2018 Már 01

A nem vegyszeres gazdálkodási tényezők hatása az olajtök gyomnövényzetére

0 Comment

Magyarország olajtöktermesztő régióiban az elmúlt két évben összesen 180 olajtökvetést vizsgáltunk meg, melyek közül 153 konvencionális, míg 27 ökológiai gazdaságból származott. A két gazdálkodási rendszer gyomnövényzete között nem sikerült szignifikáns különbségeket kimutatnunk. Ez elsősorban arra az okra vezethető vissza, hogy ennek a kultúrának a gyomszabályozásában az agrotechnika szerepe többnyire meghatározó jelentőségű a konvencionális gazdaságokban is. Elemzésünk azt is feltárta, hogy a nem vegyszeres gazdálkodás ötször több varianciáért felelős a gyomok fajösszetételében, mint a herbicidek. Cikkünkben bemutatjuk, hogy ezek a tényezők miként befolyásolhatják a gyomok tömegességi viszonyait.

A gazdálkodási (management) tényezők az agrotechnikai (cultural) és a gyomszabályozási (weed-management) változókból tevődnek össze, bár többféle csoportosításuk is használatos a nemzetközi és hazai szakirodalomban. Példának okáért, egyes megközelítések az összes gazdálkodási faktort a gyomszabályozás szemszögéből osztályozzák, következésképpen nem vegyszeres (non-chemical) és vegyszeres (chemical) gyomszabályozási módszereket különítenek el. A nem vegyszeres eljárások magukba foglalják az összes agrotechnikai tényezőt a mechanikai gyomszabályozással kiegészítve, míg a vegyszeres eljárásokon csak a herbicidek alkalmazását értik.

Világszerte számos Cucurbita pepo fajtából állítanak elő étkezési olajokat. Ezek egyike a stájer olajtök (Cucurbita pepo L. subsp. pepo var. styriaca Greb.), amely a néhai Osztrák-Magyar monarchia délnyugati részén keletkezett, héj nélküli mutáns. Az utóbbi évtizedekben számos új változatát és hibridjét termesztik, főként Ausztriában, Magyarországon, Szlovéniában és Szerbiában. Speciális olaját az élelmiszeriparban és a gyógyszergyártásban egyaránt felhasználják. A tökfélék termesztésének a gyomszabályozás a legkritikusabb eleme. A vegetációs periódus kezdetén csak csekély gyomelnyomó képességgel rendelkeznek, ezért a korai gyomosodás jelentős terméskiesést okozhat. A kifejlődött tökvegetáció már biztosít némi árnyékolást és ezáltal valamennyi gyomelnyomó hatással is felvérteződik, ugyanakkor az indafutás kezdete után már nem lehet a sorközművelő kultivátort alkalmazni.

A gyomfelvételezésünk során gyűjtött információk többváltozós adatfeltárása rámutatott, hogy az abiotikus környezeti tényezők dominanciája mellett, hét nem vegyszeres gazdálkodási változó (elővetemény, N és P műtrágyázás, vetőmag mennyisége, kultúrnövény borítása, sorközművelő kultivátorozás és kézi gyomirtás) szintén szignifikáns mértékben befolyásolta a hazai olajtökvetések gyomnövényzetének fajösszetételét.

A töknövény gyenge gyomelnyomó képességgel rendelkezik

Elővetemény

A kukorica előveteménnyel asszociálódó legkarakterisztikusabb gyom a selyemmályva (Abutilon theophrasti) volt, míg az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a kalászosokat követően bizonyult a legtipikusabb fajnak, a karcsú disznóparéj (Amaranthus powellii) pedig általában az olajtököt követte legnagyobb tömegességével. Korábban gyakran előfordult, hogy néhány évig vetésváltás nélkül termesztették hazánkban az olajtököt, de a nagy tömegben elszaporodó gyomok kezelhetetlen problémákat okoztak. Más kapásnövények sem tekinthetők az olajtök jó előveteményének, hanem az őszi kalászosok számítanak ebből a szempontból a legjobb választásnak, az eltérő gyomflórájuk miatt. Ismert tény, hogy a különböző életciklussal rendelkező kultúrnövények rotációja megszakíthatja a sajátos kultúr-gyom-asszociációk kifejlődését, ezért az elővetemény helyes megválasztása az egyik leghatékonyabb eszköze az agrotechnikai gyomszabályozásnak. Következésképpen sokkal több terhes gyomnövény asszociálódása lett volna várható az olajtökkel és a kukoricával, illetve jóval kevesebb a kalászosokkal. Ugyanakkor, az előveteményekkel legerősebben asszociálódó gyomfajok nem mutattak ennyire éles elkülönülést. Ez talán a gabonák aratása utáni megkésett tarlóhántásokkal lehet összefüggésben, melynek következtében a tarlókon kifejlődő nyárutói gyomvegetáció egyúttal a kapáskultúrákra jellemző gyomfajokkal is felfrissítheti a talajok magbankját.

A nyárutói gyomnövényzet védelmet nyújthat a napégéssel és szélveréssel szemben (Pinke Gyula felvételei)

Műtrágyázás

Ugyancsak fontosnak bizonyult a nitrogén- és foszforműtrágyázás hatása. Bár a tökben is megfigyelték, hogy a magasabb N dózisok sűrűbbé teszik a növényállományt, külföldi kísérletek rávilágítottak, hogy ez nem párosult nagyobb terméshozamokkal. Ráadásul a sok nitrogénnek többféle hátrányos élettani hatása is lehet a töknövényre. Abból a szempontból is megfontolandó a magasabb műtrágya-adagok tökben való kijuttatása, miképpen korábbi kutatások rámutattak, hogy a műtrágyázás nagyobb mértékben növelheti a gyomok kompetitív erejét a kultúrnövényéhez képest. Elemzésünk is azt sugallja, hogy néhány terhes gyomnövény, mint pl. a fehér libatop (Chenopodium album) és a szőrős disznóparéj (Amaranthus retroflexus) számára kedvezőek voltak a magas P adagok. Ugyanakkor, a bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium) és a parlagfű (A. artemisiifolia) a nagyobb N mennyiséget preferálta. Mindezek sejtetik, hogy ámbár a műtrágyázást alkalmazni lehet a haszonnövény versenyképességének növelése céljából, de az alacsonyabb termetű kultúrnövényeket – mint pl. a tököt – könnyen túlnőhetik a nagyobb termetű és gyorsabb növekedésű gyomok, ha fokozzuk a fényért való versengés mértékét a magasabb N és P adagok bevitelével.

Vetőmag mennyisége és a kultúr­növény borítása

Szignifikáns hatásúnak mutatkozott a vetőmag mennyisége és a kultúrnövény borítása; nagyobb értékeik mindkét változó esetében elnyomták a szőrös disznóparéj (A. retroflexus) populációit. A vetőmag mennyiségének megfelelő beállítása az egyik legalapvetőbb eszköze azoknak a világszerte elterjedt megközelítéseknek, hogy megpróbálják növelni a kultúrnövény kompetitív erejét, miáltal csökkentik a gyomok térfoglalását. A kultúrnövény borítását közvetett agrotechnikai tényezőnek tekinthetjük, mely számos olyan közvetlen változó függvénye, mint pl. a vetőmag mennyisége, sor- és tőtávolság, fajtatípus és tápanyagutánpótlás. Ezen paraméterek megfelelő beállításának elsődleges célja a minél korábban záródó, sűrű kultúrállomány létrehozása, amely felül tud kerekedni a megjelenő gyompopulációkkal folytatott versengésben. Mindazonáltal, elemzésünk azt mutatta, hogy bizonyos gyomnövények, mint pl. a fehér libatop (C. album), a lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia), a karcsú disznóparéj (A. powellii) és a csattanó maszlag (Datura stramonium) jelentős térfoglalással is előfordulhatnak a sűrűbb tökállományok és a nagyobb vetőmagmennyiség alkalmazása esetében is. Mindez ismét annak köszönhető, hogy ezek a nagytermetű és gyors növekedésű gyomok könnyedén túlnőhetik az alacsonyabb töknövényzetet és egy felsőbb vegetációs szintet alkothatnak még a sűrű „tök-lombkorona” felett is.

Mechanikai gyomszabályozás

A nagy tápanyagbevitel fokozhatja a gyorsan növő gyomok versenyképességét

A mechanikai gyomszabályozás három fő eleme a talajművelési eljárások, valamint a gyomok lekaszálása és kihúzása. Az olajtökvetésekben alkalmazott különféle talajművelési változók közül a kultivátorozás befolyásolta szignifikánsan a gyomvegetáció fajösszetételét. Ez csökkentette néhány olyan jelentős gyomnövény tömegességét, mint pl. a parlagfű (A. artemisiifolia) és a fakó muhar (Setaria pumila). Ugyanakkor, mint ahogy korábbi tanulmányok is rámutattak, a gyérítő hatásán túlmenően, bármely kultivátoros bolygatás egyúttal stimulálhatja bizonyos gyomfajok csírázását és megjelenését. Ezzel magyarázhatjuk, hogy az általunk vizsgált tökvetésekben a kultivátor alkalmazása és egyes gyomfajok, mint pl. a kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora) és a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) előfordulása között pozitív korrelációt mutattunk ki. Természetesen a kultivátorozás gyomszabályozási hatékonysága és egyéb kedvező agronómiai vonatkozásai széles körben elismertek a hazai olajtöktermesztők körében. Általában kétszer, vagy akár többször is alkalmazzák az indafutás kezdetéig. Az ezt követően kifejlődő gyomvegetáció már általában nem okoz jelentősebb termésveszteséget a tökben, és ráadásul hasznos is lehet, mivel védelmet nyújthat a napégéssel és szélveréssel szemben. Mindazonáltal, erős gyomfertőzések esetén még kézi gyomszabályozást is bevethetnek a termelők, amely szintén szignifikáns hatásúnak bizonyult a vizsgálatunk során. Ez az eljárás leginkább kézi kapálásból és gyomlálásból, ritkábban a gyomok levágásából állt. Elemzésünk az sugallta, hogy a szembetűnő, magas termetű gyomok, mint pl. a selyemmályva (A. theophrasti) és a fehér libatop (C. album) voltak leginkább sebezhetők ezen műveletek folyamán, míg az alacsonyabb gyomok, mint pl. a kövér porcsin (Portulaca oleracea) és az európai kunkor (Heliotropium europaeum) kevésbé voltak a kézi beavatkozások célpontjai és egyúttal gyakrabban elkerülték a mezei munkások figyelmét. Annak ellenére, hogy a toborzott brigádok általában alacsony munkamorálja és megbízhatatlansága miatt, számos termelő vonakodott a kézi munkaerő alkalmazásától, tanulmányunk azt sugallja, hogy hatékonyan kiegészítheti a sorközművelő kultivátorok használatát. Mindez összhangban van más szakemberek ajánlásával, miszerint a jó gyomszabályozási hatékonyság elérésének érdekében a sorközök kultivátorozását sorműveléssel lenne célszerű kombinálni.

Az USA-ban általános szemlélet szerint a megfelelő gyomirtó hatás elérésének céljából a herbicidek nélkülözhetetlenek a töktermesztésben. Ugyanakkor kutatásunk rávilágított, hogy a hazai töktermelők meglehetősen megosztottak ebben a kérdésben. Nevezetesen, két csoportjukat lehetett elkülöníteni, az egyikben szintén ragaszkodtak a herbicidek alkalmazásához, míg a másik csoportjuk sokkal inkább a sorközművelő kultivátor többszöri alkalmazására hagyatkozott.

Kézi gyomszabályozás olajtökben és annak hatékonysága

Következtetés

Annak ellenére, hogy a töknövény alacsony termete és az ebből adódó gyenge gyomelnyomó képessége előnytelen lehet némely agrotechnikai eljárás kimenetele szempontjából, tanulmányunk azt sugallja, hogy az olajtök „környezetbarátabb” gyomszabályozással is sikeresen termeszthető.

A főszerkesztő megjegyzése: természetesen a N műtrágyákat nem az ökológiai gazdaságokban használták, hiszen ezek alkalmazása ebben a gazdálkodási rendszerben tilos!

Köszönetnyilvánítás

Köszönet illeti azokat a munkatársakat, akik segítettek a kutatásba bevont olajtöktermelők felkeresésében, továbbá a gazdálkodókat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy szántóföldjeiken gyomfelvételezést végezzünk. A kutatást az OTKA K111921 pályázat támogatta.

Pinke Gyula – Karácsony Péter
SZE-MÉK, Mosonmagyaróvár
Czúcz Bálint – Botta-Dukát Zoltán
MTA-ÖK-ÖBI, Vácrátót
(Biokultúra 2017/2-3)

[top]