Petefürkésszel a kukoricamoly ellen
Erdélyben a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hbn) a leggyakoribb kártevője a kukoricának. A kísérleteket 1990 és 1995 között végeztük a Tordai Kísérleti Állomáson azzal a céllal, hogy jobban megismerjük a petefürkésszel (Trichogramma maidis Pint./Voeg) való biológiai kezelés eredményét, kedvező hatását a hasznos rovarok, valamint a mezőgazdasági életkörülmények (agrobioönózis) megtartásában.
A kísérlet elvégzésénél használt módszerek
A kísérleti telepen a randomizációs tömb módszerével dolgoztunk, ami 12 variánst és 3 ismétlést tartalmazott. Minden egyes parcella 7 m2 volt és a következő hibrideket tanulmányoztuk: Elan, Turda 100, Betulisa, Turda 260, Turda 200, Turda 213. A petefürkésszel a kezelést osztott adagolással, háromszori kibocsátással végeztük úgy, hogy hektáronként 200 000 példány jutott, közben párhuzamosan, növényenként mesterséges fertőzéssel (2-2 peterakás növényenként) kukoricamollyal fertőztük meg. A két kibocsátás közötti időszak 8-10 nap volt, közben elvégeztük a mesterséges fertőzést kukoricamoly petékkel.
A megfigyeléseket a betakarításkor végeztük, amikor megszámláltuk a megtámadott növényeket, és a lárvák számát a növények szárában. Az eredmények kiértékelése a több okozatú (polifaktoriális) variánsok elemzése és a négyzetes regresszió alapján történt.
A kísérlet eredménye
A petefürkészek háromszori kibocsátása eredményeként a kukoricamollyal fertőzött növények száma jelentősen csökkent (44,0-56,7%) az ellenőrző parcellákhoz viszonyítva. A biológiai kezelés következtében csökkent a szárban levő lárvák száma is. Az F teszt eredménye nagyon sokat mondó (201,13).
A tanulmányozott hibrideknél a 100 növényre számított lárvák száma 22,0-39,0 között volt az alkalmazott hibrid ellenállóképességének függvényében. A petefürkésszel történt kezelés következtében jelentősen csökkent a megtámadott növények és a kukorica szárában található lárvák száma. A gazdanövények genotípusának függvényeként jelentős eltérések mutatkoztak a különböző hibrideknél.
A terméseredmények tanulmányozása, az F teszt alapján történt a három tanulmányozott tényező (biológiai kezelés, éghajlati viszonyok, a gazdanövény genotípusa) hatásának megfelelően. A legnagyobb eltéréseket az éghajlati viszonyok, a biológiai kezelés és a gazdanövény genotípusa, valamint ezen termesztési tényezők közötti kölcsönhatás okozta.
A különböző termesztési tényezők kölcsönhatását vizsgálva kitűnt, hogy a biológiai kezelés igen jelentős terméstöbbletet hozott a Turda 100, Betulisia, Elan hibrideknél (9,6-12,6%) és jelentőset a Turda 200, Turda 260 hibrideknél (3,2-6,6%).
A petefürkészekkel kezelt kukoricánál a lárvák és a járatok száma, valamint a meg nem támadott növények száma a két, illetve három kibocsátással jelentősen csökkent a nem kezelt parcellához viszonyítva.
A biológiai kezelés ezzel a peteélősködővel minden szempontból pozitív eredménnyel zárult. Minél nagyobb volt a fertőzés mértéke, annál nagyobb a petefürkész támadás is, tehát a biológiai kezelés annál hatásosabb lett.
Következtetések:
-
A tordai kísérleti állomáson előállított hibrideknél a kukoricamoly támadása jelentősen csökkent (44,0-56,7%) a petefürkésszel végzett biológiai kezelés következtében.
-
A kezeléssel jelentős mennyiségű termés menthető meg, ami 3,2-12,6% között mozog.
-
Függetlenül attól, hogy milyen hibridet alkalmazunk, a kezelés jelentősen hozzájárul a kukoricamoly támadásának csökkentéséhez. Ezenkívül a kezelt kukorica gazdanövényévé válik, menedéket nyújt olyan parazitáknak és ragadozóknak, amelyek biztosítják a megfelelő egyensúlyi állapotot.
-
A petefürkészek családjába tartozó élősködők mint állandó biológiai tényezők alkalmazhatók az integrált és bio növényvédelemben a kártevők számának csökkentése érdekében, a vegyi védekezésnél jobb hatásfokkal. Ugyanakkor sokkal olcsóbban, és ami a legfontosabb: nem szennyezi a környezetet, így egészséges táplálék termeszthető.
Dr. ing. Felicia Muresan
