A mezei acat elleni harc nem reménytelen

Egyik legveszélyesebb, legnagyobb kárt okozó gyomnövényünk a mezei acat (Cirsium arvense L.). Számos más neve közül a legismertebbek az „aszat”, „mácsonya”, „tüske”. Ne gondoljuk azt, hogy mai keletű gyomproblémáról van szó, ugyanis a nagy magyar agrobotanikus – dr. Ujvárosi Miklós professzor – az első országos gyomfelvételezés (1947-1953) idején is a harmadik helyre sorolta a legveszélyesebb gyomnövények sorában.

Ott, ahol nagy tömegben van jelen, komoly versenytársa a vízért és a tápanyagokért folytatott harcban a termesztett növényeknek. Egy jól kifejlett acatfoltban a kukorica nem hoz csövet, a napraforgón csupán apró tányér fejlődik ki. Talán a kalászos gabonák károsodnak legkevésbé, mert a gyomnövény nem bírja az árnyékolást. A táblába történő betelepülés idején először kör alakú foltok formájában tenyészik, melyek egyre nagyobb méretű gócokká fejlődnek. Legrosszabb esetben a gócok összefolynak és az egész tábla fertőzötté válik.

A gyomnövény magról is és tarackról is képes szaporodni és ez a nagy vitalitás teszi igazán veszélyessé. Terméseiből, amelyek bóbitával vannak ellátva, akár 40 ezer db is terem egy növényen, melyeket a szél nagy távolságokba repít. A megtelepedett és kicsírázott magvakból rövid időn belül kifejlődik a nagy területet behálózó, kör alakú góc. Az acat gyökerei több méter mélyre is lehatolhatnak. Gyakran találkozunk építkezéseknél olyan esetekkel, amikor a földet több méter mélyen elhordják, ennek ellenére a gödör alján megjelennek az acat tőlevélrózsái, bizonyítva mélyen gyökerező tulajdonságát. Jellegzetessége, hogy a föld alatt több gyökéremelete is van és legtöbbször a talaj felszínéhez közel eső emeletről történik az új hajtások kifejlődése. Talajban lévő tarackszerű gyökereinek túlnyomó tömege (80%-a) a 30 cm-es szántott rétegben található. Ennek a ténynek nagy jelentősége lehet az acat elleni védekezésben, amelyre a későbbiekben még visszatérünk. A mélyebb rétegekben lévő vegetatív szervei a túlélést szolgálják.

Ujvárosi már a vegyszeres gyomirtás általános elterjedése előtti időszakban több gyakorlati tapasztalatra is felhívta a figyelmet. A gazdák megfigyelték például, hogy a késő tavaszi, esős időben történő mélyszántás jelentősen visszaveti a gyomnövényt. Ma alig folytatható ez a gyakorlat, ugyanis késő tavasszal nem szokásos a mélyszántás. A talaj szántásos művelése mégis sok lehetőséget biztosít az acat elleni küzdelemben. Az acat nem kedveli a mélyszántást. Gyökerei és tarackjai a mélyszántás során (legyen az ősszel) károsodnak, mert a tarackokban akkumulálódott tartaléktápanyag és -energia a szántás és elfagyás során jelentősen lecsökken. Állításunkat igazolja a megfigyelés és adat, mely szerint a nagy teljesítményű traktorok általános térhódításával együttjáró, nagyobb szántási mélység az 1980-as években nagymértékben károsította az acatot. Az első országos gyomfelvételezés idején észlelt 3. fontossági helyről az acat a 80-as években a 7. helyre szorult vissza. És mi történik napjainkban, amikor az energiatakarékos sekélyműveléssel éppenhogy csak karcolgatjuk a talaj felszínét? Az acat 50 év után ismét elfoglalta az előkelő 4. helyet a gyomnövények fontossági sorrendjében.

Az acat elleni vegyszermentes védekezés stratégiájának alapvető elemei: a mélyművelés és a sűrű vetésű (árnyékoló) kultúrák termesztése. Célként kell kitűzni azt, hogy az acat mihamarabb veszítse el energiatartalékait és amennyiben nem tudja az asszimiláták pótlását megoldani, idővel legyengül és kipusztul a területről. Az acat elleni eredményes védekezést egyik évről a másikra nem lehet megoldani, gondos, kitartó, sziszi-fuszi munkával viszont igen.

Térjünk vissza a sűrű vetésű kultúrák acatgyérítő hatására. Az őszi kalászos gabonákban, ha azok jól teleltek, egyenletesen sűrű, zárt állományt képeznek és egészségesek, akkor ebben az esetben az acat legyengülve fejlődik, sok esetben még virágzatot sem hoz. Jól lehet az acatot kordában tartani a repce- és leginkább a kendervetésekben, bár ez utóbbiból alig van Magyarországon. Visszaszorul a lucernavetésekben, mert nem bírja az állandó kaszálást.

Új reménysugarak és megoldások az acat elleni védekezésben

Mint már említettük az acat leghatásosabban a mély talajműveléssel pusztítható. Felvetheti a kérdést a Kedves Olvasó, ki bírja ezt költséggel? A probléma megoldására a térinformatikai kutatások adják meg a választ. Az elmúlt időszakban hazánkban nagy fejlődésnek indult a térinformatikai alapokon működő növényvédelem, ezen belül is a gyomirtás. Hosszú évek kutató munkájának eredményeképpen kidolgoztuk az acat elleni foltkezelés módszerét. Úgy gondoljuk, hogy a kipróbált módszerek átültethetők a vegyszermentes gazdálkodás keretei közé is.

Kifejlesztettünk egy olyan módszert, miszerint az acatfoltokat GPS-szel körbejárva, pontosan rögzíthetők a folt koordinátái. Erre a térinformatikai információra dolgoztunk ki vezérlést, amellyel elértük, hogy a permetezőgép szórókerete pusztán az acatfoltokon kapcsol be. Az esetet továbbgondolva az acatfolt felmérésre készíthető szántásmélység vezérlés is. Ennek eredményeképpen a traktor elkezdi szántani a táblát – tegyük fel 20 cm mélységben – majd mikor az acatfolthoz ér, műholdas irányítással bekapcsol a vezérlés és az ekét menet közben 30-35 cm mélyre helyezi anélkül, hogy a traktor vezetője beavatkozna a műveletbe. Kijutva az acatfoltból ismét beáll a 20 cm-es szántásmélység.

A térinformatikai fejlesztéseket fel lehet használni a búzavetésekben is, kora tavasszal az acatolás műveleténél. A szakirodalomból gyakran tájékozódhatunk új acatoló eszközökről, melyek használata kényelmesebb a korábbiaknál. A megjelölt acatfoltokat GPS-szel felkeresve, célirányosan és hatékonyan tudunk munkát végezni, mert nem kell az egész táblát begyalogolni.

Ajánlások

Az acat elleni védekezésre nehéz konkrét recepteket adni. Tág térállású kultúrák termesztése esetében (kukorica, napraforgó stb.) a vetést megelőző őszön történjen meg az őszi mélyszántás, majd tavasszal figyelve az acat kihajtását, a vetőágy előkészítési műveletek során kultivátort alkalmazzunk, mert jobban károsítja a hajtásokat, mint a forgató eszközök. A vegetációs időben történjen meg a kapálás és kultivátorozás, ahányszor lehetséges és szükséges. A táblán nem lehet korán felhagyni az ápolási munkákkal, mert a nyárvégi újragyomosodással elveszíthetünk mindent, amit előtte nagy fáradsággal elértünk.

Dr. Reisinger Péter
egyetemi tanár
(Biokultúra 2008/2)