,4
Sárgarépa	150-250	120	120

4. táblázat. Élelmiszerek és takarmány-alapanyagok kation-tartalma, mg/kg

Niacin (B3)	19528	19629	198110	20053
Tojás (egész)	23,0	17,0	17,0	1,0
Tej (tehén)	9,0	2,0	0,5	0,5
Zab	25,0	–	10,0	3,0
Piridoxin (B6)
Búza	4,0	–	3,0	2,7
Kukorica	20,0	6,0	4,0	0,6
Fólsav		196811	19882	20053
Kukorica		0,50	0,26	0,15

Megjegyzés: 8 Tangl H.; 9 Tarján R. – Lindner K.; 10 Tarján R. – Lindner K.; 11 Tangl H.

5. táblázat. Néhány élelmiszer jellemző vitamincsökkenése, mg/kg

Az ismertetett ásványianyag- és vitaminadatok alátámasztják az igen káros – és sajnos általánosan alkalmazott – iparszerű, intenzív mezőgazdaság környezetromboló hatását, valamint ezzel együtt az élelmiszer- és takarmány-alapanyagok ásványianyag- és vitamin-elszegényedését. Jellemző, hogy ugyanezen a téren az ökológiailag termelt növények éppen feldúsulnak az ásványianyag- és vitamintartalomban.

Dr. Márai Géza
(Biokultúra 2010/1-2)