2018 Már 02

Málnatermesztés és az ökológiai átállás lehetőségének vizsgálata bernecebaráti gazdaságokban

Nincs hozzászólás

Magyarország málnaültetvényeinek területi növekedése az 1950-es években indult meg. A termelés csúcspontját 1991-ben értük el, amikor 27 800 tonna termésmennyiséggel a tíz legnagyobb málnatermesztő ország közé kerültünk.

Napjainkra a málna ültetvények összes területe 644 hektárra csökkent hazánkban, melyről 2015-ben 1534 tonna gyümölcsöt szüreteltek. Az ökológiai gazdálkodással művelt málna ültetvények mérete szintén folyamatos csökkenést mutat, 2010-ben 623 hektár, 2015-ben 5 hektár állt ellenőrzés alatt (1. ábra).

1. ábra | Bio bogyós gyümölcsök területének alakulása (ha) (Ellenőrző szervezetek éves beszámolói alapján)

Ez a jelentős visszaesés jellemzi Bernecebaráti málnatermesztését is, ahol három gazdaság málnaültetvényét vizsgáltuk. A bogyósgyümölcsök termesztése a falu életében nagy múltra tekint vissza – címerében is megtalálható a ribizli fürt és a málnaszem stilizált formában –, a hagyományos termesztéshez szükséges tudás szinte minden helybéli birtokában van. A község a Börzsöny-vidéki málnatermő táj része, ahol a bogyósgyümölcsök termesztése a filoxéra járvány megjelenése és a szőlőültetvények kipusztulása után indult fejlődésnek az 1950-es években. Az ültetvények összes területe hamar elérte a 90-100 hektárt, amely méret a TSz-ek felbomlásáig tartott. A málnaültetvények folyamatos csökkenése miatt mára Bernecebarátiban az összes málna terület alig haladja meg a 10 hektárt, ökológiai gazdálkodás alá vont terület jelenleg nincs.

A málnaültetvények vizsgálatának célja:

  • Ökológiai gazdálkodásra történő átállás esetén a málna termesztése során alkalmazott technológiai elemek változtatása milyen mértékben szükséges.
  • Az átállás milyen hatással lenne az ültetvények termelékenységére, jövedelmezőségére.
  • Az ökológiai gazdálkodásra történő átállás elősegítené-e a málnaültetvények területének növelését, a lakosság megtartását, illetve növelését.

A vizsgálatba vont három gazdaság málnaültetvényének jellemzői:

  • 1. sz. gazdaság málna területe 1 hektár, amely az önkormányzat tulajdona, szabadföldi zöldségtermesztéssel kiegészülve 8 ember számára biztosít munkát.
  • 2. sz. gazdaság málna területe 1500 m2, őstermelő műveli családjával együtt.
  • 3. sz. gazdaság málna területe 2000 m2, őstermelő műveli családjával együtt.

2. ábra | Fertődi zamatos málnabokor (Bernecebaráti 2016) (Foto: Moczok)

A málna alacsony hőigényű növény, már 5°C-on megindul a rügyfejlődés, 10°C-on a sarjnövekedés. A hazánkban termesztett fajták átlagos téli időjárás esetén télállóak. A málna fényigényes növény, vadon termő változata az erdőszéleken is a napfényes helyeken díszlik. Hazánk a málna termeszthetőségének déli határán van, ezért a magasabban álló domboldalak a kedvezőbb termőhelyek számára. A málna termesztésének egyik limitáló tényezője a víz – a málna tenyészidőszaka alatt 330-380 mm az ideális –, ami nem csak a termés mennyiségét, hanem minőségét is nagyban befolyásolja. Ahol lehetséges öntözéssel kell pótolni a szükséges víz mennyiséget. A vizsgált terület talajadottsága a málna igényének megfelelő. Az ültetvények területe (Börzsönyi-peremhegység kistáj) mérsékelten hűvös és mérsékelten nedves jellegű, cseres és gyertyános tölgyekkel, magasabb területeken bükkösökkel is fedett. A málna az erdőtársulások tagjaként az egyenletes víz ellátottságú, levegős, vályogos kötöttségű, magas szerves anyag tartalmú talajokat kedveli. A faluban és környékén a kissé vöröses vagy barnássárga, a lösznél agyagosabb talajképző kőzet fordul elő. A térségben jellemző talajtípusok az agyagbemosódásos barna-, illetve a Ramann-féle barna erdőtalajok. Kiemelten fontos feladat a talaj tápanyagkészletének feltöltése, fizikai, biológiai és agrokémiai tulajdonságainak javítása a málna igényének megfelelően. A málnaültetvény telepítése során a következő fontos szempont a fajtaválasztás, az ültetvények kialakításának módja, az alkalmazott talajművelés és tápanyag utánpótlás, amelyek a növényi kondíciót, a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóságot jelentősen befolyásolják. A térségben jellemzően termesztett málnafajta a Fertődi Zamatos (ÁE 1986), amely jó környezeti alkalmazkodó képessége miatt ökológiai gazdálkodásra is ajánlott fajta. Mélyhűtésre, konzervipari felhasználásra és friss piacra egyaránt a legkeresettebb. Gyümölcse közepes méretű, kb. 3 g, gömbölyded, élénkvörös, fényes, tetszetős formájú (2. ábra).

Részterméskéi jól tapadnak egymáshoz, kemény húsállományát és színét az érés folyamán és szedés után sokáig megőrzi. Harmonikus sav-cukor arányú, határozott málna zamattal. A bogyók megjelenése szép, egységes, kitűnő minőségű piacos termést ad. A guruló gyümölcs aránya eléri a 90%-ot (Kollányi in Porpáczy 2013).

A telepítési rendszer kialakítását a Kollányi (1990) által leírtak alapján vették figyelembe a gazdaságok, így a kisebb területű gazdaságokban az ideális méretű ültetvény kialakítást alkalmazták, míg az 1 ha önkormányzati területen a sortávolságot a nagyüzemi műveléshez alakították ki. A málnaültetvény telepítésekor átlagosan 10-15 évre tervezik annak fenntartását, ezért fontos, hogy jól megalapozott terv alapján történjen. A málna gyökérzetének nagy része a talaj felső 40 cm-es rétegében van, ezért elsődlegesen ebben a mélységben használja ki annak adottságait, ezért korlátozott mennyiségben képes felhasználni a talaj tápanyag- és víz készletét. Minél inkább megfelel a málna számára az általunk elért talajállapot, a jövőben annál kevesebb ráfordítás szükséges ilyen célú műveletekre. Első feladatként fogalmazható meg, hogy a terület vízgazdálkodását megvizsgálva megakadályozzuk a területen megjelenő víz megrekedését, a talajvíz esetleges megemelkedését. Amennyiben ezek valamelyike fennáll, az kizárja a területen a bogyós gyümölcsök termeszthetőségét.

A terület kiválasztása valamint a talaj előkészítése után következhet a telepítés. Kollányi (1990) a következőkben foglalta össze a sikeres málnatermesztés szempontjait:

  • Talajforgatás és ültetés közötti idő – különösen tápanyagellátás, meszezés esetén – 6-8 hét.
  • Őszi ültetés esetén a talajforgatással augusztus vége-szeptember közepére végezni kell. Az ültetés idejére a terület aprómorzsás, porhanyós felszínű legyen.
  • A termesztett hazai málnafajták öntermékenyülőek, ezért porzófajta nélkül ültethetők.
  • A málna sorok É-D-i irányú elhelyezése a legkedvezőbb a fénykihasználás és az egyenletes gyümölcsminőség szempontjából. Lankás területen az erózió veszélye miatt lehetőleg a lejtőre keresztirányban ültessünk.
  • Ültetés előtt a vermelőből kiszedett sarjkötegeket célszerű néhány órára vízbe áztatni.
  • A sarjakról a sérült, túl hosszú gyökereket vágjuk vissza, a többi rész maradjon érintetlen.
  • A málna ültethető kézzel, fúróval, vagy ekével nyitott barázdákba. Az ültető gödör mélysége 25-30 cm, olyan mélyre helyezzük a tövet, amilyen mélyen az anyatelepen volt.
  • Amennyiben a talaj állapota indokolja, javasolt a beöntözés. Őszi ültetésnél 15-20 cm, tavaszinál 5-10 cm magas talaj feltöltés szükséges, amely védelmet nyújt a fagytól és a kiszáradástól. Az elültetett gyökérsarjak vesszőinek minél rövidebb visszavágása szükséges, mert az első évben a sarjak növekedésére és fejlődésére stimuláló hatással van.

A telepítéshez és az ültetvény fenntartásához szükséges általános tudás a térségben élő gazdálkodók kezében van családok generációin keresztül. Így a Kollányi (1990) által leírt telepítési pontoknak megfelelően történt a gyökérsarjak ültetése. A telepítés műveletei ökológiai gazdálkodásra történő átállás esetén is alkalmazhatóak.

A málnaültetvények talajművelésének célja a termőterület gyomszabályozása, a felesleges sarjak eltávolítása, a talajnedvesség megőrzése, a trágyafélék bedolgozása és a talaj lazítása.

Árutermelő ültetvényekben, így a vizsgált területeken is a sorközművelést talajmaróval végzik, ügyelve a művelés mélységére, mivel a málna sekélyen gyökerező növény. Az ajánlott művelési időpontok ősszel és tavasszal vannak az aktuális talajállapot figyelembe vételével. Telepítés előtti talajfertőtlenítést egyik gazdaságban sem végeztek. Jelentős, talajlakó kártevők által okozott kártétel a telepítés óta nem fordult elő egyik táblában sem. Talaj-előkészítéskor a mélyszántás nem ajánlott, forgatásos talajművelet során elegendő a felső humuszos réteg mozgatása a gyökérzóna elhelyezkedése miatt.

A művelési rendszer kialakítása az ültetvényben szabályozhatja a fényviszonyok alakulását, a termőfelület nagyságát és az ápolási munkák elvégezhetőségét, végső soron a területegységenkénti terméshozamot és a gyümölcs minőségét. A legfontosabb elem az alkalmazott sor- és tőtávolság, mivel ettől függ az önárnyékolás és a használható gépek milyensége, a művelhetőség. Napjainkban sok estben a használt erőgépekhez igazítják a sortávolságot, ami így akár a kívántnál szélesebb is lehet. Hazai ökológiai adottságaink szerint a málna 1,0-1,4 m2 tenyészterületet igényel (Kollányi 1990).

A bernecebaráti gazdaságok által alkalmazott művelési rendszerben az őstermelők a sor- és tőtávolságot 1,8 m × 0,6 m-re, az 1. sz. gazdaság 3,0 m × 0,6 m-re alakította ki. A Fertődi Kutató Intézetben Kollányi által 1968-ban végzett kísérletben kimutatták, hogy a várható terméseredmények a legkedvezőbben 1,0 m × 1,0 m sor- és tőtávolság mellett várhatók. A gazdaságok mindegyikében a sövényművelést alkalmazzák, a töves ill. gyalogművelés már csak a házi kertekben figyelhető meg. A támrendszer kialakítása sövényművelés esetén költségigényes, így a leggazdaságosabb és egyben tartós megoldás a faoszlopos, horganyzott huzalos támrendszer. Az oszlopok átlagosan 240 cm hosszúak, 50-60 cm mélyre kerülnek a talajba. Az alsó huzalt 120-130 cm magasan húzzák ki, míg a másodikat 160-170 cm-es magasságban.

Tápanyag utánpótlásra a legköltséghatékonyabban beszerezhető engedélyezett szerves anyag az egyik közeli gazdaságból származó extenzív szürke marha tartásból származó trágya. Átállás estén az ültetvények ápolása a termőfelület kialakítását illetően nem változna. Gondos odafigyeléssel, az alkalmazott mechanikai gyomszabályozási módszerekkel a gazdálkodók megfelelően kordában tudják tartani a gyomflórát. A málna ültetvények termőfelületének szabályozása a terméshozam érdekében a növényvédelemtől nem elválasztható, lényeges szempont. A sarjak kiválogatása, az első sarjnemzedék eltávolítása és a letermett, valamint felesleges vesszők kimetszése mind befolyásolja az ültetvény kondícióját, a termés mennyiségét és a bogyók nagyságát. A metszés három munkafolyamatot ölel fel: letermett vesszők eltávolítása, új sarjak ritkítása és a termő vesszők visszametszése.

Az ültetvényekben gombás betegségek közül Elzinoé (Elsinoe veneta), Didimella (Didymella aplanata) a leggyakrabban előfordulók. Az ellenük való védekezésre jellemzően réz-kén tartalmú lemosó szereket alkalmaznak. Az alkalmazott szerek az ökológiai gazdálkodásban is engedélyezettek és hatásos módszernek mondhatók az agrotechnikai módszereket kiegészítve, mivel a fertőzött vesszőket el kell távolítani.

Kártevők esetében a metszési munkák során – a ritkító metszéssel eltávolított vesszők között – megfigyelhető volt a gubacsszúnyog kártételével sebzett vesszők aránya (3. ábra).

3. ábra | Málna gubacsszúnyog kártétel (Bernecebaráti, 2016) (Foto: Moczok)

A gubacsszúnyog kártétel nagy probléma, mivel a következő évi termővesszők válogatásakor nem a vesszők kondíciója, hanem a fertőzöttség mértéke a mérvadó. A málna-gubacsszúnyog a szakirodalmak szerint kisüzemi ültetvényekben nem jelentős, egy nemzedékes faj. A gubacs a lárvák áttelelésére szolgál, melyek tavasszal befejezik táplálkozásukat. Az imágók májustól július végéig rajzanak, majd a nőstények lerakják lárváikat a rügyek mellé, vagy a levélhónaljba. A bőrszövet alá hatoló lárvák szövetburjánzást indukálnak, ez okozza a gubacs kialakulását, amiben áttelelnek (Pénzes in Porpáczy 2013). A gazdaságokban vegyszeres védekezést nem folytatnak ellenük, mivel általános vélekedés, hogy a számuk visszaszorítására a metszési munkálatok elegendők. Az ültetvények átállása esetén az ökológiai termesztési rendszerbe is illeszthető a módszer.

Az 1. és 3. sz. gazdaságokban öntözőrendszert telepítettek. Az 1. sz. gazdaságban gyökérzónás öntözésre van lehetőség, míg a 3. számú gazdaságban csepegtető rendszerűt használnak a tenyészidőszakban az érés idején, amikor legnagyobb a málna vízigénye. Fontos a nedvesség utánpótlása, mivel a málna termőképességét leginkább befolyásoló tényezők sorrendben a következők: csapadék 55%, talaj 30%, hőmérséklet 15%.

A málna betakarítása – általában június közepétől július végéig tart – a legkritikusabb időszak az ültetvény jövedelmezősége szempontjából. Ezért javasolt előre megtervezni a betakarítás menetét, a kézi munkaerő szükségletet, valamint megkeresni a lehetséges értékesítési csatornákat. A bogyós gyümölcsök közül a málna a legkönnyebben romló gyümölcs, szedése odafigyelést igényel. A szüret optimális érettségi állapotban történik, amikor a bogyó teljesen pirosra beszíneződve eléri tökéletes ízét és zamatát, valamint ekkor választhatók le a szemek legkönnyebben a vacokkúpról úgy, hogy a terméscsoport nem sérül.

A leszüretelt termést kétféle árucsoportba soroljuk:

  • Gurulós: a terméscsoport résztermései maradéktalanul együtt maradnak, kemények, fénylő színűek, fajta azonosak és száraz felületűek.
  • Lé málna: a szemek résztermései szétválnak, általában túlérettek.

A vizsgált gazdaságokban a gurulós minőség előállítására törekednek, ezért a málna szedése 1-2 naponta történik, amire a kora reggeli vagy a késő délutáni órák a legmegfelelőbbek. A leszedett gyümölcsöt minden esetben árnyékos helyen kell tartani az elszállításig. A piacra szánt málnát 25-50 dkg-os töltő tömegű műanyag tálkákba szedik közvetlenül, míg a mélyhűtésre szánt gyümölcsöt először 60-80 dkg befogadóképességű kis vödrökbe szedik, melyből műanyag fóliával bélelt 1,5-3,0 kg töltőtömegű rekeszekbe öntik. Az 1-2 napig tartó friss értékesítés akkor lehetséges, ha a szürettől számított két órán belül a málna előhűtésre kerül, ezért a szedést követően minél rövidebb időn belül el kell érni a 0°C tárolási hőmérsékletet, így a málna relatíve hosszabb ideig lesz értékesíthető. Mivel a málna telepítése, művelése, szedése kézimunka igényes, ezért ökológiai málnatermesztésre történő átállás esetén a málna árában jobban érvényesíthető lenne a termesztési mód és a termék minőségének az értéke. A bio málna tárolása során is az ökológiai gazdálkodás irányelveiben, a törvényi szabályozásnak megfelelően kell eljárni, konvencionális termékektől elkülönítetten kell kezelni, tárolni, szállítani.

A vizsgált gazdaságokban a 2016-os év termésátlagai a málna számára kedvezőtlenebb klímaviszonyok miatt alacsonyak voltak. A jó volumenű ültetvények terméshozama átlagosan 10 t/ha körül várható, a bernecebaráti málnaültetvényekben 4-5 t/ha terméseredményt sikerült elérni. A várttól jelentősen elmaradó termésátlagok tekintetében még inkább felértékelődik a málna piaci árának jelentősége. 2016-ban a konvencionális felvásárlási ár a községben 550 Ft, míg a termelői piaci ár 1500 Ft volt; az ökológiai felvásárlási ár 640 Ft volt, míg az ökológiai termelői piaci ár 2 000 Ft körül alakult. Az ültetvények telepítése mindig nagyobb gazdasági kockázattal jár a többi mezőgazdasági tevékenységgel összevetve. Beruházási döntések esetében az egyik legfontosabb kérdés, mennyi idő alatt térül meg a befektetés. A beruházás összege a következőkből tevődik össze: szaporító anyag, talaj-előkészítés, telepítés költségei, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem, növényápolás, támrendszer és öntözőrendszer kialakítása, betakarítás. A statikus megtérülést számítva (Illés 1997) az ökológiai gazdálkodásra történő átállás esetén a területek megtérülési ideje 5 év, míg konvencionális termelés mellett 7 év.

Összességében megállapítható, hogy a termőterületek elhelyezkedése, az ültetvények kialakítása az ökológiai málnatermesztésnek megfelelő. A termésátlagok növelésére málna ültetvényekben példa nélküli a mulcs alkalmazása, ezért a csapadékszegény nyár eleji időszakban valamely környezetkímélő, nedvességmegtartó módszer alkalmazását javasoljuk. A feltételek a faluban rendelkezésre állnak, az önkormányzat tulajdonában van egy aprító gép, ami a lakosság által kimetszett fahulladékok aprítását szolgálja. A faapríték kiválóan alkalmas lenne a sorok és sorközök takarására, amely csökkenti a taposási kárt és a talajtömörödést is. Ezzel a módszerrel a termésátlagok akár 70%-kal növelhetők, míg a művelés költségei – sorközművelés, öntözés –, a műveletek során felhasznált energia mennyisége minimálisra csökkenthető.

Az ültetvények méretét, az élőmunka igény mértékét és a málna piaci helyzetét figyelembe véve a málnatermesztés jelenleg a kis családi gazdaságok tevékenységének diverzifikálására alkalmas, jövedelmezősége szép eredményeket adhat, ha a gazdálkodó saját értékesítési csatornákat keres, pl. termelői piaci értékesítés. A málna ültetvények megtartása és átállítása ökológiai gazdálkodásra növelné a bernecebaráti gazdaságok település életében betöltött szerepét. Saját védjeggyel – pl. „Bernecei Bio Bogyós”, illetve „Oltalom alatt álló földrajzi jelzés” – ismertebbé tenné a bernecebaráti málnát, a termesztés hagyományait, növelné a térség és a település természeti és kulturális értékeinek ismertségét is.

Moczok Dóra egyetemi hallgató
Dr. Varga Adrienne egyetemi adjunktus
SZIE Mezőgazdaság- és
Környezettudományi Kar Gödöllő
(Biokultúra 2017/4)

[felül]