2018 Már 01

A nem vegyszeres gazdálkodási tényezők hatása az olajtök gyomnövényzetére

Nincs hozzászólás

Magyarország olajtöktermesztő régióiban az elmúlt két évben összesen 180 olajtökvetést vizsgáltunk meg, melyek közül 153 konvencionális, míg 27 ökológiai gazdaságból származott. A két gazdálkodási rendszer gyomnövényzete között nem sikerült szignifikáns különbségeket kimutatnunk. Ez elsősorban arra az okra vezethető vissza, hogy ennek a kultúrának a gyomszabályozásában az agrotechnika szerepe többnyire meghatározó jelentőségű a konvencionális gazdaságokban is. Elemzésünk azt is feltárta, hogy a nem vegyszeres gazdálkodás ötször több varianciáért felelős a gyomok fajösszetételében, mint a herbicidek. Cikkünkben bemutatjuk, hogy ezek a tényezők miként befolyásolhatják a gyomok tömegességi viszonyait.

A gazdálkodási (management) tényezők az agrotechnikai (cultural) és a gyomszabályozási (weed-management) változókból tevődnek össze, bár többféle csoportosításuk is használatos a nemzetközi és hazai szakirodalomban. Példának okáért, egyes megközelítések az összes gazdálkodási faktort a gyomszabályozás szemszögéből osztályozzák, következésképpen nem vegyszeres (non-chemical) és vegyszeres (chemical) gyomszabályozási módszereket különítenek el. A nem vegyszeres eljárások magukba foglalják az összes agrotechnikai tényezőt a mechanikai gyomszabályozással kiegészítve, míg a vegyszeres eljárásokon csak a herbicidek alkalmazását értik.

Világszerte számos Cucurbita pepo fajtából állítanak elő étkezési olajokat. Ezek egyike a stájer olajtök (Cucurbita pepo L. subsp. pepo var. styriaca Greb.), amely a néhai Osztrák-Magyar monarchia délnyugati részén keletkezett, héj nélküli mutáns. Az utóbbi évtizedekben számos új változatát és hibridjét termesztik, főként Ausztriában, Magyarországon, Szlovéniában és Szerbiában. Speciális olaját az élelmiszeriparban és a gyógyszergyártásban egyaránt felhasználják. A tökfélék termesztésének a gyomszabályozás a legkritikusabb eleme. A vegetációs periódus kezdetén csak csekély gyomelnyomó képességgel rendelkeznek, ezért a korai gyomosodás jelentős terméskiesést okozhat. A kifejlődött tökvegetáció már biztosít némi árnyékolást és ezáltal valamennyi gyomelnyomó hatással is felvérteződik, ugyanakkor az indafutás kezdete után már nem lehet a sorközművelő kultivátort alkalmazni.

A gyomfelvételezésünk során gyűjtött információk többváltozós adatfeltárása rámutatott, hogy az abiotikus környezeti tényezők dominanciája mellett, hét nem vegyszeres gazdálkodási változó (elővetemény, N és P műtrágyázás, vetőmag mennyisége, kultúrnövény borítása, sorközművelő kultivátorozás és kézi gyomirtás) szintén szignifikáns mértékben befolyásolta a hazai olajtökvetések gyomnövényzetének fajösszetételét.

A töknövény gyenge gyomelnyomó képességgel rendelkezik

Elővetemény

A kukorica előveteménnyel asszociálódó legkarakterisztikusabb gyom a selyemmályva (Abutilon theophrasti) volt, míg az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a kalászosokat követően bizonyult a legtipikusabb fajnak, a karcsú disznóparéj (Amaranthus powellii) pedig általában az olajtököt követte legnagyobb tömegességével. Korábban gyakran előfordult, hogy néhány évig vetésváltás nélkül termesztették hazánkban az olajtököt, de a nagy tömegben elszaporodó gyomok kezelhetetlen problémákat okoztak. Más kapásnövények sem tekinthetők az olajtök jó előveteményének, hanem az őszi kalászosok számítanak ebből a szempontból a legjobb választásnak, az eltérő gyomflórájuk miatt. Ismert tény, hogy a különböző életciklussal rendelkező kultúrnövények rotációja megszakíthatja a sajátos kultúr-gyom-asszociációk kifejlődését, ezért az elővetemény helyes megválasztása az egyik leghatékonyabb eszköze az agrotechnikai gyomszabályozásnak. Következésképpen sokkal több terhes gyomnövény asszociálódása lett volna várható az olajtökkel és a kukoricával, illetve jóval kevesebb a kalászosokkal. Ugyanakkor, az előveteményekkel legerősebben asszociálódó gyomfajok nem mutattak ennyire éles elkülönülést. Ez talán a gabonák aratása utáni megkésett tarlóhántásokkal lehet összefüggésben, melynek következtében a tarlókon kifejlődő nyárutói gyomvegetáció egyúttal a kapáskultúrákra jellemző gyomfajokkal is felfrissítheti a talajok magbankját.

A nyárutói gyomnövényzet védelmet nyújthat a napégéssel és szélveréssel szemben (Pinke Gyula felvételei)

Műtrágyázás

Ugyancsak fontosnak bizonyult a nitrogén- és foszforműtrágyázás hatása. Bár a tökben is megfigyelték, hogy a magasabb N dózisok sűrűbbé teszik a növényállományt, külföldi kísérletek rávilágítottak, hogy ez nem párosult nagyobb terméshozamokkal. Ráadásul a sok nitrogénnek többféle hátrányos élettani hatása is lehet a töknövényre. Abból a szempontból is megfontolandó a magasabb műtrágya-adagok tökben való kijuttatása, miképpen korábbi kutatások rámutattak, hogy a műtrágyázás nagyobb mértékben növelheti a gyomok kompetitív erejét a kultúrnövényéhez képest. Elemzésünk is azt sugallja, hogy néhány terhes gyomnövény, mint pl. a fehér libatop (Chenopodium album) és a szőrős disznóparéj (Amaranthus retroflexus) számára kedvezőek voltak a magas P adagok. Ugyanakkor, a bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium) és a parlagfű (A. artemisiifolia) a nagyobb N mennyiséget preferálta. Mindezek sejtetik, hogy ámbár a műtrágyázást alkalmazni lehet a haszonnövény versenyképességének növelése céljából, de az alacsonyabb termetű kultúrnövényeket – mint pl. a tököt – könnyen túlnőhetik a nagyobb termetű és gyorsabb növekedésű gyomok, ha fokozzuk a fényért való versengés mértékét a magasabb N és P adagok bevitelével.

Vetőmag mennyisége és a kultúr­növény borítása

Szignifikáns hatásúnak mutatkozott a vetőmag mennyisége és a kultúrnövény borítása; nagyobb értékeik mindkét változó esetében elnyomták a szőrös disznóparéj (A. retroflexus) populációit. A vetőmag mennyiségének megfelelő beállítása az egyik legalapvetőbb eszköze azoknak a világszerte elterjedt megközelítéseknek, hogy megpróbálják növelni a kultúrnövény kompetitív erejét, miáltal csökkentik a gyomok térfoglalását. A kultúrnövény borítását közvetett agrotechnikai tényezőnek tekinthetjük, mely számos olyan közvetlen változó függvénye, mint pl. a vetőmag mennyisége, sor- és tőtávolság, fajtatípus és tápanyagutánpótlás. Ezen paraméterek megfelelő beállításának elsődleges célja a minél korábban záródó, sűrű kultúrállomány létrehozása, amely felül tud kerekedni a megjelenő gyompopulációkkal folytatott versengésben. Mindazonáltal, elemzésünk azt mutatta, hogy bizonyos gyomnövények, mint pl. a fehér libatop (C. album), a lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia), a karcsú disznóparéj (A. powellii) és a csattanó maszlag (Datura stramonium) jelentős térfoglalással is előfordulhatnak a sűrűbb tökállományok és a nagyobb vetőmagmennyiség alkalmazása esetében is. Mindez ismét annak köszönhető, hogy ezek a nagytermetű és gyors növekedésű gyomok könnyedén túlnőhetik az alacsonyabb töknövényzetet és egy felsőbb vegetációs szintet alkothatnak még a sűrű „tök-lombkorona” felett is.

Mechanikai gyomszabályozás

A nagy tápanyagbevitel fokozhatja a gyorsan növő gyomok versenyképességét

A mechanikai gyomszabályozás három fő eleme a talajművelési eljárások, valamint a gyomok lekaszálása és kihúzása. Az olajtökvetésekben alkalmazott különféle talajművelési változók közül a kultivátorozás befolyásolta szignifikánsan a gyomvegetáció fajösszetételét. Ez csökkentette néhány olyan jelentős gyomnövény tömegességét, mint pl. a parlagfű (A. artemisiifolia) és a fakó muhar (Setaria pumila). Ugyanakkor, mint ahogy korábbi tanulmányok is rámutattak, a gyérítő hatásán túlmenően, bármely kultivátoros bolygatás egyúttal stimulálhatja bizonyos gyomfajok csírázását és megjelenését. Ezzel magyarázhatjuk, hogy az általunk vizsgált tökvetésekben a kultivátor alkalmazása és egyes gyomfajok, mint pl. a kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora) és a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) előfordulása között pozitív korrelációt mutattunk ki. Természetesen a kultivátorozás gyomszabályozási hatékonysága és egyéb kedvező agronómiai vonatkozásai széles körben elismertek a hazai olajtöktermesztők körében. Általában kétszer, vagy akár többször is alkalmazzák az indafutás kezdetéig. Az ezt követően kifejlődő gyomvegetáció már általában nem okoz jelentősebb termésveszteséget a tökben, és ráadásul hasznos is lehet, mivel védelmet nyújthat a napégéssel és szélveréssel szemben. Mindazonáltal, erős gyomfertőzések esetén még kézi gyomszabályozást is bevethetnek a termelők, amely szintén szignifikáns hatásúnak bizonyult a vizsgálatunk során. Ez az eljárás leginkább kézi kapálásból és gyomlálásból, ritkábban a gyomok levágásából állt. Elemzésünk az sugallta, hogy a szembetűnő, magas termetű gyomok, mint pl. a selyemmályva (A. theophrasti) és a fehér libatop (C. album) voltak leginkább sebezhetők ezen műveletek folyamán, míg az alacsonyabb gyomok, mint pl. a kövér porcsin (Portulaca oleracea) és az európai kunkor (Heliotropium europaeum) kevésbé voltak a kézi beavatkozások célpontjai és egyúttal gyakrabban elkerülték a mezei munkások figyelmét. Annak ellenére, hogy a toborzott brigádok általában alacsony munkamorálja és megbízhatatlansága miatt, számos termelő vonakodott a kézi munkaerő alkalmazásától, tanulmányunk azt sugallja, hogy hatékonyan kiegészítheti a sorközművelő kultivátorok használatát. Mindez összhangban van más szakemberek ajánlásával, miszerint a jó gyomszabályozási hatékonyság elérésének érdekében a sorközök kultivátorozását sorműveléssel lenne célszerű kombinálni.

Az USA-ban általános szemlélet szerint a megfelelő gyomirtó hatás elérésének céljából a herbicidek nélkülözhetetlenek a töktermesztésben. Ugyanakkor kutatásunk rávilágított, hogy a hazai töktermelők meglehetősen megosztottak ebben a kérdésben. Nevezetesen, két csoportjukat lehetett elkülöníteni, az egyikben szintén ragaszkodtak a herbicidek alkalmazásához, míg a másik csoportjuk sokkal inkább a sorközművelő kultivátor többszöri alkalmazására hagyatkozott.

Kézi gyomszabályozás olajtökben és annak hatékonysága

Következtetés

Annak ellenére, hogy a töknövény alacsony termete és az ebből adódó gyenge gyomelnyomó képessége előnytelen lehet némely agrotechnikai eljárás kimenetele szempontjából, tanulmányunk azt sugallja, hogy az olajtök „környezetbarátabb” gyomszabályozással is sikeresen termeszthető.

A főszerkesztő megjegyzése: természetesen a N műtrágyákat nem az ökológiai gazdaságokban használták, hiszen ezek alkalmazása ebben a gazdálkodási rendszerben tilos!

Köszönetnyilvánítás

Köszönet illeti azokat a munkatársakat, akik segítettek a kutatásba bevont olajtöktermelők felkeresésében, továbbá a gazdálkodókat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy szántóföldjeiken gyomfelvételezést végezzünk. A kutatást az OTKA K111921 pályázat támogatta.

Pinke Gyula – Karácsony Péter
SZE-MÉK, Mosonmagyaróvár
Czúcz Bálint – Botta-Dukát Zoltán
MTA-ÖK-ÖBI, Vácrátót
(Biokultúra 2017/2-3)

[felül]