Ökológiai paradicsomtermesztésben használható talajtakarási módszerek

A hazai ökológiai gazdálkodásban a kertészeti termékek részaránya jelentősen elmarad a szántóföldi növényekétől. A nagy piaci kereslet és a megtermelt kis árumennyiség miatt az ökológiai zöldségek, gyümölcsök és a belőlük készített termékek jelentősen drágábbak, mint a konvencionális termelésben előállított hasonló termékek. A drágaságot és áruhiányt részben az okozza, hogy termelésük többnyire csak nagyobb kézimunka ráfordítással oldható meg. Az ökológiai gazdálkodás alap-feltételrendszere, rendeletei pontosan meghatározzák a termelés során felhasználható anyagokat és eljárásokat.

Az ökológiai gazdálkodás sikerességének egyik kulcsa a növénytermesztésben a helyesen megválasztott fajtákon, megfelelő agrotechnológián túl a gyomszabályozás hatékonysága. A gazdálkodók leggyakrabban a növényvédelmi problémák közül a gyomosság által okozott gondokat említik meg. A zöldségtermesztésben is kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a megfelelő szabályzási stratégiák alkalmazásának, ami a széles sorközű, kapás növények termesztésének túlsúlya miatt sajátos lehetőségeket rejt és követelményeket támaszt. A hatályos rendeletek szerint, a mai technológiai lehetőségek mellett, gyomszabályozás csak agrotechnikai, fizikai és biológiai eljárásokkal valósítható meg. Ezek hatékonyságának azonban előfeltétele a megelőzés gondos kivitelezése, a jó kultúrállapotú talaj fenntartása.

A biológiai gyomszabályozást ritkán alkalmazzák. Elsősorban tenyészidőszakon kívül legeltetett állatokat említenek, vagy ültetvényekben, tenyészidőszakban is baromfik szabad legeltetésével, vagy a lomb és fás részek megfelelő védelmével emlősök alkalmazása esetén. A mikoherbicidek* alkalmazása jelenleg nem széleskörű, elsősorban kísérletekben alkalmazzák.

Leggyakrabban a hagyományos módszereket magában foglaló fizikai gyomszabályozás, ezen belül is a mechanikai gyomszabályozás terjedt el. A különböző sugárzáson, elsősorban hősugárzáson alapuló módszerek, mint a lángolás magas energiaigényük, vagy a drága berendezések miatt csak nagy értékű kultúrákban kapnak szerepet.

Az európai és hazai szabályzásnak köszönhetően az agrotechnikai gyomszabályozás néhány elemét a gazdálkodók kötelezően használják, például a vetésforgót, másokat a kialakult és bevált gazdálkodási gyakorlat szerint, például az okszerű talajművelést. Az agrotechnikai gyomszabályzási módszerek kiemelt jelentősége, hogy a gyomnövények visszaszorításán kívül egyéb, hasznos hatásuk is jelentkezik a termesztés során. Jelentőségüket az is fokozza, hogy az ökológiai gazdálkodás egyik fő alapelvét, a megelőzést is az agrotechnikai gyomszabályozás módszereivel tudjuk a leghatékonyabban elérni.

Ugyanakkor a gyakorlat számára fontos, hogy a kidolgozott módszerek, eljárások ne csak egy részterület problémájára jelentsenek elméleti megoldást, hanem a valós gazdálkodási helyzetben is alkalmazhatóak legyenek és a termelés egészére is pozitív hatást gyakoroljanak. Ezért nem elegendő a gyomszabályozás hatékonyságát önmagában vizsgálni, hanem ezzel összefüggésben a termés mennyiségének és minőségének kölcsönhatását is szem előtt kell tartani, hogy az elméleti megalapozottságon túl, a gyakorlatba is átültethető, megvalósítható módszert vagy módszereket ajánlhassunk.

A módszerek közötti választásnál azt is szem előtt kell tartani, hogy a gyomszabályozásban a mai, agroökológiai szemlélet széleskörű terjedése miatt, nem cél a gyomok teljes megsemmisítése, csupán megjelenésük visszaszorítása olyan szintre, ahol már termesztési szempontból sem a termés mennyiségében, sem annak minőségében, sem az alkalmazandó agrotechnikában nem okoznak negatív hatást. Ez a cél az ökológiai gazdálkodásban a biodiverzitás fenntartásának alapelve miatt is kiemelt jelentőségű, de már a konvencionális gazdálkodásban is elfogadott nézet, elsősorban gazdasági megfontolások miatt.

A vetésforgó és a megfelelő minőségű talajművelés hatását tehát célszerű más módszerekkel kiegészíteni a megfelelő gyomelnyomó hatás elérése érdekében. A mechanikai sor és sorköz ápoláson kívül a vegyszermentes gyomszabályozás lehetőségei közül a talaj takarása járulhat hozzá hatékonyan a kívánt kultúrállapot fenntartásához. Ezek a módszerek a gyommentesítésen kívül a talaj hő- és vízgazdálkodásában is fontos szerepet játszanak, helyes megválasztásuk esetén pedig a növényi betegségek, kártevők által okozott problémák csökkenésére is számíthatunk. A talaj takarása a kézi gyomszabályozással szemben általában kisebb munkaerő igényű eljárás, nagyobb területeken a felhasznált takaróanyagtól függően gépesíthető is.

Egy hat éves vizsgálat célja, palántázott paradicsomtermesztésben használható talajtakarási módszer kiválasztása volt, ami egyszerre szolgálja a gyomszabályozás és az egészséges, piacképes termék előállításának igényeit is. A megfelelő eljárás meghatározásához különböző kezelési, talajtakarási módszereket kell egymással összevetni, valamint megvizsgálni ezek hatását a kezeletlen, a hagyományosan kapálással kezelt és a vegyszeres eljárással szemben is. Megvizsgáltuk azt is, hogy a kísérletbe bevont takarási eljárások az összgyomborításon kívül, mennyire hatékonyak a különböző életformatípusokba tartozó, illetve a különböző, kiemelt fontossággal bíró gyomfajok ellen. Az eltérő összetételű gyompopulációt eredményesen visszaszorító talajtakarási módszer meghatározása a különböző, helyspecifikus gyomproblémával küzdő gazdaságok számára fontos kiindulópont lehet a paradicsom termesztése során.

A vizsgálat körülményei

A szabadföldi kísérletet a Budapesti Corvinus Egyetem, Ökológiai és Fenntartható Gazdálkodási Rendszerek Tanszék kísérleti területén végeztük, Soroksáron. Minden évben három kontroll területet hasonlítottunk össze nyolc takarási kezeléssel négy ismétlésben. Az így kialakított 44 parcella mérete egyenként 10 m2-es volt. A talaj előkészítése minden évben a kerti magágy elkészítéséig történt.

A kísérlet tesztnövénye a paradicsom (L. esculentum) Dual Early (1997) hibridje volt. A paradicsom palántákat 70 × 60 cm sor- és tőtávolságra ültettük. A palántázást kézzel végeztük. A kiültetés időpontja minden évben május végén volt. Az állomány semmilyen növényvédelmi kezelést nem kapott. A hat év során csak csapadékpótló öntözés volt.

A kísérlet kezelései: (1) kezeletlen kontroll, (2) herbicides kontroll, (3) kapált kontroll, (4) szalmatakarás (1. kép), (5) Phylazonitos szalmatakarás, (6) PE fóliatakarás (fekete) (2. kép), (7) papírtakarás (3. kép), (8) fűkaszálék takarás (4. kép), (9) pillangóskaszálék takarás, (10) komposzttakarás, (11) kaszált gyomokkal történő takarás voltak.

A Phylazonitos szalmatakaráshoz (5) baktériumtrágyát permeteztünk a talaj felszínére, hogy a szalma bomlását elősegítsük és az esetleges káros hatásokat ellensúlyozzuk. A kaszált gyomokkal történő takarás (11) esetében a gyomvizsgálatokat követően a sorközökben nőtt gyomnövényeket helyben mulcsra vágtuk. A kapálást a kaszálással azonos időpontban végeztük a 3-as kezelésben. A vegyszertakarékos herbicides kezelésre (2) a Dual Gold herbicidet használtuk fel a palántázást megelőzően, a talaj felszínére kipermetezve. Ez a kezelés csak a konvencionális gazdálkodással való összehasonlíthatóság érdekében történt.

A gyomfelvételezés egy-egy parcellán az egyes gyomfajok területborítási százalékának becslésével történt évenként 3 alkalommal. A felméréshez ismétlésenként 1 m2-es felvételi négyzeteket jelöltünk ki.

A paradicsom termésének tömegmérése friss állapotban, a szedéseket követően azonnal, a helyszínen történt. Az egészséges és fertőzött, beteg termést különválogattuk.

A gyomosságot összes gyomborítás és életformák, valamint fontosabb fajok szerint is elemeztük.

A termésnagyságra gyakorolt hatás, valamint a gyomszabályozás hatékonysága alapján a különböző talajtakarási módszereket rangsorszámok bevezetésével komplex módon is értékeltük. Az egyes jellemzők elemzésekor a kapott eredmények, a hatékonyság szerint sorrendbe állított kezelések rangsorszámot kaptak. Az összesített rangszám kialakításában a paradicsom teljes terméstömegét, betegségmentes terméstömegét és termésarányát valamint a gyomborítási százalékot, mint mutatókat vettük figyelembe.

A kísérlet eredményei

Átlagos összgyomborítási adatok

A kísérlet hat évének átlagos gyomborítási százaléka igazolta, hogy a kezeletlen kontroll (1) a gyomosság tekintetében a legrosszabb megoldás. A paradicsom nem fedi eléggé a talajt ahhoz, hogy ez kellő hatású legyen a gyomok elterjedése ellen.

Igazolást nyert az is, hogy a komposzt takarás (10) a benne levő tápanyagok révén nem csak a paradicsom termésére gyakorolhat pozitív hatást, hanem a gyomnövények fejlődését is elősegítheti. Ezért a komposzt hiába fokozta a paradicsom növekedését, ezzel nem tudott olyan jelentős borításnövekedést elérni, ami a gyomnövények visszaszorításában hatékony lett volna. További problémát jelenthet, hogy a felhasznált komposzt sok gyommagot is tartalmazhat, ami a terület saját gyomosságát növeli. Ezen hatások eredményeként a komposzt­takarás (10) a második legmagasabb gyomborítást mutatta.

Hasonlóan gyenge hatása volt a kaszált gyomokkal való takarásnak (11). A levágott gyommennyiség nem volt olyan jelentős, hogy a szükséges vastagságú takarást biztosítsa, ezért a kelő, vagy az évelő gyomok könnyen áttörtek rajta.

A borítási százalékot tekintve a herbicides kontroll (2) hatása nem volt szignifikánsan jobb, mint a komposzt takarás (10) és kaszált gyomokkal való takarás (11), ezért úgy tekinthetjük, hogy ha ezek a lehetőségeink vannak, akkor bármelyik megoldás választható e három kezelés közül gyomvisszaszorításra az egyéb tényezők figyelembevételével. A herbicides kezelés hatásának elbírálására célzott vizsgálattal lehetne csak pontosabb választ adni a komposzt takarással (10) és a kaszált gyomokkal való takarással (11) szemben.

A két szalmás takarás között a hat év átlagában nem volt szignifikáns különbség. Ez a hagyományos mulcsozási módszer a jó teríthetőség és a szerkezeti stabilitás miatt szignifikánsan is jobb hatást mutatott, mint a három leggyengébb kezelés és a herbicides kontroll (2). A takarás felügyelete azonban nem hagyható el a szalmatakarás esetében sem, mert a tömörödés következtében túlságosan vékonnyá válhat a kijuttatott réteg, amin a gyomnövények a tenyészidőszak második felében már átjuthatnak. Ezzel magyarázható, hogy a teljes takarást adó fóliatakarás (6) és papírtakarás (7) szignifikánsan jobbnak bizonyult a szalmás takarásoknál több év átlagában.

A két leghatásosabb gyomelnyomó kezelés a fóliatakarás (6) és a papírtakarás (7) volt a hat év átlagában. Közöttük szignifikáns eltérés nem volt kimutatható, egymáson kívül, minden más kezelésnél jobb gyomelnyomó hatást mutattak.

A fóliatakarás esetében a levegőzés és a víz talajra jutását elősegítő lyukak sok esetben a gyomnövények megjelenését is lehetővé tették. A papírtakarás esetében a víz átszivárgást segítő nyílásokra nincs szükség, ezért ott csak akkor jelentkezik ilyen probléma, ha állatok, vagy a területen dolgozók a felületre lépve azt átszakítják, vagy a palánták számára kialakított rések túl nagyok.

Átlagos gyomborítás életformatípusonként

Az életformatípusok vizsgálata során igazolást nyert, hogy a T4-es életformába tartozó (tavasszal kelő, késő nyáron virágzó) gyomnövények domináltak a területen. Átlagos összborítási százalékuk a hat év alatt a kezelésektől függetlenül 24,84% volt, a területen előforduló egyéb életformatípusok közül a G3-as életformájú (szaporító gyökeres) gyomnövények 1,28%, a G1-es életformatípusba tartozók (szártarackos) pedig 0,66%-os borítást mutattak csupán.

A gyomborítási százalékok életformák közti megoszlása miatt a T4-es gyomnövények borítása azonos módon jellemezhető, mint az összgyomborítás.

A T4-es gyomnövények a legmagasabb borítási százalékot a kezeletlen kontroll (1) parcellákon érték el, a két leghatásosabb kezelés pedig a fóliatakarás (6) és a papírtakarás (7) volt a hat év átlagában. Közöttük szignifikáns eltérés nem volt kimutatható. A kapált kontroll (3), a szalmatakarás (4), a Phylazonitos szalmatakarás (5) és a fűkaszálék takarás (8) egy homogén csoportba került, azaz valamennyi egyformán hatékony volt a T4-es gyomnövények visszaszorításában. Csak a legjobb kezelések voltak szignifikánsan is hatásosabbak náluk, ezért ezen kezelések közül a helyi lehetőségek figyelembevételével bármelyik alkalmazható, ha a magról kelő késő nyári gyomnövények jelentenek problémát a termesztésben és a fóliatakarás vagy a papírtakarás nem áll rendelkezésre.

A G3-as életformájú gyomnövények borítási százaléka alapján a leghatásosabb kezelés a fóliatakarás (6) és a papírtakarás (7) volt. A legkisebb gyomborítást mutató papírtakarás (7) és a leggyomosabb fűkaszálék takarás (8) közti eltérésen kívül a kezeletlen kontrollt (1) és a fóliatakarást (6) is szignifikánsan jobb hatásúnak találtuk a fűkaszálék takarásnál (8). A borítási százalékok alapján ez az eredmény pontosan mutatja a felméréskor megfigyelt különbségeket. A három legalacsonyabb borítású kezelés egy homogén csoportba került.

A kezeletlen kontroll (1) alacsony borítási értéke arra utal, hogy a nagy növényállomány a konkurencia révén, a szaporító gyökerű gyomnövényeket képes növekedésükben korlátozni. A kaszált gyomokkal való takarás (11) esetében a vágás is jelentős hatású lehet a G3-as gyomok visszaszorításában.

A G1-es életforma típusba tartozó gyomnövények esetében igazolni lehetett a fóliatakarás (6) kiemelkedően jó hatását. Szignifikánsan jobb hatást bizonyítottunk e kezelés esetében a pillangóskaszálék takaráson (9) és a komposzt takaráson (10) kívül minden mást kezeléssel szemben.

A főbb gyomfajok átlagos borítási százaléka

✓ Kövér porcsin (Portulaca oleracea)

A T4-es gyomnövények közül a Portulaca oleracea a vizsgálat csaknem minden évében stabil borítást ért el, átlagos összborítása a hat év átlagában az egyik legmagasabb volt. Megállapítható volt, hogy a kaszált gyomokkal való takarás (11) volt a legkevésbé hatékony kezelés a Portulaca oleracea ellen a vizsgálat hat éve során. A kaszálás ez ellen a heverő szárú T4-es életformájú gyomnövény ellen nem volt hatásos.

A vágás az elheverő növény felett a többi gyomnövényt ritkította, de a kövér porcsinra nem fejtett ki hatás, így ez a csökkent konkurencia miatt jobban elterjedhetett, mint a többi kezelésben.

A Portulaca oleracea ellen a szalmatakarás (4), Phylazonitos szalmatakarás (5), fóliatakarás (6), kis eltéréssel a papírtakarás (7) és a fűkaszáléktakarás (8) is egyformán hatásos volt. A T4-es életformájú gyomnövények elleni hatáshoz képest tehát kiegyenlítettebb pozitív hatása van a felsorolt kezeléseknek, és a szalmás takarások hatása nem különbözik szignifikánsan a fóliatakarás (6), illetve papírtakarás (7) eredményeitől.

A nem kellően zárt borítást adó kezelések és a hatásspektrumában eltérő herbicides kontroll (2) nem ad kielégítő eredményt a Portulaca oleracea ellen. A közepesnél jobb, de nem kielégítő hatása volt a kapált kontrollnak (3), tehát erős fertőzés esetén jobb a talaj gondos takarása, mint a hagyományos talajmozgatással járó kezelés.

✓ Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)

Minden egyes kezelést el lehetett különíteni legalább négy másik kezeléstől a gyomborítási adatok alapján. A kezeletlen kontrollnál (1) a rossz területfedést adó kezelések, a komposzttakarás (10) és a kaszált gyomokkal való takarás (11) kivételével minden más kezelés, még az egyébként sok elemzés során gyenge eredményt mutató pillangóskaszálék-takarás (9) is hatásosabb volt az Amaranthus retroflexus ellen. A szalmatakarás (4) igazolta jobb gyomelnyomó képességét az Amaranthus retroflexus ellen a pillangóskaszálék-takarással (9) szemben, tehát a biztosabb területfedést adó szalmatakarás (4) ismét jobb eredményt adott a pillangóskaszálék-takarásnál.

A legjobb hatású kezelés a papírtakarás (7) volt, tehát magas Amaranthus retroflexus fertőzés esetén a többi kezeléssel szemben célszerűbb a papírtakarást választani, csak a fóliatakarásnak (6) van tőle el nem különíthetően pozitív hatása.

Az Amaranthus retroflexus hat év átlagában is kiemelkedően magas gyomborítást mutatott, ezért az ellene hatásos kezelések alkalmazása az összgyomborítást is hatásosan mérsékelheti. Hasonlóan a többi T4-es gyomfajhoz, ellene is a leggondosabb takarással, a talaj lehető legnagyobb fedését biztosító eljárással lehet védekezni. A könnyen elvékonyodó vagy szétnyíló takarások rosszabb hatása arra utal, hogy ezek alkalmazása esetén fel kell készülni a takaróanyag frissítésére, szükség esetén pótlására és vastagítására az eredményes védekezés érdekében, vagy az erre nem hajlamos folyamatos takarást adó fóliatakarás és papírtakarás alkalmazását kell választani.

✓ Kakaslábfű (Echinochloa crus-galli)

Az Echinochloa crus-galli elleni herbicides kontroll (2) jobb eredményt mutatott, mint amit a T4-es gyomok átlagborítása esetében tapasztaltunk. Az alkalmazott Dual Gold 960EC gyomirtószer a magról kelő egyszikűek ellen hatásos elsősorban, ezért a pozitívabb hatás a felhasznált gyomirtószer hatásspektrumával magyarázható. A jobb hatás ebben az esetben csak azt jelenti, hogy a kezeletlen kontrollnál (1) és a kaszált gyomokkal való takarásnál (11) szignifikánsan jobb hatású.

A kapált kontroll (3), a Phylazonitos szalmatakarás (5) és a fűkaszálék-takarás (8) is a herbicides kontrollal (2) azonos homogén csoportba tartozott a szignifikáns eltérések alapján, tehát e négy kezelés közül mindegyik azonos hatásúnak tekinthető, a gyakorlat számára ezek közül azt javasolhatjuk, amelyik a helyi feltételeknek a legjobban megfelel, ha a területen az Echinochloa crus-galli jelent problémát.

A kakaslábfű ellen is a fóliatakarás (6) és a papírtakarás (7) a legkedvezőbb hatású, bár az Echinochloa crus-galli ellen nincs szignifikáns különbség ezek hatásossága és a herbicides kontroll (2), kapált kontroll (3), szalmatakarások és fűkaszálék-takarás (8) eredményessége között.

✓ Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

A parlagfű elleni kezelések közül a herbicides kontroll (2) a kezeletlen kontrollnál (1) is gyengébb eredményt mutatott, mert a vegyszertakarékos kezelés a kaszált gyomokkal való takarással (11) szemben is szignifikánsan gyengébb hatást eredményezett. Ez részben azzal magyarázható, hogy a parlagfű nem tartozik a Dual Gold 960EC közvetlen hatásspektrumába, noha közepesen érzékenynek tekinthető. Az eredmények szerint azonban a kaszálás hatásosabb védekezés az Ambrosia artemisiifolia ellen, mint a kísérletben alkalmazott herbicides eljárás.

Érdemes megfontolni, hogy a parlagfűvel fertőzött területeken erős borítást adó megoldásokat vagy ezzel kombinálva mulcsravágást is lehet alkalmazni e faj visszaszorítására még a kultúrnövény állományban is.

A kapálás, a talaj bolygatásával járó védekezés ugyanolyan hatékony volt a parlagfű ellen, mint a fóliatakarás (6). Ez a két kezelés azonban nem volt statisztikailag is elkülöníthető hatású a szalmatakarás (4), Phylazonitos szalmatakarás (5), fűkaszálék-takarás (8) és pillangóskaszálék-takarás (9) kezelésektől.

✓ Tarackbúza (Elymus repens)

Az Elymus repens foltszerű terjedése miatt olyan nagyok voltak az eltérések az ismétlések között, hogy a statisztikai próbák kevés értékelhető szignifikáns eredményt mutattak a hat év átlagában. A legeredményesebb kezelés a fóliatakarás (6), leggyengébb hatású pedig a kaszált gyomokkal való takarás (11) volt. Ez az eredmény statisztikai módszerrel is igazolni tudta, hogy a szártarackos Elymus repens ellen a talaj teljes fedését biztosító fóliatakarás (6) az egyedüli lehetséges megoldás a vegyszermentes vagy herbicidtakarékos eljárások közül.

A többi kezelés esetében a nagy szórások miatt csak feltételes következtetéseket lehet levonni. A kaszálás, az egyszikű, tarackos Elymus repens ellen egyáltalán nem volt pozitív hatású, tehát a fűfélékkel fertőzött területeken más megoldást kell találni a gyomborítási százalék visszaszorítására.

A fóliatakarás (6) jó eredménye pedig ennek a kezelésnek a feltétlen alkalmazhatóságára utal, amely akár a G1-es életformatípusba tartozó gyomnövények ellen is megfelelő eredményt adhat.

✓ Mezei acat (Cirsium arvense)

A G3-as életformatípusba sorolható Cirsium arvense átlagos borításának vizsgálata során kevés szignifikáns eltérés volt igazolható a hat év átlagában, bár minden évben megjelent a kezelésekben. A páronkénti összehasonlítás során igazolni lehetett a fóliatakarás (6) pozitív hatását és a kaszált gyomokkal való takarás (11) eredményességét a szalmatakarás (4), fóliatakarás (6) és a papírtakarás (7) kezeléseket kivéve az összes többi kezeléssel szemben.

 

 

A paradicsom átlagos terméseredmény adatai

A kísérlet hat éve alatt mért paradicsom terméstömegek összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a kezelések közül a legnagyobb terméstömeget a papírtakarás (7) és a fóliatakarás (6) kezelés eredményezte. Ez az eredmény azonban szignifikánsan nem különbözött a többi talajtakarási eljárástól, csak a kaszált gyomokkal való takarástól (11). A hat év átlagában kapott eredmények arra utalnak, hogy az egyes kezelések között elsősorban nem a megtermelhető össztermés nagysága alapján célszerű választani.

Ha azonban csak a betegségmentes terméstömeget hasonlítjuk össze, akkor a kapált kontroll (3) már nem tartozik bele a legjobb kezelések homogén csoportjába. A betegségmentes, ép termések mennyiségét vizsgálva megállapítható, hogy a legmagasabb termésátlag a fóliatakarásban (6) volt a hat év átlagában. Mivel a kapálás egyik-másik kezeléstől sem volt statisztikai módszerekkel elkülöníthető, azaz heterogén hatást gyakorolt az ép termések mennyiségére, és a mért terméseredmény közepes nagyságú volt, ezt a kezelést a termesztés szempontjából kevésbé hatékony eljárásnak kell tekinteni, azaz a lehetőségek szerint inkább a talaj takarását kell választani a betegségmentes terméstömeg növelése érdekében. A legalacsonyabb egészséges termésmennyiséget a kezeletlen kontroll (1) és a kaszált gyomokkal való takarás (11) adta, ahol a nagy gyomkonkurencia miatt az össztermés is alacsony volt.

Pontosabb képet kaphatunk a vizsgált kezelések egészségességre gyakorolt hatásáról, ha mutatóként az ép termések arányát vizsgáljuk az összterméshez viszonyítva. Ebben az esetben a legjobb arányt a szalmás takarások adták. A szalmatakarás növényegészségügyre gyakorolt pozitív hatását irodalmi adatok is elismerik. Mindezek alapján levélbetegségekkel és kártevőkkel szemben is hatékony eljárásként kell számon tartani az ökológiai gazdálkodásban. Kedvezőtlen képet mutatott a kapálás, ami a korábbi következtetéseket támasztja alá.

Összevont hatás a paradicsomtermés és a gyomszabályozás alapján

A kezeléseket az évenkénti termésnagyság, betegségmenetes termések tömege, egészséges termés aránya és az összgyomborítási százalék alapján sorrendbe állítottuk. A legeredményesebb kezelés kapott maximális 11 pontot, a legkevésbé hatásos kapta a legkisebb 1 pontszámot. Az így kapott komplex mutató alapján a kísérlet legeredményesebb kezelése volt a fóliatakarás (6). Az ép termések aránya mutató kivételével az összesítő pontozásban az első két hely valamelyikét érte el. A betegségmentes termésarány tekintetében azonban csak a negyedik helyet érte el, de szignifikáns különbség nincs az első négy kezelés között.

Hatásában a Phylazonitos szalmatakarás (5) nem tért el a szalmatakarástól (4). A baktériumtrágya alkalmazása nem hozott statisztikailag is igazolhatóan jobb terméseredményeket a kezeletlen szalmás takarásnál. A szalmatakarás az irodalmi adatoknak megfelelően jó hatású kezelésnek bizonyult. Minden vizsgált mutató szerint az első négy legjobb kezelés közé tartozott. Az ép termések aránya tekintetében csak a Phylazonitos szalmatakarás (5) tudta megelőzni, de a különbség ebben az esetben sem volt szignifikáns.

A gyomszabályozó hatást tekintve a papírtakarás (7) volt a leghatékonyabb, erre irodalmi források is utaltak. Azonban a betegségmentes termések aránya tekintetében nagyon rosszul szerepelt, ezért az összesített rangsorban csak a negyedik helyre került. A szalmatakarásokkal szemben az ép termések aránya tekintetében szignifikánsan is rosszabb hatású volt. A szalmatakarás esetében a csapadék lassan szivárog át a takarórétegen és az egyenetlen felszín miatt kisebb a felverődésből származtatható gombás fertőzés. A papírtakarás esetében azonban a felületen a finom talajszemcsék megülnek, a csapadék átitatja a papírt, ezért a felverődés veszélye nagyobb lehet.

A legjobb kezeléstől alig marad el összevont hatásában a fűkaszálék-takarás (8). Hatása azonban erősen változó, nagy szórást mutat. Felhasználása elsősorban kisebb területtel rendelkező gazdaságok számára lehet alternatíva a szalma, fólia, vagy papírtakarás mellett, mert rendszeres frissítést igényel a hatás biztos megtartása érdekében.

A pillangóskaszálék-takarás (9) a fűkaszálék-takarással (8) versenyképes takarási eljárás volt a paradicsom termésmennyisége szempontjából, azonban a gyomszabályozás tekintetében gyenge hatást mutatott, ezért az összesített ranglistában hátra került. A lucerna szénából a talajba kerülhetett nitrogén, amit a paradicsom jól fel tudott használni.

A kontroll kezelések közül a kapált kontroll (3) volt a legeredményesebb kezelés a paradicsom össztermése és a gyomszabályozás szempontjából is. Sok esetben a leggyengébb talajtakarási eljárásoknál (pillangóskaszálék-takarás (9) és komposzt-takarás (10)) szignifikánsan is jobb hatást mutatott. A leghatékonyabb kezelésekkel szemben azonban rendre elmaradt hatása, sőt a betegségmentes terméstömeg és aránymutatók esetében a legrosszabb hatást mutató kezelések közé került.

A paradicsom terméstömegének fokozásában a komposzttakarás (10) magasabb pontszámot kapott, mint a fűkaszálék-takarás (8), azonban összpontszáma alacsony lett. A komposzt tápanyagtartalma nemcsak a paradicsom, hanem a gyomnövények fejlődésének is kedvezett, ezért az egyik legrosszabb hatású kezelés volt a gyomelnyomás tekintetében.

A herbicides kontroll (2) ismétléseket Dual Gold 960 EC gyomirtószerrel kezeltük, ami a magról kelő egyszikűek ellen hatékony elsősorban. További vizsgálatok nélkül a herbicid­takarékos eljárást nem tekinthetjük a talajtakarás hatékony alternatívájának még integrált termesztés esetén sem.

A leggyengébb hatású kezelések közé tartozott minden mutató szempontjából a kaszált gyomokkal való takarás (11). A sorközben növekedő gyomnövényekből képzett mulcs nem volt kellő vastagságú és heterogén borítást adott, ezért különösen alacsony gyomborítású évek esetén a többi kezeléshez képest jelentősen magasabb összborítás volt megfigyelhető benne. A paradicsom termesztése során a terület magára hagyása (kezeletlen kontroll (1)) jelentős gyomborítást eredményez, ami láthatóan csökkenti a termésátlagot. Ez sem a gazdaságos termesztés, sem a későbbi évek gazdálkodási gyakorlata számára nem megfelelő, mert jelentősen rontja a terület kultúrállapotát.

Pusztai Péter – Radics László – Gál Izóra
(Biokultúra 2011/3-4)

*A lektor megjegyzése: gombákkal, vagy kivonataikkal végzett biológiai védekezés gyomok ellen. (RP)